club.profile.motto | club.name
Tekla Inari: Perintö - Legacy Megnyitó: 2020. február 4. 17 óra, Mai Manó Könyvesbolt A kiállítás megtekinthető: 2020. február 5. - március 29. Kedd - vasárnap 12 és 19 óra között. Hétfőn és ünnepnapokon zárva. Szervezők: Schuller Judit Flóra és Kiss Imre Azt hiszem, nagyok apám gondolatai. Egyszer néztük a tévét apám kijött a szaunából és így szólt: még nem haltam meg Máskor apám a kanapén feküdt nézte a csillagokat a tetőn át úgy tűnt, arra gondol miért nem tettem ezt a világot jobb hellyé a gyerekeimnek És egyszer, egyszer azt mondta nekem boldog születésnapot úgy rémlik, mintha tegnap lett volna Tekla Inari Legacy (Hagyaték) című fotókönyve képek és szövegek segítségével dolgoz fel egy olyan, amely máig hatással van a finn társadalomra: a háború traumáját és annak generációról generációra továbbadott terhét a háború utáni Finnországban. A költői, kollázs jellegű munka egy fiatal nő hangján meséli el egy család nehéz történetének néhány évtizedét. A régi és új fényképekből, versekből és rövid prózákból összeállított kötet a múlt és a jelen szálait dokumentarista fikcióvá szövi össze. Tekla Inari Helsinkiben élő finn művész. Fotószakon diplomázott az Aalto University Művészeti karán. Munkáiban a fotográfia és a szöveghasználat határterüleit vizsgálja, miközben a személyes történetek és a kollektív emlékezet átjárhatóságai foglalkoztatják. Művészeti karrierje mellett szabadúszó fotósként és művészet pedagógusként dolgozik. https://maimano.hu/kiallitasok/tekla-inari-perinto-legacy/ ------------------------------------------------------------------------------ Tekla Inari: Open to the public: 5 February 2020 – 29 March 2020 Opening: 4 February 2020 Tuesday - Sunday 12:00 – 19:00. Closed on Mondays and public holidays. Organizers: Judit Flóra Schuller, Imre Kiss I think that my fathers thoughts are big. Once we were watching TV my father came from the sauna and said: I didn't die yet Another time my father was lying on the sofa looking at the stars through the roof he seemed to be thinking why didn't I make this world a better place for my children And once, once he told me happy birthday I remember it as if it were yesterday Legacy by Tekla Inari combines images and text to study a topic that touches the Finnish society even today: the trauma of war and the burdens inherited from one generation to the next in the post-war Finland. The poetic, collage-like work uses a young woman’s voice to narrate the harsh story of one family over several decades. Compiled of new and old photographs, poems, and short prose texts, the book interweaves the past and the present into fictive documentary. Graduated from the Aalto University MA Programme in Photographic Art, Tekla Inari is a Finnish artist who implements text and photography in her expression. In her work, she aims to harness personal stories for the exploration of larger societal themes. Tekla is based in Helsinki, Finland and also works as an art educator and freelance photographer in the area. https://maimano.hu/en/kiallitasok/tekla-inari-perinto-legacy/
2014 áprilisi felvétel, az akkor 75 éves Módos Gábor kiállításmegnyitójáról. A kiállítást megnyitotta: Dozvald János, fotóművész
A 3300 pályaműből kiválasztott 103 csodálatos természetfotó megtekintését követően az Év Ifjú Természetfotósa, Koncz-Bisztricz Tamás tart előadást "Természetfotós kalandjaim" címmel. https://www.facebook.com/events/515411459045846/
Nem csupán a tárlat megtekintése, hanem a művek és a rendezés értelmezése is fontos része a kiállítás nyújtotta élménynek. Ha többet szeretne megtudni Keleti Éva Élet/Kép c. retrospektív kiállításáról, a kiállító művészről, ha érdeklik a kiállítás kulisszatitkai, vegyen részt Mácsai Pál Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező, az Örkény István Színház alapító igazgatójának exkluzív tárlatvezetésén. Belépőjegy: 2500 Ft Biztosítsa helyét online jegyelővétellel! https://www.jegymester.hu/hun/Event/6000448/Macsai-Pal-exkluziv-tarlatvezetese-Keleti-Eva-kiallitasan
