A Pálvölgyi Digital előadása a PhotoExpo 2012 eseményen Cullmann, LensPen, SunBounce termékekről.
Bayer Klímavédelmi Fotópályázat győzteseinek kiválasztása
Bayer Klímavédelmi Fotópályázat döntője felvételről
Perenyei Monika művészettörténész előadása Kinek engedjük át a publikus tereket? Aktív vagy passzív tagja kívánsz lenni a társadalomnak, a közösségednek? Mint művész, a reprezentáció mezőit nem akarom átengedni a politikai meggyőződéseket kínáló, elszemélytelenedett háttér szereplőknek. Warhol munkái előrevetítették azokat a folyamatokat, amelyek ma felfokozottan zajlanak Európában; azokat az elszigetelődéshez és az unalomhoz vezető tompító folyamatokat, melyek inkább a halál állapotához, az eleven élet helyett a statisztikai létezéshez állnak közelebb. Mintha a nekrofília egyfajta játékában lennénk, a személyes és a társadalmi szintjén is. Azért éreztem szükségesnek megcsinálni a múzeumi képeket, mert a sajátos történelmi körülmények között létrejövő alkotások többsége mára puszta fétissé vált a munkák hajdani inspirációja feledésbe merült. Ezeknek a fotóknak a műalkotáshoz, mint fétistárgyhoz viszonyuló nézői pozíciójából kellene kibillenteni a múzeumba járókat, elindítva a történelmi viszonyrendszerek intervenciójának lehetőségét.(Th. Struth)
A FotóAkadémia 2. előadásán Radisics Milán mutatott átfogó képet a mai természetfotózásról, sok apró trükkel, kulisszatitkokkal. Megtudtuk, hogyan lesz egy képből sztori. Hogyan dolgozik a National Geographic a kulisszák mögött, hányféle tördelési verziót készítenek elő a végleges nyomdába kerülésig. Hallottuk Milán elképzeléseit a legfontosabb teendőkről, komponálásról, témakeresésről és láthattunk példákat hazai fotópályázatokból. 2012.10.06
A magyar fotográfia története olyan volt, és olyan lett, mint körülöttünk az összes más nemzeté. Lokális, helyi értékben fontos, néha túl is értékelt, nemzetközi viszonylatban meg alig érdekes. Igen ám, de ahogy van minden nemzetnek egy-két fényes korszaka, úgy volt a magyar fotográfiának is egy jeles időszaka, mely nagyjából az 1920-as évek közepétől tartott egy negyed századig. Ekkor hirtelen, azt hinni minden előzmény nélkül, a világ fotográfiáját meghatározó nagy egyéniségek kerültek ki közülünk. André Kertészt, Brassait, Moholy-Nagy Lászlót, Robert Capát és öccsét Cornellt, Martin Munkácsit, Besnyő Évát, Ata Kandót, Paul Almásyt, Kepes Györgyöt, Ergy Landaut, Stefan Lorántot és még vagy két tucatnyi ismert fotóst sajátunkként is becsülhetünk. Ezért rendhagyó, cseppet sem konvencionális a magyar fotótörténet. 2012.10.06
Állás- és képfoglalás: a montázs és elméletei Teller Katalin ELTE BTK Esztétika tanszék adjunktusa Kevés fogalom mondhat magának olyan karriert, mint amilyet a „montázs” a művészet- és irodalomelmélet terepén befutott. Csakhogy a kortárs képelméleti értelmezésekben meglehetősen szignifikáns elmozdulás tapasztalható az avantgárd irányzatok egyik lényegi eljárásmódjának jelölésétől. Georges Didi-Huberman Brecht-könyvéből kiindulva (Quand les images prennent position. L’œil de l’histoire, 1.) érdemes visszafejteni a fogalomhasználat történetét, mégpedig főként a fotómontázsra összpontosítva, mert itt különösképp pregnánsan követhető nyomon a médiumkritika, az elköteleződés és a manipuláció kölcsönös vonzása és taszítása csakúgy, mint ezen dinamika elméletben elfoglalt helyének változása.
Rodolf Hervé On the ground című kiállítását Szirtes András és Klaniczay Gábor nyitotta meg 2012. szeptember 18-án az OSA Archívum Centrális Galériájában. Rodolf Hervé magyar származású francia képzőművész és fotográfus 1989 utolsó napjaiban érkezett Budapestre. Magyar kultúrájú külföldiként sajátos szemszögből követte nyomon és rögzítette a rendszerváltás éveit, miközben maga is intenzíven részt vett az időszak szubkulturális életében. Rodolf Hervé elsősorban „perpetuális, elégedetlen embernek” tekintette magát, nem művésznek, hanem olyasvalakinek, akit minden izgat, akinek a művészet és élet egy és ugyanaz. A változások ereje és hangulata magával ragadta, így eredeti terveivel ellentétben közel egy évtizedig maradt Budapesten. 2012.09.18
Szabó Dezső kiállításmegnyitóján jártunk, amit Horányi Attila méltatott. A szerző legújabb, laboratóriumi körülmények között készített felvételeit egy erre a célra épített Tesla-transzformátor segítségével hozta létre, aminek 20-40 cm-es elektromos kisülései a nyári viharok közben létrejövő villámok kicsinyített másai. Megtudtuk a szerkezet nem kisebb mint 150,000 voltot hoz létre, ami segítségével egy sötétdobozban, egy a szoba közepén épített mini stúdióban készítették a képeket, melyek igen nagy méretre nagyítva tálalt elénk a szerző. A kiállítóterem elsötétített részén egy videón láthattuk a folyamatot is ahogy a nagyfeszültségű ívek táncolnak a hátsó megvilágítású makettek között. 2012.09.06
A Kolta Galéria első kiállításán Vékás Magdolna kiállítását láthatjuk, majd Kincses Károly fotómuzeológus beszélget az alkotóval és a közönséggel.
