FotoKlikk archívum

Szubjektív tárlatvezetés Wirth Imre íróval

A P.S.E.U.D.O. alkotócsoport kiállításán Wirth Imre író szubjektív tárlatvezetése szeptember 18-án szerda 19 órakor a Kispont Galériában (Ráday utca 9.). „A valósággal való minden egyezés: káprázat.” (Wirth Imre) Don Quijote az aranyszínű és a végtelen horizonton hullámzó kasztíliai mezőkön óriásokat lát. Sancho Panza szerint csak is egy úr lehet, ilyen hóbortos: Kasztíliában nincsenek óriások, csak a szélmalmok lapátjai forognak körbe és körbe. Kinek van igaza? A kettő közül melyik a fake news? Vagy csak hit kérdése, ha óriásokat, vagy ha szélmalmokat látunk? Wirth Imre író, költő, muzeológussal Magyary Ágnes beszélget a valóság, a képzelet, a mítosz, és az igazság bolondos kereséséről. https://www.facebook.com/events/8326031574122902/

Bartis Attila – Wayang Orang - MEGNYITÓ

Bartis Attila Bartis Attila – Wayang Orang - MEGNYITÓ↴ A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ tisztelettel meghívja Önt és kedves barátait következő kiállításának megnyitójára. Megnyitó: 2024. szeptember 18., szerda, 18 óra A kiállítást bevezeti: Dr. Petrányi Zsolt művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria tudományos főigazgató-helyettese, a tárlat kurátora A kiállítást megnyitja: Kemény István költő Helyszín: Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ 1065 Budapest, Nagymező utca 8. A kiállítás megtekinthető: 2024. szeptember 19. – december 1. Kedd–péntek: 13 – 18 óra Szombat–vasárnap: 10 – 18 óra Hétfőn és ünnepnapokon zárva. A wayang jelentése jávaiul báb, a wayangan jelentése árnyék, a wewayangan pedig visszaverődés. Az orang jelentése egyszerűbb: ember. A wayang orang pedig egy színházi műfaj, de magába foglal jó pár más művészetet is, a táncot, a gamelán zenét, az irodalmat. A nagyjából kilenc órás előadás a két nagy eposz, a Ramayana vagy a Mahábhárata történetét meséli el. A wayang másik formája az árnyjáték. A történet ugyanaz, de a dalang, a bábmester néha aktualizál is, az istenek története mellett elmesél ezt-azt a helyi közösség napi életéből. Ilyenkor a nézők magukra ismernek, örülnek, vagy éppen bosszankodnak. Bár inkább örülnek, hiszen a történeteikkel együtt mégiscsak ki lettek emelve a hétköznapiból, mégiscsak bekerültek az istenek történetei közé. Az embernek szüksége van a kivételességre. A wayang egyik legfontosabb központja Yogyakarta, ahol részben élek. Majdnem egy évtizeden át fényképeztem azokat az Isten háta mögötti vidékeket, ahova motorral még eljuthattam, azokat az embereket, akik az utamba kerültek, de akikkel pár szón meg egy mosolyon túl sokat nem tudtunk beszélgetni. Tavaly úgy döntöttem, egy időre visszatérek a műtermi portréhoz, ráadásul úgy, ahogy hajdan, majdnem három évtizede a legelső kiállítás anyaga készült. (Az Engelhard-hagyaték, 1996, Dorottya Galéria) Ugyanazt a teret használva műteremnek, amelyben élek, a legegyszerűbb semleges háttérrel, egyetlen lámpával világítva, de mégis megteremtve egy színpadot. A modelleket alig instruálom, ha bármi kellék kerül a képre, ami segít nekik, az vagy a sajátjuk, vagy maguk választják ki a természetes környezetemből. A hely és a helyzet viszont óhatatlanul színpadra emeli őket, szerepet játszanak, igaz, nem egy más által megírt szerepet, hanem önmagukat. A kép kiemeli őket a hétköznapiból, néha még idealizál is, de mégis kétségbevonhatatlanul róluk szól, ugyanúgy, ahogy a wayang emeli a hétköznapit a színpadra az istenek kivételes történetei közé. A műteremben felfokozva történik meg az, ami egyébként is szinte mindig, amikor valaki tudja, hogy őt most lefényképezik, tehát az a pillanata, az a tekintete, mozdulata megmarad, mások is látják majd, akár esztendők múlva is. Az első kiállítás idején hasonló körülmények között azokat az írókat fényképeztem, akik akár a legközelebbi barátaim voltak, akár csak távolról ismertük egymást, de valamiképpen meghatározták az akkori életem. Sokkal személyesebb volt egy panteonnál, még akkor is, ha a modellek jelentős része jelentős helyet foglalt el a magyar irodalmi panteonban. Most Jáván is azokat fényképeztem, akik valamiképp meghatározzák az ottani életem. A közeli barátaimat és távolabbi ismerőseimet. Van közöttük képzőművész és zenész, fotográfus és hajdani fotómodell, hitoktató és batikfestő, gimnazista és tradicionális jávai táncos, meg filmrendező a lányaival. Meg van közöttük nem jávai, aki ott él, meg nem jávai, aki csak meglátogatott pár napra. A dalang bábmester ugyan, de a legelső, amit meg kellett tanuljon még az eposzok kilencórányi szövege előtt, hogy a wayangok nem bábok. Lelkük van, életük. Részben ő mozgatja őket, részben szabadon mozognak. A fény mindig ugyanaz, az árnyék