Beszélgetőtársak: Acsády Judit, Bán Zsófia, K. Horváth Zsolt, Kürti Emese, Oltai Kata. A beszélgetést Erhardt Miklós vezeti. Eseteket, példákat, témákat keresünk, amelyekkel meg tudjuk ragadni a nők és a férfiak kapcsolatának dinamikáját és ezek utórezgéseit, a magyar neoavantgárd művészeti közegében. Természetesen keresgélhetnénk másutt is, a téma nagy, parttalan, és többé-kevésbé felderítetlen. De ehhez a szeletéhez legalább van némi történelmi rálátásunk, és van egy apropónk is: Eperjesi Ágnes Érezze megtiszteltetésnek című kiállítása, mely a neoavantgárd fontos alakjához Pauer Gyulához, és az ő úgynevezett „szépségakciójához” kapcsolódik. A beszélgetés tétje, ha mondható ilyesmi, hogy sikerül-e találni, tematizálni, tárgyszerűen meg- és kibeszélhetővé tenni néhány kérdést, amelyet a későbbiekben érdemes lehet kimunkálni és elmélyíteni. Reprezentatív példákat keresünk tehát, és arra vagyunk kíváncsiak, hogy ezek a példák mit is reprezentálnak. *** Eperjesi Ágnes kiállítása a rendszerváltást megelőző gazdasági fellazulás időszakában, az 1985-ös évben megrendezett szépségkirálynő választással, annak képzőművészeti vetületeivel foglalkozik. A szocializmus korszakában először rendezett esemény során fiatal női testek kerültek reflektorfénybe, amit megfejelt a „választás” és a „királynő” fogalmak bizarr szocialista kontextusa is – ezzel a verseny az egész országot foglalkoztató médiaeseménnyé vált. A versenyzők testét vásárra vivő vállalkozói szellem visszásságai miatt az esemény hamar botrányossá, aztán a királynő néhány hónapra rákövetkező öngyilkossága miatt tragikussá is vált. Mindezt még nem lehetett sejteni akkor, amikor Pauer Gyula a díjazottakról gipsz testlenyomatokat vett egy ú.n. szépségakció keretében. A gipszminta alapján a győztes Molnár Csilláról halála után bronzszobor is készült, ami a Nemzeti Galériába került. Jelentékeny műkritikusok támogatásával a szépség konceptualista kritikájaként vált az életmű kanonizált részévé. Noha a szobor és szépségakció egésze mindig is megosztotta a véleményeket, a művészeti világban csak az utóbbi időben jelentek meg azok a hangok, melyek Pauer vállalkozásához kritikusan viszonyulnak. Eperjesi Ágnes új munkái azt járják körül, hogyan lehet erről a konkrét, és képzőművészeti szempontból is kényes témáról, az ábrázolás és a kép politikai természetét leleplező területről beszélni. Bemutatja egy fél évvel ezelőtti, nem nyilvános performanszának dokumentációját, melynek során a Nemzeti Galéria-beli szobrot vörös kifutószőnyegbe öltöztette, alkalmat teremtve ezzel arra, hogy a mai diskurzusban felerősödő kritikai szempontok fényében vegyük szemügyre a művet. A retro-patinájú Fészek Művészklub Galériájában és Herman termében párhuzamosan rendezett kiállítás nemcsak a performansz efemer aktusát mutatja meg, hanem dokumentumok révén lappangó, kritikai hangsúlyokat is felerősít. Új művei révén kérdéseket tesz fel, új összefüggésbe állít, az új összefüggésekből műveket hoz létre, melyekkel véleményt formál. Adamik Luca megnyitószövege Kritika - index.hu Kritika - ÉS Kritika - wmn.hu Kritika - Magyar Narancs Kritika - Népszava Kritika - Artmagazin Kutatás - Punkt.hu I. Kutatás - Punkt.hu II. Kutatás - AICA konferencia Kutatás - Artportal Beszélgetés - A neoavantgárd testpolitikája és utóhatásai
Minden amit a 2019-as pályázatról videón látható: https://www.youtube.com/embed?listType=playlist&list=PL1Sq1VUkMedKAJAB7VRRrB-6t9VD2BQVo&v=w9cZcrIxckw&layout=gallery
1999 Daróczi Csaba 2000 Kármán Balázs - Novák László 2001 Dr. Kalotás Zsolt 2002 Nagy Csaba és Dombovári Tibor 2003 Gilicze Bálint 2004 Kiss Gábor 2005 Előd László 2006 Máté Bence 2007 Karai Csaba 2008 Máté Bence 2009 Haarberg Orsolya 2010 Máté Bence 2011 Haarberg Orsolya 2012 Daróczi Csaba 2013 Máté Bence 2014 Daróczi Csaba és Selmeczi Dániel 2015 Máté Bence 2016 Daróczi Csaba és Selmeczi Dániel 2017 Máté Bence 2018 Potyó Imre
Kép – Szöveg – Budapest - A B32 Galéria és Kultúrtér és a Fiatal Írók Szövetsége városfesztiválja Helyszín: B32 Galéria és Kultúrtér (1113 Bp., Bartók Béla út 32.) Gáti György Budapest-sorozatának képeit a FISZ tagjai „fordították le” novellákra és versekre, ezeket a Nézőművészeti Kft. színészei, Scherer Péter, Katona László és Simkó Katalin olvassák fel az ez alkalomra születő produkcióban. Szerzők: Borbáth Péter, Csombor Rita, Gerőcs Péter, Horváth Veronika, Izsó Zita, Kali Ágnes, Kollár Árpád, Korpa Tamás, Pál Sándor Attila, Szerényi Szabolcs
