Baglyas Erika: Egyen-súly
Helyszín: Knoll Galéria Budapest
1061 Budapest
Liszt Ferenc tér 10.
Megtekinthető:
Kedd - Péntek: 14.00 - 18.30
Szombat: 11.00 - 14.00
Helyszín: Knoll Galéria Budapest
1061 Budapest
Liszt Ferenc tér 10.
Megtekinthető:
Kedd - Péntek: 14.00 - 18.30
Szombat: 11.00 - 14.00
A testi-lelki egyensúly kérdése Baglyas Erika munkáiban már korábban is felmerült: a Nekem a testem a lelkem -felirat jelent meg A szavak kényszeritenek c. fotó-sorozatához tartozó felvételén, ahol saját testére utcán hallott mondat-foszlányokat vagy személyes levelezéséböl származó részleteket irt .
Az Egyen-súly c. kiállitáson bemutatott uj munkáiban a témát a tisztálkodás eszközei és közege által jeleniti meg. Video-filmjében a kézmosás, a mosakodás olyan öntudatlan rituálévá válik, amelynek során a megtisztulás spirituális szinten is bekövetkezhet.
A munkáiban megjelenö szöveg olvasása szintén tekinthetö rituális tevékenységnek, hisz azt nem a megszokott módon, szavak vagy szótagok szerint tagolja, hanem a rendelkezésre álló felület határozza meg a betük elhelyezését, igy a nyelvtani szabályok konvencióját megtörve olyan helyzetet teremt, amelyben a nézö teljes figyelmét az olvasásnak szenteli, s a rejtvényfejtés módszeréhez hasonlóan, töredékekböl illeszti össze a szavakat, ill. az épp olvasni tanuló kisgyerekek módján, azokat magában mormolva, lassan, egyenként összekapcsolódó hangok sorozataként mondja ki.
Új munkáinak is lényeges eleme a szöveg, bár konkrét tárgyak, fizikai mennyiségek és fogalmak közvetitésével idézi fel az élet legfontosabb, legszemélyesebb és legmagányosabb eseményeit.
Hosszas kézmosást bemutató filmjének meghatározó része a cim, amellyel azokra a múlt század elején végzett, kevéssé ismert kisérletekre utal, amelyek az emberi lélek és a test fizikai kapcsolatát, ill. mennyiségként való kezelhetöségét kutatták. A létröl való vizsgálódásba a tudományt is bevonja, csakúgy mint abban az installációjában, ahol Archimedes-törvényének vers formájában megfogalmazott, korábban használt szövege által kicsit ironikusan közelit ahhoz a kérdéshez, hogy az általános mennyiben vonatkoztatható az egyes személyre. A müvész jelen nem lévö testére a csak rá jellemzö két különbözö viz-mennyiség utal, a teste által kiszoritott, és az adott körülmények között elnyert. Lényeges ebben a vonatkozásban az is, hogy a viz az emberi test fö alkotóeleme, s az a közeg, amelyben testünk a születés elött lebeg.
Szintén szöveg, egy közhellyé vált mondás segitségével (A szem a lélek tükre) egyszerre lirai és ironokus módon érvényesit általános tapasztalatot az egyén tekintetében, s egyben test és lélek kapcsolatára is utal, amikor a tisztálkodás eszköze, a szappan közvetitésével jeleniti meg a spiritualitás szintjét.
Nem hangsúlyos, mégis fontos a verbális elem a kisgyerekek dalával kísért, a fizikai lét egyensúlyát és átmeneti állapotait játékosan felidézö, az egész munka szintéziseként és értelmezhetö filmben, amelyben a másik három müben felhasznált anyagok feloldódnak, az eddig felvetett kérdések is veszitenek súlyukból, s megmutatkozik viszonylagosságuk és tünékenységük.