mégis változik, azzal játszik. De, amit még ennél is jobban tud, hogy a wayangok nélkül hiábavaló minden tudása, legfeljebb mesemondó lenne. Wayangok nélkül dalangkéntmunkanélküli. *** Attila Bartis – Wayang Orang - OPENING↴ https://capacenter.hu/en/kiallitasok/attila-bartis-wayang-orang/ The Robert Capa Contemporary Photography Center cordially invites you and your friends to the opening of its upcoming exhibition. Opening on Wednesday, September 18, 2024, 6 pm The exhibition will be introduced by Dr. Zsolt Petrányi art historian, Deputy Director General of Museum of Fine Arts - Hungarian National Gallery, curator of the exhibition Opening remarks by István Kemény poet Venue: Robert Capa Contemporary Photography Center 1065 Budapest, Nagymező utca 8. www.capacenter.hu On view: September 19 – December 1, 2024 Tuesday–Friday: 1 pm – 6 pm Saturday–Sunday: 10 am – 6 pm Closed on Mondays and public holidays. In Javanese, wayang means puppet, wayangan means shadow, and wewayangan means reflection. The term orang is simpler: it signifies human. Thus, wayang orang is a theatrical genre that also includes several other art forms such as dance, gamelan music, and literature. The performances, which can last approximately nine hours, narrate storiesfrom the two great epics, the Ramayana and the Mahabharata. Another form of wayang is shadow play. While the core story remains the same, the dalang – the puppet master – occasionally modernizes it by incorporating incidents drawnfrom the daily life of the local community into the tales of the gods. These elements allow the audience to see themselves reflected in the play, which can evoke feelings of pleasure or even annoyance. However, the audience is usually pleased because these familiar stories elevate them from the ordinary to the level of the narratives about gods – and people need to feel exceptional. One of the most important centres of wayang is Yogyakarta, where I spend part of my life. For nearly a decade, I was taking photographs of remote areas accessible only by motorbike and of the people I encountered along the way, though our exchanges were often limited to just a few words and smiles. Last year, I decided to return to studio portraits for a while, in a manner similar to how the material for my first exhibition was created almost three decades ago (The Engelhard Legacy, 1996, Dorottya Gallery). I use my living space as my studio, setting up the simplest neutral background and a single light. Even so, the place is transformed into a stage. My models receive minimalinstructions; if they need props, they either use their own personal items or select something from my natural environment. However, the situation inevitably lifts them onto a stage where they play a role – not one written by someone else, but a role that is their own. The picture elevates them out of the ordinary, sometimes even idealizing them, yet it undeniably speaks about them, just as the wayang elevates the ordinary to the stage amidst the exceptional stories of the gods. In an intensified way, the same thing happens in the studio that tends to happen whenever someone is aware of being photographed, knowing that the moment, the gaze, and the gesture will be preserved and seen by others, even years later. At the time of my first exhibition, I worked under similar conditions, photographing writers who were either my closest friends or whom I knew only from afar yet who, in some way,defined that period of my life. The result was more personal than a pantheon, even though many of the subjects held significant places in the Hungarian literary pantheon. Similarly, I have photographed those who, in some way, define my life in Java – close friends and more distant acquaintances. This group includes visual artists, musicians, photographers and former photo models, religious educators and batik dyers, high school students and traditional Javanese dancers as well as a film director with theirdaughters. Some of them are non-Javanese who either live there or just visited me for a few days. Although the dalang is indeed a puppet master, the first lesson they must learn, even before memorising the nine-hour text of the epics, is that the wayangs are not mere puppets. They have souls and lives. The dalang partly controls them but they also possess their own freedom of movement. The light is always the same yet the shadow changes and plays with it. What puppet masters understand even better is that theirknowledge would be futile without the wayangs – at best, they could be storytellers. Without the wayangs, they would be unemployed as dalangs. https://www.facebook.com/events/1543741152939179/