A népszerű Fortepan digitális fotóarchívum anyagából vonultat fel egy több mint háromszáz darabos válogatást a Magyar Nemzeti Galéria Minden múlt a múltam című kiállítása. A kiállított képek szorosan kapcsolódnak Magyarország XX. századi történelméhez. Az adott kor, melyben készültek, sokféle módon, számos rétegben jelenik meg ezeken a képeken, de a hangsúlyt a gyűjtemény gerincét adó privát fotókon keresztül az átlagember nézőpontja és életeseményei kapják. A Fortepan digitális gyűjtemény 110 ezernél is több fényképét két középiskolai osztálytárs, Tamási Miklós és Szepessy Ákos kezdték el gyűjteni még az 1980-as években. A kidobált, ócskapiacokon felbukkanó amatőr fotók és negatívok rendszeres, de esetleges gyűjtögetése után 2010-ben indították el internetes oldalukat 5000 digitalizált fotó közzétételével. Hamarosan sok magánember és közintézmény is csatlakozott a mára 600 fősre dagadt adományozói körhöz, akiknek képeivel havonta bővül az archívum. A Fortepan archívum (amely nevét az egykori váci Forte gyár legnépszerűbb, amatőr fotósok által is kedvelt negatív filmjéről kapta) két legfontosabb tulajdonsága, hogy szabad és közös. Közös, mert a mi képeinkből áll és a mi világunkról szól. Közös, mert önkéntesek munkáján alapul. Közös, mert bárki segíthet az egyes helyszínek, személyek azonosításában. Szabad, mert szabadon elérhető bárki számára, bármilyen korlátozás nélkül, s a képek jogdíj nélkül felhasználhatók. A kiállításon szereplő képekhez mindegyikéhez tartozik, tartozott egy történet. Szerencsés esetben ez a történet visszaidézhető, a legtöbb esetben azonban már nem ismertek a fotókon szereplő konkrét személyek, az egyes képek keletkezéstörténete – így a látogató képzeletére van bízva, hogy milyen történetet lát a fénykép mögé. A ma is ismert háttértörténetek bepillantást nyújtanak többek között a Kádár-kori BRFK-helyszínelő fotóin látható nyomorba, a régi húszforintos bankjegy hátulján lévő alakhoz modellt álló világbajnok öttusázónk kalandos történetébe, vagy éppen egy leégett fotóarchívum megmentésébe. Ezek mellett hangsúlyosan megidézi a kiállítás a második világháborúban szétlőtt romos Budapestet; a látogatók bejárhatnak egy képzeletbeli fővárosi utcát, amelynek képe évtizedeken átívelő és különböző helyeken készült fotókból áll össze, belehelyezkedhetnek a Fortepan szerkesztőinek helyzetébe és képeket válogathatnak egy hagyatékból; illetve beleolvashatnak a Fortepannak írt, sokszor megható olvasói levelekbe. A kiállításon, akárcsak egy nagy, közös, családi fotóalbumban, az emberi életút stációi mentén követik egymást az 1990 előtti fényképek, összesen mintegy 200 darab. Ebben a kiállításrészben a fotóknak először gyerekek, azután fiatalok, majd felnőttek és végül idősek a főszereplői. Emellett több mint 150 olyan fotót is bemutatunk, melyekből tizenhat jól körülírható történet rajzolódik ki. Köztük a II. világháború frontjai – ahogyan azt egy haditudósító látta; a vidéki élet idillje egy fényképező festőművész szemével; a magyar holokauszt alig fényképezett története; élet Erdélyben az 1980-as évek diktatúrája alatt vagy egy első világháborús hadifogoly hétköznapjai Szibériában. Külön történetet képeznek a háborúban szétlőtt Budapest képei, vagy a hidegháborús évek honvédelmi tartalmú ifjúsági sportjai. De nagyobb egységet alkotnak az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó éveiben készült sztereofotók, képek a Sztálin-szobor 1956-os ledöntéséről, az 1970-80-as évek lázadó ifjúságát megmutató fényképek, vagy az ingázó munkásokról készült, betiltott fotók 1964-ből. A tizenhat történet, a hozzájuk tartozó fotókkal és az ezeket kiegészítő tárgyakkal a kiállításban egy-egy önálló installációban jelenik meg. A tárlat egy évszázadnyi közös múltunkban kalandozva frissíti fel memóriánkat a közvetve-közvetlenül hozzánk kötődő emlékekről, pontosan úgy, ahogyan Rakovszky Zsuzsa fogalmaz Fortepan című verseskötetében: „minden múlt a múltam”. A kiállítás kurátora: Virágvölgyi István Társkurátor: Tamási Miklós Kurátorasszisztens: Madár Mária A tárlathoz magyar és angol nyelvű, gazdagon illusztrált katalógus készül.
