Vadas Ernő

Vajda János: High-key minimáltájak

Vajda János kamara kiállítása Az Újpest Galériában Megnyitó 2019. február 8. 18 óra A kiállítást Cserkuti György fotóművész nyitja meg Közreműködik Petrovics Anna szóló fuvolán, az Erkel Gyula Újpesti Zeneiskola ifjú tanára A kiállítás 2019. február 8-március 2-ig látogatható, vasárnap kivételével 10-18 óráig. Újpest Galéria – 1042 Budapest, Árpád út 66. ------------ A klasszikus magyar fekete-fehér tájfotográfián nevelkedtem, Vadas Ernő, Járai Rudolf, Nagygyörgy Sándor, Markovics Ferenc képei revelációként hatottak rám… és Ansel Adams. A mai napig ez a meghatározó vonal fotográfiai utamon. Nem is nagyon kívánok ettől eltérni, de időnként a hagyományokat is szeretem felrugdalni, ha a kép megkívánja. 2017. márciusában felvettem egy fonalat. Készült egy kép… A kidolgozáskor valami egy – nekem legalább is – új útra vezetett. Bonyolult, több lépcsős eljárás után egy high-key tájkép született. Magam is meglepődtem, hogy az általában portrékhoz alkalmazott eljárás milyen mértékben lényegítette át az eredeti képet. A kép eleve minimalista szemlélettel készült, viszont az utómunka után azt vettem észre, hogy a színek halvány erőtlensége milyen mértékben hangsúlyozza a kép minimál jellegét. Erről az útról még két képet találtam, amik megfeleltek ennek a koncepciónak. Ekkor már motoszkált bennem a kisördög, jó lenne ebből egy kamaratárlatra való anyagot összehozni. Az azóta eltelt időben fotóztam is hozzá, és az archívumot bújva találtam is további, megfelelő nyers képeket. Jobbára olyanokat, amiket eddig még nem is dolgoztam ki, talán az ihletre vártak… Ezzel az anyaggal azt szeretném reprezentálni, hogy a klasszikus fotográfiai elvek összeegyeztethetők a mai tájkép szemlélet mainstreamjével, a szép összefér a trendi dekompozícióval vagy a nem éppen a klasszikus tájfotográfiára jellemző tájelemek kiválasztásával készült képekkel. https://www.facebook.com/events/345040539556803/

Chochol Károly: Előhívott emlékeim

Chochol Károly fotókiállítása a Budapest Galériában Nyiva: 2015. április 18-május 10-ig a BTM Budapest Galériában (1036 Budapest, Lajos utca 158.) hétfő kivételével 10-18 óráig. Chochol Károly fotókiállítása a Budapest Galériában Nyiva: 2015. április 18-május 10-ig a BTM Budapest Galériában (1036 Budapest, Lajos utca 158.) hétfő kivételével 10-18 óráig. Chochol Károly több mint hatvan éve fotózza Budapestet néha lírai, gyakran ironikus, máskor tárgyilagos megörökítői szemlélettel. Ha valakihez hasonlítani kellene jellemző képi világát, a francia Robert Doisneau juthatna eszünkbe róla. Ám Chochol nemcsak a zsáner műfajában érzi otthon magát. Díjakat nyert portréival, a szakmán kívül is fölfigyeltek rá mint tájfotósra, de ennél sokkal többet és több félét rejteget az archívumában. Örök újítóként, mindig aktív művészként mennyiségileg is imponáló képanyagot halmozott föl. Az elmúlt évtizedekben azonban mindig fontosabb volt az alkotás maga, no, meg a szakmai közéletben vállalt megannyi segítő szerep, mint az életmű szegmenseinek rendszeres megmutatása. Az idén, a kerek, a nyolcvanadik születésnap jó ösztönzést adott a már nagyon is aktuális visszatekintéshez. Így aztán a Budapest Galéria falain zömmel még soha sem publikált műveket mutat a közönségnek. Chochol Károly az ismerői, tisztelői számára is meglepetéseket tartogat. Még az ötvenes évek elején szó szerint rövid nadrágos gimnazistaként lépett a magyar fotóművészet színpadára. Azoktól a nagy öregektől tanult, akik már a háború előtti időkben nemzetközi hírnevet szereztek maguknak. A legendás Angelo mester, Haller F. G., Vadas Ernő és más mesterek bátorították a tehetséges ifjú fotográfust. Chochol pedig egy életre elkötelezte magát a fényképezéssel. Neki tényleg szenvedélye a képkészítés a mai napig. Életművének mostani metszete - amelyet tárlattal is, reprezentatív albummal is megmutat - nemcsak az egyéni szemléletű fotóművész alkotói önkifejeződése, hanem a magyar fotográfia és bizonyos vonatkozásban történelmünk elmúlt hat és fél évtizedének is gondolatébresztő lenyomata. Kurátor: Szarka Klára fotótörténész Chochol Károly pályája 1935. január 27-én született Budapesten 1949-1953 Az Eötvös József Gimnázium diákja 1950-ben Felveszik a MADOME-ba, ahol a kor mestereitől tanulhat, hamarosan maga is előadásokat tart, szakíróként is tevékenykedik 1954-55 Látszerészi és fényképészeti tanulmányokat folytat 1957-től A Magyar Fotóművészek Szövetsége tagja, a Zsűri Bizottság, valamint a Múzeumi Bizottság vezetője, Balogh Rudolf hagyatékának megmentője, fotótörténeti jelentőségű életművek gondozása, feltárása, fotótörténeti elméleti munkák készítése fűződik a nevéhez A Család és Iskola munkatársa, majd illusztrátor a Gyermekünk című újságnál 1960-1995 A Magyar Televízió Híradójának fotóriportere 1995-től Nyugdíjasként látszerész családi vállalkozását vezeti Fontosabb egyéni kiállítása 1966 Arcok, József Attila Színház, Budapest 1986 Fák,B Galerie, München, NSZK 1989 Templomaink,Magyar Televízió Székháza, Budapest 2000 Kína, a Nagyfaltól Sanghajig,Kondor Béla Közösségi Ház, Budapest 2001 Útközben - Az Alföldtől Angliáig,Városház Galéria, Budapest 2005 Zsidó temetők, Plovdivi Nemzetközi Fotóhét, Plovdiv, Magyar Intézet, Szófia, Bulgária 2006 Zsidó temetők, Magyarország,Néprajzi Múzeum, Burgasz, Bulgária; 56 - KÉP,Magyar Akadémia, Róma, Olaszország, Nemzetközi Fotóhét, Plovdiv, Magyar Intézet, Szófia, Bulgária, Kondor Béla Közösségi Ház, Budapest 2009 Így fényképeztek ti,Duna Galéria, Budapest 2010 Úton...Gaál Imre Galéria, Budapest; Úton... Dunapart,Graphisoft Park, Budapest; Úton... Angyalföld, Újlipótvárosi Klub-Galéria, Budapest; Tájképek... Hommage ? id.Markó Károly,Duna Galéria, Budapest 2015 Előhívott emlékeim,Budapest Galéria, Budapest Fontosabb kurátori munka 1981 Tény-kép (társkurátor), Műcsarnok, Budapest 1983 Haár Ferenc köszöntése,Budapesti Fotóklub 1987 Szöllősy Kálmán kiállítása,Budapesti Fotóklub 1989 A fénykép varázsa (társkurátor), Műcsarnok, Budapest Fontosabb szakkönyvei Fotótrükkök, felvételi fogások (Sevcsik Jenővel), Műszaki Könyvkiadó, 1971 Rapidtechnika, Műszaki Könyvkiadó, 1974 Jelentősebb díjai A.F.I.A.P-díj (1954), Székely Aladár-díj (1967), Ezüstgerely-díj, F.I.A.P. III. Diaporáma Fesztivál I. díj, MFSZ Év Legjobb Képe, Év legjobb riportsorozata (1968), A.F.I.A.P-díj (1969), Szocialista Kultúráért (1981), Magyar Televízió Nívódíja (1978, 1979, 1981, 1986, 1987), Magyar Televízió Életmű Nívódíja (1995), MAOE Alkotói Nagydíj (2000), Aranytoll életműdíj (2005), Miniszteri elismerés (2006), MAOE Aranykazetta-díj (2010), MFSZ életműdíj (2010), Pro Urbe Pestszentlőrinc-Pestszentimre, Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat (2015) Tagságok Magyar Fotóművészek Szövetsége (elnökségi tag), Magyar Újságírók Országos Szövetsége, Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (alelnök ), Hungart Nemzetközi Jogkezelő Társaság (alelnök) Művei közgyűjteményekben Jelenkori Fotóművészeti Gyűjtemény, OSZK Magyar Olimpiai és Sportmúzeum Erkel Ferenc Múzeum, Gyula Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét Városi Múzeum, Nagyatád George Eastman House, Rochester, USA

