Ujj Zsuzsi

Utak és útkereszteződések | III. Fotóművészeti Nemzeti Szalon 2026 | június 5. - szeptember 27.

Az ötévente megrendezésre kerülő Fotóművészeti Nemzeti Szalonnak nem a krónikaírás a feladata: vállaltan személyes válogatás az utóbbi évek fotóműveiből. Régebben a művészeti szakmák törekedtek a történések lejegyzésére évkönyvek, almanachok kiadásával, ma már úgy gondoljuk „úgyis minden fent van a neten”. Ám a világháló nem pótolja az áttekintést, az összefüggések megmutatását, az értékek kiemelését. A művészi önkifejezés útjain sokan járnak-kelnek, különböző irányokba, eltérő sebességgel, intenzitással, más-más céllal. Mindegyikük útjának van létjogosultsága, tulajdonképpen valamennyi érdemes lehet a megmutatásra. Ennyi hely persze nincs a világ egyetlen kiállítóhelyén sem. Dönteni kellett tehát, merre induljunk az idei fotószalon szervezésének megkezdésekor. A kiválasztott, százötvennél több fotográfus különféle utakon közelíti bevallott vagy burkolt célját, ami nem más, mint koherens életművet építeni folyton változó, alakuló világunkban. Ezek az utak sokféleképpen definiálhatók, átnevezhetők, mint az igazi utak is, de véleményünk szerint nagyrészt lefedik a kortárs magyar fotográfia térképét. A hagyományos, történelmi távlattal rendelkező széles sztráda a dokumentarista szemléletű, társadalomkritikai célzattal készített fotók útja, melyen gyakran riportszerű, néha szociális hevülettel készült képek vagy fotóesszék hasítanak. A dokumentarista szemléletű megközelítéshez képest egy másik út az intim, személyes naplószerű fotózás, amely hangsúlyozottan a mindennapi életből meríti témáit. Forgalmas, sokak által járt út a konceptuális fotográfia, ahol az előzetes gondolat, a koncepció gyakran fontosabb, mint az azt követő esztétikai megvalósítás mikéntje. A manipulált képalkotás ösvényét is sok alkotó járja. Minden kép, ami tagadásos viszonyban van a bármilyen okokból el nem fogadható valósággal, amely kevesli a meglévő elemek hagyományos elrendezése kínálta készletből alkotható képek művészi hatását, az szívesen feszegeti a valóság és a fikció határait, igen gyakran át is lépve azokat, ezáltal egy új, saját személyére szabott kvázi valóságot teremtve. Szembemenve ezekkel mutatjuk be az automatizált gépi képcsinálás minden formáját elutasító archivisták, azokét, akik visszanyúlnak a fotográfia két évszázados múltjához, rekonstruálva a korabeli eljárásokat, hosszas és bonyolult handmade módon alkotva meg képeiket. Egy 2026-ban a fotográfiai tendenciákat felmutatni kívánó szalonkiállítás nem teheti meg, hogy ne vonultassa fel a mesterséges intelligencia (MI) segítségével, vagy teljesen azzal készített képeket. Ez jelenleg a fotográfia legdinamikusabban változó iránya. A kiállítótermek alkotásai által jól kirajzolható ívet, a kiválasztott kiállító művészeket alapként hordozza, tartja az MMA Kiadó és az MMKI gondozásában most megjelenő giga-vállalkozás: a háromszáz fotográfus hatszáz képét és háromszáz rövid esszét tartalmazó album, A magyar fotóművészet háromszáz alkotója, melynek kortárs művészei közül választottuk a szalon kiállítóit. Bán András és Kincses Károly, a kiállítás kurátorai A borítóképen: Hernád Géza: Emulziórajz, 1/3, Egér és kísértet Műcsarnok nyitva tartás: kedd - vasárnap 10.00-18.00, csütörtök 12.00-20.00, hétfő: zárva https://www.facebook.com/events/801757376094810/?event_time_id=801757379428143

TaFe: Beszélgetés Ujj Zsuzsi és Vető János fotóművésszel és Gerő László műgyűjtővel

Szentendrei Tavaszi Fesztivál 2026 A beszélgetésen szó esik olyan témákról, mint a performatív művészet és a fotóművészet jelene, Vető János kapcsolata a fotográfiával, munkássága, valamint szerepe Hajas Tibor életművében, Gerő László gyűjteményének koncepciója, sokszínűsége és beszerzési stratégiája. Választ kapunk olyan kérdésekre is, hogy hogyan kapcsolódik a magángyűjtemény a Vajda Stúdió művészeinek munkásságához, milyen nehézségek adódhatnak a fotóművek és videók prezentálásánál, mik a lehetőségek a fotók és dokumentumok mint források archiválásában és kiállításában, valamint melyek a Ferenczy Múzeumi Centrum új gyűjtési stratégiái és jövőbeli tervei. 📅 Időpont: Máricus 21. 16:00 📍 Helyszín: MűvészetMalom 🎫 Jegy: 3200 Ft / 1600 Ft Moderátor: Muladi Brigitta kurátor A kiállítás érzékeny tartalma miatt a tárlatot kizárólag nagykorúak látogathatják. --- Kiállítás: "ITT VAGYOK!" A MűvészetMalom ezúttal élő diskurzus színterévé válik. A Ferenczy Múzeumi Centrum kezdeményezését, formálódó gyűjtési stratégiáját teszi láthatóvá Gerő László adománya, ami jelentős anyaggal gyarapítja a múzeum gyűjteményét. Az adomány révén bekerülő művek, Hajas Tibor Makói mappája, és a Bécsi Akcionisták grafikai lapjai, fotói alkalmat adnak arra, hogy az interperszonális élményekben és kapcsolódási pontokban bővelkedő művészeti formák egy bővebb tematikus válogatásban jelenjenek meg a MűvészetMalomban, és elindítsanak egy kiállítás sorozatot. A tárlat igyekszik feltárni a párhuzamos és gyakran nagy földrajzi távolságokat átszelően metsződő, változatos művészeti attitűdöket, valamint vizsgálja, milyen szempontok mentén bővíthető a gyűjtemény olyan radikális, fotó vagy dokumentációalapú művekkel, amelyek egykor az intézményes rendszer peremén működtek. --- A programváltoztatás jogát fenntartjuk! Az FMC eseményein kép- és videófelvétel készülhet. Részvételével Ön hozzájárul ahhoz, hogy az FMC a felvételeket közösségi média felületein és honlapján felhasználja. Hozzájárulását az info@muzeumicentrum.hu címen bármikor visszavonhatja. https://www.facebook.com/events/1061562362845038/