...utána lazulás a környék vendéglátó ipari létesítményeiben... Kiállítók: Fiala de Gábor, Bábor Béla, Gál András, Gálos László, Gombos Lajos, Ile Adrián, Kecskés Péter, Kolozsi Bea, Lengvári István, Nagy Anita, Sprenc Balázs, Szabó Maya, Telkes Tímea, Tóth EGO(n) István, Vachter János, Vajda János, Varga Gábor Ákos, Varga Tamás, Vedres Ági
AZ UTOLSÓ CIBA NAGYÍTÁS - Szilas Szilárddal a Café Analógban A cibachrome (későbbi ilfochrome) eljárás diapozitívról dirrektpozitív papírkép előállítására volt alkalmas. Egy roncsolásos technika volt, ami a 2000-es évek elején szűnt meg (2012.-ben). Az eljárás alapját Dr Gáspár Béla dolgozta ki a 30-as években. Az utolsó megmaradt vegyszert ill. papírt szeretnénk közösen kipróbálni veletek, bízva abban, hogy működnek még annyira, hogy - ha nem is színhelyes - de valamilyen képet elő tudunk még állítani vele. Összetéveszthetetlen, nagyon fényes felületű végeredményt adott teljesen műanyag alapú hordozójának is köszönhetően. Elképesztő színvisszaadásának köszönhetően ha sikerül bármily eredményre jutnunk az biztosan nagyon látványos lesz. Egy kis szubjektív. Szilas Szilárdtól: Mint kezdő fotós, nem sokat tudtam a Cibáról. Semmi extra, csak az általános dolgok… Diáról lehet gyönyörű nagyításokat készíteni méreg drágán. Az első találkozásom nem a legjobban sikerült. Egy hívógépet tisztítottam. A halványítós rack furcsán szúrós szagú volt. A fekete kordbársony nadrágom nem tudott ellenállni a vegyszernek. A hagyományos színes és fekete-fehér nagyítások mellett hébe-hóba készítettem képeket az Ektachrome R3 fordítós eljárással. A nagy laborok megszűntével egyre többen keresték nálam a CIBA printeket. Itt volt az ideje, hogy Csipkerózsika álmából felébresszem az Ilfochrome gépet. Vegyszeres kádjaiban ismét a P30 - as eljárás oldatai dolgoztak. Megkerestem aztba diát ami a szívemnek oly' kedves. Semmi extra, a nagygerezsdi határban egy villám súlytotta fa. Aztán jött az idegőrlő 12 perc. Úgy izgultam mint az első színes nagyításomnál. Nem egészen fél nap után megszületett az első Ilfochrome Ciba) képem. A laboromból sorra kerültek ki a magasfényű nagyítok. Gyönyörű tájképek, színházi felvételek. A vége felé ez egy igazi vándor technológia volt. A papírért, vegyszerért gyakran Berlinig vitt a vonat. 2010-ben állítottam le a technológiát. Elfogyott a papír, nincsen több vegyszer. Az öreg hívógép is vele halt a technológiával. Elektromos lelke elszállt, egy jobb helyre. A labor egyik eldogott polcán még van pár doboz öreg vegyszer és papír és várják, hogy egy utolsó alkalommal végleg búcsúzzanak tőlünk. Belépő: 500 Ft/fő (a helyszínen fizetve) Dátum: 2020. február 1. (szombat) 11:00–13:00 Cím: Café Analóg kézilabor (ArtBázis), 1085 Budapest, Horánszky utca 25.
Banksy végre Budapesten! Isztanbul, Amszterdam, Antwerpen, Melbourne, Auckland, Toronto, Berlin, Bukarest, Kolozsvár és Párizs után végre Budapesten is láthatunk Banksy, a földkerekség legismertebb graffiti művészének világát bemutató kiállítást. Az ART OF BANKSY mintegy 70 művön keresztül mutatja be az “ismeretlen zseni” művészetét a Godot Kortárs Művészeti Intézet szervezésében, február 1-től a Tesla Loftban (1075 Budapest, Kazinczy u. 21.) Évek óta vár a hazai közönség egy Banksy művészetét bemutató kiállításra, eleddig hiába, most azonban egy hosszabb világkörüli út után Budapestre érkezik az ART OF BANKSY utazó kiállítás, mely igyekszik átfogó képet adni a rejtőzködő street art művész világáról. „Az Art of Banksy kiállítás behozza nekünk a világ különböző pontjain, mállott vakolaton, üres téglafalon vagy egy sivár felüljárón megjelent műveket a kiállítótérbe és újragondolva mutatja be az ismeretlen zseni alkotásait, hogy a művek esszenciális üzenetét festmények, fotók, printek formájában egy izgalmas kiállítási élménybe sűrítve közvetítse” – mondta Sáfár Zoltán, a Godot Kortárs Művészeti Intézet alapító-tulajdonosa.