Vajda János: Feketén-fehéren, egyszerűen: Tájak

A kiállítást megnyitja: Tarjáni Antal fotóművész és Dr. Molnár Szabolcs, Újpest önkormányzatának alpolgármestere A szerző így ír a kiállításról: Ez a téma az, ami töretlenül öleli fel egész fotós pályafutásomat… Ez is áll hozzám a legközelebb… A kiállítást megnyitja: Tarjáni Antal fotóművész és Dr. Molnár Szabolcs, Újpest önkormányzatának alpolgármestere A szerző így ír a kiállításról: Ez a téma az, ami töretlenül öleli fel egész fotós pályafutásomat… Ez is áll hozzám a legközelebb… A ’70-es évek orosz fotóművészeinek tájképei varázsoltak el először. Aztán Ansel Adams, majd Nagygyörgy Sándor fekete-fehér tájkép iskolája. Mellette a nagy öregek, Vadas Ernő, Markovits Ferenc például. És bejött Salgado is, de még véletlenül sem akarok megfeledkezni egy Blinczinger Béla nevezetű egyszerű munkásról az Óbudai Fotóklubból. Az Ő munkáik tették hozzá az enyémhez a látásmód alakulását és a technika tökéletesedését. A mai napig csiszolom ennek a látszólag egyszerű, vagy könnyűnek látszó témának a kifejezés formáit. Hiszen alakul, változik, tökéletesedik a digitális technika, a mai analógozók pedig egész más szemlélettel állnak hozzá. A szigorú értelemben vett, klasszikus természetfotóból mára szinte csak ez maradt (és a virágok néha) a számomra. Sokan kategorizálják természetfotónak a tájképet, az általános fotóművészetben pedig ez a legelfogadottabb „természetfotó” kategória, sőt, azt gondolom igazában csak ez. Mert nem is akként kezelik, hanem önálló fotóművészeti ágként. És én sem tartom magam természetfotósnak, de tájfényképésznek igen! Nem a tájat akarom bemutatni, arról szeretnék vallani, milyen hatással volt rám, vagy mit láttam benne. Ezért bizony sok esetben manipulálom. Egy fekete-fehér kép már önmagában manipuláció, hiszen a legtöbbünk színeket lát. Belenyúlok a tónusokba, elveszek a képből, vagy hozzá teszek. Megteremtem az adott látványon belül a saját világomat. Számomra a fekete-fehér táj ott különül el a színestől, hogy tudok végleteket ábrázolni. Általában inkább a sötét tónusok felé hajlok. A kontraszt, a szinte fekete ég a vakító felhőkkel és az alatta hangsúlyosan vagy hangsúlytalanul ábrázolt előtér, néha eltúlzott tónus- és méretarányaival igyekszem a drámában keresni a harmóniát. A high-key jellegű témák ritkábbak nálam. Úgy gondolom, ez a kifejezésforma ritkán is alkalmazható a tájra. Sok mindennek kell ehhez összejönnie, de ha igen, sosem habozok. 2006-os, Természet feketén-fehéren kiállításomon jobbára az azt megelőző analóg korszak tájképeivel szerepeltem. 2009-ben, 55. születésnapom alkalmából rendezett, összefoglaló kiállításomon az abból kimaradt analógok és a korai digitális munkák voltak láthatók. Most tisztán digitális képeket mutatok be, jobbára a 2010-es évek válogatásából. Úgy érzem, ezekkel tudok egy egységes, kiforrott képet adni arról, hogyan gondolkodom ma a tájról. Stílszerű lenne, ha 60 képet állíthatnék ki, de a galéria helyszíne adott és ez esetben csak a szokványos, vagy az átlagos méretekben állíthatnék ki. Most azonban a helyszínek atmoszféráját is ide szeretném varázsolni, ezért döntöttem a nagy méretek mellett. És végül is, a 25 is egy jubileumi szám…