RORSCHACH IMAGE / kiállításmegnyitó

A kiálllítást megnyitja: Tóth Balázs Zoltán alteregója Cséka György A Rorschach Image című csoportos kiállítás az elmúlt ötven év magyar fotómunkáiból válogat. A három különálló kiállítótérben megrendezett tárlat a tükör és a tükrözés kérdéseivel foglalkozik, apropója a svájci pszichiáter, Hermann Rorschach halálának 100. évfordulója, aki a róla elnevezett tintafolttesztet a páciensei személyiségstruktúrájának feltérképezésére használta. A tárlaton Bak Imre, Czigány Ákos, Dobokay Máté, Eperjesi Ágnes, Erdély Miklós, Gerhes Gábor, Károlyi Zsigmond, Maurer Dóra, Méhes László, Németh Hajnal − Beöthy Balázs, Palotai Gábor, Perneczky Géza, Pinczehelyi Sándor, Ujj Zsuzsi, Vető János és Zalavári András analóg, digitális és kamera nélküli módszerrel készült alkotásai láthatóak. Először lesz teljes egészében látható Szabó Dezső Copy című legújabb „cameraless” sorozata. A megnyitó után 18:30 Szabó Dezső tárlatvezetése a kiállításán. A Rorschach Image az acb Galéria, Erdély Dániel, a Kisterem, a Neon Galéria, a Várfok Galéria és a Vintage Galéria segítségével valósult meg. A megnyitóra autóbusz indul Budapestről, a BAH csomóponti benzinkúttól 15:00 órakor. Az utazásra jelentkezni ímélcímmel és telefonszámmal lehet az arthouse@arthouseweb.hu ímélcímen, valamint a +36 88 425 204 telefonszámon. Részletek a Művészetek Háza Veszprém honlapján, http://www.arthouseweb.hu/ https://www.facebook.com/events/400695871924185/

Rendszerváltó galériák │ Garten 2020 │ pódiumbeszélgetés

30 éve talpon! Vörösváry Ákos, a díszeli Első Magyar Látványtár és Kishonthy Zsolt, a miskolci alapítású MissionArt Galéria tulajdonosa beszélgetnek műkereskedelemről és az eufórikus évekről. A rendszerváltás hatása a műkereskedelemre csakúgy mint a művészetre még feldolgozatlan téma a hazai művészettörténetben. A korszakban, vagy akár egy-egy alkotói életműben kimutatni, hogy milyen esztétikai hatással bírt rá ez a politikai és társadalmi változás, igen nehéz és módszeres elméleti feladat. Arról nem is beszélve, hogy a kutatónak az irányzatok és stílusok feltérképezésére több évtizedes rálátásra van szüksége. ​ Nem kétséges, hogy a GARTEN pódiumbeszélgetéseit azzal a céllal hoztuk létre, hogy az érdeklődő és szakmai közönséghez közelebb hozzuk a hazai művészettörténet általunk fontosnak tartott fejezeteit, ezzel is segítve az értékek feltárását, megbecsülését, az egyéni tájékozódást és ízlésformálást. Ebből az elgondolásból hívtuk meg beszélgetőpartnernek Kishonthy Zsoltot és Vörösváry Ákost, hogy meséljék el szerepüket a rendszerváltás kori magyar műkereskedelem elindításában, mely adalékul szolgálhat a magyar művészettörténet írás számára. A rendszerváltás előtt állami monopólium volt a műkereskedelem. A Bizományi Áruház egyedül uralta a régiség piacot. A kortársak műveit a Képcsarnok Vállalat értékesítette, kizárólag államilag megszabott áron. Élő művész alkotását aukcionálni tilos volt. Egyéni ízlés, látásmód nem befolyásolhatta művek és művészek értékét. Bár a nyolcvanas években lazítottak a nadrágszíjon, kereskedelmi magángalériát csak '89 után lehetett alapítani. A MissionArt Galéria és az Első Magyar Látványtár úttörőnek számított vállalkozásával ezen a téren. Mit jelentett akkor galériát alapítani? Támaszkodhattak-e saját ízlésükre, szakértelmükre? Milyen tervekkel vágtak neki? Hogyan alakult ki vevőkörük, és hogyan alakítottak ki kapcsolatot művészekkel? Egyáltalán mire volt fogékony akkor a kínálói és a vevői oldal? Pénz és művészet között mi volt a párbeszéd? Harminc év telt el a rendszerváltás óta. Mire volt elég ez az idő meglátásuk szerint? ​ Az ELSŐ MAGYAR LÁTVÁNYTÁRRÓL „Gyűjtőnek lenni több, mint magánügy" - állítja Vörösváry Ákos a diszeli első Magyar Látványtár alapítója, aki családi örökségből vágott bele a műgyűjtésbe. Alapítványa 1990 tavaszán jött létre, mely a képzőművészet mellett ipar- és népművészeti tárgyak megőrzésével is foglalkozik. A Látványtár gyűjteménye múzeumi értékű darabokat is felsorakoztat Moholy-Nagy László, Korniss Dezső, Anna Margit munkáitól Vaszkó Erzsébet, Román György és Hortobágyi Endre festészetéig terjedően. ​ A MISSIONART GALÉRIÁRÓL A MissionArt Galériát 1990-ben Miskolcon alapította Jurecskó László és Kishonthy Zsolt, az akkor tíz éves múzeumi gyakorlattal rendelkező két művészettörténész. Első sikereiket a nagybányai festészet feltárásával érték el. A galéria legjelentősebb vállalkozása a Magyar Nemzeti Galériával és a müncheni Haus der Kunsttal közösen rendezett Mattis Teutsch és a Der Blaue Reiter című kiállítás volt Budapesten és Münchenben, melyeket további kiállítások követtek Los Angelesben, Bécsben, Stuttgartban, Berlinben és Londonban. A 2010-es években a MissionArt Galéria többek között Ujj Zsuzsi, Wahorn András, feLugossy László, Kocsis Imre műveit tárta a nyilvánosság elé, munkásságukról könyvet jelentetett meg. Jelenleg Baranyay András és a nyolcvanas évek performanszait fotódokumentáló Makky György életművének feltárásán dolgoznak. - - - Belépő: 1.000.- Ft-os napijegy, mely ezen a napon minden programra érvényes; 18 éves korig ingyenes; Lovasi lakcímkártyával rendelkezőknek és nyugdíjasoknak félárú. - - - Online lapozható Garten 2020 katalógus >> calameo.com/read/004820596772f189da99d - - - Garten 2020 program >> www.garten2020.com - - - Instagram >> www.instagram.com/resident_art_garten https://www.facebook.com/events/699160994266677/

