A naturArt Természetfotó Fesztivált minden évben nagy várakozás előzi meg, már hagyományosan az egyesület legsikeresebb tagjai és vendégelőadók mutatják be munkáikat, számolnak be egyes projektjeikről. https://www.youtube.com/embed?listType=playlist&list=PL3ccbopAFSXU3TqoZs1_GgpwmJStkCK1k&layout=gallery Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt 2014. január 25-én, szombaton 14.30 órakor a Balassi Intézetben (1016 Budapest, Somlói út 51.) megrendezésre kerülő Természetfotó fesztiválra. Program: 14:30 - Érkezés 15.00 - 15.15 Köszöntő GDF SUEZ - AZ ÉV TERMÉSZETFOTÓSA 2013 - Az év legjobb természetfotói Magyarország 15.15 - 15.30 GDT – EUROPEAN WILDLIFE PHOTOGRAPHER of the YEAR 2013 - Európa legjobb természetfotói 2012 – A GDT fotópályázatának nyertes képei 15.30 - 15.45 VEIOLIA ENVIRONMENT – WILDLIFE PHOTOGRAPHER of the YEAR 2013 - A világ legjobb természetfotói, 2013 - londoni pályázat nyertes képei 15.45 - 16.15 FORRÁSY CSABA – NAGY KATALIN - Egy év denevérországban 16.15 - 16.30 KÁRMÁN BALÁZS – KARAI CSABA – NOVÁK LÁSZLÓ - UniQball - A vízszintezhető gömbfej – bemutató előadás 16.30 - 17.00 SZÜNET – 30 perc 17.00 – 17.30 IMRE TAMÁS – LAKI ZOLTÁN - Bemutatkozik a Vadvilág - Magyar Természetfotósok Egyesülete 17.30 - 18.00 TÖKÖLYI CSABA - Földön, vízben, levegőben 18.00 - 18.30 KŐMŰVES KATA - Tibet, oly távol és mégis közel 18.30 - 19.00 SZÜNET - 30 perc 19.00 - 19.30 DARÓCZI CSABA - Hajts fejet! 19.30 - 20.00 MÁTÉ BENCE - Pelikánfotózás Görögországban Belépődíj: 500,- Ft A ruhatár ingyenes!
Minden amit a 2014-es pályázatról videón látható: https://www.youtube.com/embed?listType=playlist&list=PL1Sq1VUkMedK1Rr4fQvoEnSb0a0rrdP5d&layout=gallery
2014.10.30. Vidámpark Kudich Zsolt és Zsirmon Réka nyolc ország tizennégy Duna - menti nemzeti parkjáról készült fotósorozata a Duna utolsó megmaradt természetes ártereit, folyószakaszait mutatja be. A vállalkozásban egyszerre van jelen a tenniakarás és a szomorú realitás. Tenni, amit és ameddig még lehet, és képeken megőrizni azt, amit ilyennek már sohasem fogunk látni. A Duna az egyetlen európai folyó, amely szerepel a WWF (Természetvédelmi Világalap) veszélyeztetettségi toplistáján. Azért került fel rá, mert eredeti ártere és mellékfolyói területük több mint 80 százalékát veszítették el a gátépítések, a környezetszennyezés és az éghajlatváltozás következtében a 19. század óta. A Duna régió természeti öröksége európai jelentőségű. Egyrészt a folyó számos veszélyeztetett faj menedéke, másrészt Európa megmaradt vadonjainak jelentős része itt található. A kiállítás a természet sérülékeny egyensúlyára, a határokon átnyúló természetvédelmi együttműködés fontosságára hívja fel a figyelmet.