Jancsó Miklósra emlékezve. Süveg Áron kiállításmegnyitóján jártunk tegnap. A Madách térnél álló kis galéria emeletén rengeteg ember zsúfolódott össze a nagy meleg ellenére és hallgattuk meg Süveg Márknak, Áron öccsének a megnyitóját, zenei aláfestéssel. A megnyitó díszvendége, az egyik kiállítási anyag "fotómodellje", Jancsó Miklós volt, aki legnagyobb meglepetésemre, de igazi örömömre, távoztában hozzám fordulva egy meleg kézfogással búcsúzott.
Szórakoztató háborús filmet készítettek amiben a fegyvereket kamerákkal helyettesítették.
Oláh Gergely Máté hatodik fotókiállításán jártunk nemrég, melyet Legát Tibor író, újságíró nyitott meg, majd Eifert János, a kiállítás kurátora tárlatvezetést is rögtönzött számunkra. 2012.07.30
Aki azt hiszi, meleg van nála, próbálja ki milyen most az Állatkertben! Július 2-án déli 12-kor igazi Afrika volt. Javaslatunk a hőségriadó idejére: kutyaharapást szőrivel, nézzék meg az Afrika színes élete című kiállítást szabad ég alatt, az itthon fellelhető legautentikusabb helyszínen! (Óvatosabbaknak Afrika légkondival július 5-től a VAM Design Centerben) 2012.07.02
Hol vannak a legjobb helyen a képek és miért fontosak a hozzájuk kapcsolódó asszociációs elemek? Párhuzamos-e a fénykép és az ember élete? Hogyan vívtak hősi harcot a 3. gyalogezred katonái a 3. gyalogezred katonáival? Melyik kép indította el Henri Cartier-Bresson-t a fotográfusi pályán? Hány kilométerre van Libéria a Tanganyika tótól? Veszít-e hitelességéből a tűzeset másnapján a fotó kedvéért újra oltópózba álló tűzoltókat ábrázoló kép, vagy éppen ettől igazi kordokumentum? Két majdnem egyformán tehetséges, majdnem egyformán jó fényképész közül az egyiket miért kapja fel a szél és emeli a csillagokba, a másik képei pedig miért maradnak a debreceni raktárban? Többek között ezeken a kérdéseken gondolkozhattak Kincses Károllyal a megnyitó résztvevői a vidéki múzeumok fotókincseit nézve. Az igazi kincseket bemutató tárlat szeptember 30-ig várja a látogatókat a Mai Manó Házban. 2012.06.21
A Mai Manó Ház - Magyar Fotográfusok Háza "Ritkán látott képek - Utazás a vidéki múzeumok fotókincsei között" című kiállításának célja, hogy felhívja a figyelmet a megőrzendő magyar fotográfiai örökségre, a vidéki múzeumokban őrzött fotókincsekre, világhírű fotóművészeinkre és a méltatlanul kevésbé ismert alkotókra. Kurátorok: Csizek Gabriella művészeti munkatárs és Kincses Károly, fotómuzeológus 2012.06.21
Az Indiai Nagykövetségen jártunk, Juhász Balázs kiállításmegnyitóján, ahol betekinthettünk a most megjelent könyvébe is. 2012.06.13
A fotópályázat záróeseményeként díjátadó és kiállításmegnyitó ünnepséget láthattunk. A kiállítást megnyitotta: Káel Csaba, vezérigazgató MÜPA és Réz András, filmesztéta, zsűritag.
Málló házfalak, halványuló emlékek...Fejér Martin fotói őrzik az egykor kirekesztésre használt falak maradványait, látható emlékeit annak a tragédiának, amit a budapesti gettó jelentett. Az Óvás! Egyesület szervezésében megvalósult kiállításnak a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga adott otthont, a megnyitón Konrád György osztotta meg emlékeit és gondolatait a jelenlévőkkel. A pesti gettó területét - Budapest zsidó lakosságának kényszerlakhelyét - 1944 novemberében egy belügyminiszteri rendelet jelölte ki, a Dohány utca, Nagyatádi Szabó (ma: Kertész) utca, Király utca és Károly körút vonalát követő határokkal. A gettót fallal kerítették körbe, mely a háztömbökön belül húzódott. Az elkerítésre sok esetben a telekhatárokon álló XIX. századi tégla- és kőfalakat használtak fel úgy, hogy a falat vaskampókkal, többsoros szögesdróttal egészítették ki. Ahol fal nem volt, oda palánkkerítést emeltek. A gettót 1944. december 10-én zárták le, négy kapuját nyilasok és SS-katonák őrizték. A 0,3 négyzetkilométeres területen 55-70 ezer ember élt nyomasztó zsúfoltságban, éhezve, fagyoskodva és állandó rettegésben - főleg gyermekek, nők és öregek. Közülük több ezren nem érték meg a gettó felszabadulását. A rájuk való emlékezés helyszíneiként is fontos megőriznünk az egykor kirekesztésre használt falak maradványait, de figyelmeztető jelekként, tiltakozásként is, hogy soha többé hasonló ne történjen. (Óvás! Egyesület 2012) 2012.06.07