Ritkán látott képek

A Mai Manó Ház - Magyar Fotográfusok Háza "Ritkán látott képek - Utazás a vidéki múzeumok fotókincsei között" című kiállításának célja, hogy felhívja a figyelmet a megőrzendő magyar fotográfiai örökségre, a vidéki múzeumokban őrzött fotókincsekre, világhírű fotóművészeinkre és a méltatlanul kevésbé ismert alkotókra. Kurátorok: Csizek Gabriella művészeti munkatárs és Kincses Károly, fotómuzeológus Megtekinthet?: 2012. június 21. és szeptember 16. között, hétköznap 14-19-ig, hétvégén 11-19-ig. Közreműködő múzeumok: A Mai Manó Ház - Magyar Fotográfusok Háza "Ritkán látott képek - Utazás a vidéki múzeumok fotókincsei között" című kiállításának célja, hogy felhívja a figyelmet a megőrzendő magyar fotográfiai örökségre, a vidéki múzeumokban őrzött fotókincsekre, világhírű fotóművészeinkre és a méltatlanul kevésbé ismert alkotókra. Kurátorok: Csizek Gabriella művészeti munkatárs és Kincses Károly, fotómuzeológus Megtekinthet?: 2012. június 21. és szeptember 16. között, hétköznap 14-19-ig, hétvégén 11-19-ig. Közreműködő múzeumok: André Kertész Fotómúzeum és Emlékház – Szigetbecse, Báthori Múzeum – Nyírbátor, Déri Múzeum – Debrecen, Janus Pannonius Múzeum - Pécs, Jósa András Múzeum - Nyíregyháza, Magyar Fotográfiai Múzeum – Kecskemét, Móra Ferenc Múzeum - Szeged, Szent István Király Múzeum - Székesfehérvár Alkotók: André Kertész, Angelo, Brassai, Brassay Zoltán, Boros György, Csépány Jenő, Fekete Gáborné, Gloviczky József, Gondy és Egey, Harnóczy Örs, Hunyady László, Juan Gyenes, Ismeretlen szerzők, Johann Eilingsfeld, Kabáczy Szilárd, Kálmán Kata, Klösz György, Láng Erzsébet, Laucher Lipót, Láng Erzsébet, Martin Munkácsi, Moholy-Nagy László, Müller Miklós, Otto Kagermann, Pécsi József, Pribék Antal, Rembrandt fényírda, Soltész István, Takács Vince, Vadas Ernő és sokan mások. 2010 nyarán rendezte meg a Magyar Fotográfusok Háza a Ritkán látott képek című kiállítás-sorozatának első részét, mely a Magyar Fotográfiai Múzeum (Kecskemét) kincseiből válogatott. A kiállítás-sorozat elindításával célunk az volt, hogy a magyarországi fotográfiai gyűjteményekben megtalálható és a közönség elé sajnálatosan ritkán kerülő képeket bemutassuk. A 2010-es kiállítás sikere után biztosak voltunk abban, hogy a sorozatot érdemes folytatnunk. 2012-ben a vidéki múzeumok közgyűjteményeinek fotográfiai anyagaiból mutatjuk be a magyar fotótörténet sajnálatosan ritkán látott remekeit. Szeretnénk ráirányítani a figyelmet a magyar fotográfiára, Magyarország értékes fotógyűjteményeire, amelyek őrzik kiemelkedő művészeti örökségünket. Szeretnénk megmutatni, hogy büszkék lehetünk a fotográfiára, arra a művészeti műfajra, melynek a története egyszerűen nem írható le az elment és az itthon maradt magyar fotográfusok nélkül. Szeretnénk megmutatni a fiatalabb fotográfus nemzedékeknek az elődök példáját. Továbbá, kiállításunkkal szeretnénk felhívni a figyelmet a vidéki múzeumok értékes fotógyűjteményeire és az ott végzett magas minőségű szakmai munkára. A Ház művészeti munkatársai, Csizek Gabriella és Kincses Károly kurátorok sok ezer fotográfiát néztek meg az elmúlt hónapokban, hogy a kiállításon szereplő közel kétszáz képet kiválogassák. A kiállítás egy utazás, amely a kiállított fotográfiákon keresztül vezeti végig a nézőket valós és képzeletbeli tájakon, és amelynek során felfedezhetjük a tőlünk időben és térben távoli, vagy épp elvont eseményeket, helyszíneket. A nyári évszakban igazán aktuális egy ilyen kalandozás, mely az utazás konkrét cselekedete mellett az elvágyódás, a megérkezés, az ezeket megelőző vagy épp követő tapasztalásait a nézők elé tárja, s egyúttal bepillantást enged a vidéki városok, a vidéki múzeumok fotókincseibe. Világhírű fotográfusaink - André Kertész, Brassa?, Martin Munkácsi és Moholy-Nagy László - alkotásai éppen úgy jelen vannak a kiállításon, mint a talán kevésbé ismert nagyjaink – Angelo, Kálmán Kata, Pécsi József, Vadas Ernő; sőt, mellettük sok ismeretlen, felfedezésre váró fotós figyelemre méltó, olykor meghökkentő, egyedi látásmódot tükröző képeit is láthatjuk. A képek alkotói sokféle tudást és korabeli technikát képviselnek. A képek között találunk többek között ferrotípiát, pigmentnyomatot, albumint, zselatinos ezüst és polaroid transzfer technikát is. A kiállítás anyaga időbeliségét tekintve is széles spektrumot lefed: a legrégibb fotográfia, az 1864-ben készült Nevelőintézet című kép ismeretlen alkotó munkája. A legfrissebb alkotás 1994-es, Soltész István Kapcsolataim a külvilággal I. 1994/2010 című munkája. Mindkét fotó a Jósa András Múzeum gyűjteményéből való. A legkülönbözőbb utak és úti célok, és az egykori utazók elé táruló tájak, városok, emberek néznek vissza ránk; utcák, házak, üzletek és arcok láthatóak, amelyeket ma már csak a fotográfiák őriznek. A gyűjtemények darabjai között valódi érdekességekkel találkozunk: Egykori lokálpatrióták képein városuk nevezetes helyszínei, nemegyszer jelentős történelmi események pillanatképei idézik múltbeli utazások hangulatát: Rákóczi csontjainak hazaszállítása vagy épp az, amikor Gerő Ernő Debrecenbe érkezik repülőgépén, hogy autóbuszokat avasson (Déri Múzeum - Debrecen). Egy kisváros lakosságának portréit látjuk Vadász Vilmos vándorgyógyszerész a harmincas években készített felvételein (Báthori Múzeum - Nyírbátor). Johann Eilingsfeld hajóskapitány fotóhagyatékából dunai utazások hajdan volt idillje elevenedik fel (Janus Pannonius Múzeum-Pécs). Lencsevégre került az utolsó magyar király IV. Károly és Zita királyné szegedi látogatása is (Szent István Király Múzeum - Székesfehérvár). Illetve, egykori járművek, többek között királyi páncélvonat, dunai gőzös között megjelenik Szeged első autója (Móra Ferenc Múzeum – Szeged), reprezentálva múltbéli közlekedésünk eszközeit. A Magyar Fotográfiai Múzeum (Kecskemét) jóvoltából világhírű fotográfusaink is szerepelnek a kiállításon. Brassa?, Munkácsi Márton, Moholy-Nagy László, Pécsi József, Kálmán Kata vagy Angelo örökítették meg, amit itthon vagy a nagyvilágvilágban utazásaikon láttak. Az André Kertész Fotómúzeum és Emlékház - Szigetbecse jóvoltából André Kertész tíz alkotása is látható a kiállításon. A Ritkán látott képek – Utazás a vidéki múzeumok fotókincsei között című tárlat egyrészről elhozza Budapestre a vidék kincseit, másrészről arra bíztat, hogy érdemes gyakrabban elmennünk a vidéki múzeumokba, hiszen ez a kiállítás csak a töredékét mutatja be annak a felmérhetetlen értékű fotográfiai kincsnek, ami a dobozokba, ládákba rejtőzve várja a ritka alkalmat, amikor újra bemutatkozhat a nagyközönségnek.