A MAOE fotoművészeti tagozatának életműdíját Sehr Miklós kapta, laudálta Markovics Ferenc. 2014.10.03 Szentendre
A 19. Esztergomi Fotográfiai Biennálé fotópályázatához kapcsolódóan hallhattuk Kudász Gábor Arion, a Moholy Nagy Művészeti Egyetem adjunktusa előadását Idegen a tájban címmel. „A 19. Esztergomi Fotográfiai Biennálé témája a keresett, megtalált vagy megalkotott táj képi ábrázolása volt. A tájkép fotografálása egyébként a fotóművészet egyik legősibb, a festészettől átörökölt műfaja, a fényképezés talán egyik legelterjedtebb ága. A pályázatra olyan alkotásokat vártunk, amelyek jól szemléltetik a táj és élmény kapcsolatát” – fogalmazott Kovács Melinda fotográfus, a biennálé művészeti vezetője és kurátora. 2014.08.29 Esztergom
Nyilvános kerekasztal-beszélgetés a Magyar Fotótörténeti Társaság szervezésében a Petőfi Irodalmi Múzeumban Résztvevők: Cséka György esztéta, kritikus Horányi Attila esztéta, művészettörténész Szabó Magdolna etnográfus-muzeológus Szarka Klára, fotótörténész, a Mafot elnöke Moderátor: Fisli Éva történész-muzeológus, a Mafot főtitkára
2014.06.12 Ricardo Parra, a caracasi születésű, New York-ban élő építész-fotográfus, legújabb munkáival mutatkozik be a TOBE Gallery-ben. A mostani alkalom lehetőséget ad a művésznek, hogy bemutassa azt a témát, ami fiatalkora óta foglalkoztatja, a tengert. Az OFFING (Nyílt tenger) című fotósorozat képei többnyire olyan utazások során készültek, melyekre munkája szólította. Így azok a vizek, amiket látunk, lehetővé teszik, hogy elkísérjük a szerzőt és megismerjük azt az érzelmi állapotot, melyet a nyugtalanítóan végtelen tenger váltott ki belőle. A sorozatot alkotó tájakon vészjósló viharfelhők, megszelídült ködfátylak nehezednek a hatalmas, sós víztömegre. Néhány fotón a látszólag nyugodt, de már ólomszínűre váltott óceán jelzi, hogy vizei hamarosan dühbe gurulnak és pusztító hullámokat vetnek. Ricardo Parra legutóbbi, városképeket bemutató egyéni kiállításán (2008, Okyo Galéria, Caracas.) is szimbolikus formákkal dolgozott. Most új szimbólumokat jelenít meg, a hullámokat "meglovagoló" kis vitorlás arra hívja fel figyelmünket, hogy milyen sebezhetőek vagyunk a fenyegető végtelenséggel szemben. A fúrótorony is könnyen megsemmisülhet, ha a tenger haragja teljes erejével lesújtana, ugyanakkor egy ilyen katasztrófa nemcsak a torony, hanem környezete élővilágát is elpusztítatná. A teherhajó, ami látszólag szépen halad a nagy kiterjedésű vizen, maga mögött hagyja nyomát. Ezt a habzó nyomot a hullámok elmossák ugyan, de itt mint a szennyezés szimbóluma jelenik meg. A művész legutóbbi munkáinak hátterét még az építészet adta, színekkel párosítva hozzájárultak azok harmonikus megjelenítéséhez. Ebben az új sorozatban a szerző már nem tart szoros kapcsolatot szakmájával, ami megmaradt, az a horizontális, lineáris szerkezet, amely növeli a sötétszürkék árnyalatát egészen a lumineszcens fehérig. A fotográfus korábbi munkáiban kiemelkedő szerepe volt a fénynek, ez hozzásegítette a formák megalkotásához, ugyanakkor az OFFING sorozatában a felhők és a vizek sötét árnyalatai vállnak az alkotás főszereplőivé. Ricardo Parra jelenleg építészként dolgozik, de nem kétséges, az ő igazi szenvedélye a fotóművészet.