Analízis I Kortárs fotóművészet a Hetényi–Gonda Gyűjteményből

Analízis – kortárs fotóművészet a Hetényi–Gonda Gyűjteményből Fotókiállítás megnyitja: Claudia Küssel, a Mai Manó Ház kurátora megtekinthető: 2019 04 29-ig A kiállítás a Budapest FotóFesztivál hivatalos programjának része. Hetényi Csaba közgazdász mintegy két évtizede gyűjt kortárs művészetet, az utóbbi időben egyre nagyobb figyelemmel a fotóművészetre (Baranyay András, Kerekes Gábor, Ujj Zsuzsi). A mostani válogatás neoavantgárd indíttatású munkákra fókuszál a korai hetvenes évek pozícióitól (Perneczky Géza, Vető János) olyan mai alkotókig, akik hasonló kísérleti jelleggel használnak fotóeljárásokat esztétikai és társadalmi dilemmák feltárására (Kis Varsó, Société Realiste). A tárlattal párhuzamosan a Vízivárosi Galéria kortárs festészeti anyagot mutat be a gyűjteményből. www.budapestphotofestival.hu https://www.facebook.com/events/554138848328100/

Ujj Zsuzsi és Darvas Kristóf

"Repertoárunkat az én dalaim teszik ki, amiket ismerni lehet a Csókolom zenekarból is. De játsszunk feldolgozásokat, más előadók dalait, népdalt….Ez a felállás, és Kristóf személye, egészen más. Személyesebb, intimebb, mélyebb tartalmat ad a daloknak." U.Zs. A duó eddigi egyetlen (koncert)lemeze, a "Jövő hét kedden" is félig a Kisüzemben készült! Ujj Zsuzsi - ének Darvas Kristóf - ének, zongora, harmonika Belépő nincs, a koncert végén zenészeink javára adományokat gyűjtünk! Ajánlott adomány ezeröcsi (azaz ezerötszáz forint). [ MonkeyBusiness / PrePost Records / Kisüzem produkció 2019 ] https://www.facebook.com/events/367964233753702/

