A dokumentarista fotográfia két meghatározó egyénisége, a cseh Jindřich Štreit és a magyar Benkő Imre április 19-én személyesen látogatott el a BKF Művészeti campusára. A nyilvános előadáson betekintést nyerhettünk a dokumentarista fotográfia műhelytitkaiba a két alkotó életén és munkásságán keresztül, személyesen ismerhettünk meg a képeiken szereplők történetét és a kort, az ex-szocialista kelet-európai országok abszurd és groteszk képi világát, feketén-fehéren. Az előadás az április 18-án a Budapest Galériában nyíló, a Jindřich Štreit és Benkő Imre munkásságát bemutató Tükörben, tisztábban c. kiállításához
Természeti értékeink, épített örökségünk és a csillagos ég harmóniája jelenik meg Ladányi Tamás asztrofotós kiállításának képeiben. A tárlat megnyitóját Kövi Szabolcs fuvolaművész koncertje követte a szerzőpáros “Csillagok, csillagok...” című koprodukciójának filmvetítésével egybekötve a kupolateremben. A Planetárium április 5-én 18 órai kezdettel ad otthont a sajátos atmoszférájú rendezvénynek. A képek az intézmény körfolyosóján május 31-ig tekinthetők meg. A rendezvényen köszöntőt mondott: Mizser Attila - a Magyar Csillagászati Egyesület főtitkára Radisics Milán - a Magyar Természetfotósok Szövetségének elnöke
Timár Katalin kurátor és kommunikáció kutató - Ludwig Múzeum – PTE, Pécs Az előadásban a fotó politikumát Pierre Bourdieu francia szociológus “fotóelméletén” keresztül közelítem meg, akinek művészetszociológiai tézisei egyáltalán nem ismeretlenek a vizuális kultúra, az esztétika és a művészettörténet művelői körében, a fotóra vonatkozó állításai azonban csak marginálisan hatottak a fényképek tárgyalásának bevett módszereire. Ennek oka valószínűleg Bourdieu-nek épp az esztétikai elemzést tagadó megközelítésmódjában keresendő. Bourdieu nézetei azonban hozzásegítenek minket ahhoz, hogy „a fotográfia polgári szerződésének” (Ariella Azoulay) kérdésével foglalkozhassunk, épp a részvétel(i demokrácia) fogalmának aktuális értelmezése szempontjából.
A tárlatvezetést Baki Péter megnyitója után Matthias Harder, a berlini Helmut Newton Alapítvány vezető kurátorával tartották, áttekintve Helmut Newton munkásságából összeállított 250 képes kiállítást.
Különleges fotó- és kultúrtörténeti érdekességgel várja látogatóit a Néprajzi Múzeum. A soknemzetiségű Véménd lakói, ahogy Hernai Béla látta őket 1916-20 között. A kiállítást megnyitotta Fisli Éva, történész-szakmuzeológus
Míg a meztelen női test, a női akt a művészet elfogadott témája, a ruhátlan férfi test a klasszikus antik művészetet követően, évszázadokon keresztül csupán hősként, mártírként jelent meg. Mára azonban, a kortárs képzőművészetben provokatívan feltárulkozó, távolról sem heroikus a meztelen férfitest. A meztelen férfi című kiállítás azt vizsgálja, hogyan alakult át, miként változott a meztelen férfi test jelentése az elmúlt mintegy száz évben. A férfikép változásait követi nyomon a XIX. század végétől napjainkig, és közel száz művész munkáján keresztül mutatja be a férfi identitás hegemón modelljének változását, a hagyományos férfi szerepmodellek megkérdőjelezését, alternatívák keresését, a gyengeséggel és sérülékenységgel történő szembenézést, a vággyal teli tekintetet, a testkultuszt és az erotikus pózt. A linzi bemutató után a budapesti helyszínre adaptált kiállítás főként a közép- és kelet-európai régió művészeti pozícióival egészül ki, alkalmat kínálva a nyugati művészettörténeti paradigma újraértelmezésére és a művészek új kontextusba helyezésére. A linzi LENTOS Kunstmuseum kiállításán (2012. október 26. – 2013. február 17.) a fennállásnak 10. évfordulóját ünneplő múzeum gyűjteményének jelentős anyagán túl több mint 300, az Egyesült Államokból és Európából kölcsönözött műtárgy látható. A budapesti Ludwig Múzeum 2013. március 22. és június 30. között mutatja be a kiállítás helyszínre adaptált változatát, hangsúlyt helyezve a téma közép- és kelet-európai régióbeli megjelenésére.