BETELT! A 2 napos workshop időpontja: 2020. február 01. és 02. (Sz-V) 9:00 - 17:00 A termékek profi bemutatásának kulcsa, hogy az adott tárgy „kívánatosan” fessen, egyetlen képen egyesüljenek legelőnyösebb tulajdonságai. A jó tárgyfotós titka, hogy nem csak egyszerűen leteszi a tárgyat, és lefotózza, összecsapva az egészet, hanem harmonikus, különleges látványt nyújtva felkelti az érdeklődést, vagy ha arra van igény, egyszerű környezetben, a lényeget megragadva jeleníti meg. Természetesen más megjelenítés szükséges egy ruha webshop, vagy mondjuk egy ital reklám esetében, fontos, hogy az igényeknek megfelelő végeredmény szülessen. Két napos workshopunk betekintést enged a tárgyfotózás világába, a tanfolyamon elsajátíthatsz mindent, ami ahhoz szükséges, hogy elkészítsd a megálmodott képet, a képzés után pedig némi gyakorlással kialakíthatod saját stílusodat! FIGYELEM! Ez egy interkaktív workshop! Itt nem csak ülni fogsz és nézni, esetleg jegyzetelni! Itt megfoghatsz, kipróbálhatsz, beállíthatsz minden eszközt, amit csak látsz! Szóval a következő alkalommal amikor stúdióba mész, már magabiztosan fogod tudni, hogy merre nyúlj! További információk és jelentkezés: https://fotosworkshopok.hu/workshopok/bevezetes-a-targyfotozas-vilagaba-workshop https://www.facebook.com/events/2535485893194164/
Megnyitják: Váradi Ferenc és Burai Árpád, az FM90 Campus Rádió minden kanálban lé műsorvezetői Varga Tamás (Debrecen, 1969) orvos-fotográfus visszatekintő kiállításának címe, annak egyes szám első személye egyfajta leltárként is értelmezhető, melyben sorra veszi azokat az állomásokat, melyeket fotográfusként fontosnak tart és néhány friss munkájával felveti a továbblépés lehetőségét is. Egyéni kiállítása elsősorban az elmúlt tíz évre fókuszál, azon belül is az analóg-kézműves technikával készített munkákra. A téma sokféle, ami azonos bennük, az a fotográfiai hagyományokhoz kapcsolódó, személyes hangulatú, archetípusos képi nyelv. Akár női test, portré, emberi csont, táj, vagy vurstli a téma, a mindannyiunk számára ismerős látványvilág különös hangulatával, vizuális letisztultságával saját emlékeinkből is előhívható.
Kolta Galeria presents a photography exhibition, KONDOR Laszlo a LEICA on the front-line, (Chicago 1968, Vietnam 1969-70) There will be a conversation with the photographer moderated by DITZENDY Attila, Journalist.
5 000 km az amerikai vadonban - Appalachian Trail és Pacific Crest Trail 2019-ben, első magyarként teljesítettem az USA-ban az Appalachian Trailt és a Pacific Crest Trail Mojave-sivatagi szakaszát egy olyan esztendőben, amelynek mostoha időjárására az elmúlt 100 évben nem volt példa. A vadonban töltött hosszú hónapok során felhőszakadások, hó- és szélviharok, mínusz 20 fok, térdig érő sár és sivatagi forróság, hegyek, sziklák, zuhatagos folyók, végtelen mocsarak, szúnyog- és légyfelhők, lenyűgöző szépségű természet és vírusfertőzések is vártak rám. Megúsztam egy kettős gyilkosságot, egy bandák közötti gépfegyveres leszámolást, elképesztő erejű vihart no és egy medvét, amellyel nem tudtam elkerülni az összecsapást. Még soha, sehol nem éreztem ennyire közel magamhoz a természetet, amely rengeteg dologra tanított meg, többek között saját magammal kapcsolatban is. Más emberként tértem haza és nem hiszem, hogy lesz még életemben olyan pillanat, amely akadályt tudna már jelenteni. Ezeket a tapasztalataimat és élményeimet fogom megosztani veled erről a zord, kőkemény, de meseszép amerikai vadonról. Tarts velem Te is! Cím: Pannon Kincstár 1056 Budapest, Váci utca 47. 2. emelet, Nagyterem A Váci utca 47. szám alatt a 12-es kapucsengő automatikusan beenged. Megközelíthetőség: A Ferenciek terétől mindössze 1 perc sétára. Az V. kerület, Váci utca és Irányi utca sarkától 50 méterre, a templom mellett. Parkolás: Kedvezményes (10%) parkolási lehetőséget talász 150 méterre az épülettől, a Franklin autóházban (Reáltanoda utca 5.). Ehhez le kell pecsételtetned a recepción a parkolókártyádat! Honlapom: www.caminosteve.hu Instagram: https://instagram.com/camino_steve/ Facebook: https://www.facebook.com/Gondolatbonbonok/ YouTube: https://www.youtube.com/user/Vilagaim Könyv: Camino Steve, egy álom nyomában…
Nem csupán a tárlat megtekintése, hanem a művek és a rendezés értelmezése is fontos része a kiállítás nyújtotta élménynek. Ha többet szeretne megtudni Keleti Éva Élet/Kép c. retrospektív kiállításáról, a kiállító művészről, ha érdeklik a kiállítás kulisszatitkai, vegyen részt a kurátor, Szarka Klára tárlatvezetésén! A programon való részvétel létszámhoz kötött, ezért előzetes regisztráció szükséges! Részvételi szándékát kérjük jelezze az eri.ildiko@mucsarnok.hu címen. Regisztrált helye aznapi kiállítási belépőjeggyel érvényes. Kezdés előtt 10 perccel töröljük a helyszínen nem érvényesített regisztrációkat.