A BUDAPEST FOTÓFESZTIVÁL és az Instituto Camões Budapeste együttműködésében létrejött Változó tájkép – modern portugál fotográfia című kiállításának megnyitója /Please scroll down for English/ Megnyitó: 2019. március 29. 18:00 óra Köszöntőt mond: Maria José Morais Pires, Portugália budapesti nagykövete João Miguel Henriques, a Camões Intézet Budapesti Nyelvi Központjának igazgatója Mucsy Szilvia, a BPF igazgatója, a kiállítás kurátora A kiállítás a modern tájkép fogalmát vizsgálja négy kortárs portugál fotográfus különböző nézőpontjából. A tájkép, amely a vizuális művészet egyik örök témája az eltérő fotográfiai munkák értelmezésében formálódik újjá. Tiago Casanova, Paulo Catrica, João Grama és Tito Mouraz a tradicionális területek, illetve a modern társadalom által alakított táj látképét ábrázolják. Tiago Casanova: Pearl / Gyöngy című munkája a természeti célterületekre irányuló turizmus a naturális területek mesterséges beépítésének problémát járja körül, Atlanti-óceán gyöngyszemeként tartott Madeira szigetén készült anyagával. Paulo Catrica projektje a Stadia / Stadion, megkérdőjelezi az ember és az épített környezet közötti harmonikus kapcsolatot. João Grama egy különleges és tradicionális halászat eszközét vizsgálja Portugália délnyugati sarkában. A Ropes / Kötelek, amit a vad tengerparton használtak, az emberi munka fizikai, szimbolikus és antropológiai jellegét képviseli. Tito Mouraz: The House of the Seven Women / A hét nő háza című szürreális esszéje Beira-Alta régiójában játszódik, egy misztikus helyszínen, amely történeteket és titkokat rejt. A képek az érintetlen portugál táj és a természet misztikumát, vagy ennek ellentétét, a turizmus és az ipar által formált területek komplexitását mutatják be, egy új topográfiát vizuális megfogalmazásában. A kiállítás a Budapest FotóFesztivál és a Camões Intézet – Budapest együttműködésében valósult meg. Kurátor: Mucsy Szilvia A Camões Intézet célja a portugál nyelv, kultúra, történelem és irodalom népszerűsítése a kulturális terület helyi képviselőinek együttműködésével. A kiállítás április 20-ig látogatható. Fotó: Paulo Catrica: Stadia FESZTIVÁLKÖZPONT / Budapest Projekt Galéria 1053 Budapest Kossuth Lajos utca 14-16. Nyitva tartás: kedd-szombat 12.00-18.00 --------------------------------------------------------------------- BUDAPEST PHOTO FESTIVAL and INSTITUTO CAMÕES BUDAPESTE represent: Changing Landscape – Modern Portuguese Photography exhibition opening Opening: 29. March 18:00 pm Speech by: Maria José Morais Pires, Ambassador of Portugal to Hungary João Miguel Henriques, Director of Instituto Camões in Budapest Szilvia Mucsy, Director of BPF, Curator of the exhibition The exhibition showcases the concept of modern landscape by the presentation of four Portuguese contemporary photographers. Landscape, which is one of the eternal themes of visual art, is re-formed in the interpretation by the different photographic approaches. Tiago Casanova, Paulo Catrica, João Grama and Tito Mouraz represent the vision of the traditional areas and modern landscapes formed by society. The work of Tiago Casanova: Pearl seeks to highlight the problem of Madeira Island, “The Pearl of the Atlantic”, what is suffered by the countless transformations on its landscapes due to modern tourism. Stadia by Paulo Catrica is questioning the harmonious relationship between man and the surrounding environment. João Grama explores a traditional tool of the individual fishing in the far south-western corner of Portugal. Ropes, what used at the wild coastline and represents the physical, symbolic and anthropological nature of manual labour. The surreal essay by Tito Mouraz: The House of the Seven Women takes place in the region of Beira-Alta, a mysterious site that hides stories and secrets. The featured