Visual Storytelling Mesterkurzus - Peter Greenaway + Oltai Kata

A Zeitgeist x Filmalap Fast Forward Program közös estéje Esemény leírása: Peter Greenaway, a világhírű brit filmrendező, a svájci European Graduated School professzora a vendégünk, aki Oltai Kata, kurátorral és művészettörténésszel beszélget a „vízióról”, a képi történetmesélésről, valamint a vizualitásról, mint elsődleges alkotói erőről a filmkészítésben. Ezen az estén egy igazi világsztár géniuszát ötvözzük egy lázadó megfejtővel, velük gondolkodunk filmről, látványról, képről. Greenaway saját munkáin, mondhatjuk életművén keresztül mutatja meg, mit jelent számára a visual storytelling, mi teszi a vizualitást megkerülhetetlenné a történetmesélésben számára, és arra is ráláthatunk, hogyan vált az európai független filmesek elismert alakjává az elmúlt negyven évben. Peter Greenway-ről túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy egy kreatív nagyágyú: a most 76 éves alkotó festőnek készült, de a filmek iránti rajongása - különösen Bergman filmjei - rövid idő alatt új pályára térítették. A vágóként és rendezőként eltöltött 15 év alatt készítette el első kísérleti filmjeit, a Train-t és a Tree-t, 1980-ban pedig már nagyjátékfilmesként debütált, a The Falls (Balesetek krónikája) című filmmel. Legismertebb alkotásai A rajzoló szerződése, vagy a Szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője, de ide sorolhatjuk a nagyszabású vizuális filmjeit: a Prospero Könyveit, A maconi gyermeket, a Párnakönyvet is. A nyughatatlan rendező 2005-ben egy amszterdami klubban tűnt fel VJ-ként, majd az Optronica Festivalon, Londonban. 2006 óta video installációkat is készít, melyek közül a legemlékezetesebb Leonardo Utolsó vacsorájának remixe volt, a Santa Maria delle Grazie templom refektóriumában, vagy 2011-ben Tel Avivban, a Chelouche Galleryben bemutatott „Heavy Water”, amely a nukleáris környezetszennyezésről és a bolygó apokaliptikus végéről szóló nagyformátumú video projekt. A BAFTA díjas rendező filmjeit a Cannes-i, a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválok mutatták be és jelölték díjakra, a NewYorkTimes pedig egyszerűen csak úgy írt az egyik Velencei Biennálén kiállított installációjáról, hogy „valószínűleg a legjobb számítógép-vezérelt művészettörténet óra, amit valaha láthatunk”. A rendező 2019-ben fogja bemutatni legújabb nagyjátékfilmjét, melyet Brancusiról, a román szobrászgéniuszról készít: Walking to Paris címmel. Oltai Katát kértük fel Peter Greenaway beszélgetőpartnerének, hiszen Kata az a független kurátor, művészettörténész, aki az elmúlt évtizedben különleges perspektívából közelít a vizuális kultúrához: hagyományosan magas vagy underground, az utca gesztusai vagy elméleti projekt, Kata mindenhol, vagy talán az egészben van jelen és otthon a vizualitás dekódolásában. Kezdetben művészeti folyóiratnál, kereskedelmi galériánál, majd non-profit nemzetközi projektirodánál dolgozott. 5 évig a Ludwig Múzeum kurátoraként koordinálta Moholy-Nagy László retrospektívjét és az egy évvel korábban megrendezett Martin Munkácsi kiállítást. 5 évig dolgozott a Budapest Art Fair programszervezőjeként. Szabadúszóként két könyvet publikált, Ujj Zsuzsi fotós tevékenységének feldolgozásával 2013-ban jelent meg egy nagymonográfia, illetve 2012-ben egy tudományos-ismeretterjesztő kötetet szerkesztett, Kontextus címen, a kortárs művészet különböző megközelíthetőségeiről. Számos kiállítást készített, elsősorban a női és férfi szerepklisék, a maszkulinitás kutatások, posztidentitás kérdések, szubkultúrakutatás érdeklik. A kiállítások között is kiemelkedő a Second Skin és a Golden Boundaries. Két évvel ezelőtt nyitott egy non-profit feminista projekt galériát (FERi) a Rakóczi ternél. >> A Budapest Zeitgeist egy előadássorozat, amely során kaput nyitunk és átjárást biztosítunk a tágan értelmezett kreatív szféra rokon szakmái között. Megismerhetjük az együtt gondolkodók nézőpontját, illetve véleményét a hazai és nemzetközi szellemi korszellemről, a kreativitásról, valamint az aktuális téma kapcsán bepillantást nyerünk a meghívottak alkotói folyamataiba és releváns munkáiba. >> Az angol nyelvű mesterkurzus elsősorban a filmes és kreatív szakma számára jött létre, a részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött https://www.facebook.com/events/538362593277644/