DokuMa - Szemük tükrében. Humanista képsorok távoli világokról

DokuMa _dokumentarizmus ma – Kutatás+beszélgetéssorozat↴ https://capacenter.hu/esemenyek/dokuma-_dokumentarizmus-ma-kutatasbeszelgetessorozat-5/ Szemük tükrében. Humanista képsorok távoli világokról Igéző tekintetek, amik magukkal ragadnak, érdekes arcok, amik bevésődnek a retinánkba, festői helyek, amik filmszerűvé teszik a jelenetet. Valószínűleg azért is, mert az ő valóságuk távoli, számunkra megismerhetetlen, nekünk idegen. Ez nem a mi világunk, ezt nem mi érezzük, ezt nem mi tapasztaljuk, ettől nem mi szenvedünk, mégis nézzük a képsorokat, amelyek nem engednek el. Empátiát ébresztenek, megmozgatnak valamit legbelül, cselekvésre sarkallnak vagy legalábbis újraértékelésre bírnak. Kongó, Malawi, Irán, Afganisztán, Jordánia, Pakisztán vagy éppen Palesztina. Három fotográfus, akik ezekben a fejlődő országokban is otthonosan mozognak és képsorokat, arcokat, történeteket hoznak el nekünk több ezer kilométernyi távolságokból, más kontinensekről. A beszélgetés során kitérünk arra, hogyan ismerhető meg és mutatható meg árnyaltan egy ország egy kívülálló számára, mik ennek a korlátai és hogyan lehet erre alkotóként felkészülni. Hogyan lehet elkerülni a kliséket, amikor hátrányos helyzetről, szegénységről, nélkülözésről is szólnak a képek? Milyen fotográfusi hozzáállás szükséges egy-egy ilyen szituációban, hogyan lehet jól megszólítani a fotókon szereplő embereket, milyen módon kapcsolódhat hozzájuk a fotográfus, aki csak időlegesen jelenik meg az életükben? A DokuMa új évadának első beszélgetésén Hajdú D. András, Merényi Zita és Varga Máté fotográfusok lesznek a vendégeink. Beszélgetés Hajdú D. András, Merényi Zita és Varga Máté fotográfusokkal Beszélgetőtárs: Kopin Katalin, a Capa Központ kurátora Időpont: 2024. szeptember 17., kedd, 18:00 Helyszín: Capa Központ, Rendezvényterem Az eseményen való részvétel ingyenes. A sorozat célkitűzése a hazai dokumentarista fotográfia hosszútávú kutatása és láthatóvá tétele. A DokuMa projekt során a magyar dokumentarista fotográfia fiatal és középnemzedékéhez tartozó alkotóinak fotóesszéit mutatjuk be egy-egy téma mentén. A beszélgetés során a szélesebb közönséget is beavatjuk a fotográfusok által végzett háttérmunkába, a koncepciótól az alkotói módszerig, a téma elindításától a megvalósításig nyomon követve egy-egy projektet. A beszélgetéssorozat terveink szerint megrajzolja a dokumentarista fotográfia jelenét, főbb tendenciáit, kihívásait, mozgásterét, befogadói közegét és egyúttal teret és lehetőséget nyújt a bemutatkozásra, a közös gondolkodásra és a közönséggel való interakcióra. A DokuMa sorozat arra is kísérletet tesz, hogy a dokumentarizmus átalakuló, egyre szélesebben értelmezhető keretrendszerét vizsgálva kitapintsa annak határterületeit, rámutatva arra a jelenségre, hogy egyre közelebb kerül a valóságot autentikus látványokon keresztül értelmezni és rendszerezni kívánó riportfotó a képzőművészeti, autonóm alkotói fotográfiához, ezáltal gyakran feloldódni látszik a két műfaj közötti határ. https://www.facebook.com/events/507812095193919/

