Azok a publikus események, amelyekben ezt az alkotói profilt megjelölték, de nem ő a publikáló Persona.
Archív
***For English please scroll down*** FORMABONTÓK Neoavantgárd és Új hullám a magyar fotóművészetben, 1965 - 2005 Az utóbbi évtizedben – itthon és külföldön egyaránt – egyre több művészet- és fotótörténész, műgyűjtő, kurátor és más szakember ismeri föl, hogy 1965 és 2005 között páratlanul gazdag, érdekes és értékes fotóművészet született meg s virágzott Magyarországon. Ez annak a közel negyven disszidens fotográfusnak és húsz-huszonöt fotográfiát is használó, non-konform művésznek volt köszönhető, akik elutasították a korszak hivatalos, giccses, szocialista humanista „művészi fotográfiáját”, és kortárs (amerikai, nyugat- és kelet-közép-európai) minták ihletésére fotográfiai kísérletekbe kezdtek. A magyar fotográfia történetében mindmáig ez volt az egyetlen korszak, amikor fotóművészeink nem tizenöt-húsz-huszonöt évvel kullogtak egy már elavult, klasszicizálódott, máshol már réges-rég lejárt divathullám után, hanem együtt lélegeztek a kortársaikkal – jól mutatják ezt a korabeli reprezentatív nemzetközi kiállítások és kiadványok! Az 1980 körül indult s az 1990-es években kiteljesedő Új hullám nem a neoavantgárd korszak (1965–1984) puszta tagadása volt, hanem hangsúlybeli különbségek voltak közöttük. Az egyik inkább ilyen, a másik meg inkább olyan volt. Máshova kerültek a hangsúlyok – de időnként akár még vissza is rendeződhettek. Mindenesetre: a neoavantgárd inkább közösségi – az Új hullám inkább individualista a neoavantgárd utópista – az Új hullám inkább kiábrándult, punk a neoavantgárd inkább komor, küldetéstudatos – az Új hullám laza, játékos a neoavantgárd médiumhasználata analitikus – az Új hullám adottnak veszi a fotónyelvi újításokat a neoavantgárd többnyire fekete-fehér – az Új hullám már gyakran színes, és gyakori a belefestés, a kiszínezés is, és így tovább. (Szilágyi Sándor, PhD, fotóművészeti író) Az Art+Text Budapest galéria elkötelezetten támogatja a magyar progresszív fotográfia hazai és külföldi bemutatását, népszerűsítését. 2017-ben megjelentette Szilágyi Sándor Neoavantgárd tendenciák a magyar fotóművészetben 1965–1984 című alapművét angol nyelven, fotográfiai programja részeként pedig egyéni kiállításokat szervez itthon (Kerekes Gábor, 2016; Koncz Csaba, 2018) és csoportos bemutatókat külföldön (Photo London, 2018; Paris Photo, 2018). A program kiterjesztéseképpen kerül sor az 1964–2000 közötti progresszív fotográfiát bemutató csoportos kiállításra az egri Kepes Intézetben. – Balla András, Bányay Péter, Baranyay András, Barta Zsolt Péter, Birkás Ákos, Drégely Imre, Eperjesi Ágnes, Erdély Miklós, Gábor Enikő, Gazsi Zoltán, Gémes Péter, Hajas Tibor, Halas István, Halász Károly, Haris László, Herendi Péter, Jokesz Antal, Kerekes Gábor, Koncz Csaba, Lőrinczy György, Maurer Dóra, Minyó Szert Károly, Pácser Attila, Perneczky Géza, Sóskuti Tibor, Stalter György, Szalai Tibor, Szerencsés János, Szilágyi Lenke, Szilágyi Sándor, Szirányi István, Szombathy Bálint, Telek Balázs, Tímár Péter, Tóth Gábor, Tóth György, Török László, Ujj Zsuzsi, Vécsy Attila, Vékás Magdolna, Vető János, Vincze László – Koncepció: Einspach Gábor és Szilágyi Sándor Kurátor: Rieder Gábor Megnyitja: Topor Tünde, az Artmagazin főszerkesztője A megnyitón Vető János ukulelézik majd. Megtekinthető: 2018. 09. 07. - 10. 