/// English below /// Nicolò Degiorgis bolzanói fotográfus, a Rorhof kiadó alapítója. 2020. január 27-30. között a MOME Fotográfia Tanszék meghívására tart workshopot, ehhez kapcsolódóan tart előadást fotókönyvekről, munkásságáról és a könyvkiadás jövőjéről január 30-án, csütörtök délután 5 órakor. Az előadásra a belépés ingyenes a belépés. Az esemény támogatója az NKA és a MOME. Helyszín: MOME, 1121 Budapest, Zugligeti út 9-25., M012-es terem Időpont: 2020. január 30. 17 óra http://www.nicolodegiorgis.com /// Nicolò Degiorgis is an artist, author and founder of Rorhof, an independent publishing house based in Bolzano-Bozen (Italy). Nicolò Degiorgis grew up between Trentino-South Tyrol in Italy and Canton of Ticino in Switzerland. He studied sinology at Ca’ Foscari University of Venice and at the Capital Normal University of Beijing, before completing scholarships and residencies in various institutions. He gives a workshop at MOME Photography Department between 27-30 January, 2020. On this occasion he will give a talk on his artistic practice and the prospects of photobook publishing. The event is in english, free entry. Supported by NKA and MOME. http://www.nicolodegiorgis.com Venue: MOME, address: 1121 Budapest, Zugligeti út 9-25., room M_012 Time: 30th of January, 2020, 5 pm
Gyukics Péter fotóművész tárlatvezetést tartott az Ég és föld találkozása a korszerű templomépítészetben II. rész című fotókiállításán Időpontja: 2020. január 09., csütörtök 17:00
Nem csupán a tárlat megtekintése, hanem a művek és a rendezés értelmezése is fontos része a kiállítás nyújtotta élménynek. Ha többet szeretne megtudni Keleti Éva Élet/Kép c. retrospektív kiállításáról, a kiállító művészről, ha érdeklik a kiállítás kulisszatitkai, vegyen részt Pályi Zsófia és Hirling Bálint fotográfusok exkluzív tárlatvezetésén. Pályi Zsófia 2007-ben az ELTE kommunikáció-portugál, majd 2010-ben a MOME fotográfia képzésén szerzett diplomát. Az Origo hírportál fotóriportereként dolgozott 2006-2014 között. Jelenleg szabadúszó fotográfusként tevékenykedik, többnyire magazinoknak, kulturális intézményeknek dolgozik. Többszörös sajtófotó díjas, Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjas, LensCulture finalista. Kedvelt területe a dokumentarista fotográfia, a portré és a megrendezett fotó. Hirling Bálint 2011-ben szerzett mesterdiplomát az ELTE meteorológia szakán, közben elvégezte a Práter utcai fényképész szakiskolát, 2010 és 2013 között a Budapesti Kommunikációs Főiskolán a fotográfia szakot. Jelenleg szabadúszó fotográfusként dolgozik. Többszörös sajtófotó díjas, Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjas, PDN nagydíjas fotográfus. Rendszeresen készít portrékat, illetve fotóriportokat hazai és külföldi lapoknak. Zsófi és Bálint _Image Tellers_ néven alkotnak együtt. Belépőjegy: 2500 Ft Biztosítsa helyét online jegyelővétellel! https://www.jegymester.hu/hun/Event/6000446/Palyi-Zsofia-es-Hirling-Balint-fotografusok-exkluziv-tarlatvezetese-Keleti-Eva-kiallitasan
Mi jellemzi a kreatív alkotó személyiségét? Az alkotókészség (kreativitás) a személyiségtulajdonságok, gondolati- és gyakorlati-cselekvéses képességek sajátos összerendezettsége a személyiségen belül. Mások, például Barron szerint a széles körű érdeklődés, fogékonyság, absztrakt gondolkodás, intellektuális aktivitás... A szellemi termékenység könnyedsége, gyorsasága, mennyisége, folyékonysága... A váratlan, a szokatlan, újszerű kedvelése, szellemesség, találó jelleg, ritkaság, asszociációs távolság... Maslow A.H. azt állítja, hogy a kreativitás legfőbb indítéka az önmegvalósítás (self-actualisation) motívuma. A kreatív személyt erős belső késztetés indítja arra, hogy a személyiségét kreatívan kibontakoztassa. De térjünk vissza a fotográfiára. Miért nem elég, ha a fénykép a valóságot pontosan tükrözi, szenvedélyek és állásfoglalás nélkül? A kérdésre a válasz lehet az is, hogy a technikailag, műszakilag tökéletes visszaadás - azaz az élet pontos visszatükrözése - akár unalmas is lehet. Kell valami, ami a racionális eszközökön túl élményszerűvé teszi a képet. És ez a valami csakis a kreativitásból fakad. Magamat idézve: "Nézni – látni – láttatni: ez a képíró (fotográfus) feladata, miközben egyensúlyozik a képzelet és valóság peremén." Részvételi díj (csoportos): 3000,- Ft Részvételi díj (1-3 fő): 3000,- Ft