Seasons 2025 International Photography Exhibition

The Glasgow Gallery of Photography is running an exhibition in February called Seasons. Seasons come and go, but each season can have its own distinct look and feel. From the greens of Spring to the blues and whites of Winter, the palette for each Season changes and in turn can change how we see the world around us. For this exhibition we want to see photography that highlights these distinct changes in the Seasons and how that affects the environment around us.​ Seasons is an open call for photographers to submit up to 8 images that meet the theme Seasons. Prizes: Photographers who are selected will have their work displayed in a month long exhibition in our gallery, with their work also appearing online in an online gallery on our website. All participants that are selected to take part in the exhibition will receive a digital certificate of participation and will also be put forward for a chance to be named Photographer of the Month Eligibility: Everyone Copyrights & Usage Rights: The copyright of the Works during and after the exhibition remains with the Artist. Theme: Aerial Environmental Landscape Nature Deadline: 7 October 2024 Entry fee: Free to submit, if selected there is a £48 participation fee Website: Forrás

Köztünk élnek - Alkotás és önkifejezés a művészetben

Köztünk élnek – Alkotás és önkifejezés a művészetben. A témát Brassai Gabi festőművésszel és Simon Edina keramikussal Pifkó Szera járja körbe. https://www.facebook.com/events/2434661533591836/

Makrovirág-Lélekvilág fotókiállítás megnyitó

Közelednek a Kertvárosi Napok a Mátészalka Kertvárosi Református Egyházközségben, melyre én is hívok és várok mindenkit szeretettel! MAKROVIRÁG-LÉLEKVILÁG címmel fotókiállítás nyílik a Kincses Ház kiállítótermében 2024.09.15-én a 09.30 órakor kezdődő istentiszteletet követően 10.30 órakor. Utazzunk együtt a Lélekvirágok között! https://www.facebook.com/events/354434331097633/

Tetovált Szívek Fotókiállítás és Vizslafotózás Nyílt Nap

Ha lemaradtál a Tetovált Szívek fotókiállításom megnyitójáról, vagy szeretnél személyesen is megismerkedni velünk és a stúdiónkkal, most szombaton, 10:30-tól 12:30-ig nyílt napot tartunk a Vizslafotózás stúdiójában. Ez egy remek lehetőség, hogy közelebbről is beleláss a munkánkba, felfedezhesd a stúdió különleges hangulatát és megismerd a mögöttünk álló inspirációkat. Regisztrálj előzetesen az alábbi oldalon ingyenesen, hogy biztosítsd helyedet a nyílt napon: https://vizslafotozas.hu/tetkos-gazdik-fotokiallitas/ Szeretettel várunk minden fotózás és kutyabarát érdeklődőt! Gyere el, és ismerj meg minket és munkánkat személyesen! Péter https://www.facebook.com/events/492552850426816/