Megnyitó I Formabontók

***For English please scroll down*** FORMABONTÓK Neoavantgárd és Új hullám a magyar fotóművészetben, 1965 - 2005 Az utóbbi évtizedben – itthon és külföldön egyaránt – egyre több művészet- és fotótörténész, műgyűjtő, kurátor és más szakember ismeri föl, hogy 1965 és 2005 között páratlanul gazdag, érdekes és értékes fotóművészet született meg s virágzott Magyarországon. Ez annak a közel negyven disszidens fotográfusnak és húsz-huszonöt fotográfiát is használó, non-konform művésznek volt köszönhető, akik elutasították a korszak hivatalos, giccses, szocialista humanista „művészi fotográfiáját”, és kortárs (amerikai, nyugat- és kelet-közép-európai) minták ihletésére fotográfiai kísérletekbe kezdtek. A magyar fotográfia történetében mindmáig ez volt az egyetlen korszak, amikor fotóművészeink nem tizenöt-húsz-huszonöt évvel kullogtak egy már elavult, klasszicizálódott, máshol már réges-rég lejárt divathullám után, hanem együtt lélegeztek a kortársaikkal – jól mutatják ezt a korabeli reprezentatív nemzetközi kiállítások és kiadványok! Az 1980 körül indult s az 1990-es években kiteljesedő Új hullám nem a neoavantgárd korszak (1965–1984) puszta tagadása volt, hanem hangsúlybeli különbségek voltak közöttük. Az egyik inkább ilyen, a másik meg inkább olyan volt. Máshova kerültek a hangsúlyok – de időnként akár még vissza is rendeződhettek. Mindenesetre: a neoavantgárd inkább közösségi – az Új hullám inkább individualista a neoavantgárd utópista – az Új hullám inkább kiábrándult, punk a neoavantgárd inkább komor, küldetéstudatos – az Új hullám laza, játékos a neoavantgárd médiumhasználata analitikus – az Új hullám adottnak veszi a fotónyelvi újításokat a neoavantgárd többnyire fekete-fehér – az Új hullám már gyakran színes, és gyakori a belefestés, a kiszínezés is, és így tovább. (Szilágyi Sándor, PhD, fotóművészeti író) Az Art+Text Budapest galéria elkötelezetten támogatja a magyar progresszív fotográfia hazai és külföldi bemutatását, népszerűsítését. 2017-ben megjelentette Szilágyi Sándor Neoavantgárd tendenciák a magyar fotóművészetben 1965–1984 című alapművét angol nyelven, fotográfiai programja részeként pedig egyéni kiállításokat szervez itthon (Kerekes Gábor, 2016; Koncz Csaba, 2018) és csoportos bemutatókat külföldön (Photo London, 2018; Paris Photo, 2018). A program kiterjesztéseképpen kerül sor az 1964–2000 közötti progresszív fotográfiát bemutató csoportos kiállításra az egri Kepes Intézetben. – Balla András, Bányay Péter, Baranyay András, Barta Zsolt Péter, Birkás Ákos, Drégely Imre, Eperjesi Ágnes, Erdély Miklós, Gábor Enikő, Gazsi Zoltán, Gémes Péter, Hajas Tibor, Halas István, Halász Károly, Haris László, Herendi Péter, Jokesz Antal, Kerekes Gábor, Koncz Csaba, Lőrinczy György, Maurer Dóra, Minyó Szert Károly, Pácser Attila, Perneczky Géza, Sóskuti Tibor, Stalter György, Szalai Tibor, Szerencsés János, Szilágyi Lenke, Szilágyi Sándor, Szirányi István, Szombathy Bálint, Telek Balázs, Tímár Péter, Tóth Gábor, Tóth György, Török László, Ujj Zsuzsi, Vécsy Attila, Vékás Magdolna, Vető János, Vincze László – Koncepció: Einspach Gábor és Szilágyi Sándor Kurátor: Rieder Gábor Megnyitja: Topor Tünde, az Artmagazin főszerkesztője A megnyitón Vető János ukulelézik majd. Megtekinthető: 2018. 09. 07. - 10. 06. Nyitvatartás: keddtől szombatig: 10:00 - 18:00 Támogató: Nemzeti Kulturális Alap és az egri Kepes Intézet Külön köszönet a kölcsönző intézményeknek: Chimera-Project Gallery, MissionArt Galéria, Neon Galéria és Vintage Galéria *** MUTINEERS Neo-avant-garde and New Wave in Hungarain Photography, 1965 - 2005 In the last decade an increasing number of art historians, photography historians, collectors, curators and other art world professionals –both in Hungary and abroad – have recognised the fact that between 1965 and 2005 a uniquely rich, intriguing and valuable kind of photography was born in Hungary where it thrived in subsequent years. This was thanks to some 40 mutineer photographers and 20-25 non-conformist artists who used photography too, all of whom rejected the official, kitsch, socialist-humanist “artistic photography” of the era and, inspired by contemporary (American, Western and Central-Eastern European) patterns, started to conduct photographic experiments. To this day, this was the only period in the history of Hungarian photography when our photographers did not lag 15-25 years behind an already outdated, classicized fashion wave which had long been superseded elsewhere, but breathed together with their contemporaries – something that can clearly be seen when looking at representative international exhibitions and publications of the time. New Wave, which began around 1980 and reached its apogee in the 1990s, was not the sheer negation of the Neo-avant-garde period (1965-1984); rather, the differences between the two were a matter of emphasis. One was more this, the other more that. Stresses were moved – and at times they would be moved back to their original places. Nevertheless: Neo-avant-garde is more social – New Wave is more individualistic Neo-avant-garde is utopian – New Wave is more disillusioned, punk Neo-avant-garde is more sombre, it has a sense of mission – New Wave is casual, playful Neo-avant-garde`s use of media is analytical – New Wave takes photographical innovations as a given Neo-avant-garde is mostly black-and-white – New Wave is often colourful, parts of it frequently painted or coloured in and so on and so forth. (Sándor Szilágyi, PhD, writer on art photography) Art+Text Budapest is committed to support the presentation and promotion of Hungarian progressive photography in Hungary and abroad. In 2017, together with Fotókultúra BT, the gallery published the seminal work Neo-avant-garde Trends in Hungarian Art Photography, 1965-1984 by Sándor Szilágyi in English, and as part of its photographic programme it has organised solo exhibitions in Hungary (Gábor Kerekes, 2016; Csaba Koncz, 2018) as well as group shows abroad (Photo London, 2018; Paris Photo, 2018). The group exhibition presenting progressive photography between 1964 and 2005 at the Kepes Institute in Eger will take place to further extend this programme. – András Balla, Péter Bányay, András Baranyay, Zsolt Péter Barta, Ákos Birkás, Imre Drégely, Ágnes Eperjesi, Miklós Erdély, Enikő Gábor, Zoltán Gazsi, Péter Gémes, Tibor Hajas, István Halas, Károly Halász, László Haris, Péter Herendi, Antal Jokesz, Gábor Kerekes, Csaba Koncz, György Lőrinczy, Dóra Maurer, Károly Minyó Szert, Attila Pácser, Géza Perneczky, Tibor Sóskuti, György Stalter, Tibor Szalai, János Szerencsés, Lenke Szilágyi, Sándor Szilágyi, István Szirányi, Bálint Szombathy, Balázs Telek, Péter Tímár, Gábor Tóth, György Tóth, László Török, Zsuzsi Ujj, Attila Vécsy, Magdolna Vékás, János Vető, László Vincze – Concept: Gábor Einspach and Sándor Szilágyi Curator: Gábor Rieder Opening speech by Tünde Topor, editor-in-chief of Artmagazin At the opening event János Vető will be playing the ukulele. On view: 07. 09. - 06. 10. 2018 Opening hours: Tuesday-Saturday: 10 am - 6 pm Supported by Nemzeti Kulturális Alap (National Cultural Fund of Hungary) and Kepes Institute Special thanks to the following institutions which have kindly agreed to loan their works to us: Chimera-Project Gallery, MissionArt Gallery, Neon Gallery and Vintage Gallery https://www.facebook.com/events/1836917159709897/

FFS Szerda: Ujj Zsuzsi - egy elfeledett életmű rekonstrukciója, Oltai Kata előadása

