Hámos Gusztáv

Utak és útkereszteződések | III. Fotóművészeti Nemzeti Szalon 2026 | június 5. - szeptember 27.

Az ötévente megrendezésre kerülő Fotóművészeti Nemzeti Szalonnak nem a krónikaírás a feladata: vállaltan személyes válogatás az utóbbi évek fotóműveiből. Régebben a művészeti szakmák törekedtek a történések lejegyzésére évkönyvek, almanachok kiadásával, ma már úgy gondoljuk „úgyis minden fent van a neten”. Ám a világháló nem pótolja az áttekintést, az összefüggések megmutatását, az értékek kiemelését. A művészi önkifejezés útjain sokan járnak-kelnek, különböző irányokba, eltérő sebességgel, intenzitással, más-más céllal. Mindegyikük útjának van létjogosultsága, tulajdonképpen valamennyi érdemes lehet a megmutatásra. Ennyi hely persze nincs a világ egyetlen kiállítóhelyén sem. Dönteni kellett tehát, merre induljunk az idei fotószalon szervezésének megkezdésekor. A kiválasztott, százötvennél több fotográfus különféle utakon közelíti bevallott vagy burkolt célját, ami nem más, mint koherens életművet építeni folyton változó, alakuló világunkban. Ezek az utak sokféleképpen definiálhatók, átnevezhetők, mint az igazi utak is, de véleményünk szerint nagyrészt lefedik a kortárs magyar fotográfia térképét. A hagyományos, történelmi távlattal rendelkező széles sztráda a dokumentarista szemléletű, társadalomkritikai célzattal készített fotók útja, melyen gyakran riportszerű, néha szociális hevülettel készült képek vagy fotóesszék hasítanak. A dokumentarista szemléletű megközelítéshez képest egy másik út az intim, személyes naplószerű fotózás, amely hangsúlyozottan a mindennapi életből meríti témáit. Forgalmas, sokak által járt út a konceptuális fotográfia, ahol az előzetes gondolat, a koncepció gyakran fontosabb, mint az azt követő esztétikai megvalósítás mikéntje. A manipulált képalkotás ösvényét is sok alkotó járja. Minden kép, ami tagadásos viszonyban van a bármilyen okokból el nem fogadható valósággal, amely kevesli a meglévő elemek hagyományos elrendezése kínálta készletből alkotható képek művészi hatását, az szívesen feszegeti a valóság és a fikció határait, igen gyakran át is lépve azokat, ezáltal egy új, saját személyére szabott kvázi valóságot teremtve. Szembemenve ezekkel mutatjuk be az automatizált gépi képcsinálás minden formáját elutasító archivisták, azokét, akik visszanyúlnak a fotográfia két évszázados múltjához, rekonstruálva a korabeli eljárásokat, hosszas és bonyolult handmade módon alkotva meg képeiket. Egy 2026-ban a fotográfiai tendenciákat felmutatni kívánó szalonkiállítás nem teheti meg, hogy ne vonultassa fel a mesterséges intelligencia (MI) segítségével, vagy teljesen azzal készített képeket. Ez jelenleg a fotográfia legdinamikusabban változó iránya. A kiállítótermek alkotásai által jól kirajzolható ívet, a kiválasztott kiállító művészeket alapként hordozza, tartja az MMA Kiadó és az MMKI gondozásában most megjelenő giga-vállalkozás: a háromszáz fotográfus hatszáz képét és háromszáz rövid esszét tartalmazó album, A magyar fotóművészet háromszáz alkotója, melynek kortárs művészei közül választottuk a szalon kiállítóit. Bán András és Kincses Károly, a kiállítás kurátorai A borítóképen: Hernád Géza: Emulziórajz, 1/3, Egér és kísértet Műcsarnok nyitva tartás: kedd - vasárnap 10.00-18.00, csütörtök 12.00-20.00, hétfő: zárva https://www.facebook.com/events/801757376094810/?event_time_id=801757379428143