06. Nyitvatartás: keddtől szombatig: 10:00 - 18:00 Támogató: Nemzeti Kulturális Alap és az egri Kepes Intézet Külön köszönet a kölcsönző intézményeknek: Chimera-Project Gallery, MissionArt Galéria, Neon Galéria és Vintage Galéria *** MUTINEERS Neo-avant-garde and New Wave in Hungarain Photography, 1965 - 2005 In the last decade an increasing number of art historians, photography historians, collectors, curators and other art world professionals –both in Hungary and abroad – have recognised the fact that between 1965 and 2005 a uniquely rich, intriguing and valuable kind of photography was born in Hungary where it thrived in subsequent years. This was thanks to some 40 mutineer photographers and 20-25 non-conformist artists who used photography too, all of whom rejected the official, kitsch, socialist-humanist “artistic photography” of the era and, inspired by contemporary (American, Western and Central-Eastern European) patterns, started to conduct photographic experiments. To this day, this was the only period in the history of Hungarian photography when our photographers did not lag 15-25 years behind an already outdated, classicized fashion wave which had long been superseded elsewhere, but breathed together with their contemporaries – something that can clearly be seen when looking at representative international exhibitions and publications of the time. New Wave, which began around 1980 and reached its apogee in the 1990s, was not the sheer negation of the Neo-avant-garde period (1965-1984); rather, the differences between the two were a matter of emphasis. One was more this, the other more that. Stresses were moved – and at times they would be moved back to their original places. Nevertheless: Neo-avant-garde is more social – New Wave is more individualistic Neo-avant-garde is utopian – New Wave is more disillusioned, punk Neo-avant-garde is more sombre, it has a sense of mission – New Wave is casual, playful Neo-avant-garde`s use of media is analytical – New Wave takes photographical innovations as a given Neo-avant-garde is mostly black-and-white – New Wave is often colourful, parts of it frequently painted or coloured in and so on and so forth. (Sándor Szilágyi, PhD, writer on art photography) Art+Text Budapest is committed to support the presentation and promotion of Hungarian progressive photography in Hungary and abroad. In 2017, together with Fotókultúra BT, the gallery published the seminal work Neo-avant-garde Trends in Hungarian Art Photography, 1965-1984 by Sándor Szilágyi in English, and as part of its photographic programme it has organised solo exhibitions in Hungary (Gábor Kerekes, 2016; Csaba Koncz, 2018) as well as group shows abroad (Photo London, 2018; Paris Photo, 2018). The group exhibition presenting progressive photography between 1964 and 2005 at the Kepes Institute in Eger will take place to further extend this programme. – András Balla, Péter Bányay, András Baranyay, Zsolt Péter Barta, Ákos Birkás, Imre Drégely, Ágnes Eperjesi, Miklós Erdély, Enikő Gábor, Zoltán Gazsi, Péter Gémes, Tibor Hajas, István Halas, Károly Halász, László Haris, Péter Herendi, Antal Jokesz, Gábor Kerekes, Csaba Koncz, György Lőrinczy, Dóra Maurer, Károly Minyó Szert, Attila Pácser, Géza Perneczky, Tibor Sóskuti, György Stalter, Tibor Szalai, János Szerencsés, Lenke Szilágyi, Sándor Szilágyi, István Szirányi, Bálint Szombathy, Balázs Telek, Péter Tímár, Gábor Tóth, György Tóth, László Török, Zsuzsi Ujj, Attila Vécsy, Magdolna Vékás, János Vető, László Vincze – Concept: Gábor Einspach and Sándor Szilágyi Curator: Gábor Rieder Opening speech by Tünde Topor, editor-in-chief of Artmagazin At the opening event János Vető will be playing the ukulele. On view: 07. 09. - 06. 10. 2018 Opening hours: Tuesday-Saturday: 10 am - 6 pm Supported by Nemzeti Kulturális Alap (National Cultural Fund of Hungary) and Kepes Institute Special thanks to the following institutions which have kindly agreed to loan their works to us: Chimera-Project Gallery, MissionArt Gallery, Neon Gallery and Vintage Gallery https://www.facebook.com/events/1836917159709897/
Archív