ENTER // A RANDOM új tagjainak kiállítása - megnyitó

Sok szeretettel invitáljuk a RANDOM legújabb fotóművészeti kiállításának megnyitójára. ENTER // a RANDOM új tagjainak kiállítása - Koczka Viola, Szolga Hajnal, Takács Ramóna A RANDOM kortárs alkotók fotóművészeti csoportja minden évben újabb fotográfusokkal bővíti tagsorát, amely lehetőséget ad a megújulásra és a művészeti szemlélet frissentartására. 2024-ben három különlegesen tehetséges női alkotót köszönthetünk a RANDOMban, akik saját mikrokozmoszt teremtenek a fotográfia eszközeivel. Az alkotók: Koczka Viola : Jelenlét A sorozat a mindennapi térrel való sajátos viszonyainkat vizsgálja, fókuszálva a bezártság, a kötöttség, és a személyes térrel való eggyé válás érzéseire. Ezek a fotók az ember és az őt körülvevő környezet közötti határok elmosódását jelenítik meg, kihangsúlyozva a fizikai és mentális tér szoros kapcsolatát. A képek által megjelenített helyzetek és testpozíciók a kontroll és kiszolgáltatottság kettősségét sugallják. A testek és tárgyak összefonódása arra utal, hogy az ember, annyira eggyé válik a térrel, hogy maga is a lakás részeként, szinte bútordarabbá válva olvad bele a környezetébe. Koczka Viola Budapesten élő fotográfus, aki 2019-ben végzett a Szegedi Tudományegyetem Képi ábrázolás szakán, építészeti síküveg specializáción, majd 2021-ben a MOME Fotográfia mesterszakán. Munkái az otthon, személyiség, és személyes rituálék témáira fókuszálnak. Jelenleg a fotográfia és az üvegtechnologiai megoldások kombinációjával kísérletezik. Szolga Hajnal: Travel to the cells A művek egy több évet átívelő fotográfiai kísérlet részei. A cameraless (kamera nélküli) és whiteroom (fotólabor nélküli) fotográfia során a fotókémiai vegyszerek és rezisztens anyagok játékos találkozása zajlik. A képek geometrikus formákat, absztrakt kompozíciókat ábrázolnak, miközben a struktúrák mélyén organikus szövetek rajzolódnak ki, ahol tudatunk értelmezhető, figurális elemeket próbál vizionálni. A fotók egy sajátos ritmikát is tükröznek, kottákhoz hasonlóan mozdulatlanságukban ott rejlik a dinamika és a feszültség, átszüremlik egy zenéhez hasonlítható audiális élmény, zaj vagy zörej, vagy akár egy absztrakt zene. Szolga Hajnal vizuális művész, fotós, Berlinben él és alkot. Magyarországon kommunikáció- és médiatudományt, filozófiát, Németországban pedig fényképezést és médiadesign-t tanult. Munkái társadalmi, ökológiai és kulturális kérdések kritikus nézetei. A természetet és javainkat befolyásoló emberi viselkedést tanulmányozza, és általában az emberek és környezetük kapcsolatával foglalkozik, többnyire saját szubjektív, futurisztikus elképzelésein keresztül reflektálva a klímaváltozás következményeire. Főleg analóg technológiával dolgozik, negatívokat fejleszt és fényképeket nyomtat sötétkamrájában valamint színes chemmigrammokat fest műtermében. insta: @hajnal_szolga_photography Takács Ramóna: Csontlények ’Darabjaira szétszedni és újból összetenni’, ez sokunknak ismerős módszer, akár a saját életünk szervezése során többször jelentkezik ez a jelenség. Ennél a projektnél pont erről van szó. A dolgoknak kaotikussá kell válniuk, mielőtt új rend és szerkezet alakulna ki. A fantázia/képzelet folytonos áramlásából születtek ezek a kitalált lények és a fotográfia médiuma segít életre kelteni ezeket. Egy párhuzamos valóságba hívnak és elgondolkodtat, hogy vajon létezhetnek-e, vagy, hogy hányféleképpen lehetséges még ezeket a csontokat kombinálni úgy, hogy egy izgalmas alakzat életre keljen. A néző kíváncsiságára, játékosságára és képzelet erejére van bízva, hogy milyen lényt, vagy állatot lát bele. Takács Ramóna idén diplomázott a METU Fotográfia MA szakán. A fotográfia mellett több művészeti területen is dolgozik, alkot (többek között kortárstánc, improvizáció, film). Fotográfia alapú munkái a fikció és realitás határán mozognak, alternatív valóságokat, víziókat mutatnak be. 2023-ban bemutatott másikVALÓSÁG, majd 2024-ben bemutatott HYBRIDNATURE című önálló kiállításai során törekedett rá, hogy saját szűrőjén keresztül kapcsolódásokat, összefüggéseket vázoljon fel a mozgás-képzőművészet-fotográfia szövetében. Ramóna munkáit az összművészetek iránti érdeklődés, sajátos felvetések és rendezési elvekkel való kísérletezés inspirálja. A kiállítás október 4-ig látható. https://www.facebook.com/events/440842574969578/