Kerekasztal-beszélgetés

Kerekasztal-beszélgetés A Semmitől az Egyig című kiállításról és Hámos Gusztáv 1974–79 között készült munkáiról 2024.10.02. 18.00 A kiállítás kísérőprogramjaként Szipőcs Krisztina moderálásával Barkóczi Flóra, Hámos Gusztáv, Perenyei Monika és Rényi András beszélget A Semmitől az Egyig című kiállításról és Hámos Gusztáv korai munkásságáról az 1974-79 között készült fotográfiai munkáit kiemelve. Az esemény ingyenes, regisztráció nem szükséges. A Mai Manó Házban október 6-ig látható Hámos Gusztáv - Katja Pratschke: A Semmitől az Egyig című kiállítás, melynek középpontjában a fotográfus mint fiatalember pozíciója, mozgása, látása és élettörténetként felfogott útvonala áll. Az ő története a korlátoktól való megszabadulásról, a szabadság elvesztéséről és az önfelszabadításért folytatott harcáról. Ennek a küzdelemnek a fényképes és filmes nyomai kerülnek intermediális installáció formájában kiállításra: számos (ön)idézet, Hámos Gusztáv korai – még Budapesten készült fotográfiái, az identitásformálás kapcsolódik össze a fotófilmekben a történelmi, kollektív távlattal, a budapesti Szabadság tér történetével. A kiállítás különlegessége, hogy számos olyan, a hetvenes évekből származó fotográfia is bemutatásra kerül, amely nem, vagy csak több, mint negyedszázaddal ezelőtt volt látható Magyarországon. E konceptuális fotográfiáknak és fotóperformanszoknak az öntematizálás áll a középpontjában, mely a fotófilmekkel és fotóobjektekkel együtt a kiállításban rajzolja ki a szubjektum térbeli útvonalát: az egyéni és kollektív történetek és érzékelések összefonódását, az egyén identitásának formálódását. Az 1974–2024 között készült fotósorozatokkal, fotótablókkal és fotóobjektekkel a kiállítás rekonstruktív jelleggel követi nyomon az egyéni szabadság határait egy totalitárius rendszerben. Hámos Gusztáv képzőművész, kurátor, író, a film, a videó, a fotográfia és installáció médiumában alkot. Kiállított a kasseli Documentán, a Velencei Biennálén, az aacheni Ludwig Forum für Internationale Kunstban és a budapesti Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumban. Művei a New York-i MoMA, a párizsi Centre Pompidou, az NBK Berlin, a ZKM Karlsruhe, az Art Collection NRW, Saint Gervai SIV Genève, a Magyar Nemzeti Galéria, a budapesti Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, a C3 Budapest és az Open Society Archive (OSA) Budapest gyűjteményeiben találhatók meg. Katja Pratschke művészeti kutató, filmes, médiaművész, kurátor. Különböző művészekkel kollaborál és a top_OS és Nodes művészeti csoportok tagja. Legutóbbi kiállításai és projektjei a következők voltak: Black Box (2021–23), VR Experience, a Memorial and Museum Sachsenhausennel együttműködésben; House of Broken Utopias (2024), VR Experience és Nyksund Berlin Artistic Archive (NBAA); NODES kollaboratív projekt a Lofoten International Art Festival-on (LIAF, 2024). Felhívjuk kedves látogatóink figyelmét, hogy a kiállítást 14 év alatti kiskorú személyek kizárólag szülő, vagy gondviselő, illetve a kiskorú felügyeletére jogosult felnőtt kíséretében látogathatják és tekinthetik meg. Tájékoztatjuk, hogy eseményeinken hang- és képfelvétel készülhet, amelyből a Mai Manó Ház részleteket használhat fel az intézmény programjainak népszerűsítése céljából. ‍www.maimano.hu https://www.facebook.com/events/1056598899254877/

Tárlatvezetés a művészekkel a Hámos Gusztáv – Katja Pratschke: A Semmitől az Egyig című kiállításon