Helyszín: Budapest Galéria Kiállítóháza (1036 Budapest, Lajos u. 158.) Megtekinthető: hétfő kivételével naponta 10-18 óráig. A kiállítást megnyitja: Szenytyóbi Tamás, a TNPU archivistája Helyszín: Budapest Galéria Kiállítóháza (1036 Budapest, Lajos u. 158.) Megtekinthető: hétfő kivételével naponta 10-18 óráig. A kiállítást megnyitja: Szenytyóbi Tamás, a TNPU archivistája Kiállító művészek: Attalai Gábor, Bak Imre, Balla András, Birkás Ákos, Erdély Miklós, Hajas Tibor, Haris László, Hámos Gusztáv, Jekesz Antal, Jovánovics György, Károlyi Zsigmond, Kerekes Gábor, Kismányoky Károly, Koncz András, Koncz Csaba, Lőrinczy György, Maurer Dóra, Nagy Zoltán, Pácser Attila, Stalter György, Szalai Tibor, St.Auby Tamás, Szerencsés János, Szirányi István, Tímár Péter, Tóth György, Török László, Türk Péter, Vető János, Vécsy Attila, Vincze László. A kiállítással egy időben jelenik meg Szilágyi Sándor monográfiája, mely a progresszív magyar fotóművészet neoavantgárd tendenciáit ismerteti. A kiállítás - melynek kurátora Szilágyi Sándor, rendezője Török Tamás - a könyv tárgyalásmódjához igazodva, a jellegzetes képtípusok szerint csoportosítva mutatja be a korszak munkáinak legjavát. Olyan kategóriák ezek, mint például a geometrikus, az organikus és a léptékváltó Absztrakt, a Fotóakciók, a lineáris és mátrixba rendezett Szekvenciák, a Térkonstrukciók, a Városvíziók, a Fényrajzok vagy az Önarckép- és a Portrékonceptek. A látogató így összehasonlíthatja egymással az érdekesebbnél érdekesebb alkotói koncepciókat, s nem utolsósorban megismerheti vagy újra láthatja a műveket, amire ilyen széles merítésben legutóbb tizennyolc éve, 1989-ben az Ernst Múzeum-beli "Más-kép" című kiállításon volt lehetőség. *** A Formabontók 1. Neoavantgárd tendenciák a magyar fotóművészetben, 1965-83. A kiállítás a könyvben közölt négyszáz fotóműalkotás közül mintegy százat mutat be. A monográfia és a kiállítás újdonsága, hogy a gazdag képanyagot nem a szerzők vagy a hagyományos, festészettől átvett műfajok (zsáner, csendélet, akt stb.) szerint rendezi el, hanem a képek fotónyelvi kérdésfelvetései mentén csoportosítja. Így szemléletesebben mutathatók be azok a formanyelvi újítások, amelyekkel az absztrakt fotó, a konceptuális térkonstrukciók, szekvenciák és fényrajzok, a megrendezett fotó, továbbá a különböző önarckép- és portrékoncepciók gazdagították a magyar állóképkultúrát és művészetet. A kiállításon Balla András, Haris László, Hámos Gusztáv, Jokesz Antal, Koncz Csaba, Lőrinczy György, Nagy Zoltán, Pácser Attila, Stalter György, Szerencsés János, Tímár Péter, Török László, Tóth György, Vető János és Vécsy Attila fotográfusok műveinek bemutatása mellett néhány reprezentatív példával érzékeltetjük, hogy törekvéseik párhuzamosak voltak, esetenként összefonódtak az avantgárd képzőművészek, például Attalai Gábor, Erdély Miklós, Hajas Tibor, Károlyi Zsigmond, Kismányoky Károly, Maurer Dóra, Szalai Tibor, Szentjóbi Tamás, Szirányi István, Türk Péter és mások experimentális fotóhasználatával. A kiállítás anyagát Szilágyi Sándor válogatta. A kiállítást a fönt ismertetett koncepció alapján Török Tamás rendezte.