photographers show the complexity of the unspoilt Portuguese land, the magical field as well as the areas shaped by uburban infrastructure or travel industry by visual narratives of the new topography. The exhibition is held with the cooperation of Budapest Photo Festival and Instituto Camões Budapeste. Curator: Szilvia Mucsy The purpose of Camões Institute is the promotion of Portuguese language, culture, history and literature, in close cooperation with local institutions and cultural agents. The exhibition can be visited until 20. April. Photo: Paulo Catrica: Stadia https://www.facebook.com/events/592574187883026/
Kiállítás | “Marina Cavazza: Egy dolgozó anya portréja”| Marina Cavazza fotóművész kiállításának megnyitója. 2019. március 27, 18.00 óra, Olasz Kultúrintézet, Galleria Xenia A have it all (mindenhol teljesíteni) jegyében a mai anyák folyamatosan a családi élet és a munkahely közötti egyensúly megteremtését keresik. A Portrait of a (Working) Mother kiállítás képeken és elbeszéléseken keresztül mutatja be ezt a feszültséget, amely az anyaság és az identitás, a szülői szerep, a nemek egyenlősége, a karrier, a nemzetközi mobilitás és az egyéni megelégedettség kihívásaiként jelennek meg. A kiállítás egy, munkájukból kifolyólag Genfben letelepedett, sok esetben multikulturális családdal rendelkező anyákból álló csoport történetét meséli el. https://www.facebook.com/events/2117040738333530/
2019. március 28-án 16.00 órakor „Hemző Károly és a Honvéd Sportegyesület” címmel a Budapest Fotó Fesztivál programjához kapcsolódva időszaki tárlat nyílt meg a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumban. Egy kamara-kiállítás keretében bemutatásra kerültek Hemző Károly fotóművésznek a Hadtörténeti Múzeumban őrzött, a Honvéd Sportegyesület számára az 1950-es években készített felvételei. A Honvéd megalakulása után rövid idő alatt a magyar sport meghatározó egyesületévé vált. A fotókon megjelentek a korszak nagy sportolói: atléták, sportlövők, tornászok és a kimagasló hírnevet szerzett labdarúgók. A fényképekhez kapcsolódva kiállításra kerülnek a honvéd sporthoz és az egyesület híres sportolóihoz köthető tárgyi emlékek. https://www.facebook.com/events/1326893867467008/
A Magyar Újságírók Országos Szövetsége Fotóriporterek Szakosztálya által meghirdetett 37. Magyar Sajtófotó Pályázatra 276 szerző 2462 pályaművel pályázott sikeresen. A zsűri összesen 6305 képet tekintett meg az online előválogatás, illetve a 2019. január 25–27. között Budapesten megrendezett zsűrizés során. A zsűri elnöke: Szlukovényi Tamás (Kanada) fotográfus, kurátor, a zsűri elnöke A zsűri tagjai: Bielik István (Magyarország) fotóriporter Lois Lammerhuber (Ausztria) fotográfus, könyvkiadó, fesztiváligazgató Stefano De Luigi (Olaszország) fotográfus Ami Vitale (Amerikai Egyesült Államok) fotográfus, Nikon nagykövet A pályázat és a kiállítás történetében először fordult elő, hogy a MÚOSZ Nagydíjat és az André Kertész Nagydíjat elnyert fotográfusok nevét csak az április 4-i ünnepélyes díjátadón és kiállítás megnyitón hozták nyilvánosságra. Radisics Milán: Hogyan formálja a víz a Földet (részlet a sorozatból) A MÚOSZ Nagydíját Radisics Milán (szabadfoglalkozású) nyerte, Hogyan formálja a víz a Földet című képsorozatával. A sorozat elnyerte a Természet és tudomány kategória egyik első díját is. Radisics Milán fotóesszéje a Föld vízi útjainak evolúcióját kutatja tizenegy országon keresztül. Az olvadó gleccserektől a festői mocsarakon keresztül a kiszáradt folyómedrekig új perspektívában mutatja meg a víz sokszínűségét és fontosságát a klímaváltozás arcán keresztül. A Water Shapes Earth projekt a szabadfoglalkozású alkotó reményei szerinti „egy új nézőpontot mutat és meghökkenést vált ki a közönségből, továbbá felhívja a nyilvánosság figyelmét arra, hogy szembe kell