Tárlatvezetés a művészekkel a Hámos Gusztáv – Katja Pratschke: A Semmitől az Egyig című kiállításon 2024.09.01. 15.00 „Katja Pratschke és Hámos Gusztáv 2000 óta kísérletezik kinematográfiai kontextusban – a moziban és a kiállítótérben egyaránt – az állóképpel, és vizsgálják a mozgás és az állókép viszonyát. A háromdimenziós állóképekkel való foglalkozás révén arra a kérdésre keresnek választ, hogy miért törődünk a szobrokkal és az emlékművekkel. Ez a kérdés pedig az emberi megismerés másik alapvető területére vezeti a szerzőpárost, ami nem más, mint a történelmi tudat tanulmányozása. A történeti tudatkutatás keretében interaktív installációkat készítettek traumatizált helyek (lerombolt templomok, koncentrációs táborok stb.) nyomairól, mert a múlttal való megbékélést, a „Vergangenheitsbewältigung” -ot fontos és aktuális témának tartják.” (Boros Lili) A Semmitől az Egyig Hámos Gusztáv és Katja Pratschke alkotópáros első önálló, nagyobb léptékű kiállítása Magyarországon. Hámos Gusztáv 1979-ben hagyta el Magyarországot és telepedett le Nyugat-Berlinben, ahol 1993-tól kezdődően Katja Pratschkéval közösen alkot. Legjellemzőbb műfajuk a nagyrészt fotografikus állóképeket tartalmazó fotófilm. Saját megfogalmazásukban: a fotófilm „alatt olyan mozit értünk, amiben általában állóképek – fotók – szerepelnek. A filmek a fotóval kinematográfiai kísérleteket folytatnak, a kép-, és a hang filmmé konstruálásával, komponálásával foglalkoznak, ez pedig nézőiket arra sarkalja, hogy mozit gondoljanak.” Az alkotópáros a technikai képek, a fotográfia és a film viszonyára épülő gyakorlata nemcsak az interaktív és installatív képalkotásban (tabló, fotószekvencia, háromdimenziós fotóobjekt, fotófilm), hanem elméleti tevékenységben – kiállítások, szimpóziumok, kiadványok szerkesztésében – is megvalósul. A kiállítás középpontjában a fotográfus, mint fiatalember pozíciója, mozgása, látása és élettörténetként felfogott útvonala áll. Az ő története a korlátoktól való megszabadulásról, a szabadság elvesztéséről és az önfelszabadításért folytatott harcáról. Ennek a küzdelemnek a fényképes és filmes nyomai kerülnek intermediális installáció formájában kiállításra: számos (ön)idézet, Hámos Gusztáv korai – még Budapesten készült fotográfiái, az identitásformálás kapcsolódik össze a fotófilmekben a történelmi, kollektív távlattal, a budapesti Szabadság tér történetével. A kiállítás különlegessége, hogy számos olyan, a hetvenes évekből származó fotográfia is bemutatásra kerül, amely nem, vagy csak több, mint negyedszázaddal ezelőtt volt látható Magyarországon. E konceptuális fotográfiáknak és fotóperformanszoknak az öntematizálás áll a középpontjában, mely a fotófilmekkel és fotóobjektekkel együtt a kiállításban rajzolja ki a szubjektum térbeli útvonalát: az egyéni és kollektív történetek és érzékelések összefonódását, az egyén identitásának formálódását. HÁMOS GUSZTÁV képzőművész, kurátor, író, a film, a videó, a fotográfia és installáció médiumában alkot. Kiállított a kasseli Documentán, a Velencei Biennálén, az aacheni Ludwig Forum für Internationale Kunstban és a budapesti Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumban. Művei a New York-i MoMA, a párizsi Centre Pompidou, az NBK Berlin, a ZKM Karlsruhe, az Art Collection NRW, Saint Gervai SIV Genève, a Magyar Nemzeti Galéria, a budapesti Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, a C3 Budapest és az Open Society Archive (OSA) Budapest gyűjteményeiben találhatók meg. KATJA PRATSCHKE művészeti kutató, filmes, médiaművész, kurátor. Különböző művészekkel kollaborál és a top_OS és Nodes művészeti csoportok tagja. Legutóbbi kiállításai és projektjei a következők voltak: Black Box (2021–23), VR Experience, a Memorial and Museum Sachsenhausennel együttműködésben; House of Broken Utopias (2024), VR Experience és Nyksund Berlin Artistic Archive (NBAA); NODES kollaboratív projekt a Lofoten International Art Festival-on (LIAF, 2024). A tárlatvezetés angol nyelven zajlik, melyhez magyar nyelvű tolmácsolást biztosítunk. A korlátozott férőhely miatt az eseményen való részvétel előzetes regisztrációhoz kötött. Regisztrálni a programra az anna.kasztovszky@maimano.hu e-mail címen lehet, a tárgy rovatba kérjük beírni: Tárlatvezetés – szeptember 1. A résztvevők száma maximum harminc fő. A tárlatvezetésen a regisztrált látogatók a kiállításra szóló, aznap váltott kedvezményes vagy teljes árú (diák, nyugdíjas vagy felnőtt) belépőjeggyel vehetnek részt. Tájékoztatjuk, hogy eseményeinken hang- és képfelvétel készülhet, amelyből a Mai Manó Ház részleteket használhat fel az intézmény programjainak népszerűsítése céljából. ‍ www.maimano.hu Guided tour with the artists in the Gusztáv Hámos – Katja Pratschke: From Nothing to One exhibition 2024.09.01. 