Archív
A Kerekes által megragadott helyzetekben mintha még az idő is megállt volna, de nem úgy, ahogy az elcsépelt metafora nyomán megpróbáljuk elképzelni - megfagy az idő: kimerevedik a mozdulat -, hanem úgy, hogy ami eddig is csak állt, most kezd elmosódni, vaKerekes Gábor helyszínei és mindennapjai A Kerekes által megragadott helyzetekben mintha még az idő is megállt volna, de nem úgy, ahogy az elcsépelt metafora nyomán megpróbáljuk elképzelni - megfagy az idő: kimerevedik a mozdulat -, hanem úgy, hogy ami eddig is csak állt, most kezd elmosódni, vaKerekes Gábor helyszínei és mindennapjaiKerekes Gábor több mint harminc éves munkásságának három rétege közül az elsőt tekinti át ez a kötet, a pályakezdéstől az 1980-as évek végéig. (A második a professzionális fotóriporteri munka, melyet ő élesen elkülönít a művészeti tevékenységtől, míg a harmadik egy gondolatilag elvontabb, gyakorlatilag nagyon is érzékeny, filozofikus, kvázi-tudományos képi világ kiépítése, mely a mai napig is tart.) A keletkezés dátuma azért is fontos, mert akkor még szokatlan volt az a Kerekes-féle vizuális nyelvezet, amelyet ma sok fiatal természetes közkincsnek tekint.Az itt összegyűjtött mintegy negyven fényképet (az életműve két évtizedét) a szerző hűvös logikával két részre bontja a tér és az idő tengelye mentén, pontosabban két metaforát alkalmazva. Az egyik a "hely", a másik a "mindennapok". Ha valaki a teret helyszínként értelmezi, mint Kerekes - kihalt terekként, egy-egy komor épülettel -, elvárhatnánk, hogy az időtényezőt valami életteli, mozgó, dinamikus erővel jelenítse meg. De nem így történt. A helyzet minden, csak nem mozgalmas. A képek nem örökítenek meg szinte semmit, a mindennapok unalmasak és egyformák, az emberek csak vannak, ha egyáltalán. A Kerekes által megragadott helyzetekben mintha még az idő is megállt volna, de nem úgy, ahogy az elcsépelt metafora nyomán megpróbáljuk elképzelni - megfagy az idő: kimerevedik a mozdulat -, hanem úgy, hogy ami eddig is csak állt, most kezd elmosódni, vagyis elindulni az enyészet felé. Mintha a fényképész a látványt nem megmenteni akarná az örökkévalóság számára, hanem elindítani a lassú elmúlás, az enyészet felé.De tekintsük az elmondottakat akár egy külső szemlélő spekulációinak, maga a fekete-fehér látvány önmagában is tartalmaz annyi különlegességet, hogy Kerekest már az 1970-es évek elején a magyar fotográfia úttörőjének kell tekintenünk. Ilyen különlegesség az élesség és a homályosság közti fokozatok, meg a feketedési értékek elmélyült és bonyolult alkalmazása. Van ugyan néhány kép, éles kontúrú, komor épülettömbbel vagy vastraverzekkel, ahol a perspektivikus rövidülés koromfekete ékként hasít a kép terébe, de ezek is egy halott "stalker"-világ kulisszáiként értelmezhetők. A többi azonban elmosódott, álomszerű látomás, melyen a fényképezőgép lencséje, az expozíciós idő, a nyersanyag érzékenysége, esetleg egy parányi bemozdulás összjátéka járul hozzá a tereptárgyakat belepő por vagy hó