néznünk a környezetünkben véghezvitt pusztító magatartásunkkal”. Bődey János: „Ha nekünk mennünk kell, Niki is követni fog minket” (részlet a sorozatból) Az André Kertész Nagydíjat, amelyet a legjobb emberközpontú pályaműnek ítél oda a zsűri, Bődey János (Index.hu) nyerte, „Ha nekünk mennünk kell, Niki is követni fog minket” című képsorozatával. A sorozat elnyerte a Mindennapi élet kategória 1. díját is. A pályázat díjai mellett ekkor adták át a 2019-es Fotóriporteri Életműdíjat is, amelyet ebben az évben Szebeni András fotográfus, Érdemes Művész nyert el. Ugyancsak itt vehette át Bácsi Róbert László, Halász Gabi és Urbán Ádám az elmúlt év legjobb – fotókat felhasználó tipográfiai – tervéért járó Molnár István-díjat. A 37. Magyar Sajtófotó Kiállítást Vámos Miklós író nyitotta meg. A kiállítás kurátora Szigeti Tamás. KÜLÖNDÍJAK: Escher Károly-díj, a legjobb hírképért: Mónus Márton (MTI/MTVA) Munkácsi Márton-díj a legjobb kollekcióért: Kurucz Árpád (Magyar Idők) A megyékben dolgozó, legjobb teljesítményt nyújtó fotóriporter: Török János (Délmagyarország) Szalay Zoltán-díj, a 30 év alatti a legjobb teljesítményt nyújtó fotográfusnak: Mónus Márton (MTI/MTVA) DÍCSÉRETBEN RÉSZESÜLT Sóki Tamás (MTI/MTVA külső munkatárs): Délibáb Komka Péter (MTI/MTVA): Ferences Szegénygondozó Nővérek Török János (Délmagyarország): Éjszakai behúzás KATEGÓRIADÍJAK: Hír-, eseményfotó / 1. hely: Mónus Márton (MTI/MTVA): Lufi – © Mónus Márton Hír-, eseményfotó hely: Mónus Márton (MTI/MTVA): Lufi hely: Koszticsák Szilárd (MTI/MTVA): Látogató hely: Huszti István (Index.hu): Oszlatás Képriport díj: Zsolnai Péter (Bors): Rabszolgatörvény díj: Balogh Dávid (szabadfoglalkozású): Magyar Nemzet utolsó napja díj: Mónus Márton (MTI/MTVA): Élet a halál után Mindennapi élet (egyedi) / 1. díj: Reviczky Zsolt (HVG): Színes álom – © Reviczky Zsolt Mindennapi élet (egyedi) díj: Reviczky Zsolt (HVG): Színes álom díj: Sándor-Tóth Zsuzsanna: Fejés az esztenán díj: Marosfalvi Péter (Zsaru Magazin): Egyetemre megy a ló Mindennapi élet (sorozat) / 1. díj: Bődey János (Index.hu): „Ha nekünk mennünk kell, Niki is követni fog minket.” – © Bődey János Mindennapi élet (sorozat) díj: Bődey János (Index.hu): „Ha nekünk mennünk kell, Niki is követni fog minket.” díj: Kölcsey Sára (szabadfoglalkozású): Anyás reggel díj: Ajpek Orsolya (Index.hu): Pontos napirend nélkül könnyen szétesik a valóság Emberábrázolás – portré (egyedi) díj: Páczai Tamás (Képmás Magazin): Búcsújárók díj: Boncsér Orsolya (szabadfoglalkozású): Lányok díj: Cséfalvay Á. András: Nefelejcs Emberábrázolás – portré (sorozat) díj: Kállai Márton (Szabad Föld): Gyásztörés díj: Ladjánszki Máté: Politikus portrék díj: Marjai János (24.hu): Hasznos holmik Művészet – műalkotás vagy művészeti tevékenység ábrázolása, fotóriporteri eszközökkel (egyedi) díj: Csudai Sándor (Origo): Konfetti díj: Nagy András (MTI/MTVA): Hosszabbítás díj: Nagy Szabolcs: Szeletel, menetel, dobozol – Kolorádó fesztivál, Nagykovácsi, 2018. június 14. Művészet – műalkotás vagy művészeti tevékenység ábrázolása, fotóriporteri eszközökkel (sorozat) / 1. díj: Kurucz Árpád (Magyar Idők): Konferenciapillanatok – © Kurucz Árpád Művészet – műalkotás vagy művészeti tevékenység ábrázolása, fotóriporteri eszközökkel (sorozat) díj: Kurucz Árpád (Magyar Idők): Konferencia pillanatok díj: Kurucz Árpád (Magyar Idők): Üres formák díj: Kállai Márton (Szabad Föld): Werk Sport (egyedi) díj: Ifj. Lőrincz Ferenc (szabadfoglalkozású): Pillangó díj: Kurucz Árpád (Magyar Idők): Valentino Rossi díj: Illyés Tibor (MTI/MTVA): Vízfüggöny mögött Sport (sorozat) / 1. díj: Zoltai András (szabadfoglalkozású): Az esély – Posztszovjet sportörökség Örményországban – © Zoltai András Sport (sorozat) díj: Zoltai András (szabadfoglalkozású): Az esély – Posztszovjet sportörökség Örményországban