Ladányi Tamás – Az ezerarcú égi világ fotókiállítás - megnyitó

Az ég minket is gyakran elbűvöl, legyen szó nappal a kék ég és a felhők játékáról vagy éjszaka a csillagok titokzatos világáról. Ezért is tartjuk izgalmasnak a következő kiállításunkat, ami egy olyan művész fényképeit sorakoztatja fel, aki nálunk is többet gyönyörködik az égbolt szépségében. Szeretettel meghívunk Ladányi Tamás asztrofotográfus kiállítására, ami szeptember 13-a és október 14-e között tekinthető meg a Villa Gyetvaiban. Ladányi Tamás asztrofotográfus, tanár, amatőr csillagász, a „The World At Night” nemzetközileg elismert fotós szervezet tagja. Munkássága asztrotájképek művészi szintű készítése miatt kapott elismerést és széles körű nyilvánosságot. A legeredményesebb magyar asztrofotós, aki a NASA oldalán a Nap csillagászati képével szerepelt. Számos kiállítást mutatott be mind belföldön, mind külföldön a Magyar Nemzeti Múzeumtól kezdve Ausztráliáig. A National Geographic és a Földgömb magazin munkatársa. Két önálló könyve jelent meg „Öt kontinens csillagai” és „Am Sternenpfad – Csillagösvényen” címmel. Jelenleg Washingtonban, a Smithsonian Nemzeti Természettudományi Múzeumban tekinthető meg a Hargita feletti Tejutat ábrázoló képe. A Veszprém – Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa programsorozat keretében a királynék városát csillagászati perspektívából mutatta be. A kettőscsillagok kutatása és az asztrofotográfiában elért eredményei alapján a Magyar Tudományos Akadémia Piszkéstetői Obszervatóriuma egy újonnan felfedezett kisbolygónak családneve után a Ladányi (181298) nevet adta. További információk az alkotóról: Facebook-oldal: https://www.facebook.com/tamas.ladanyi.1/ Honlap: https://www.asztrotajkep.hu/ Megnyitó: Időpont: 2024. szeptember 13., péntek 18:00 Helyszín: Villa Gyetvai, 8230 Balatonfüred, Deák Ferenc u. 23. A kiállítást megnyitja Mizser Attila, a Magyar Csillagászati Egyesület főtitkára. A belépés ingyenes! A kiállítás október 14-ig tekinthető meg a villa nyitvatartási ideje alatt, közben vagy utána pedig a Villa Gyetvai borait is megkóstolhatjátok, akár a csodás képek nézegetése közben. Információ: +36 30 654-1440 +36 30 949-2783 info@villagyetvai.hu https://www.facebook.com/events/1258237058941748/