15.00 „Since 2000, Katja Pratschke and Gusztáv Hámos have been experimenting with the still image in a cinematographic context - in the cinema as well as in the exhibition space - and investigating the relationship between stillness and movement. By dealing with three-dimensional still images, they seek an answer to the question: why do we care about statues and monuments. And this question leads the authors to another fundamental area of ​​human cognition, which is none other than the study of historical consciousness. In the framework of research into historical consciousness, interactive installations were made of the traces of traumatized places (destroyed churches, concentration camps, etc.) because coming to terms with the past the so-called "Vergangenheitsbewältigung" is considered an extremely important current issue.” (Lili Boros) From Nothing to One is the first large-scale solo exhibition in Hungary of the artist duo Gusztáv Hámos and Katja Pratschke. Gusztáv Hámos left Hungary in 1979 and settled in West Berlin, where he has been working jointly with Katja Pratschke since 1993. Their main genre is photofilm, largely consisting of still photographic images. In their own words, by photofilm “we understand films that essentially consists of photographs. Photographs placed in a cinematic context create filmic experience. In photofilms, the film medium is dissected into its components. Photofilm authors experiment with the relationship of text, sound and image, refelecting on the composition of the cinematographic. They let us “think” cinema.” The artist duo’s practice, which is founded on the relationship between technical images, photography and film, is implemented not only through interactive and installative image-making (tableaux, photo sequences, three-dimensional photo objects, and photofilms), but also through such theoretical activities as organising exhibitions and symposia and compiling publications. The exhibition From Nothing to One centres on the position, movement, vision of the photographer as a young person, as well as his travalled path seen as representing his life story. His story is about breaking free from limitations; about losing one’s freedom and fighting for self-liberation. The photographic and cinematic traces of this struggle are exhibited in the form of an intermedial installation. In the showcased photofilms, Gusztáv Hámos’s identity formation, his numerous (self-)quotations and early photographs taken in Budapest, are linked to the historical, collective perspective and the history of Budapest’s Liberty Square. As a special feature, the exhibition also showcases a number of photographs from the 1970s, which have never been seen in Hungary before, or if they have, it was over quarter of a century ago. These conceptual photographs and photo performances are centred on self-thematisation, which – together with the photofilms and photo objects – maps out in the exhibition the spatial trajectory of the subject, i.e. the interweaving of individual and collective stories and perceptions, and the formation of individual identities. GUSZTÁV HÁMOS is a media artist, curator and writer working in the media of photography, film, video, installation. He has exhibited at Documenta in Kassel, the Venice Biennale, the Ludwig Forum für Internationale Kunst in Aachen and the Ludwig Museum - Museum of Contemporary Art in Budapest. His works can be found in the collections of the MoMA in New York, the Centre Pompidou in Paris, the NBK Berlin, the ZKM Karlsruhe, the Art Collection NRW, the Saint Gervai SIV Genève, the Hungarian National Gallery, C3 Budapest, the Open Society Archive Budapest. KATJA PRATSCHKE, is an artist researcher, filmmaker, media artist and curator. She collaborates with various artists and is a member of the artist collectives top_OS and Nodes. Selected recent exhibitions and projects include: BLACK BOX (2021-23), VR Experience, in collaboration with the Memorial and Museum Sachsenhausen, HOUSE OF BROKEN UTOPIAS (2024), VR Experience and NYKSUND BERLIN ARTISTIC ARCHIVE (NBAA), a collaborative NODES project, presented at Lofoten International Art Festival (LIAF) 2024. The guided tour will be in English, with Hungarian translation. Due to limited space, advance registration is required. To register for the programme, please send an e-mail to anna.kasztovszky@maimano.hu and write in the subject line: Guided tour – September 1st. The maximum number of participants is thirty. The guided tour will be open to registered visitors with a discounted or full-price (student, senior or adult) ticket for the exhibition purchased on the day of the tour. Please note that audio and video recordings of our events may be made and used by the Mai Manó House to promote its programmes. www.maimano.hu https://www.facebook.com/events/865687434994410/