díj: Varga Dzsenifer (szabadfoglalkozású): Vakfoci díj: Fekete István (szabadfoglalkozású): A Tabánból az NB2-be Természet és tudomány (egyedi) díj: Ifj. Lőrincz Ferenc (szabadfoglalkozású): Nylon díj: Kovács Norbert: Lendület díj: Tökölyi Csaba: Köntös Természet és tudomány (sorozat) díj: Máté Bence (Fotonatura Kft.): Fények és árnyak díj: Milan Radisics (szabadfoglalkozású): HowWaterShapesEarth díj: Barabás Ákos (Székelyhon.ro): Medvekrízis Székelyföldön Társadalomábrázolás, dokumentarista fotográfia (egyedi) díj: Giampiero Assumma (szabadfoglalkozású): Hajléktalanként élni Budapesten díj: Reviczky Zsolt (HVG): No go zóna díj: Röhrig Dániel (Adathír.hu): Választás 2018 Társadalomábrázolás, dokumentarista fotográfia (sorozat) / 1. díj: Révai Sára (Nlcafe.hu): A remény útja, Ózd–Brüsszel retúr – © Révai Sára Társadalomábrázolás, dokumentarista fotográfia (sorozat) díj: Révai Sára (Nlcafe.hu): A remény útja, Ózd–Brüsszel retúr díj: Cséfalvay Á. András: Ágnesék díj: Sivák Zsófia (szabadfoglalkozású): Hajnalhasadásig
„Lenergy – Az Év Természetfotósa 2019” pályázati kiírás A naturArt, a Magyar Természetfotósok Szövetsége 2019-ben immár 27. alkalommal hirdeti meg Magyarország, és a régió legnagyobb nemzeti természetfotó pályázatát. A pályázat célja hazánk, a Kárpát-medencei ökorégió, és Földünk természeti értékeinek, csodálatos élővilágának, tájainak, valamint a természet ritka pillanatainak bemutatása, és ezen keresztül a természetvédelmi és biológiai ismeretterjesztés segítése, a társadalom szemléletének formálása és esztétikai értékítéletének fejlesztése. A pályázat névadó támogatója: Lenergy Magyarország Kft (http://lenergy.hu) A vállalat 2011 novemberében alakult azzal a céllal, hogy teljes körű megoldást kínáljon a klímatechnika, a légtechnika és energetikai megoldások területén. Célunk, hogy ügyfeleink bevonásával és teljes megelégedése mellett, olyan egyedi energiatakarékos megoldásokat alkalmazzunk, amivel minden költség- és környezettudatos vállalat csak nyerhet, és működését hosszú távon valóban fenntarthatóvá teheti. Az Európai Unió által kiírt pályázatok területén is segítjük partnereinket. A LENERGY a fő támogatója a Varázslatos Magyarország fotópályázatnak is, melynek fő célja a magyar nemzeti parkok bemutatása. A pályázat kiállításra kiválasztott képeit ezúttal is a pályázat fő támogatója a Canon Hungária Kft. támogatásával nyomtatjuk majd ki látványos minőségben. A pályázat fődíját, „Az Év Természetfotósa 2019” kitüntető címet elnyerő fotós részére a fődíjat felajánlotta az:etf A pályázat nyilvános, arra hivatásos és amatőr fotósok egyénileg nevezhetnek az etf.naturart.hu honlapon. A pályázat teljes kiírása itt olvasható!
2019. február 25-én, 18 órakor kiállítás nyílik Feketén - fehéren címmel Szalay Zoltán képeiből Budapesten, az Átrium Galériában. (Ma Átrium Színház, idősebbeknek Május 1. mozi). A cím: 1024 Budapest, Margit körút 55. A tárlatot Alföldi Róbert nyitotta meg. Az eseményről bővebben: https://www.fotoklikk.eu/esemeny/kiallitas-szalay-zoltan-kepeibol-az-atrium-galeriaban/ Szalay Zoltán a FotoKlikk Indexben:
A #kalandlista blog előadása Máltáról, a Málta a Debreceni utazási vásáron (március 1-2-3.) esemény részeként, a FotoKlikk Társalgó támogatásával. “Amikor egy travel blogger, aki mindemellett utazás- és rendezvényszervezéssel foglalkozik beleszeret Máltába első látásra, illetve párja profi fotós és operatőr, vágó, akkor megszületik ez az oldal.” A #kalandlista blog “szüleiként” szeretnénk mindazokhoz közelebb hozni Máltát, akik még nem jártak itt, akik tervezik az utazást, akik csak szeretnek szép képeket, videókat nézegetni, akik egy kis inspirációra, érdekességekre vágynak, illetve gyakorlatias tippekre, de tulajdonképpen mindazoknak, akik egyszerűen kíváncsiak Máltára. Inspirálódj & Utazz velünk!