A Nessim Galéria, a Labor és a Kortárs Művészetért Alapítvány 3 napos beszélgetéssorozatot szervez Kerekes Gábor emlékére. A beszélgetéssorozat sajnálatos aktualitását Kerekes Gábor halála adja. A három este során különböző nézőpontokból szeretnénk felvillantani az életművet, illetve annak egyes részleteit. Június 4-én: Mélyi József, Jokesz Antal és Horányi Attila beszélgetésén az életmű hazai vonatkozásai kerülnek tárgyalásra. Milyen környezetben kell tudni értelmezni Kerekes műveit? Milyen környezetbe érkezett? Június 5-én: Tillmann J.A és Pfisztner Gábor beszélgetése, a szervezők szándéka szerint, elsősorban a nemzetközi kontextus és Kerekes műveinek spirituális vonatkozásai Június 6-án: a vendégek Beke László és Vékás Magdolna lesznek. Ezen az estén elsősorban a hetvenes-nyolcvanas-kilencvens évek mikroközegéről lesz szó. Az elméleti vitákról, a csoportokról, a felvállalt feladatokról, és nem utolsó sorban az intézményi és oktatási infrastruktúrával összefüggő kérdésekről. A beszélgetéseket, mindhárom estén, Cséka György esztéta moderálja. A rendezvény a Labor, a Nessim Galéria és a Kortárs Művészetért Alapítvány együttműködésében valósul meg.
A Nessim Galéria, a Labor és a Kortárs Művészetért Alapítvány 3 napos beszélgetéssorozatot szervez Kerekes Gábor emlékére. A beszélgetéssorozat sajnálatos aktualitását Kerekes Gábor halála adja. A három este során különböző nézőpontokból szeretnénk felvillantani az életművet, illetve annak egyes részleteit. Június 4-én: Mélyi József, Jokesz Antal és Horányi Attila beszélgetésén az életmű hazai vonatkozásai kerülnek tárgyalásra. Milyen környezetben kell tudni értelmezni Kerekes műveit? Milyen környezetbe érkezett? Június 5-én: Tillmann J.A és Pfisztner Gábor beszélgetése, a szervezők szándéka szerint, elsősorban a nemzetközi kontextus és Kerekes műveinek spirituális vonatkozásai Június 6-án: a vendégek Beke László és Vékás Magdolna lesznek. Ezen az estén elsősorban a hetvenes-nyolcvanas-kilencvens évek mikroközegéről lesz szó. Az elméleti vitákról, a csoportokról, a felvállalt feladatokról, és nem utolsó sorban az intézményi és oktatási infrastruktúrával összefüggő kérdésekről. A beszélgetéseket, mindhárom estén, Cséka György esztéta moderálja. A rendezvény a Labor, a Nessim Galéria és a Kortárs Művészetért Alapítvány együttműködésében valósul meg.
Budapest, 2014. december 10. - December 9-én, kedden nyílt meg a DBH Irodagaléria legújabb kiállítása, amelynek keretében a katalán Aleix Plademunt és a venezuelai-amerikai Marco Bell fotóművészek egy-egy sorozatát mutatják be. A kiállítás 2015. január 30-ig tekinthető meg. A befektetési és üzleti szolgáltatásokkal foglalkozó DBH Group által életre hívott DBH Irodagaléria immár öt éve biztosít lehetőséget fiatal művészeknek, hogy bemutathassák munkáikat és ezzel is növeljék ismertségüket a vállalatcsoport szolgáltatott irodáinak közös tereiben. A látogatók számára lehetőség nyílik a DBH Irodagaléria kiállítás-sorozatban bemutatott képek megvásárlására is. A decemberi-januári kiállítás anyagát ezúttal a 2013 szeptemberében megnyílt TOBE Gallery állította össze a katalán Aleix Plademunt és a venezuelai-amerikai Marco Bell fotóművészek