Hazaúttalan Aslan Goisum | Fátyol Viola | Neogrády-Kiss Barnabás | Iulia Toma BUDAPEST GALÉRIA 1036 Budapest, Lajos utca 158. (földszint) Megnyitó: 2020. január 29., (szerda) 18:00 Megnyitja: GYÜKERI MERCÉDESZ, a HVG újságírója A kiállítás kurátora: ERŐSS NIKOLETT A kiállítás az otthontalanság és az átmenetiség jelenségeivel foglalkozik, az otthon elhagyásának kényszere és a visszatérés vágya közötti senkiföldjével, ahol mérhetetlenül sokan lakni kényszerülnek. A biztosnak vélt háttér elvesztése, vagy a biztonság soha meg nem élése szerteágazó hátterű, de alapvető tapasztalat sokak számára, olyan, az életet meghatározó mély nyom, ami többeket születésük óta kísér. Neogrády-Kiss Barnabás fényképeinek szereplői gyerekként tapasztalják meg az otthon, a családi környezet elvesztését, majd, szerencsés esetben, másként összeállását. Az állandó átmenetiség, amelyben a gyermekfalvakban, nevelőszülőknél élő gyerekek élnek a képeken azonban leginkább a szimbólumokban gondolkodás és értelmezés által van jelen: a játszótér, a madárház, a trambulin ugyanolyannak tűnik, mint máshol, a játék itt is kerek világot épít. Fátyol Viola Süllyedő háza az otthon elvesztésének félelmét sűríti magába, fel-felbukkanó emlék, lezáratlan gyász. E szorongató vízió: a gyerekjátékot idéző ház kiszolgáltatottsága ismerős, felnőttként is eleven tapasztalat. A házilag készített, hétköznapi tárgyakból fabrikált fehér zászlókat ábrázoló sorozat (A megadás zászlói) a kilátástalanság és a privát szférába visszahúzódás tanúja. Itt még van hova menekülni, van honnan összeszedegetni a tárgyakat, de amit ezek kiadnak – a megadás fehér zászlaja –, annak kényszerű tehetetlenségét játékossága és kényszerű kreativitása sem írja felül. A textilek hordozta otthonosság, az anyagok és a hímzés taktilitása, személyessége a kényszerű migráció fénytörésébe kerül Iulia Toma textiljein (Váratlan álmok / Álmok és várakozások). A művész számos Romániában tartózkodó afgán, szír és iraki menekülttel készített interjút, ezekből a beszélgetésekből emelt ki részleteket, az otthon vágyát, hiányát, elvesztésének körülményeit. A nagyméretű, többrétegű, használt, azaz „emlékező textilekből” készített installáció a hosszú utak egy-egy egészen apró szeletét teszi bejárhatóvá. A trauma elbeszélhetetlensége és a feltárására való felszólítás (úgyis mint a történelemírás egy formája) feszültsége Aslan Goisum filmjének egyik kiindulópontja (Következmény nélküli emberek). A Második Világháborúban Sztálin megbízására a teljes csecsen és ingus népet vagonokban deportáltak Közép-Ázsiába. Aslan Goisum túlélőket hívott meg egy találkozóra Groznijba 2016-ban. Az események tanúi néma csendben foglalják el helyeiket a teremben, szótlanságuk kérdő és felszólító, a tudás és a megszólalás felelősségét a nézőnek adják tovább. Támogató: Román Kulturális Intézet /////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////// BUDAPEST GALLERY 1036 Budapest, Lajos utca 158. HOME/WARD BOUND/LESS Aslan Goisum | Viola Fátyol | Barnabás Neogrády-Kiss | Iulia Toma Curator: Nikolett Erőss Opening: 29 January, 2020 6 pm Opening speech by: MERCEDES GYÜKERI, journalist at HVG On view: 30 Januray 2020 – 15 March 2020 The exhibition deals with the phenomena of homelessness and transience, the no-man’s-land which lies between the necessity of leaving one’s home and the desire to return, a place where too many people are forced to live. There are many reasons why people lose what they had thought to have been a secure world or never even have any sense of security, but for many, this loss or this state is a fundamental experience which has left a deep, life-defining imprint that has been part of their lives since birth. The figures in Barnabás Neogrády-Kiss’ photographs experience the loss of a home and family environment as children and, then, in fortuitous cases, the reconstruction of this home and this world in a different form. The permanent state of transition in which these children live in children villages or with foster parents appears in these images through a manner of thinking and interpreting in symbols: the playground, the birdhouse, and trampoline look much the same here as they do in other places, games build a meaningful world here too. The Sinking House of Viola Fátyol conveys the fear of losing one’s home, an intermittently recalled memory, mourning without closure. This gripping vision: the vulnerability of a house which resembles a child’s toy is a familiar, vivid experience for adults too. The series depicting homemade white flags made out of everyday objects (Flags