A rendezvény három FFS-tag:Máté Balázs, Szmolka Zoltán és Vékony Dorottya képeinek bemutatására, körüljárására vállalkozik. Az est folyamán a három, különböző fotográfiai utakon járó alkotó vetítés keretében mutatja meg fontosabb munkáit, és beszél magáról, képkészítési koncepciójáról, elgondolásairól. moderátor: Tóth Balázs Zoltán
Vasco Ascolini fotográfiáinak ismertetőjele a sötét, a fekete vonás, amely a fekete-.fehér fényképeken ellentétet képez a kevés fehérrel. Rejtélyes képein sehová sem nyíló ajtókat látunk és ablakokat, melyek fekete árnyat rajzolnak az épület falára. A kiállítás negyven fotója Mantova és Novellara rejtett zugait fedi fel a sötétet megtörő egy-egy villanásnyi fényen keresztül. «És a fekete nála, mint a nagy művészeknél általában, nem üresség, nem hiány, hanem egy másik szín, egy másik jelenlét. » (J. Le Goff)
Immár hagyományosan nőnapon (és Zoltán napon) nyílt meg az egész évben zajló Varázslatos Magyarország fotópályázat kiállítása. A megnyitón kiosztották a pályázat díjait és megtudhattuk ki dolgozott meg legjobban a díjakért.
A művészet elméleti, módszertani és gyakorlati mechanizmusaiban a reprezentáció kritikus megközelítése és újragondolása a nyolcvanas évektől számít döntő fontosságú kérdésnek. [...] A művészet elméleti, módszertani és gyakorlati mechanizmusaiban a reprezentáció kritikus megközelítése és újragondolása a nyolcvanas évektől számít döntő fontosságú kérdésnek. [...] A modern fogyasztói kultúra tárgyai, helyei és szereplôi, a hétköznapok szubjektív tapasztalatai, a művészi intenciók és a tudományos módszerek együttesen teremtették meg azt a kritikai attitűdöt, amelyek már nemcsak a világ dolgaira, hanem azok reprezentációira, a reprezentációk konstruktív természetének elfogadására is hatást gyakoroltak. A módszertani tudatosság megvalósításával az egyedi műalkotások mellett a művészet kulturális rendszerként (Geertz) is láthatóvá vált. Az új és megváltozott helyzet szükségszerűen hozott létre új szerepköröket és beszédmódokat. Ebben az elsősorban narratív struktúrában a képek már nemcsak eszközök, hanem - más médiumokhoz hasonlóan - a kisajátítás, az átalakítás, az áthelyezés és a visszaszerzés sajátos mûfajai, melyek politikai és poétikai dimenzióval rendelkeznek. A vizuális és kulturális reprezentációban, a kulturális fordítás lehetôségekkel és kihívásokkal teli világában megszűnik a kívülállás, az egyértelműség, eltűnnek a tisztán igaz és hamis relációk, és marad a kontextusról kontextusra változó jelentések és összefüggések hálója. [...] Milyen kapcsolatban lehet két vadásztrófea az érzelmekkel - és vadásztrófeák-e egyáltalán? Honnan tudom a fekete-fehér fényképek alapján, hogy valóban megállt-e az óra, dördült- e a lövés [...], hullik-e a gyümölcs a fáról és vörös-e a nyúl [...]? Hiszen ezek "hihető" ábrázolásához hangokra, színekre és mozgásra lenne szükség. Miért nem éles a ház képe, amikor ehhez minden technikai eszköz adott? És miként kerekedhet ki a tudás néhány mikroszkóp alá helyezett szigetelőszalag csíkból, és egy könyvtárszoba üresen tátongó polcairól? Amit a szemünkkel látunk, azt tényleg tudjuk és értjük, vagy csak elhisszük, feldereng valami emlék, esetleg zavarunkban csak kitalálunk valamit - amit idôvel igaznak - vélünk? Frazon Zsófi
Eifert János, már-már szokásos képértékelésével. A Swing Jazz Kultúráért Alapítvány fotópályázatának - Domokos Zsuzsanna, Jókúti György, Juhász László, Kincses Gyula, Kisfaludy István, Kóbor István, Mike Tamás, Peti Péter, Roboz István, Végh Sándor, valamint a díjazottak – Juhász G. Tamás, Molnár Ferenc, Fagyas Róbert, Sánta István Csaba és Szalóky Béla - legjobb képei a Kerengő Galériában. A kiállítást megnyitotta Benkó Sándor, a Benkó Dixiland Band vezetője és Eifert János a pályázat zsűrielnöke.