Tükör által homályosan - kortárs portrék az Ernst Múzeumban

2013. január 24. és 2013. április 07. között láthatják az érdeklődők a TÜKÖR ÁLTAL HOMÁLYOSAN | Arcok tegnap és ma című kiállítást az Ernst Múzeumban. Kurátor: Gulyás Gábor Társkurátorok: Angel Judit, Rózsás Lívia 2013. január 24. és 2013. április 07. között láthatják az érdeklődők a TÜKÖR ÁLTAL HOMÁLYOSAN | Arcok tegnap és ma című kiállítást az Ernst Múzeumban. Kurátor: Gulyás Gábor Társkurátorok: Angel Judit, Rózsás Lívia Marina Abramović / Ulay | Peter Aerschmann | Francis Al?s | Beöthy Balázs | Joseph Beuys | Christian Boltanski | Rineke Dijkstra | Marlene Dumas | Erdély Miklós | Esterházy Marcell | Valie Export | Fehér László | Gaál József | Gilbert & George | Nan Goldin | Hajas Tibor | Hámos Gusztáv | Gary Hill | Jovián György | Birgit Jürgenssen | Kelemen Károly | Sarah Lucas | Urs Lüthi | Maurer Dóra | Hermann Nitsch | Mike Parr | William Pope L. | Arnulf Rainer | Józef Robakowski | Ulrike Rosenbach | Dieter Roth | Thomas Ruff | Andres Serrano | Cindy Sherman | Szépfalvi Ágnes | Tót Endre | Türk Péter | Veres Szabolcs | Bill Viola | Peter Weibel Az emberi arc egyszerre néző és nézett, de főként ez utóbbi: saját arcunkat is csak kívülről, valamiben tükröződve láthatjuk. Metafizikai, etikai, szemiotikai és művészeti szempontból egyaránt az ember legfontosabb testrésze: az arcnak világteremtő ereje van. A portré a képzőművészet meghatározó műfaja, amelyen hagyományosan az emberi arc ábrázolását, egy személy külsejének és személyiségének megjelenítését szokás érteni. Ez a műfaji meghatározás egyszerűnek tűnik, az elmúlt évtizedekben mégis kevés olyan jelentős műalkotás született, mely esetében a definíció teljességgel érvényesülne. Mintha az ilyen típusú ábrázolás kívül esne a mai kortárs képzőművészet körén: a reprezentált arc sokkal inkább eszközzé vált, mint a művészet korábbi időszakaiban. Joggal tehetjük fel a kérdés, hogy valójában mit is jelent ma a portré? Milyen funkciót lát el ez a műfaj a fotográfia, a film, a virtualitás korában? Kit és miért ábrázol a XX. század végi és a XXI. századi portré? Mi lehet ma a portré műfajának társadalmi szerepe? Ezek a kiállítás alapvető kérdései, mely mindemellett a műgyűjtő és múzeumalapító Ernst Lajos személye előtt tiszteleg, múzeumának centenáriuma alkalmából. Ismeretes, hogy Ernst főként portrékat gyűjtött és mutatott be: vezetése alatt jórészt történelmi arcképcsarnokok darabjai, költők, művészek arcmásai alkották az Ernst Múzeum állandó kiállítását. Most a műgyűjteményre is emlékezve kerülnek művek a múzeum termeibe, azonban annak romantikusan heroikus rendezőelvével ellentétben a jelenlegi kiállítás azt a művészeti változást igyekszik megjeleníteni, mely az emberi arc megjelenítésének módjában, indítékaiban és céljaiban az elmúlt négy évtizedben végbement.

Különleges csoportos kiállítás

Különleges - Csáky Marianne, Elekes Károly, Hámos Gusztáv, Kelemen Károly, Méhes Lóránt Zuzu, Regős István, Roskó Gábor, Szilágyi Lenke, Vető János csoportos kiállítása Előre egyeztetett időpontban látogatható: Mészáros Zsófi memoart@memoart.eu Különleges - Csáky Marianne, Elekes Károly, Hámos Gusztáv, Kelemen Károly, Méhes Lóránt Zuzu, Regős István, Roskó Gábor, Szilágyi Lenke, Vető János csoportos kiállítása Előre egyeztetett időpontban látogatható: Mészáros Zsófi memoart@memoart.eu