Kozák Lajos életmű kiállítása

Bemutatkozik egy méltatlanul elfeledett, fotótörténeti jelentőségű életmű: Kozák Lajos (Székesfehérvár, 1906. március 7. – Budapest, 1975. március 27.) A kiállítást Eifert János fotóművész nyitja meg. A CULTiRiS Kulturális Képügynökség, a Magyar Fotográfusok Háza és a Magyar Sportmúzeum összefogásával megvalósuló kiállításokon egy különleges tehetségű ember, Kozák Lajos életművével és a magyar fotótörténet fontos alkotójával ismerkedhet meg a szakmai és a nagyközönség. Bemutatkozik egy méltatlanul elfeledett, fotótörténeti jelentőségű életmű: Kozák Lajos (Székesfehérvár, 1906. március 7. – Budapest, 1975. március 27.) A kiállítást Eifert János fotóművész nyitja meg. A CULTiRiS Kulturális Képügynökség, a Magyar Fotográfusok Háza és a Magyar Sportmúzeum összefogásával megvalósuló kiállításokon egy különleges tehetségű ember, Kozák Lajos életművével és a magyar fotótörténet fontos alkotójával ismerkedhet meg a szakmai és a nagyközönség. Harmincas évek elejétől a legendás „magyaros stílus” követője, de képei sokszor az átlagosnál melankolikusabbak, személyesebbek. Figurái őszinték, stílusa a kor fényképészeti divatjának modorosságától mentes. Kompozícióiban a későbbiekben megjelenik az új tárgyilagosság (Neue Sachlichkeit) realista szemlélete - diagonális kompozíciók, hosszú kontrasztos árnyékok, az urbánus utcai fényképezés és az itt gyakran alkalmazott felső gépállás. Fotói Vadas Ernő, Dulovits Jenő és Kinszki Imre munkáihoz hasonlíthatóak, akikkel együtt világviszonylatban is említésre érdemes képeket alkottak. Általuk az akkoriban már Párizsban alkotó magyar származású kortársak, André Kertész és Brassai látásmódja és annak magyar gyökerei is új megvilágításba kerülnek. A személyesség, az őszinteség, a spontaneitás és érdeklődő nyitottság jellemezte életművét.

Kettős könyvbemutató a Mai Manó Házban

Két fotográfiai életművet összegző könyv bemutatójára kerül sor november 15-én a Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház Napfényműtermében: Vadas Ernő (1899-1962) valamint Keleti Éva: Visszapillantás című kötetét mutatja be Bánkuti András fotóriporter és Szarka Klára szerkesztő. Két fotográfiai életművet összegző könyv bemutatójára kerül sor november 15-én a Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház Napfényműtermében: Vadas Ernő (1899-1962) valamint Keleti Éva: Visszapillantás című kötetét mutatja be Bánkuti András fotóriporter és Szarka Klára szerkesztő.