of Surrender) captures a sense of hopelessness and retreat into the private sphere. There is still room to escape here, there is still a place from where objects can be gathered, but what they summon – the white flag of surrender – even with its playfulness and strained creativity cannot carry us beyond helpless isolation. The cosiness of textiles, the tactility of the materials and the embroidery and the personal quality of the fabrics and embroidery appear in the refractions of forced migration in Iulia Toma’s textiles (Unexpected Dreams / Dreams and Expectations). Toma interviewed Afghani, Syrian, and Iraqi refugees in Romania, and she highlights details of these conversations, the desire for a home, the lack of a home, and the circumstances of its loss. The installation, which is made of large, multi-layered, used, that is, “reminiscing textiles”, allows tiny portions of the long journeys to be experienced. The tension stemming from the impossibility of recounting the trauma and the need to narrate it (as a criterium of historiography) is one of the points of departure for Aslan Goisum’s video work (People of No Consequences, 2016). During World War II, the entire Chechen and Ingush population was deported in wagons to central Asia at Stalin’s orders. In 2016, Aslan Goisum invited survivors of the deportation to a meeting in Grozny. The witnesses take their seats in the silent room. Their silence is questioning and beseeching, passing on the responsibility of knowledge and speaking up to the viewer. Open daily except Mondays: 10 am – 6 pm Supporting: Romanian Cultural Institute
Book launch Utopia and Collapse: Rethinking Metsamor – The Armenian Atomic City 29.01.2020 6pm Participants: Katharina Roters, Sarhat Petrosyan. Moderator: Dániel Kovács (art historian, curator, co-chief editor of Építészfórum) The program will be held in English and the attendance is free of charge. Built in 1969, Metsamor, Armenia (then the Armenian Soviet Socialist Republic), was intended as a settlement for employees of a nearby nuclear power plant to be completed between 1976 and 1980. But the power plant would never realize the ambitions of its creators. In 1988, an earthquake caused the facility to be shut down. In 1989, the collapse of the Soviet Union prompted a complete construction freeze. The symbol of the dream of a technologically advanced nation, Metsamor remained incomplete and fell into decay undiminished by the recommissioning of the power plant in 1995. Utopia and Collapse documents the rise and fall of Metsamor. The book brings together an oral history of Metsamor with essays by Sarhat Petrosyan and a team of contributors and art and photographic research by Katharina Roters, including more than one hundred photographs. Among the topics discussed are Armenia’s cultural and architectural histories; the typology of Soviet atomograds, or atomic cities; and the phenomenon of modern ruins. Although today the power plant’s workers live in a partly built failed utopia, Metsamor stands as examples of the highly idiosyncratic Armenian variety of Soviet Modernism of the 1960s and ’70s, making this a fascinating story for anyone with an interest in Soviet-era buildings and architecture. Katharina Roters (1969, Cologne) is a visual artist based in Budapest. She graduated from the Painting Faculty of the Düsseldorf Arts Academy in 1999. Her first photo project Yerevan Concrete developed in 1999 in the Armenian capital city. In 2014, her book project entitled Hungarian Cubes: Subversive Ornaments in Socialism, received the DAM Architectural Book Award of the Frankfurt Book Fair and the German Architecture Museum. Roters also participated in the 2016 Architecture Biennale in Venice as an exhibiting artist of the Armenian Pavilion. Her book project entitled Utopia&Collapse. Rethinking Metsamor: The Armenian Atomic City, realized in colaboration with Sarhat Petrosyan, was edited by Park Books (Zürich) in 2018. Sarhat Petrosyan holds M.S. in Architecture and Ph.D. in Urban Planning from National University of Architecture and Construction of Armenia. During 2004-2017 he worked as an Associate Professor at the Chair of Urban Planning of the same university. His fields of interest are urban design qualities and policies on urban development. In 2016 he was the curator of the Armenian National Pavilion at Venice Architecture Biennale. He was the director of Urbanlab from its establishement till August 2018. ------------------------------------------------------------------------------ Könyvbemutató Utopia and Collapse: Rethinking Metsamor – The Armenian Atomic City 2020. január 29. 