FFS: Film és fotó

A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója szeretettel vár minden érdeklődőt április 16-án a "Film és fotó" című kerekasztal-beszélgetésre. A beszélgetést Palotai János esztéta vezeti. Vendégeink lesznek: Grünwalsky Ferenc, Markovics Ferenc, Pohárnok Gergely, Szilágyi Lenke. Az ajánlott irodalom: A. Bazin - A fénykép ontológiája, Ajánlott kiállítás: Hámos Gusztáv fotófilmje - a LuMúban(volt) és a Millenárison. Kezdés: április 16-án, szerdán 19 órakor. Helyszín: ArtBázis - 1085 Bp., Horánszky utca 25. (www.artbazis.hu) A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója szeretettel vár minden érdeklődőt április 16-án a "Film és fotó" című kerekasztal-beszélgetésre. A beszélgetést Palotai János esztéta vezeti. Vendégeink lesznek: Grünwalsky Ferenc, Markovics Ferenc, Pohárnok Gergely, Szilágyi Lenke. Az ajánlott irodalom: A. Bazin - A fénykép ontológiája, Ajánlott kiállítás: Hámos Gusztáv fotófilmje - a LuMúban(volt) és a Millenárison. Kezdés: április 16-án, szerdán 19 órakor. Helyszín: ArtBázis - 1085 Bp., Horánszky utca 25. (www.artbazis.hu) A program látogatóit arra kérjük, hogy 200 Ft-tal támogassák az ArtBázis fenntartását. További részletek a meghívón találhatók. Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója

FFS: Film és fotó - Palotai János vezetésével

Helyszín: ArtBázis (Budapest VIII., Horánszky u. 25.) Meghívott vendégek: Grünwalsky Ferenc, Markovics Ferenc, Pohárnok Gergely, Szilágyi Lenke A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója szeretettel vár minden érdeklődőt április 16-án a "Film és fotó" című kerekasztal-beszélgetésre. A beszélgetést Palotai János esztéta vezeti. Vendégeink lesznek: Grünwalsky Ferenc, Markovics Ferenc, Pohárnok Gergely, Szilágyi Lenke. Az ajánlott irodalom: A. Bazin - A fénykép ontológiája, Helyszín: ArtBázis (Budapest VIII., Horánszky u. 25.) Meghívott vendégek: Grünwalsky Ferenc, Markovics Ferenc, Pohárnok Gergely, Szilágyi Lenke A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója szeretettel vár minden érdeklődőt április 16-án a "Film és fotó" című kerekasztal-beszélgetésre. A beszélgetést Palotai János esztéta vezeti. Vendégeink lesznek: Grünwalsky Ferenc, Markovics Ferenc, Pohárnok Gergely, Szilágyi Lenke. Az ajánlott irodalom: A. Bazin - A fénykép ontológiája, Ajánlott kiállítás: Hámos Gusztáv fotófilmje - a LuMúban(volt) és a Millenárison.

Formabontók 1.

Helyszín: Budapest Galéria Kiállítóháza (1036 Budapest, Lajos u. 158.) Megtekinthető: hétfő kivételével naponta 10-18 óráig. A kiállítást megnyitja: Szenytyóbi Tamás, a TNPU archivistája Helyszín: Budapest Galéria Kiállítóháza (1036 Budapest, Lajos u. 158.) Megtekinthető: hétfő kivételével naponta 10-18 óráig. A kiállítást megnyitja: Szenytyóbi Tamás, a TNPU archivistája Kiállító művészek: Attalai Gábor, Bak Imre, Balla András, Birkás Ákos, Erdély Miklós, Hajas Tibor, Haris László, Hámos Gusztáv, Jekesz Antal, Jovánovics György, Károlyi Zsigmond, Kerekes Gábor, Kismányoky Károly, Koncz András, Koncz Csaba, Lőrinczy György, Maurer Dóra, Nagy Zoltán, Pácser Attila, Stalter György, Szalai Tibor, St.Auby Tamás, Szerencsés János, Szirányi István, Tímár Péter, Tóth György, Török László, Türk Péter, Vető János, Vécsy Attila, Vincze László. A kiállítással egy időben jelenik meg Szilágyi Sándor monográfiája, mely a progresszív magyar fotóművészet neoavantgárd tendenciáit ismerteti. A kiállítás - melynek kurátora Szilágyi Sándor, rendezője Török Tamás - a könyv tárgyalásmódjához igazodva, a jellegzetes képtípusok szerint csoportosítva mutatja be a korszak munkáinak legjavát. Olyan kategóriák ezek, mint például a geometrikus, az organikus és a léptékváltó Absztrakt, a Fotóakciók, a lineáris és mátrixba rendezett Szekvenciák, a Térkonstrukciók, a Városvíziók, a Fényrajzok vagy az Önarckép- és a Portrékonceptek. A látogató így összehasonlíthatja egymással az érdekesebbnél érdekesebb alkotói koncepciókat, s nem utolsósorban megismerheti vagy újra láthatja a műveket, amire ilyen széles merítésben legutóbb tizennyolc éve, 1989-ben az Ernst Múzeum-beli "Más-kép" című kiállításon volt lehetőség. *** A Formabontók 1. Neoavantgárd tendenciák a magyar fotóművészetben, 1965-83. A kiállítás a könyvben közölt négyszáz fotóműalkotás közül mintegy százat mutat be. A monográfia és a kiállítás újdonsága, hogy a gazdag képanyagot nem a szerzők vagy a hagyományos, festészettől átvett műfajok (zsáner, csendélet, akt stb.) szerint rendezi el, hanem a képek fotónyelvi kérdésfelvetései mentén csoportosítja. Így szemléletesebben mutathatók be azok a formanyelvi újítások, amelyekkel az absztrakt fotó, a konceptuális térkonstrukciók, szekvenciák és fényrajzok, a megrendezett fotó, továbbá a különböző önarckép- és portrékoncepciók gazdagították a magyar állóképkultúrát és művészetet. A kiállításon Balla András, Haris László, Hámos Gusztáv, Jokesz Antal, Koncz Csaba, Lőrinczy György, Nagy Zoltán, Pácser Attila, Stalter György, Szerencsés János, Tímár Péter, Török László, Tóth György, Vető János és Vécsy Attila fotográfusok műveinek bemutatása mellett néhány reprezentatív példával érzékeltetjük, hogy törekvéseik párhuzamosak voltak, esetenként összefonódtak az avantgárd képzőművészek, például Attalai Gábor, Erdély Miklós, Hajas Tibor, Károlyi Zsigmond, Kismányoky Károly, Maurer Dóra, Szalai Tibor, Szentjóbi Tamás, Szirányi István, Türk Péter és mások experimentális fotóhasználatával. A kiállítás anyagát Szilágyi Sándor válogatta. A kiállítást a fönt ismertetett koncepció alapján Török Tamás rendezte.