XXIX. Magyar Sajtófotó Kiállítás - Magyar fotográfusok a világ élvonalában kísérő kiállítás

Dráma, szépség, hangulat, küzdelem, humor 2010-ben. Mi voltunk a szereplői, a szurkolói, a nyertesei, a vesztesei. Száz és száz fotó, amit érdemes megnézni. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége 2011. március 26. és május 8. között, a Budapesti Tavaszi Fesztivál programjaként, ismételten a Magyar Nemzeti Múzeumban rendezi meg a XXIX. Magyar Sajtófotó Kiállítást és a Magyar fotósok a világ élvonalában című kísérő kiállítást. Dráma, szépség, hangulat, küzdelem, humor 2010-ben. Mi voltunk a szereplői, a szurkolói, a nyertesei, a vesztesei. Száz és száz fotó, amit érdemes megnézni. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége 2011. március 26. és május 8. között, a Budapesti Tavaszi Fesztivál programjaként, ismételten a Magyar Nemzeti Múzeumban rendezi meg a XXIX. Magyar Sajtófotó Kiállítást és a Magyar fotósok a világ élvonalában című kísérő kiállítást. A Magyar Sajtófotó Kiállítást a MÚOSZ Fotóriporterek Szakosztálya által kiírt sajtófotó-pályázat előzi meg, amelyre hivatásos és amatőr fotóriporterek több ezer képet küldenek be. A 2011. január 5-én zárult nyílt pályázatra 323 regisztrált szerző 8548 felvételt küldött be. A Sajtófotó Pályázat 2010 zsűrizésére 2011. január 14. és 16. között került sor a MÚOSZ székházában, ahol az elmúlt évekhez hasonlóan a zsűrizés nyilvános volt, és azt bárki figyelemmel kísérhette a Fotoklikk internetes portálon is. A héttagú zsűri elnöke Thomas Szlukovenyi (Szlukovényi Tamás),kanadai állampolgár, World Press Photo díjas fotográfus, aki hat éven át töltötte be a Reuters „Global Picture News Editor” pozícióját. Fotós karrierjét Budapesten kezdte, majd a kanadai Globe and Mailnél folytatta, ahonnan 1990-ben került a Reutershez, a világ egyik vezető hírügynökségéhez. A zsűri külföldi tagjai: Filip Horvat, aki a közelmúltig az AP horvátországi fotóriportere volt, Jan Sibik cseh fotográfus és Sam Stewart fotóriporter, képszerkesztő, NPPA USA. Magyar tagok: Barakonyi Szabolcs,az Index fotóriportere, ifj. Vitray Tamás, a National Geographic Magyarország vezető szerkesztője és Kovács Bence szabadfoglalkozású fotóriporter, korábban a Népszabadság munkatársa. Thomas Szlukovenyi, a zsűri elnöke: Igen magas szintű volt a verseny. Az eredmény nagyon jó! Nyilvánvaló - és erre előre lehetett számítani -, hogy a vörösiszap-katasztrófa helyszínén készült fotók domináltak a pályázaton. De azért más témakörökben is készültek nagyon jó munkák. Gratulálok a magyar fotósoknak, és csak biztatni tudom őket arra, hogy a most látott színvonalon folytassák a munkájukat. Mindabból, amit láttam, ugyanarra a szintre helyezem őket, mint akikkel korábban volt szerencsém dolgozni. Nem számít, hogy honnan jön valaki, csak az számít, hogy mennyire érzi a képi világ erejét, és mennyire akar vele valamit megmutatni a világnak. A zsűri a pályázatban meghirdetett kategóriák között nem osztotta ki a művészet (egyedi) kategória I. és III. díját. Ugyanakkor a természet és tudomány (egyedi) kategóriában 3 db II. díjat ítélt oda. A legkiemelkedőbb teljesítményért járó MÚOSZ Nagydíjat Huszti István, az Index fotóriportere érdemelte ki Túlélők című fotójával. A legjobb emberközpontú dokumentarista fotográfiáért járó André Kertész Nagydíjat Kállai Márton, a Szabad Föld fotóriportere nyerte el a Fapados konditerem című sorozatával, amellyel a sport (sorozat) kategória I. díját is megkapta. A Budapest Fotográfiai Ösztöndíjat Hartyányi Norbert szabadúszó fotóriporter nyerte el Margitsziget című munkatervével és a pályázaton való szereplésével. A legjobb hírképért járó Escher Károly-különdíjban Kovács Tamás, az MTI fotóriportere részesült a Vöröslő fájdalom című fotójával. Ezzel a képpel elnyerte még a hír-esemény kategória I. díját is. A legjobb kollekcióért járó Munkácsi Márton-díjat Kurucz Árpád, a Népszabadság fotóriportere érdemelte ki, aki egyben elnyerte a képriport kategória I. díját Vörösiszap c. sorozatával, a képriport kategória III. díját Árvíz c. sorozatával és a természet és tudomány (egyedi) kategória III. díját Hőség c. fotójával. A vidéken dolgozó, legjobb teljesítményt nyújtó fotóriporternek járó díjat,a természet és tudomány (egyedi) kategória II. díját Sárga c. képével és az emberábrázolás-portré (egyedi) kategória III. díját Sors c. fotójával Kerekes M. István szabadúszó fotóriporter,a XXVII. és a XXVIII. Magyar Sajtófotó Kiállítás közönségdíjasa nyerte. A 30 év alatti, legjobb teljesítményt nyújtó fotóriporternek járó elismerést Stiller Ákos, a hvg.hu fotóriportere kapta, aki egyben elnyerte a képriport kategória II. díját a Vörösiszap-tragédia c. sorozatával és az emberábrázolás-portré (egyedi) kategória II. díját Remény c. képével. Nemzetközi elismerés Lakatos Péter Zoltán,az MTI külsős fotóriportere Pokoli zuhanás c. képével a World Press Photo hír kategória I. díját és a Magyar Sajtófotó Pályázat 2010 hír-esemény kategória II. díját nyerte el. A kiállítást Csányi Vilmos író, etológus