Vesszenek a férfiak!

A ŁÓDŹ KALISKA művészcsoport (MAREK JANIAK, ADAM RZEPECKI, ANDRZEJ ŚWIETLIK, ANDRZEJ WIELOGÓRSKI) VESSZENEK A FÉRFIAK!Című kiállítását szeptember 11 és november 7 között láthatják az érdeklődők Székesfehérváron, a SZENT ISTVÁN KIRÁLY MÚZEUMBAN. (Országzászló tér 3.) Megnyitó: 2010. szeptember 11-én, szombaton 11.30-kor Köszöntőt mond: Katarzyna Sitko, a budapesti Lengyel Intézet igazgatóhelyettese Zene: Ujj Zsuzsi és Takano Kaori (ex-Csókolom) Megtekinthető: 2010. november 7-ig, hétfő kivételével naponta 10-18 óráig. A ŁÓDŹ KALISKA művészcsoport (MAREK JANIAK, ADAM RZEPECKI, ANDRZEJ ŚWIETLIK, ANDRZEJ WIELOGÓRSKI) VESSZENEK A FÉRFIAK! Című kiállítását szeptember 11 és november 7 között láthatják az érdeklődők Székesfehérváron, a SZENT ISTVÁN KIRÁLY MÚZEUMBAN. (Országzászló tér 3.) Megnyitó: 2010. szeptember 11-én, szombaton 11.30-kor Köszöntőt mond: Katarzyna Sitko, a budapesti Lengyel Intézet igazgatóhelyettese Zene: Ujj Zsuzsi és Takano Kaori (ex-Csókolom) Megtekinthető: 2010. november 7-ig, hétfő kivételével naponta 10-18 óráig. A Łódź Kaliska művészcsoport 1979-ben alakult, nevüket a łódź-i pályaudvartól kölcsönözték. 1979 óta tagjai közé tartozott Marek Janiak, Andrzej Kwietniewski, Adam Rzepecki, Andrzej Świetlik és Andrzej Wielogórski (Makary). Eredetileg neoavantgárd művészeti csoportként indultak, a művészeti intézményrendszer peremén. A konceptualizmus jegyében, főként a fotográfia, a kísérleti film és a videó területén fejtették ki „bosszantó” tevékenységüket. Az 1980-as években dadaista műveik alapját akciók, happeningek alkották, performanszokat, manifesztumokat adtak elő. Ebben az időben készült műveik a lengyel hazafias, egyházközpontú művészetet támadták, gúnyolták ki, valamint a szocializmus életmódjának abszurditását érzékeltették. Két független folyóiratot is kiadtak, az egyik a neveletlen és gátlástalan humorú underground magazin, a Tango, amelynek több száma megtalálható a székesfehérvári Szent István Király Múzeum gyűjteményében is. A 80-as évek végén a dadaista megközelítés egyesült a posztmodern érdeklődésükkel; híres műalkotások paródiáit, fotó- és filmutánzatokat, élőképeket (Botticelli-, Delacroix-, és Goya-persziflázsokat) készítettek. Áthágtak minden konvenciót, a banalitást súrolva keltettek botrányt, ugyanakkor épp a banalitást emelték a művészet szintjére. A szarkazmus, az abszurditás, a szatíra és a humor munkáik alapvető jellemzője. Megrögzött és javíthatatlan avantgardisták. A csoport örökségének gazdagsága, eredetisége mindig az ellenálláson alapult: azon, hogy ellentétben álltak az általános normákkal. A rendszerváltás után is az aktuális szociális és kulturális őrületekből merítettek inspirációt, témáik közé vallási és társadalmi kérdések tartoznak, kritikával illetik a lengyel valóságot, a fogyasztói társadalmat. Mára a Łódź Kaliska tagjai a kortárs lengyel művészeti szcéna meghatározó alakjai. Több éves tevékenységüknek - mivel sosem hódoltak be az uralkodó stílusoknak és tendenciáknak - mindig sok ellenzője és kritikusa volt. Ugyanakkor a konvencionálistól eltérő projektjeiknek, melyek a performansz művészet vagy az abszurd színház határán mozognak, számos lelkes rajongója is van. A fotográfia művészi kifejezésmódjuk kiindulópontja és alapeszköze. Történelmi parafrázisokat ábrázoló, megrendezett fotóik elkészítéséhez önkénteseket szoktak bevonni, így a művészi alkotás sok ember számára válik átélhetővé. Székesfehérváron egyik legutóbbi (2009) művészeti projektjüket, a Vesszenek a férfiak!címűt mutatják be. A sorozat 14 nagyméretű fotográfiából áll, amely nőket ábrázol nehéz fizikai munka közben, olyan szakmákban, amelyek tipikusan férfi szakmák (pl. aszfaltozás, kőfejtés, favágás). A fotósorozatot a kortárs kultúra és különösen a kultúrának az a szegmense inspirálta, amelyet olyan fogalmakkal asszociálunk, mint a gender vagy a feminizmus. A mű bemutatása a társadalmi szerepekről és tabukról szóló párbeszédhez is vezethet. A nők a képeken meztelenek, mint a klasszikus és romantikus festményeken - nimfákra, istennőkre, tündérekre emlékeztetnek. Csupán védőruhát és sisakot hordanak. Az elmúlt évtizedekben a nők társadalmi és kulturális helyzete folyamatosan átértékelődik, újabb értelmezések és összefüggések keletkeznek. A Łódź Kaliska projektje reflektál erre a folyamatra. A nők mindig is fontos szerepet játszottak a csoport munkáiban, nemcsak mint az inspiráció forrásai, hanem mint számos kérdés és probléma megjelenítői. A 2. Futurista kiáltvány (az 1909-es Futurista kiáltvány „aktualizált” változata) a kiállítás szerves része, mely - a művészcsoportra jellemzően - felforgató módon kommentálja a bemutatott fotókat.