Kerekes Gábor: Hetvenes Nyolcvanas - fotókiállítás

A Kerekes által megragadott helyzetekben mintha még az idő is megállt volna, de nem úgy, ahogy az elcsépelt metafora nyomán megpróbáljuk elképzelni - megfagy az idő: kimerevedik a mozdulat -, hanem úgy, hogy ami eddig is csak állt, most kezd elmosódni, vaKerekes Gábor helyszínei és mindennapjai A Kerekes által megragadott helyzetekben mintha még az idő is megállt volna, de nem úgy, ahogy az elcsépelt metafora nyomán megpróbáljuk elképzelni - megfagy az idő: kimerevedik a mozdulat -, hanem úgy, hogy ami eddig is csak állt, most kezd elmosódni, vaKerekes Gábor helyszínei és mindennapjaiKerekes Gábor több mint harminc éves munkásságának három rétege közül az elsőt tekinti át ez a kötet, a pályakezdéstől az 1980-as évek végéig. (A második a professzionális fotóriporteri munka, melyet ő élesen elkülönít a művészeti tevékenységtől, míg a harmadik egy gondolatilag elvontabb, gyakorlatilag nagyon is érzékeny, filozofikus, kvázi-tudományos képi világ kiépítése, mely a mai napig is tart.) A keletkezés dátuma azért is fontos, mert akkor még szokatlan volt az a Kerekes-féle vizuális nyelvezet, amelyet ma sok fiatal természetes közkincsnek tekint.Az itt összegyűjtött mintegy negyven fényképet (az életműve két évtizedét) a szerző hűvös logikával két részre bontja a tér és az idő tengelye mentén, pontosabban két metaforát alkalmazva. Az egyik a "hely", a másik a "mindennapok". Ha valaki a teret helyszínként értelmezi, mint Kerekes - kihalt terekként, egy-egy komor épülettel -, elvárhatnánk, hogy az időtényezőt valami életteli, mozgó, dinamikus erővel jelenítse meg. De nem így történt. A helyzet minden, csak nem mozgalmas. A képek nem örökítenek meg szinte semmit, a mindennapok unalmasak és egyformák, az emberek csak vannak, ha egyáltalán. A Kerekes által megragadott helyzetekben mintha még az idő is megállt volna, de nem úgy, ahogy az elcsépelt metafora nyomán megpróbáljuk elképzelni - megfagy az idő: kimerevedik a mozdulat -, hanem úgy, hogy ami eddig is csak állt, most kezd elmosódni, vagyis elindulni az enyészet felé. Mintha a fényképész a látványt nem megmenteni akarná az örökkévalóság számára, hanem elindítani a lassú elmúlás, az enyészet felé.De tekintsük az elmondottakat akár egy külső szemlélő spekulációinak, maga a fekete-fehér látvány önmagában is tartalmaz annyi különlegességet, hogy Kerekest már az 1970-es évek elején a magyar fotográfia úttörőjének kell tekintenünk. Ilyen különlegesség az élesség és a homályosság közti fokozatok, meg a feketedési értékek elmélyült és bonyolult alkalmazása. Van ugyan néhány kép, éles kontúrú, komor épülettömbbel vagy vastraverzekkel, ahol a perspektivikus rövidülés koromfekete ékként hasít a kép terébe, de ezek is egy halott "stalker"-világ kulisszáiként értelmezhetők. A többi azonban elmosódott, álomszerű látomás, melyen a fényképezőgép lencséje, az expozíciós idő, a nyersanyag érzékenysége, esetleg egy parányi bemozdulás összjátéka járul hozzá a tereptárgyakat