nyitja meg. Dráma, szépség, hangulat, küzdelem, humor 2010-ben A hat héten át látható tárlaton az elmúlt év legizgalmasabb pillanatait, természeti csodáit, drámai, örömteli, mulatságos élethelyzeteit, kivételes művészeti és sportteljesítményeit lehet felidézni. A 2010-es tavaszi árvíz és vörösiszap-katasztrófa megrázó és elgondolkoztató felvételei mellett számtalan egyéb érdekes, megrázó és mosolyra késztető fotó villantja fel azokat a történéseket, amelyek visszaadják azt a sokszínűséget, amely szűkebb és tágabb világunkra jellemző. Képek az aszkétaéletű, egykor első osztályú ökölvívó, Csukrán Mihály saját építésű, újfehértói sporttelepének hétköznapjairól, a fiatalokat a világhálón meghódító, gördeszkázó gáborjánházai plébánosról, egy lebontásra ítélt belvárosi társasházba önkéntesen beköltözött punkok világáról, az utcán élőkről, a szlovákiai cigánytelepek köré épített betonfalakról. Képek Pécsről, mint Európa Kulturális Fővárosáról, a világhírű, kizárólag férfiakból álló Les Ballets Trocadero de Monte Carlo társulat budapesti fellépéséről, a magyar kortárs művészekről és alkotásaikról, a mohácsi busójárásról, a 2010-ben még megrendezett Operabálról, a mostanság felturbózott lakodalmakról, a szíriai Margat várának feltárásáról. Képek a 2010-es országgyűlési választások kampánykörútjairól, a New Yorkban élő orosz közösségről, a repülőgép-szerencsétlenségben meghalt Lech Kaczynski, lengyel államfő temetéséről, a Romániában kisebbségben lévő moldvai csángókról. Képek a 2010-es budapesti úszó-Európa-bajnokság férfi műugróiról úgy, ahogyan eddig még soha nem láthattuk őket. Képek a triatlon-világbajnokságról, a világhírű agarakról, ismert és közkedvelt személyiségekről. Képek a tél fehérségébe burkolódzó erdélyi tájról és az ócsai láperdő titokzatos lényeiről. Magyar fotográfusok a világ élvonalában Magyar tudósok. Magyar zeneszerzők. Magyar fotográfusok. Az elmúlt évszázadtól napjainkig ők azok, akik tehetségükkel, tudásukkal, teljesítményükkel nem csupán maguknak, de Magyarországnak is tekintélyt és hírnevet szereztek. A világ élvonalában álltak és állnak ma is. Ez a tárlat azoknak a magyar fotográfusoknak a munkáiból mutat be válogatást, akik az 1955-ben indított World Press Photo pályázaton - a világ legnagyobb és legtekintélyesebb sajtófotóversenyén - az elmúlt évtizedekben díjat, díjakat nyertek. Ez a válogatás először kerül így bemutatásra. A World Press Photo pályázaton díjat nyert magyar fotósok listája figyelemre méltó: Benkő Imre, Dezső Tamás, Gárdi Balázs, Farkas József, Fejes László, Friedmann Endre, Komlós Tibor, Korniss Péter, Lakatos Péter Zoltán, Pólya Zoltán, Révész Tamás, Soós Lajos, Szentpéteri L. József, Szigetváry Zsolt, Szlukovényi Tamás, Török László, Vadas Ernő, Wéber Lajos. A dagerrotípiától a digitális kameráig Történelmi korszakok fényképezőgépei Gadányi György gyűjteményéből A dagerrotípia volt a legelső fényképészeti eljárás. Használata az 1850-es évek elején már széles körben elterjedt. Az ezüstözött rézlemezt polírozták, tisztították, majd jód- (később bróm- vagy klór-) gőzben érzékenyítették, míg a lemez sötétsárga színűvé nem vált. A fényérzékeny lemezt a kamerába helyezve exponáltak. Speciális előhívóládában, gyertyával, borszeszégővel melegített higany gőzével hívták elő, amit ezt követően nátriumtioszulfátban fixáltak. A dagerrotípia a mai értelemben nem volt sokszorosítható, így minden, ami megmaradt, az egyedi műtárgy. Az újságok illusztrációi a fényképezés kezdetekor metszetek voltak, melyeket dagerrotípiákról és képekről készítettek. Idővel a fényérzékeny anyagok egyre érzékenyebbek lettek, és a gyorsan továbbítható film felváltotta az üveglemezt. A zoom, a különböző látószögű teleobjektívek, a magas érzékenységű filmek egyre több lehetőséget és segítséget jelentettek a fotográfusoknak. A kiállításon néhány igazán különleges, egyedi példány látható a századokat átívelő technikatörténetből. Premier A kiállítás ünnepélyes megnyitóján kerül bemutatásra AZ ÉV FOTÓI című könyv, amely a 2010-es sajtófotó-pályázatra beérkezett képekből ad bőséges áttekintést Bánkuti András szerkesztésében. Közönségszavazás Várjuk a szavazatokat a XXIX. Magyar Sajtófotó Kiállítás (kivéve kísérő kiállítás) közönségdíjas képére Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban, és az országjáró körút állomásain, többek között: Debrecenben a Kölcsey Művelődési Központban, és Miskolcon a Miskolci Galériában. Eredményhirdetés: 2012 márciusában, a XXX. Magyar Sajtófotó Kiállítás ünnepélyes megnyitóján. A kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban - a Budapesti Tavaszi Fesztivál programjaként - a nagyközönség számára 2011. március 26. és május 8. között látogatható. A kiállítás rendezője: Szalay Zoltán,Táncsics- és Pulitzer Emlékdíjas fotóriporter Társrendező: Túry Gergely, a HVG fotóriportere Munkatársak: Bock Kata marketing-tanácsadó, Darányi Zsolt - FotoKlikk.hu, Grnák László fotóriporter, Haris László fotóművész, Mata Júlia kreatív tanácsadó Grafikai tervezés:Heltai Csaba