18.00 Résztvevők: Katharina Roters, Sarhat Petrosyan. Moderátor: Kovács Dániel (művészettörténész, kurátor, az Építészfórum társfőszerkesztője) Angol nyelvű program. A könyvbemutatóra a belépés ingyenes. Mecamor építését 1969-ben kezdték meg az egykori Örmény Szovjet Szocialista Köztársaság területén, a mai Örményországban. A mesterségesen létrehozott település azoknak a munkásoknak adott volna otthont, akik az 1976 és 1980 közt felépített atomerőműben később dolgozni kezdtek a város szomszédságában. Ám a tervezők reményei sosem váltak valóra; egy 1988-as földrengés miatt a reaktort leállították, és a Szovjetunió összeomlása után 1989-ben a város munkálatait is bizonytalan időre felfüggesztették. Így Mecamor – egy csúcstechnikai fejlettséget elérő nemzet vágyálmának szimbóluma – máig befejezetlen maradt, és dacára az erőmű 1995-ös újraindításának, az állapota azóta is romlik. Az Utopia and Collapse (Utópia és összeomlás) című művészkönyv Mecamor tündöklését és bukását dokumentálja. A munka az atomváros szájhagyományi emlékeit, Sarhat Petrosyan és más közreműködők esszéit, valamint Katharina Roters művészeti és fotográfiai kutatásainak több mint száz képet felölelő válogatását rendezi egy kötetbe. A feldolgozott témák közt szerepel az örmény kultúr- és építészettörténet, a szovjet atomográdok tipológiája, továbbá a modern romok fenomenológiája is. Az atommunkások által ma is lakott település egy bukott utópia romvárosa. Esete annyira sajátos örmény változatát adja a ’60-as ’70-es évek szovjet modernizmusának, hogy arra mindenkinek érdemes odafigyelnie, aki érdeklődik a korszak építészete iránt. Katharina Roters (1969, Köln) képzőművész 1999-ben végzett a Düsseldorf Művészeti Akadémia Festészet Karán. Első fotóprojektjét, a Jerevan Concrete-ot 1999-ben készítette az örmény fővárosban. 2014-ben a Magyar kockák (Hungarian Cubes) című könyvét a Német Építészeti Múzeum (DAM) és a Frankfurti Könyvvásár Építészeti Könyv Díjával (DAM Architectural Book Award) tüntették ki. A kötet a hatvanas-hetvenes években épült magyarországi vidéki családi házak, a Kádár-kockának is nevezett épületek díszítőművészetét mutatta be. Roters a 2016-os Velencei Építészeti Biennálén részt vett az örmény pavilon kiállító művészeként. Sarhat Petrosyan az örményországi National University of Architecture and Construction építészeti karán szerezte mester diplomáját, és ugyanezen intézmény ‘Urban Planning’ nevű karán végezte doktori tanulmányait. Az egyetemen 2004 és 2017 között professzori pozíciót töltött be. Érdeklődésének középpontjában a városi design és a mögötte húzódó irányelvek, valamint a városfejlesztés állnak. 2016-ban a Velencei Építészeti Biennále örmény nemzeti pavilonjának a kurátora volt. Az Urbanlab igazgatója volt annak alapításától egészen 2018 augusztusáig.
SZÁSZ LILLA | Üdvözlet új otthonomból BUDAPEST GALÉRIA 1036 Budapest, Lajos utca 158. (emelet) Megnyitó: 2020. január 29., (szerda) 18:00 Megnyitja: GYÜKERI MERCÉDESZ, a HVG újságírója Köszöntőt mond: JOÃO MIGUEL HENRIQUES, a Camões Intézet Portugál Nyelvi Központ vezetője A kiállítás kurátora: SZEGEDY-MASZÁK ZSUZSANNA Látogatható: 2020. január 30- március 15. Szász Lilla Üdvözlet új otthonomból című fotóprojektjének kiindulópontja az afrikai portugál gyarmatokról (Angolából, Mozambikból, Guinea-Bissau-ból, Cape Verde-ből és São Tomé e Príncipe-ről) 1975-ben közel 800 ezer portugál állampolgár, úgynevezett retornado, állami segítséggel véghezvitt visszatelepítési története. Az 1961-ben kezdődő portugál gyarmati háború következtében fokozatosan meggyengült a diktatórikus Második Köztársaság és az 1974-es katonai puccsal elindult egy rapid dekolonizációs folyamat. Portugália akkori lakosságának majdnem egy tizedének megfelelő retornadók elszállásolása és a portugáliai lakosságba való integrálódása komoly kihívást jelentett az állam számára, és az ország 20. századi történelmének egyik hosszútávon is meghatározó fejezetévé vált. Szász Lilla fényképei ennek a történelmi eseménynek a személyes vonatkozásaira, az otthonukat sebtében elhagyó és az új környezetben különböző mértékben helytállni képes lakosok életében a nosztalgia, az emlékezet, az otthontalanság, és az identitás képlékenységére derítenek fényt. Szász Lilla a portré műfaj széles