alkotásaiból. A Barcelonában élő Aleix Plademunt sorozatát a 2008 és 2009 között készült Dubailand és a Small Dreams sorozatok válogatott fotói alkotják, melyek eredeti környezetükből kiemelve egészen új értelmezésekre adnak lehetőséget. A "Pequeñas interpretaciones" (Kis értelmezések) sorozat kontextusukból kiemelt tárgyak és terek jegyzéke, mely úgy tárja fel abszurditásukat, hogy közben felnagyítja jelentésüket, illetve felszínre hozza a fotókban lévő iróniát. A másik most bemutatott sorozat szereplőit egy venezuelai farsangi parádén, az utcán rögzítette fotóriporteri érzékenységgel a venezuelai Marco Bell fotóművész, aki jelenleg a New York-i Parsons Design iskolában végzi fotóművészeti mesterképzését. Az "Este que soy" sorozat képei nem a karneválok felszabadult örömét, szabadságát sugározzák, sokkal inkább Venezuela és a latin-amerikai társadalom problémái köszönnek vissza. Ezek a problémák többrétegűek, és az elmúlt két évtized nyomai rejtőznek benne. A fotókon szereplők arcán rejtett magányosságot lehet érzékelni, szigorú tekintetekkel nézünk farkasszemet, gyerekek és felnőttek keresik identitásukat ebben az érzelmi útvesztőben. Folytatódó hagyomány Az esemény megnyitóján Varga-Tarr Sándor, a DBH Group marketing és kommunikációs menedzsere köszöntő beszédében megerősítette, hogy az immár öt éves múltra visszatekintő sorozattal a DBH Group hagyományt teremtett, amelyet a jövőben is folytatni szeretnének. Azzal kapcsolatban, hogy miként reflektálunk ezekre az alkotásokra, a DBH munkatársa Albert Camus-t idézte, miszerint "a műalkotásban nem is a mű a legfontosabb, hanem az, hogy próbatétel elé állítja az embert: megküzdhet önnön kísérteteivel, megpróbálhat közelebb jutni saját meztelen igazságához." A kiállítást megnyitó Tomas Opitz,a TOBE Gallery kurátora is azt hangsúlyozta, hogy a két sorozat - bár látszólag különböző témákról szól - nagyon is hasonlít egymásra, mivel a környezetükből kiragadott tárgyakat, tájakat és embereket a kulturális örökségünkből fakadó konvenciók alapján értelmezzük. A magyar származású, de Venezuelában felnőtt Tomas Opitz és felesége, Puskás Bea által 2013 szeptemberében létrehozott TOBE Gallery célja, hogy a nemzetközi - elsősorban latin-amerikai, illetve spanyol ajkú - fotóművészek alkotásaival megismertesse a hazai közönséget, ennek érdekében rendszeresen szerveznek kiállításokat saját újlipótvárosi, Herzen utcai galériájukban és más helyszíneken is. A kiállítás 2015. január 30-ig, munkanapokon 8 órától 18 óráig tekinthető meg a DBH Serviced Office irodatereiben (1117 Budapest, Gábor Dénes u. 2. INFOPARK D épület, I. emelet; térkép) A látogatók az első emeletre a földszinti recepció segítségével juthatnak fel. *** A DBH Groupról Az idén 20 éves DBH Group teljes körű üzleti infrastruktúraszolgáltatásokat kínál, köztük szolgáltatott irodát, befektetői tevékenységeket, projekt- és pályázatmenedzsmentet, IT és ERP szolgáltatásokat, pénzügyi szolgáltatásokat, adó- és üzletviteli szolgáltatásokat, továbbá startup-inkubációt. A cégcsoport saját irodákkal rendelkezik Hollandiában, Magyarországon és Romániában, valamint kiterjedt üzleti portfólióval az Egyesült Államoktól Nyugat-Európán át a Kaukázusig.