hatásához.Olykor nemcsak az épület, hanem a fénykép is párában oldódik fel (Fürdő), máskor egy lepusztult, túlvilági kísértetkastély kerül a szemünk elé, pedig csak a metafora minősül vissza valósággá a kihalt Vidám Park Szellemvasútjának bemutatásán.Az ilyen környezetet a "normális" városlakó kerülni szokta, kivéve a látványtervezőket és filmgyári berendezőket, akik forgatási helyszíneket keresnek, valamint azt a generációt, amely az 1960-as, 1970-es években kezdett a körülvevő társadalomban orientálódni. Kerekes Gábor nem egyszerűen titokzatosságra vagy romantikára vágyott pályakezdő korában - első képeit a korabeli kritika is új szociológiai szemléletmód megnyilvánulásaiként értékelte. "Mindennapjairól" szóló tudósításait nem kevésbé. (Hasonlóképpen egyértelmű társadalomkritikát olvastunk ki Kerekes kortársai, Hámos Gusztáv, Vető János, Szerencsés János, Jokesz Antal vagy a valamivel később induló Szilágyi Lenke fotóiból.) A minden akciót nélkülöző, elmosódott "események" között csak az olyan furcsaságokra kell felfigyelnünk, mint a fürdőszoba mennyezetéről lelógó hurok, a "láthatatlan" céllövöde, vagy a konceptualista dokumentációként is értékelhető Hinta. Hogy a mindennapok közé olykor beiktatódik az ünnep, nem jelent semmit. A Születésnap ugyanolyan álomszerű, mint egy kőbányai gyárrom (nem várrom!), a Körjáték mint egy rossz kriminalisztikai felvétel, a városligeti jégen úgy vonaglanak a korcsolyázók vasárnap délután, mint a légypapíron a legyek, míg a Hétvége, ha egyáltalán szól valamiről, akkor az elrontott családi fényképek semmit mondását dolgozza fel. Kerekes ekkori legfontosabb fényképén, a camera obscurával fölvett Május 1-jén egyszerűen "átszellemül" és eltűnik a felvonuló tömeg.A képek elkészülte óta eltelt időben már nagyon is jól megtanultuk - Roland Barthes-tól, Paul Viriliótól, Vilém Flussertől és másoktól -, hogy minden fénykép az eltűnésről, az elmúlásról, a halálról szól. De Kerekes képes a kikerülhetetlen melankólián túltenni magát három különös vizuális paradoxonnal. Könyve végére berak egy furcsa figurát, hajómodellel a kezében, akiről alig hisszük el, hogy nem él, hanem kőszobor (Gyereksír). A következő kép a Gyász: komikus kendőbe burkolódzó, magányos alak, aktatáskával, mintha szobor lenne. Az utolsó felvétel a kötet legéletszerűbb és legvidámabb alakja, egy vigyorgó Harmonikás. Síremlék, de többezer éves etruszk derűvel az arcán.Beke LászlóHelyszín: Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház George Estman TeremCím: 1065 Budapest-Terézváros, Nagymező utca 20.Telefon: (1) 473-2666Fax: (1) 473-2662E-mail: maimano@maimano.huNyitvatartás: minden hétköznap: 14.00 - 19.00, hétvégén és ünnepnapokon: 11.00 - 19.00.Figyelem!Ünnepek alatti kiállítótermi nyitva tartás:december 24: szerda - pihenőnap - zárvadecember 25: csütörtök - munkaszüneti nap - zárvadecember 26: péntek - munkaszüneti nap - zárvadecember 31: szerda - munkanap - zárva2004.január 1: csütörtök - munkaszüneti - nap -zárva