skáláját alkalmazza: egyszerre láthatjuk a személyek és a helyszínek portréit. A privát történetek kiindulópontjai a ma is létező helyszínek: az egykori, ötcsillagos szállodától a katonai laktanyákig terjedő, meglehetősen eltérő minőségű és jellegű otthonok, melyek az emlékek fizikai letéteményesei. A kiállításon bemutatott fényképek képeslap jellege – méretük és tárgyuk, mely a korabeli képeslapok gyakori hotel ábrázolására is utal – az utazást, az átmenetiség érzetét, illetve a múltidézést juttatja eszünkbe. Ilyenformán az Üdvözlet új otthonomból sorozat képeivel fél évszázaddal ezelőtt küldött üzenetek érkeznek meg. Szász Lilla a Budapest Galéria Művészcsere Programjának keretében kezdett először foglalkozni a témával Lisszabonban. A projekten szorosan együttműködött a téma neves szakértőjével, Elsa Peralta szociológussal. Támogatók: CAMOES, GOETHE INSTITUT /////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////// LILLA SZÁSZ | Greetings From My New Home BUDAPEST GALLERY 1036 Budapest, Lajos utca 158.(first floor) Curator: ZSUZSANNA SZEGEDY- MASZÁK art historian Opening: 29 January, 2020 6 pm Opening speech by: MERCEDES GYÜKERI, journalist at HVG Welcoming speech by: JOÃO MIGUEL HENRIQUES, Director of Centro de Língua Portuguesa do Camões On view: 30 Januray 2020 – 15 March 2020 The point of departure for Lilla Szász’s photographic project Greetings From My New Home is the story of the retornados, the nearly 800,000 Portuguese citizens who were resettled from Portuguese colonies in Africa (Angola, Mozambique, Guinea-Bissau, Cape Verde and São Tomé e Príncipe) to Portugal in and around 1975. As a result of the Portuguese colonial war which began in 1961, the dictatorial Second Republic gradually weakened, and with the military coup of 1974, a rapid process of decolonization began. The accommodation and integration of the retornados, equivalent to nearly a tenth of Portugal’s overall population at the time, was a major challenge for the state and constituted an important chapter in the 20th-century history of the country. Szász’s photographs capture the personal aspects of this historical event, drawing attention to questions of nostalgia, memory, homelessness, and the plasticity of identity in the lives of those who have left their homes and were able, in varying degrees, to adapt to their new environments. Lilla Szász makes use of a wide array of approaches to portraiture, offering us portraits of people and portraits of places. The points of departure for these private stories were locations which still exist today, homes of varying quality, from former five-star hotels to military barracks. These sites are the physical repositories of their former dwellers’ memories. The postcard quality of the photographs on display at the exhibition – their size and subject matter, which can be understood as a kind of allusion to the frequent portrayal of hotels on contemporary postcards – conjures a sense of travel, of transience, and offers a reminder of the past. Thus, the images of Greetings From My New Home arrive as messages sent half a century ago. Lilla Szász began work on this project as part of her Budapest Gallery’s Artist Exchange Program residency in Lisbon. She worked closely together on the project with the sociologist Elsa Peralta. Supporting: CAMOES, GOETHE INSTITUT
Futók, túrázók élményfotóit várjuk az 1. ZÖLDFUTÁS FOTÓPÁLYÁZATRA, 2019 január 1. és 2020 március 31. között készült hazai fotókkal, természet, épített környezet és portré kategóriákban, kategóriánként mx 2-2-2 db, manipuláció mentes, legalább 1200x1200 px méretben, online elküldött képekkel. A fotók esetében előnynek számít a környezettudatosság megjelenítése. A képeknek adjatok fajl nevet a következők szerint, ékezetek nélkül: pl Baloghtomi tigris a Dunaban, szóval a fáljnév: a neved és a kép címe. a fotókat 2019 december elsejétől kezdve tudjátok elküldeni. A fenti feltételek bármelyikének megszegése kizárást von maga után. A zsűri 2020 április elején ül össze és kiválasztja a kategóriánkénti 10-15 legjobb fotókat és ezek kerülnek a döntőbe és amelyekből választja ki a zsűri és a FB népe a kategóriánkénti dobogós fotókat. A dobogós képek tulajdonosai tárgyi díjazásban részesülnek és a legjobb fotókat igyekszünk kis hírveréssel több oldalra is föltenni. Nevezési díj nincs. A képeket (csak 2019 december elsejétől) ide várjuk: remélem sok képet küldtök majd. Üdvözlettel Balogh Tomi zoldfutas.hu