Az MTI legújabb 4 könyvének bemutatója

Ebben az évben a Magyar Távirati Iroda Zrt. kiadásában négy olyan monográfia is kiadásra került, melyek a magyar fotótörténet egy-egy jeles személyiségéről, illetve korszakáról szólnak. A könyvbemutató során Keleti Éva, Szarka Klára és Baki Péter beszélget a könyvek kiadásának hátteréről. Az eseményen bemutatott könyvek: /Keleti Éva - Szarka Klára/ (szerk.): Várkonyi László. Tiszavárkonytól Montrealig. /Keleti Éva - Szarka Klára/ (szerk.): Elfelejtett képek. Kálmán Kata, Langer Klára, Reismann Marian, Sándor Zsuzsa, Vadas Ernő Ebben az évben a Magyar Távirati Iroda Zrt. kiadásában négy olyan monográfia is kiadásra került, melyek a magyar fotótörténet egy-egy jeles személyiségéről, illetve korszakáról szólnak. A könyvbemutató során Keleti Éva, Szarka Klára és Baki Péter beszélget a könyvek kiadásának hátteréről. Az eseményen bemutatott könyvek: /Keleti Éva - Szarka Klára/ (szerk.): Várkonyi László. Tiszavárkonytól Montrealig. /Keleti Éva - Szarka Klára/ (szerk.): Elfelejtett képek. Kálmán Kata, Langer Klára, Reismann Marian, Sándor Zsuzsa, Vadas Ernő /Keleti Éva - Szarka Klára/ (szerk.): Járai Rudolf /Keleti Éva - Szarka Klára/ (szerk.): Jónás Pál A könyvbemutató időpontja:* 2010. november 17-én (szerda) 11 órától*. A beszélgetés helyszíne: Szépművészeti Múzeum, 1146 Budapest, Dózsa György út 41. *Millenniumi tárgyaló.* A beszélgetés a Fotóhónap 2010 rendezvénysorozat eseménye.

Múzeum Antikvárium I. fotóárverése

A Múzeum Antikvárium először szervez olyan árverést, amelyen kizárólag a fotográfia a főszereplő: a szűkebb értelemben vett antikvár, régi fényképfelvételektől a kortárs fotográfiai műtárgyakig, illetve modern fotóművészeti albumokig. Az anyagban jelen vannak a 19. század, illetve a századforduló mestereinek (Veress Ferenc, Klösz György, Divald Károly, Mai Manó, Uher Ödön, Székely Aladár) hely- és ipartörténeti felvételei, portréi. A 20. A Múzeum Antikvárium először szervez olyan árverést, amelyen kizárólag a fotográfia a főszereplő: a szűkebb értelemben vett antikvár, régi fényképfelvételektől a kortárs fotográfiai műtárgyakig, illetve modern fotóművészeti albumokig. Az anyagban jelen vannak a 19. század, illetve a századforduló mestereinek (Veress Ferenc, Klösz György, Divald Károly, Mai Manó, Uher Ödön, Székely Aladár) hely- és ipartörténeti felvételei, portréi. A 20. század klasszikusai közül Balogh Rudolf, Brassai, Pécsi József, Kollár Ferenc, Vadas Ernő, Szöllősy Kálmán, Dulovits Jenő, Angelo, Csík Ferenc, Csörgeő Tibor, Holics Gyula, Kálmán Kata, Kerny István, stb. alkotásai mellett - szándékainknak megfelelően - hangsúlyosan helyet kaptak a kortárs magyar fotóművészet kiemelkedő alkotói (Féner Tamás, Benkő Imre, Kerekes Gábor, Szilágyi Lenke, Dóka Béla, Vancsó Zoltán, Erdei Krisztina, Szász Lilla, Molnár Zoltán, Kása Béla, Telek Balázs stb.). Emellett a kínálatban természetesen szép számmal szerepel több, akár nemzetközi érdeklődésre is számot tartó darab (J. K. Hiller, Henri Cartier-Bresson, Tony Kelly, Johannes Jean Sébah, Nora Dumas /Kelenföldi Telkes Nóra/, Serge Lido, Naya stb). Az anyag érdekessége még a számos, a társadalmi és politikai életet ill. eseményeit megörökítő, ismeretlen, részben amatőr felvétel (IV. Károly koronázása, Horthy Miklós Hubertus-lovaglása, ’56-os dokumentumok), egy-egy szakmát, foglalkozást megörökítő felvétel (mészáros, kovács, katonai menteszabó, tűzoltó, postás, cirkuszi artista, varieté táncos stb…). Találhatók művészi és amatőr aktok, I. világháborús katonai fényképalbumok, ’45 előtti és utáni közéleti személyiségek, művészek, sportolók - részben dedikált – fényképei (Kádár János, Nyikita Hruscsov, Munkácsy Mihály, Ady Endre, Liszt Ferenc, Lehár Ferenc, Kodály Zoltán, Illés együttes, Gábor Zsazsa, Hargittai András, Faragó Tamás, Magyar Zoltán stb.). Az árverés anyagának válogatásánál fontos szempontnak tartottuk, hogy ez a sokszínűség a mindenkori fotográfia - lehetőség szerint - minél több területét tükrözze. A nemzetközi antikvárius gyakorlatban ma már szokványosnak mondható fotóárverés szervezését a hazai antikváriumok közül elsőként vállaljuk fel. Tesszük ezt azért, hogy a fotográfiát minél szélesebb gyűjtői kőrhöz tudjuk eljuttatni, ezzel is az alakulóban lévő „fotópiacot” építeni, mozgásban tartani. Online árverésünk május 5-12-ig tart. Anyaga május 5-től látható a következő oldalakon: www.muzeumantikvarium.hu www.axioart.com www.vatera.hu Csatolt fájlként mellékelünk néhány tételt leírással. További részletes felvilágosítás elérhetőségeinken: muzeumantikvar@t-online.hu 1053. Bp. Múzeum krt. 35. 06-1-317-5023

Kinyílt fiókok-MTI

Helyszín: VAM Design Center - Budapest VI., Király utca 26. Megnyitja: Vince Mátyás, az MTI elnöke *** Kinyílt fiókok: Helyszín: VAM Design Center - Budapest VI., Király utca 26. Megnyitja: Vince Mátyás, az MTI elnöke *** Kinyílt fiókok: Milyenek voltak az '50-es évek? Az akkori mindennapokról számos fotóriporter készített a kor propagandisztikus elvárásainak megfelelően képeket, amelyek eddig az MTI hatalmas archívumában részben rejtve voltak. A Kinyílt fiókok című kiállításon ezekből mintegy száz felvételt mutatunk be. A Keleti Éva fotóművész által válogatott tárlaton megtekinthetők például Langer Klára bányászokról készített fotói, Vadas Ernő városképei, az Árpád- (akkori nevén Sztálin-)híd építését megörökítő képek, Sándor Zsuzsa, Reismann Marian, Kálmán Kata téesz-felvételei és Farkas Tamás munkái, amelyek az Erzsébet-híd Dunába esett roncsainak kiemelésénél készültek. Bemutatják még Várkonyi László több művészportréját is, köztük egy Móricz Zsigmondról készült fotót.