Rég hallottál filmsercegést és nádsuhogást egyszerre? Itt az alkalom: a világ egyik legelső, egész estés, színes, moziban vetített természetfilmje 1951-ből, teljes hosszban a Youtube-on. Vadvízország.
Úgy gondoljuk, hogy jól ismerjük a fotográfiai műfajokat. Könnyedén kezdjük el sorolni, hogy vannak dokumentumfotók, divatfotók, művészfotók, természetfotók, tárgyfotók, portrék, hibaista fotók, aktok, absztrakt fotók, konceptuális alkotások és még megannyi más műfaj. Ezután kicsit zavarba jövünk, mert észrevesszük, hogy a hirtelen felsorolt műfajok sokszor átfedésben vannak, fontos műfajokat kifelejtettünk, és nem is biztos, hogy a készen kapott kategóriákat szeretjük. Lehet, hogy mi más műfajokat neveznénk meg. Múzeumok, galériák, kritikusok, fotográfusok gyakran meg is teszik ezt, újabb és újabb műfajokkal gazdagítva a fotográfiai műfajtérképet. Segíti vagy éppen gátolja az alkotókat és a befogadókat a műfajok mentén való gondolkodás? Az a jó, ha az alkotást, értelmezést, befogadást irányító elméleti eszközként megértjük és használjuk a műfajokat, vagy inkább alakítanunk és meghaladnunk kellene a gyakran már készen kapott fogalmi kereteket? Ezekkel a kérdésekkel szeretnék foglalkozni, részben saját válogatású képekről, részben pedig az FFS új tagjainak februári bemutatkozó kiállításán látható képekről is elgondolkozva.
Szerbia nem tipikus turisztikai célpont. Pedig, ha rászánjuk magunkat egy kalandozásra, fantasztikus helyeket fedezhetünk fel. Ide kalauzol el bennünket képeikkel a két szerző.
Az FFS-Szerda idei első előadásán, Gyenis Tibort nézhettük, hallgathattuk. Akcionistaként Gyenis közelebb áll a politikai és kulturális aktivistákhoz, mint a szórakoztató- és reklámipart kiszolgáló vizuális technikusokhoz. Ennyiben talán nem túlzás azt állítani, hogy Gyenis a szituácionisták örököseként a „bio-kibernetikus reprodukálhatóság” (W. J. T. Mitchell, Walter Benjamin után) korszakának látványvilágát és látványtársadalmát jeleníti meg művein. (...) Gyenis fényképeinek hibrid struktúrái (NoÉ, Bodymade, Vidéki kirándulás, Fémvagyon, Self) látszólag éppen ennek a kultúrának a vizuális „dokumentumai”, valójában azonban egyedi képzőművészeti akciók, saját készítésű protézisek és in situ tájátalakítások emlékét őrzik, és így kétszeresen is reflektálnak a technotudományos világkép ideologikus és mediális uralmára. Egyrészt megidézik a technológiát magát és vele együtt az implicit technokrata ideológiát, másrészt viszont a technológiai mimikrit öltő (kritikus) képalkotói attitűdöt is megjelenítik." részlet Hornyik Sándor: Organikus rendszerhiba. Gyenis Tibor képei című tanulmányából.