Kudász Gábor Arion a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia szakának adjunktusa. 1998-as első egyéni kiállítása óta több ízben volt látható önálló tárlata, munkáit csoportos kiállításokon, fesztiválokon, fotósrendezvényeken mutatják be világszerte. Sorozatait rendszeresen publikálja fotográfiai albumokban, limitált példányszámú, dedikált művészkönyvekben. 2014-ben, Memorabilia címmel két budapesti helyszínen, a Mai Manó Házban és a Faur Zsófi Galériában volt látható édesanyja, Kudász Emese hagyatékát feldolgozó kiállítása. Az este folyamán az emlékezés működéséről tart előadást néhány korábbi projektjének és legújabb munkájának képvetítéssel egybekötött bemutatása kapcsán. 2014.05.29 FFS
A kiállítást Kincses Károly fotómuzeológus, a kiállítás kurátora nyitja meg. Balla Demeternek az utóbbi néhány évtizedben elsősorban aktjait, portréit, csendéleteit állítottuk ki. De a magyar fotográfia nagy öregje, mégis csak klasszikus fotóriporterként kezdte pályáját, ebből is felépített egy érvényes életművet. Mások ilyenkor abba is hagyják. Nem így Balla Demeter, akinél az idő előrehaladtával a mindennapi eseményeket fontosabb dolgok váltották fel: időskori, érzelmekkel telített, ember nélküli, szimbolikus csendéletei az örökérvényű igazságok nyomába erednek. (Kincses Károly)
Markovics Ferenc legújabb kiállítását az Artphoto Galériában láthatja a közönség május 20-tól június 30-ig. Markovics Ferenc Balázs Béla-díjas fotográfus, Érdemes és Kiváló Művész nagyon fiatalon kezdte pályafutását a ceglédi kultúrház fotószakkörében, s 1955-ban itthon, 1956-ban már külföldön vett részt kiállításon. 1968-tól a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja, 1969–1986-ig a MAFILM állófotósa. Több folyóiratnak volt képszerkesztője, és számos fényképészeti témájú szakcikket írt különböző lapokba. Jelentős életművének nagyon sok tematikai elágazása látszik, a művészportréktól kezdve a jazz-fotókon át a tájképekig, sőt bizonyos kísérleti fotókig is. Életművének fontos szelete a Baba utcai intézet több évtizedes fényképezése, sorozata. Itt kezelték azokat a felnőtteket, akik soha nem tudtak felépülni az 1950-es években szerzett gyermekbénulásukból. Fényképeit nagyon humánus gondolkodásmód, az emberi sorsok iránti részvét jellemzi egyrészről, másrészről pedig az irónia (sokszor önirónia), amellyel a körülöttünk nyüzsgő világ furcsaságait, visszásságait ábrázolja. Sajátos és kifinomult nyelvi humorának párhuzamaként képei is árnyalt, sokrétű jelentéseket hordoznak. „Valamikori, gimnazista, zsendülő éveim a régi, klasszikus, „magyaros iskola” révült tiszteletében teltek. De már ez idő tájt is átkandikáltam néha más területekre, rokonszenvvel figyeltem a kísérletező kedvűek munkásságát, s megpróbálkoztam hasonló törekvésekkel. A filmgyári évtizedek kötelező gyakorlatain túl rendre bemutattam a szabadon választott produktumokat: jelenetfotókat, színészportrékat stb. Ezeket szívesen használták a forgalmazók a filmek propagandájához. Újságcsináló tevékenységemben szintén alkalmaztam friss, új elemeket. Az analóg–digitális korszakváltás semmilyen megrázkódtatást nem okozott, az új technika előnyeit folyamatosan igyekszem kipuhatolni és felhasználni. Mindkettő sikerültebb darabjaiból közszemlére bocsátok néhányat. A Pánsípos önarckép abból az időből származik, amikor válogatott, csiszolt elmék tűnődtek-vitáztak arról, hogy árucikk-e a kultúra?” írta magáról legutóbb a művész. A most megnyíló kiállítása egyrészt retrospektív jellegű, a legendássá, emblematikussá vált régi nagy képeket is tartalmazza, de megtekinthetők a legújabb munka (sorozat) magyar művészeket bemutató darabjai is, amelyekben a művész a hagyományos technikák mellett a legújabb eljárásokat is felhasználta.