1977-ben születtem Budapesten, az ELTE Bölcsészettudományi Karán végeztem orosz-esztétika szakon. Művészeti munkásságom olyan kérdésekre irányul, hogy az emberek miként élnek külső körülmények hatására létrejött zárt közösségekben Magyarországon és külföldön egyaránt. Fényképeztem hajléktalan anyákat, fiatalkorú intézetben élő lányokat, a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj támogatásával New Yorkban élő második világháborús orosz zsidó veteránokat. Dolgoztam a Magyar Narancs nevű hetilapnál. Legismertebb fotósorozatom a ’Zsolti mama mennybe megy’, ami egy Józsefvárosban élő, három prostituáltból álló ’család’ életét dokumentálja egy éven keresztül. Jelenleg a HIV magyarországi helyzetével foglalkozom: az Off Biennálen és a Liget Galériában bemutatásra került Pozitív című anyagom egy HIV-fertőzött nyugdíjas pedagógus emlékeit mutatja be. Előadó tanárként dolgoztam a Kontakt Fotóművészeti Kurzusok Mesterkurzusán, továbbá a Mosoly Alapítvány fotóművészeti kurzusán is. Önkéntesként fotográfiát tanítottam a Józan Babák szervezetnél. Jelenleg az IBS Art Management kurzusán tanítok fotót. Számos nemzetközi és magyarországi kiállításon vettem részt, mint például: Aqui Estamos (Photo Espana, 2012), Shanghai Világkiállítás, LIVE SYNC. Kortárs Magyar Fotográfia (2010), Folyamatos Jelen, Photonic Moments, Ljubljana, Szlovénia (2010), "Laboratory East" könyvbemutató, Paris Photo (2010). Munkáim mind privát mind vállalati és múzeumgyűjteményekben is szerepelnek. 2010-ben és 2011-ben Eötvös Ösztöndíjat nyertem a New York-i ICP-be, 2008-ban beválogattak a Photo Espana „Felfedezettek” közé, és a Colors Magazin, illetve az Európai Központi Bank fotópályázatain harmadik helyezést értem el. (Szász Lilla, 2015) Szász Lillával 2015. november 20-án - az Útközben programsorozatunkban - Winkler Nóra beszélgetett a Mai Manó Házban. Mai bejegyzésünkben ezt az előadást tekintheted meg.
Idén is nagy sikerrel rendeztük meg az immár hagyományos Fesztivált. A közel ötszáz résztvevő az egész napos programban biztosan megtalálta az érdeklődésének megfelelő előadást. A legnagyobb érdeklődés a norvég bálnafotós, Espen Bergersen előadását kísérte, de nagyon sokaknak tetszett Daróczi Csaba 25 éves fotós pályafutását bemutató előadás, csakúgy, mint „Az év természetfotósa” címet 2018-ban elnyerő Potyó Imre előadása. Az abszolút értelemben legeredményesebb magyar fotós Kerekes István fergeteges előadást tartott, és a különleges tájak iránt érdeklődők sem csalódtak, hiszen Bakos Gábor Japánról, dr Fodor Ferenc a trópusi őserdőkről, a Fáth Péter-Somodi Ferenc páros pedig Alaszkáról vetített. Nikola Rahmé egy teljesen új világot: a rovarok fotózását mutatta be mesteri módon. Különleges program volt a legeredményesebb magyar fotóklub, a Biatorbágyi Fotóklub bemutatkozása, melynek részeként Kércz Tibor csodálatos összeállítását is láthattuk. Ezen a napon az Erzsébetligeti Színházban nemcsak a fotók voltak világszínvonalúak, hanem a vetítési technika is: a színház egy vadonatúj 60 m2- es vászonnal lepett meg bennünket, az EPSON cég pedig az országban található legjobb lézerprojektort biztosította a rendezvényre. Többek szerint ez volt az eddigi legjobb Fesztivál, a természetfotózás igazi ünnepe.
A naturArt közgyűlése Gaál Péter természetfotóst a Szövetség Tiszteletbeli Tagjává választotta. Gaál Péter ráérezve internetes világunk nyújtotta lehetőségekre 2000-ben életre hívta a Varázslatos Magyarország pályázatot, amely a korábbi természetfotós pályázatoktól eltérően nem évente egy alkalommal, hanem havi rendszerességgel vár a pályázóktól olyan természetfotókat, amelyek hazánk természeti értékeit, nemzeti parkjaink szépségeit mutatják be. Megvalósított és sikeres kezdeményezése nem csak a hazai természetfotósoknak jelentett új fórumot és megmérettetési lehetőségeket, de jelentős mértékben támogatta az egyre keservesebb helyzetbe került nemzeti parkjainkat is. Külön ki kell emelni, hogy a Varázslatos Magyarország pályázat kiemelt figyelmet fordít a felnövekvőben levő természetfotós nemzedékre, a fiatal természetfotósokra is. A Varázslatos Magyarország pályázatot a tavalyi évben immár 9. alkalommal hirdették meg, és összesen több, mint 1200 pályázó mintegy 25000 természetfotóval nevezett, ami azt jelzi, hogy a pályázat és a természetfotózás is egyre népszerűbb hazánkban. Gaál Péter cége az L' Energy Magyarország Kft. harmadik éve az Év természetfotósa pályázat névadó támogatója, ezzel is segítve a hazai természetfotózás felemelkedését.