belepő por vagy hó hatásához.Olykor nemcsak az épület, hanem a fénykép is párában oldódik fel (Fürdő), máskor egy lepusztult, túlvilági kísértetkastély kerül a szemünk elé, pedig csak a metafora minősül vissza valósággá a kihalt Vidám Park Szellemvasútjának bemutatásán.Az ilyen környezetet a "normális" városlakó kerülni szokta, kivéve a látványtervezőket és filmgyári berendezőket, akik forgatási helyszíneket keresnek, valamint azt a generációt, amely az 1960-as, 1970-es években kezdett a körülvevő társadalomban orientálódni. Kerekes Gábor nem egyszerűen titokzatosságra vagy romantikára vágyott pályakezdő korában - első képeit a korabeli kritika is új szociológiai szemléletmód megnyilvánulásaiként értékelte. "Mindennapjairól" szóló tudósításait nem kevésbé. (Hasonlóképpen egyértelmű társadalomkritikát olvastunk ki Kerekes kortársai, Hámos Gusztáv, Vető János, Szerencsés János, Jokesz Antal vagy a valamivel később induló Szilágyi Lenke fotóiból.) A minden akciót nélkülöző, elmosódott "események" között csak az olyan furcsaságokra kell felfigyelnünk, mint a fürdőszoba mennyezetéről lelógó hurok, a "láthatatlan" céllövöde, vagy a konceptualista dokumentációként is értékelhető Hinta. Hogy a mindennapok közé olykor beiktatódik az ünnep, nem jelent semmit. A Születésnap ugyanolyan álomszerű, mint egy kőbányai gyárrom (nem várrom!), a Körjáték mint egy rossz kriminalisztikai felvétel, a városligeti jégen úgy vonaglanak a korcsolyázók vasárnap délután, mint a légypapíron a legyek, míg a Hétvége, ha egyáltalán szól valamiről, akkor az elrontott családi fényképek semmit mondását dolgozza fel. Kerekes ekkori legfontosabb fényképén, a camera obscurával fölvett Május 1-jén egyszerűen "átszellemül" és eltűnik a felvonuló tömeg.A képek elkészülte óta eltelt időben már nagyon is jól megtanultuk - Roland Barthes-tól, Paul Viriliótól, Vilém Flussertől és másoktól -, hogy minden fénykép az eltűnésről, az elmúlásról, a halálról szól. De Kerekes képes a kikerülhetetlen melankólián túltenni magát három különös vizuális paradoxonnal. Könyve végére berak egy furcsa figurát, hajómodellel a kezében, akiről alig hisszük el, hogy nem él, hanem kőszobor (Gyereksír). A következő kép a Gyász: komikus kendőbe burkolódzó, magányos alak, aktatáskával, mintha szobor lenne. Az utolsó felvétel a kötet legéletszerűbb és legvidámabb alakja, egy vigyorgó Harmonikás. Síremlék, de többezer éves etruszk derűvel az arcán.Beke LászlóHelyszín: Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház George Estman TeremCím: 1065 Budapest-Terézváros, Nagymező utca 20.Telefon: (1) 473-2666Fax: (1) 473-2662E-mail: maimano@maimano.huNyitvatartás: minden hétköznap: 14.00 - 19.00, hétvégén és ünnepnapokon: 11.00 - 19.00.Figyelem!Ünnepek alatti kiállítótermi nyitva tartás:december 24: szerda - pihenőnap - zárvadecember 25: csütörtök - munkaszüneti nap - zárvadecember 26: péntek - munkaszüneti nap - zárvadecember 31: szerda - munkanap - zárva2004.január 1: csütörtök - munkaszüneti - nap -zárva