Ujj Zsuzsit elsősorban a hazai zenei undergroundból ismerték széles körben, mint a Csókolom együttes énekesnőjét és dalszövegíróját. Fotóval mindösszesen hat évig foglalkozott, 1985 és 1991 között, amíg érdekelte a műfaj és megfelelő eszköznek bizonyult számára. Az eltelt több mint 25 évben itthon csupán három egyéni kiállítása volt és fotói maroknyi csoportos kiállításon forogtak. Ujj Zsuzsit elsősorban a hazai zenei undergroundból ismerték széles körben, mint a Csókolom együttes énekesnőjét és dalszövegíróját. Fotóval mindösszesen hat évig foglalkozott, 1985 és 1991 között, amíg érdekelte a műfaj és megfelelő eszköznek bizonyult számára. Az eltelt több mint 25 évben itthon csupán három egyéni kiállítása volt és fotói maroknyi csoportos kiállításon forogtak. Míg itthon a szűk szakma számára is tulajdonképpen ismeretlen maradt, 2009-ben a MUMOK-ban megrendezett Gender Check kiállításon három képe is szerepelt, melynek folyományaként tavaly a londoni Tate-ben megnyílt A Bigger Splash. Painting after Performance Art című csoportos kiállításba kifejezetten a Trónusos (1986) c. munkáját hívták meg. "2009-ben kezdtem megismerkedni Ujj Zsuzsi fotóival, majd 2012-ben a MissionArt Galéria megbízott egy, a teljes életművet feldolgozó monográfia szerkesztésével és megírásával, mely 2013. júniusában jelent meg. Az előadásban a 2009-től a könyv megjelenéséig tartó időszakot göngyölítem fel, sorba véve azokat a lépéseket, szituációkat, eseményeket, fordulópontokat, kihívásokat, melyek egy hazai, elfeledett életmű megismertetését jelölték ki. Nem képelemzésre készülök, sokkal inkább a folyamat egy szubjektív, kronológiai, praktikus bemutatására, melyet kurátorként, majd szerzőként végigkövettem." Közvetítés: Az eseményeket a technikai lehetőségek függvényében felvesszük és közvetítjük is. A felvett anyag vágásáig az anyagok vágatlanul is megtekinthetők a közvetítési minőségben akár telefonon, tableten is, a közvetítés ideje alatt a felvételek visszatekerhetők. A vágás utáni felvételeink megnövelt minőségben itt láthatók. Amennyiben értesítést szeretnél kapni hasonló közvetítésekről, úgy nyomd meg a Follow gombot és regisztrálj a livestream rendszerébe!A regisztrált Livestream felhasználók a követett eseményeikről csak egy levelet kapnak minden közvetítés elindulásakor, tehát igen ritkán.

Ujj Zsuzsi: Fotók és performanszok, 1985–1991

2013. május 29-én 17 órakor megnyitó könyvbemutatóval. 2013. május 29-én 17 órakor megnyitó könyvbemutatóval. Ujj Zsuzsi, költő, performer, előadóművész, a magyar zenei és művészeti underground különleges alakja. Eddigi életművében a vizuális művészetek, a zene és az írott szövegek, a költészet egymás mellett vagy egybefonódva jelennek meg. A korai, főleg 80-as évekből származó performansz fotóinak képi világa és mondandója nem illusztrálja a már ekkoriban is születő verseket, szövegeket, hanem azokkal egyenrangúak, saját, ráadásul nagyon is erőteljes, önálló világot teremtenek. A ma már elfogadott, sőt divatos nőművészet fogalma valahol az ő munkásságával egyidejűleg jelenik meg Magyarországon, de különbözik a mára inkább jellemző fogalmi, teoretikus művészeti magatartástól. Művei minden gáttól és gátlástól mentesen, „teljes szabadságban” születtek, ugyanakkor mégsem spontán és ösztönös módon, hanem a lét (az emberi és a női lét) lényegét és mélységét érintik meg gyakran brutálisnak tetsző, érzéki módokon, máskor metaforikus eszközökkel élve. A korai performanszok és a hozzájuk kapcsolódó, azokat dokumentáló fotómunkái ugyanolyan tömörek és erőteljesek mint versei, melyekben a költői nyelv távolról sem valamiféle elvont líraiságot jelent. A versekben használt, a hétköznapi életben trágárnak számító szavak magától értetődő módon működnek a (performanszait rögzítő nagyméretű fotóihoz hasonlóan) drámai mozzanatokban bővelkedő dalokban, versekben. „Ujj Zsuzsanna fotós tevékenysége az 1986-1992 közötti időszakra terjed ki, s bátran állíthatjuk, hogy benne olyan, a hagyományos aktszemléletet, női testideált dekontsruáló jelenségek tűnnek fel, amelyek az akkori nőművészet nemzetközi fejleményeivel mutatnak rokonságot. Ilyen módon a hazai mainstream-ben domináló újfestészettel párhuzamosan létező, más médiumokban ténykedő, de eddig fel nem dolgozott posztmodern áramlatok jelenlétére irányítja a figyelmet. Ujj Zsuzsanna mind a korábban elemzett Keserű Ilonához, Maurer Dórához és a textilesek csoportjához, mind kortársaihoz, például Szilágyi Lenkéhez és El Kazovszkijhoz képest is radikálisabban tört ki a nőknek és a női művészeknek szánt hagyományos passzív, engedelmes szerepkörből. A női testiség és szexualitás vállalásának olyan nyílt formáit - magán-performansz, testfestés, önátalakítás, tükörhasználat, szerepjátszás, kitárulkozás, csábítás, szakralitás - találta meg, amelyek szexuálisan involvált, egyszerre exhibicionisztikus és narcisztikus testének az első generációs feminista művészekhez, Hannah Wilke-hez, Carolee Schneemannhoz hasonló feltárásával enyhített a hazai "nőművészet" nemzetközi kontextushoz képest való "lemaradásán".” -írja róla Sturcz János Ujj Zsuzsi képzőművészeti munkái kizárólag fekete-fehér, általában nagyméretű - fotókra, illetve mozgóképes művekre korlátozódnak. 1992 óta felhagyott e tevékenységével, azóta verseket és dalokat, valamint nem publikus szövegeket ír. A Csókolom együttes énekes dalszöveg szerzőjeként 1994-ben, 1995-ben, 2000-ben és 2006-ban publikálta zenei felvételeit. A MissionArt Galéria 2012-ben egy budapesti és egy miskolci kiállításon mutatta be újra együtt a majd harminc évig szekrényben tárolt fotókat, kiegészítve a régi negatívokról készült újabb művekkel. E kiállításhoz jelent meg az első katalógus Ujj műveiről, valamint a Versek és dalok című kötet a MissionArt Galéria kiadásában. 2012 tavaszán, a budapesti kiállítás szervezése közben jött Londonból a felkérés, hogy a Tate Modern A Bigger Splash, Painting after Permormance című kiállításán szeretnék kiállítani a MissionArt tulajdonában lévő Trónusos, című, 1996-ban készült nagyméretű művét. Ujj műve olyan világnagyságok alkotásai mellé került, mint Cindy Sherman, vagy Andy Warhol, a Trónusos fotóját kiemelt válogatásban közölte több jelentős orgánum, többek között az Independent, és a The Guardian című lapok. E kiállítás a napokban zár, remélhetőleg a mű hazaér Londonból és újra a közönség elé kerülhet Budapesten is. Budapest Galériában most egy újabb összefoglaló tárlat nyílik Ujj Zsuzsi műveiből, e kiállításra jelenik meg eddigi munkásságát teljességében bemutató ouvrekatalógus Oltai Kata és Várnagy Tibor tanulmányával a MissionArt Galéria kiadásában. A kiállítás látogatható 2013. július 7-ig hétfő kivételével 10-18 óráig.