Válogatás a 2018-ban rendezett Sándorfalvi Fotós Szafari legjobb felvételeiből. Kiállítók: Báló József, Berényi Gyula, Dobóczky Zsolt, Marsó Vilmos, Molnár Gyula, Németh György, Puskás József, Török János, Zsila Sándor A fotós szafari kiállítási megnyitóeseménye itt látható.
Beszélgetés Varga Csabával, a színes fotók készítőjével. A könyvet lapozgatva az olvasó egy különleges időutazáson vehet részt, melyben múlt és jelen 56 képpáron kapcsolódik össze. Az eredeti fekete-fehér fényképeken épületek, utcarészletek láthatók '56-ból, felettük Varga Csaba fotográfus színes fotói pontosan ugyanazt ábrázolják hatvan évvel később. A képes időutazást korabeli röplap idézetek teszik teljessé melyek kronológiai sorrendben segítik felidézni a forradalom eseményeit. kepesidoutazas.hu
Urbán Ádám: Esély kiállításáról beszélgetnek az M2 Petőfi tévécsatornán. Urbán és Urbán Aszódon Ritka, még az amúgy sokat (néha túl sokat is) látott fotómuzeológusnak sem gyakorta előforduló helyzet teremtődött a tavalyi év elején, amikor Urbán Ádám fotográfus életében először belépett az Aszódi Javítóintézet kapuján. És miután apja fia, ezt az egyszeri látogatást megszámlálhatatlanul sok követte, hasonlóan az ezerkilencszázhetvenötös évhez, amikor Urbán Tamás – minden engedélyt megszerezve – szinte hetente járt ki az akkor még nagyközségbe, annak is egy meghatározott részére, a dombon álló, múlt századi téglaépületek valamelyikébe. Urbán Tamás akkoriban járt a MÚOSZ Újságíró Iskola fotóriporteri szakára, s ez lett a vizsgamunkája. Fekete-fehér negatívra fényképezett, de nem csak fotókat csinált. Beszélgetett az ottani gyerekekkel, kisebb-nagyobb szívességeket tett a nehézfiúknak, meghallgatta bajaikat, azok leveleket és naplókat írtak neki, rajzoltak… Már az sem csak egy riport volt. Itt alakult ki az a – negyven év távlatából – jól kivehető megközelítésmód, etikus hozzáállás, humánus emberi és nem a dolgát végző, feladatát teljesítő és utána lóhalálában távozó fotóriporteri attitűd, mely olyannyira megkülönbözteti Urbán Tamás életművének legfontosabb nagy egységeit mások még oly jó riportjaitól is. (…) Az akkori kiállítást Keleti Éva nyitotta meg az ezerkilencszázhetvenötös év Luca napján. Keleti a tanára volt az újságíró iskolában és mellette szólt még ott egy elvtárs, egy felettes szerv. A fotográfus asszony felvetésére, miszerint ez az anyag megérdemelné, hogy a fővárosban is bemutassák, az elvtárs félre nem érthetően válaszolta még ott a megnyitón, hogy ez a kiállítás nem hagyhatja el az intézet területét. Így is történt. Negyven évig őrizték egy száraz helyiségben, majd utóbb a házi múzeumukban többet közülük falra is tettek. Mikor lementünk és megnéztük először az egykorvolt tárlat képeit, hasonlót éreztünk mindhárman, mint amikor a Magnum First kiállítást meglelték egy múzeumi raktárban úgy, ahogy 1954-ben lekerült a falról. Az itt, Aszódon meglelt negyven éves kópiák mellé Urbán Ádám a huszonegyedik század technikájával fotózott újakat. Nem apját utánozta, nem a meglévő képeket rimékelte, hanem beleállt a helyzetbe mint Urbán Ádám, és lefényképezte, milyennek látja egy mai fotográfus az évszázados intézmény mai lakóit. És a külön-külön is figyelemre méltó képek mellett éppen ez adja a két anyag érdekes átjárásait, azt a párbeszédet, mely negyven évet kiált át. Az azonos téma két generáció eltérő formanyelvén megmutatva, a változó emberek és mégis azonos helyzetek, szituációk… a két Urbán más és mégis sok szempontból hasonló előadásában. (Kincses Károly fotómuzeológus)
A kiállítás záróeseményeként Gőbölyös Luca tárlatot vezetett a 2B galériában!