Kortárs Magyar Fotográfia 2024 - megnyitó

Megnyitó: 2024. szeptember 13., péntek 18.00 A Pécsett tavasszal nagy sikerrel bemutatott „Kortárs Magyar Fotográfia 2024” című tárlatot a Magyar Fotóművészek Szövetsége szervezésében idén ősszel a fővárosban is megvalósítjuk. A kiállítás anyagát bemutató 196 oldalas Molnár István-díjas könyv hivatalos bemutatóját is az esemény megnyitójára tervezzük. A generációkat összefogó csoportos kiállítás és könyvbemutató közel 200 alkotó részvételével 2024. szeptember 13. és október 15. között az Eötvös10 Művelődési Házban kap helyet. A budapesti kiállításon a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagjai (MFSZ) és a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának tagjai (FFS) mutatják be munkáikat. A kiállító művészek névsora: MFSZ tagok: A Fehér Vera, Agócs József, Ambrits Tamás, Apáti-Tóth Sándor, Arató András, Assay H. Péter, Balázs Zsolt, Balogh Attila, Dr. Baloghné Kovács Matild, Barcsi Diána, Barta Zsolt Péter, Bátorfi Andrea, Bátori Zsolt, Becze Anita, Belicza László Gábor, Benkő Imre, Be-regi Edina, Chochol Etelka, Czimbal Gyula, Csikós Árpád, Csillag Pál, Csizik Balázs, Deim Balázs, Diósi Máté, Drégely Imre, Dusha Béla, Eifert János, eM Soós György, Erdős Gábor, Fábry Péter, Farkas Ildikó, Fedor Ilka, Fejér Zoltán György, Felicides Ildikó, Féner Tamás, Fuchs Lehel, Gaál Zoltán, Gál András, Gálos László, Galyasi Géza Attila, Gerhes Gábor, Glázer Attila, Gombos Lajos, Varga Tamás, Gőbölyös Luca, Gyenes Zsolt, Gyukics Péter, Haid Attila, Haris László, Hámori Gábor, Hajdú József, Hamarits Zsolt, Harnóczy Örs, Hege-dűs 2 László, Herbst Rudolf, Herendi Péter, Hitre Imola, Homoga József, Horváth Barnabás, Horváth M Judit, Horváth Péter, Horváth Tamás, Ilku János, Jáger Viktor, Kállai Márton, Kai-ser Ottó, Katona Bálint, Katkó Tamás, Kele János, Keleti Éva, Kanyó Ferenc, Kerekes Emő-ke, Keresztes Zoltán, Kis Lajos, Kiss-Kuntler Árpád, Kolozsi Beáta, Korniss Péter, Kovács Norbert, Kóti Réka, Körtvélyesi László, Landthaller Judit, Lehotka László, London Katalin, Martin Wanda, Martinkó Márk, Mánfai György, Mészáros János, Mezősi Ágnes, Módos Gábor, Molnár Zoltán, Mónos Gábor, Móser Zoltán, Mike Károly, Nagy Tamás, Nagy István, Nagy Zopán, Nyilas Ilona, Papp Elek, Polyvás Béla Albert, Ritter Doron, Rékasi Attila, Schild Ta-más, Schreck Mo, Sélley Miklós, Seres Géza, Siklós Péter, Simon Csilla, Síró Lajos, Stalter György, Sulyok László, Szabó Barnabás,Szabó Béla, Szabó Ferenc, Szabó Judit (Meer), Szamódy Zsolt Olaf, Szilágyi László, Szilágyi Lenke, Sziráczki György, Szirányi István, Szita János, Szél Ágnes, Szolga Hajnal, Tamási Gábor, Tarjáni Antal, Tasnádi László, Timár Péter, Tombor Zoltán, Tóth Egó István, Tóth György, Tumbász András, Urbán Ádám, Váczi Anna, Vadászi Zoltán, Vágó Lévai Katalin, Dr. Varga Tamás, Venczel Attila, Vedres Ágnes, Vécsy Attila, Vizúr János, Wei Xiang, Zséger Olivia, Zsila Sándor. FFS tagok: Ajkai Dávid, Ákos Levente, Pamuki- Balogh Viktória, Bóka Krisztina, Cseke Ta-más, Kis-Kéry Anna, Kiss Richárd, Krász Kíra Dorottya, Legát Franciska, Markó Luca, Nagy Iza, Németh Domonkos Tamás, Nényei Lujza, Orosz Fanni, Regős Benedek, Szabó Liza, Szá-raz Katalin, Szekeres Laura Virág, Szövérffi Adrienn, Sztrehalet Oxána, Tóthová Emese, Üve-ges Mónika, Váczi Lilla, Varga Krisztián, Varga Domonkos, Veres Noémi Viktória, Zellei Boglárka. A kiállítás október 15-ig látogatható az Eötvös10 Művelődési Ház pincegalériájában. https://www.facebook.com/events/1021744236244411/