Detvay-Hangyál: Részletek

Megnyitja Szombathy Bálint, képzőművész, műkritikus, író Halas István; Hegedűs 2 László; Herendi Péter; Illés Barna; Julius Gyula; Jean-Louis Godefroid (B); Kalmár Lajos; Agneska Kaminska (Pl/F); Kecskés Megnyitja Szombathy Bálint, képzőművész, műkritikus, író Halas István; Hegedűs 2 László; Herendi Péter; Illés Barna; Julius Gyula; Jean-Louis Godefroid (B); Kalmár Lajos; Agneska Kaminska (Pl/F); Kecskés Péter; Kemenesi Zsuzsa; Kovács Melinda; Kodolányi Sebestyén; Roland Laboye (F); Anne Lefebre (F); Mari Mahr; Natalia De Mello (B); Mester Tibor; Mészáros Géza László; Minyó Szert Károly; Rácz Attila; Roskó Gábor; Simon Csilla; Soltész István; Somlósi Lajos; Stalter György; Szamódy Zsolt; Szilágyi Lenke; Szlávik András; Szombathy Bálint; Szűcs Tibor; Telek Balázs; Tóth György; Ujj Zsuzsi; Várnagy Tibor; Vékás Magdi Az 1994-ben létrejött Bolt Galéria azonnal megkezdi gyűjteményének építését többnyelvű katalógusainak kiadásával egyidőben. A kollekció számos helyen bemutatkozott a világban, és bebizonyosodott: alkalmas arra, hogy ne csak egyénenként reprezentálja a galériához közel álló művészeket, hanem egységes ízlésvilágot képviseljen, valamint képes legyen bemutatni a kortárs magyar fotográfia egy szeletét. A Detvay & Hangyál kollekció nem tematikus, hiszen nem vagyunk klasszikus értelemben vett gyűjtők, nem az anyagi értékekre figyelünk. Nem a hiányzó láncszemet keressük, és nem szeretnénk egységes szemléletet sem ráerőltetni a gyűjteményre. Nem is lehetne, hiszen a magyar fotósok sokszínűségét kívántuk mindig előtérbe helyezni. Tudatosan merítünk a különböző fotós technikákból, a kollekció egységességét a galéria szellemiségének kell biztosítani, amely mögött az autonóm, önálló művészi értékű fotográfia áll. A képek

Vesszenek a férfiak!