2014.05.14 A digitális örökség és a mediamuseum.c3 projekt - Peternák Miklós előadása Cusanus írja: „...a jelen vagy a “most”, amely magában foglal minden időt, nem ebben az érzékelhető világban van, hanem az értelem világában, hiszen a jelen érzékekkel fel nem fogható.” Archívnak tekintjük, amire valamiféle múltként gondolunk. Mi ennek az értelme az internet korában? Archív lenne mindaz, ami az érzékelhető világból átmenthető az értelem világába, vagyis a jelenbe? Mi a múzeum, mi az archívum és mi közük egymáshoz vagy hozzánk?
A dokumentarizmus újrafelfedezése - Allan Sekula “kritikai realizmusa” – Székely Katalin előadása ***** A tavaly elhunyt Allan Sekula a hetvenes évek elején fordult a fényképészet, azon belül is a dokumentarista fényképészet felé, elsősorban azzal a céllal, hogy a két világháború közötti dokumentum-fotográfia hagyományát folytassa. Sekula számára ugyanis nem korának esztéticizáló új-dokumentarizmusa (Diane Arbus, Lee Friedlander vagy Garry Winogrand), hanem a két világháború közötti társadalomkritikus dokumentarista fényképészet (Walker Evans, Dorothea Lange) tűnt mérvadóbbnak. Sekula-t a dokumentarizmus megújítójaként tarjuk számon, aki mind műveiben, mind teoretikus szövegeiben a valóság fotó általi megragadásának és közölhetőségének a lehetőségeit vizsgálta. Műveiben a politika, a történelem, a társadalmi összefüggések, az ökológia, a klímaváltozás jelenségei – ahogy ő maga fogalmazza: a fejlett kapitalizmus képzeletbeli és valóságos morfológiája bontakozik ki.
A Varázslatos Magyarország díjátadóját élőben közvetítettük.
A személyes fotográfia létrehozásakor a fotós átkerül a kamera egyik oldaláról a másikra: a képet létrehozó szubjektum, és a kép tárgyául szolgáló objektum valamilyen módon egyesülni látszik. Az alkotó én saját magára pillant - arcára, testére, helyére a világban, azaz a világnak arra a szeletére, amely őt magát kijelöli, befogadja és megalkotja. Hogy milyen lehet ez a pillantás? Hogy akkor pontosan ki néz kit? Hogy hányféle módon lehet személyes szférákat, történeteket, identitás-kérdéseket képre vinni? Erről fog szólni az előadás. 2014.03.05. FFS
A legjobb képalkotó eszköz újabb lépést tett előre - a Nikon bemutatta új, FX formátumú csúcsmodelljét: D4S
Bahget Iskander szír fotóművész Az én világom című kiállítását 2014. február 14-től 28-ig láthatja a közönség a Kerengő Galériában. A kiállítást megnyitja Buda Ferenc Kossuth-díjas költő és Füzi László irodalomtörténész, a vendégeket köszönti Eifert János fotóművész, február 14-én 17 órakor. A Szíriában, El-Barazinban született hetvenéves fotográfus 1967 óta él Magyarországon. Jól ismeri tehát nyelvünket és kultúránkat, hiszen a mi életünket éli. Kiállításán látszólag két különböző világot tár elénk, amelyek azonban csak földrajzi értelemben különböznek egymástól, emberi és szellemi vonatkozásokban hasonló mágneses tereket mutatnak. Ez a két tér benne egyesül, ez a ő igazi világa, és amelyet fotóművészet eszközeivel képes élményszerűen elénk tárni.
A naturArt Minifesztivált minden évben nagy várakozás előzi meg, már hagyományosan az egyesület legsikeresebb tagjai és vendégelőadók mutatják be munkáikat, számolnak be egyes projektjeikről.