Maurer Dóra képzőművészeti szakköre a Szépművészeti Múzeumban (1981–1983) Maurer Dóra 1981–1983 között képzőművészeti szakkört vezetett a Szépművészeti Múzeumban. Az általa szak-közi-körnek nevezett kör középpontjában a fény segítségével való képrögzítés: fotogramkészítés, fényképezés és filmkészítés állt. A Magyar Fotográfiai Múzeumban őrzött szakköri anyag szoros kapcsolatba hozható Maurer saját, különböző médiumokat és technikákat alkalmazó munkáival: fotóival, grafikáival, festményeivel, filmjeivel. Jelen kiállítás e kétféle tevékenység – alkotás és tanítás – közötti összefüggések feltárására, azonos kulcsfogalmak mentén történő leírására vállalkozik. A felvételt a Fotográfiai Múzeum készítette.
Balla Demeter Kossuth-díjas fotográfus Arcok és otthonok című kiállítását Kincses Károly fotómuzeológus nyitotta meg. Megtekinthető 2013. március 29-ig hétköznap 8-17 óra között.
Az esten Somogyi Krisztina művészeti író beszélgetést vezet a könyvről és a Focus csoportról. A könyv bemutatja a pécsi csoport 35 éves működését a kezdetektől napjainkig. Az eseményen részt vesznek Kincses Károly, valamint a Focus csoport tagjai: Borbély Tamás, Cseri László, Harnóczy Örs, Kálmándy Pap Ferenc, Dr. Lajos László, Marsalkó Péter továbbá a könyv tervezője Czakó Zsolt grafikusművész.
A kiállítást bemutatta a szerző, Az emeleti kiállítótérben megtekinthetjük Füles mester kisded játékait március 3-ig.
Cserhátsurány, 2013. július 19 – 28. Kurzusok: Archaikus, analóg fotográfia: Oktatók: Drégely Imre, Gábor Enikő, Haris László, Fekete István, Kerekes Gábor, Laczkó Péter, Varga Tamás, Vékás Magdolna, Zalka Imre Digitális képalkotás: Oktatók: Kapolka Gábor, Karl Péter, Kasza Gábor, Misetics Mátyás, Telek Balázs, Gerhes Gábor Analóg labortechnika: Oktatók: Szilas Szilárd Mozgókép: A STÁB Sopsits Árpád Balázs Béla – díjas film és színházi rendező vezetésével, DSLR VIDEO technikával rövidfilm készül a FotóFaluban. Meghívott előadó: Kardos Sándor, Kossuth-díjas filmoperatőr, rendező a Hórusz Szabadegyetemi előadások, programok: Fénymásoló eljárások története és bemutatása (cianotípia, sópapír eljárás, argentotípia) Előadó: Zalka Imre A régi fotográfiai technológiák időszerűtlenségének időszerűsítése Előadó: Laczkó Péter Önismeret a fotográfiában Előadó: Karl Péter A fotó és a performance találkozása Előadó: Kasza Gábor Nézz körül! Igazság és hazugság a művészetben (vetítés) Előadó: Haris László Térleképezések és dimenzióváltások lehetőségei a fotográfiában Előadó: Telek Balázs „Nyomolvasás” fotóművészet és képzőművészet határán: a fotogram Előadó: Gábor Enikő A képalkotás új útjai – trendek és tendenciák a művészeti- és alkalmazott művészeti szférákban és a tömegkultúrában Előadó: Misetics Mátyás Filmklub – Sopsits Árpád vezetésével Stáb: Főszervező, táborvezető: Telek Balázs (ArtBázis) Koordinátor: Kasza Gábor Asszisztens: Halász Gabi Támogatók: Szilas Labor, artCredo Kft, Syrex