A ŁÓDŹ KALISKA művészcsoport (MAREK JANIAK, ADAM RZEPECKI, ANDRZEJ ŚWIETLIK, ANDRZEJ WIELOGÓRSKI) VESSZENEK A FÉRFIAK!Című kiállítását szeptember 11 és november 7 között láthatják az érdeklődők Székesfehérváron, a SZENT ISTVÁN KIRÁLY MÚZEUMBAN. (Országzászló tér 3.) Megnyitó: 2010. szeptember 11-én, szombaton 11.30-kor Köszöntőt mond: Katarzyna Sitko, a budapesti Lengyel Intézet igazgatóhelyettese Zene: Ujj Zsuzsi és Takano Kaori (ex-Csókolom) Megtekinthető: 2010. november 7-ig, hétfő kivételével naponta 10-18 óráig. A ŁÓDŹ KALISKA művészcsoport (MAREK JANIAK, ADAM RZEPECKI, ANDRZEJ ŚWIETLIK, ANDRZEJ WIELOGÓRSKI) VESSZENEK A FÉRFIAK! Című kiállítását szeptember 11 és november 7 között láthatják az érdeklődők Székesfehérváron, a SZENT ISTVÁN KIRÁLY MÚZEUMBAN. (Országzászló tér 3.) Megnyitó: 2010. szeptember 11-én, szombaton 11.30-kor Köszöntőt mond: Katarzyna Sitko, a budapesti Lengyel Intézet igazgatóhelyettese Zene: Ujj Zsuzsi és Takano Kaori (ex-Csókolom) Megtekinthető: 2010. november 7-ig, hétfő kivételével naponta 10-18 óráig. A Łódź Kaliska művészcsoport 1979-ben alakult, nevüket a łódź-i pályaudvartól kölcsönözték. 1979 óta tagjai közé tartozott Marek Janiak, Andrzej Kwietniewski, Adam Rzepecki, Andrzej Świetlik és Andrzej Wielogórski (Makary). Eredetileg neoavantgárd művészeti csoportként indultak, a művészeti intézményrendszer peremén. A konceptualizmus jegyében, főként a fotográfia, a kísérleti film és a videó területén fejtették ki „bosszantó” tevékenységüket. Az 1980-as években dadaista műveik alapját akciók, happeningek alkották, performanszokat, manifesztumokat adtak elő. Ebben az időben készült műveik a lengyel hazafias, egyházközpontú művészetet támadták, gúnyolták ki, valamint a szocializmus életmódjának abszurditását érzékeltették. Két független folyóiratot is kiadtak, az egyik a neveletlen és gátlástalan humorú underground magazin, a Tango, amelynek több száma megtalálható a székesfehérvári Szent István Király Múzeum gyűjteményében is. A 80-as évek végén a dadaista megközelítés egyesült a posztmodern érdeklődésükkel; híres műalkotások paródiáit, fotó- és filmutánzatokat, élőképeket (Botticelli-, Delacroix-, és Goya-persziflázsokat) készítettek. Áthágtak minden konvenciót, a banalitást súrolva keltettek botrányt, ugyanakkor épp a banalitást emelték a művészet szintjére. A szarkazmus, az abszurditás, a szatíra és a humor munkáik alapvető jellemzője. Megrögzött és javíthatatlan avantgardisták. A csoport örökségének gazdagsága, eredetisége mindig az ellenálláson alapult: azon, hogy ellentétben álltak az általános normákkal. A rendszerváltás után is az aktuális szociális és kulturális őrületekből merítettek inspirációt, témáik közé vallási és társadalmi kérdések tartoznak, kritikával illetik a lengyel valóságot, a fogyasztói társadalmat. Mára a Łódź Kaliska tagjai a kortárs lengyel művészeti szcéna meghatározó alakjai. Több éves tevékenységüknek - mivel sosem hódoltak be az uralkodó stílusoknak és tendenciáknak - mindig sok ellenzője és kritikusa volt. Ugyanakkor a konvencionálistól eltérő projektjeiknek, melyek a performansz művészet vagy az abszurd színház határán mozognak, számos lelkes rajongója is van. A fotográfia művészi kifejezésmódjuk kiindulópontja és alapeszköze. Történelmi parafrázisokat ábrázoló, megrendezett fotóik elkészítéséhez önkénteseket szoktak bevonni, így a művészi alkotás sok ember számára válik átélhetővé. Székesfehérváron egyik legutóbbi (2009) művészeti projektjüket, a Vesszenek a férfiak!címűt mutatják be. A sorozat 14 nagyméretű fotográfiából áll, amely nőket ábrázol nehéz fizikai munka közben, olyan szakmákban, amelyek tipikusan férfi szakmák (pl. aszfaltozás, kőfejtés, favágás). A fotósorozatot a kortárs kultúra és különösen a kultúrának az a szegmense inspirálta, amelyet olyan fogalmakkal asszociálunk, mint a gender vagy a feminizmus. A mű bemutatása a társadalmi szerepekről és tabukról szóló párbeszédhez is vezethet. A nők a képeken meztelenek, mint a klasszikus és romantikus festményeken - nimfákra, istennőkre, tündérekre emlékeztetnek. Csupán védőruhát és sisakot hordanak. Az elmúlt évtizedekben a nők társadalmi és kulturális helyzete folyamatosan átértékelődik, újabb értelmezések és összefüggések keletkeznek. A Łódź Kaliska projektje reflektál erre a folyamatra. A nők mindig is fontos szerepet játszottak a csoport munkáiban, nemcsak mint az inspiráció forrásai, hanem mint számos kérdés és probléma megjelenítői. A 2. Futurista kiáltvány (az 1909-es Futurista kiáltvány „aktualizált” változata) a kiállítás szerves része, mely - a művészcsoportra jellemzően - felforgató módon kommentálja a bemutatott fotókat.

NECC / A világ tyúkszemmel

Helyszín: KOGART Ház (Budapest VI., Andrássy út 112.)Megnyitja: Wessely Anna, PhD, tanszékvezető egyetemi docens,ELTE Szociológia Tanszék22.00 órától afterparty a Lumen szervezésében a KUPLUNG-ban (Budapest VI.,Király utca 46.)Fellépnek: Csókolom zenekar, utána mc Sena és dj Mango, meghívott vendég: mc ParadoxFilmvetítés: Magyarósi Éva Hanne c. rövidfilmjeMegtekinthető: naponta 10-18 óráigA kiállításon résztvevő művészek: Helyszín: KOGART Ház (Budapest VI., Andrássy út 112.)Megnyitja: Wessely Anna, PhD, tanszékvezető egyetemi docens,ELTE Szociológia Tanszék22.00 órától afterparty a Lumen szervezésében a KUPLUNG-ban (Budapest VI.,Király utca 46.)Fellépnek: Csókolom zenekar, utána mc Sena és dj Mango, meghívott vendég: mc ParadoxFilmvetítés: Magyarósi Éva Hanne c. rövidfilmjeMegtekinthető: naponta 10-18 óráigA kiállításon résztvevő művészek:Andrea Anca-Strauss (Románia/Magyarország), Aria Hyttianen (Finnország), Baglyas Erika, Balikó Emese, Benczúr Emese, Cristina David (Románia), Csoszó Gabriella, Deli Ágnes, Dita Pepe (Csehország) Drozdik Orsolya, Elek Judit Katalin, El-Hasszan Róza, Elod Ágnes, Eperjesi Ági, Erdei Krisztina, Fabricius Anna, Fekete Alexandra Kinga, Ganczer Réka, Göbölyös Luca, Hangay Eniko, Hermann Ildi, Horváth Éva Mónika, Horváth M. Judit, Katerina Sevic, Majoros Zita, Kedves Lilli, Khoór Lilla, Leonie Altendorf (Németország), Lovas Ilona, Lucia Nimcova (Szlovákia), Magyarósi Éva, Major Rebeka, Maráczy Manuela, Miklosevic, Paola (Szerbia), Monika Mamzeta (Lengyelország), Prakter Mariann, Rutkai Bori, Sárosi Anita, Schneemeier Andrea, Szabó Benke Róbert, Szabó Dorottya, Szabó Sarolta, Szász Lilla, Szilágyi Lenke, Szörényi Beatrix, Tóth Szilvia, Ujj Zsuzsi