Egy szentimentális fényképész, Aszmann Ferenc (1907-1988)

A Magyar Fotográfiai Múzeum (6000 Kecskemét, Katona József tér 12.) tisztelettel meghívja Önt és barátait az Egy szentimentális fotográfus, Aszmann Ferenc (1907 ? 1988) című kiállítására A kiállítás látogatható: 2008. január 11-től március 16-ig, hétfő és kedd kivételével naponta 10-16 óráig. Magyar Fotográfiai Múzeum, H–6000 Kecskemét, Katona József tér 12. tel.: 76/483-221, fax: 76/508-259, e-mail: fotomuzeum@fotomuzeum.hu, WEB: www.fotomuzeum.hu ASZMANN FERENC Francisco Aszmann A Magyar Fotográfiai Múzeum (6000 Kecskemét, Katona József tér 12.) tisztelettel meghívja Önt és barátait az Egy szentimentális fotográfus, Aszmann Ferenc (1907 ? 1988) című kiállítására A kiállítás látogatható: 2008. január 11-től március 16-ig, hétfő és kedd kivételével naponta 10-16 óráig. Magyar Fotográfiai Múzeum, H–6000 Kecskemét, Katona József tér 12. tel.: 76/483-221, fax: 76/508-259, e-mail: fotomuzeum@fotomuzeum.hu, WEB: www.fotomuzeum.hu ASZMANN FERENC Francisco Aszmann (Debrecen, 1907 - Rio de Janeiro, 1988) festőművész, művé-szeti író, aki Magyarországon az egyik legsikeresebb fotóművész volt a harmincas évek végén. Az American Photography kiadásában megjelent The American Annual of Photography 1940. évkönyvben összeállította az 1939-ben legtöbbet szereplő kiállítók listáját. A 2000 név között 50 magyart találni. Az első 20 között ott van Aszmann Ferenc, Csörgeő Tibor, Ramhab Gyula, Szöllősy Kálmán, Osoha László, Vadas Ernő társaságában. Nem vagyok a számok embere, de ez azért elgondolkodtató. 1945-ben családjával együtt elhagyta az országot. Új hazát lelve Brazíliában, magyar tárgyú fényképeivel tovább folytatta kiállítási tevékenységét, aranyérmek, díszoklevelek sokaságát nyerve. Életművét saját maga realista, szürrealista és grafikai stílusú képekre osztotta fel. Én inkább azt mondom, hogy egy, az élete utolsó percéig szentimentális ember életműve tárul elénk, melyben a valóság egyes elemei is csak a nagy érzések, ideák hangsúlyozására szolgálnak. Döntsék el Önök a képeit látva, melyik értékelés a helyes. Rio de Janeiróban jelentette meg Fotomontagem e Arte című könyvét, mely elnyerte 1961 legszebb fotós könyve címét. De nem is ez az érdekes. Nézzük meg a könyv impresszumát! Írta Aszmann, kiadta a Fotoarte kiadó, melynek tulajdonosa Engelberger Pál. Nyomtatta a Tipografia Danubio, tulajdonosa Weisz Dénes. Kötötte Berkoviz Henrik könyvkötő műhelye. Mindezt természetesen Brazíliában. És magyarul azóta is hozzáférhetetlen, pedig eltelt majd fél évszázad. Kincses Károly

Friedmann Endre: A pillanatból élek

A pillanatból élek - fényképek az életműből (1954-1979)Helyszín: Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház1065 Budapest-Terézváros, Nagymező utca 20.A kiállítás megtekinthető: minden hétköznap 14 és 19 óra, hétvégén és ünnepnap 11 és 19 óra között.A megnyitó napján, 15,30-kor a művész vezetésével bemutatót tartunk a sajtó képviselőinek, melyre szeretettel várjuk.Részvételi szándékát kérjük jelezze a 473-2666-os telefonon, Simány Andreánál.Friedmann Endre szakmai önéletrajz A pillanatból élek - fényképek az életműből (1954-1979)Helyszín: Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház1065 Budapest-Terézváros, Nagymező utca 20.A kiállítás megtekinthető: minden hétköznap 14 és 19 óra, hétvégén és ünnepnap 11 és 19 óra között.A megnyitó napján, 15,30-kor a művész vezetésével bemutatót tartunk a sajtó képviselőinek, melyre szeretettel várjuk.Részvételi szándékát kérjük jelezze a 473-2666-os telefonon, Simány Andreánál.Friedmann Endre szakmai önéletrajz1934-ben születtem Újpesten.1952-ben kerültem a Magyar Távirati Iroda jogelődjéhez, a Magyar Fotó Vállalathoz, mint segédmunkás. Itt az akkori mesterekkel: Vadas Ernővel, Járai Rudolffal, Csörgeő Tiborral, Seidner Zoltánnal jártam ki dolgozni és lestem el a szakmát. Közben a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban e mesterek mellett Várkonyi László, Langer Klára, Hollenczer Béla és nem utolsó sorban Sevcsik Jenő tanított a fotográfiára. Külön szeretnék megemlékezni Pap Jenőről, akitől a riporteri szakmát tanultam. Előbb fényképész szakmunkás, majd mestervizsgát tettem. 1954-56 között katonai szolgálatot teljesítettem, eközben a honvédségi lapoknál dolgoztam. Leszerelésem után a Magyar Távirati Irodánál, fotóripoterként, majd később főmunkatársként tevékenykedem.1958 óta vagyok a Magyar Újságíró Szövetség tagja1960-ban fogadott tagjai közé a Magyar Fotóművészek Szövetsége1981 óta vagyok a Művészeti Alap tagja1963-ban AFIAP tag1967-ben EFIAP tag1963-ban a Kölni Fotokina Biennálé Nagydíja1963-ban Nők a XX. században Nagydíj1974-ben Word Press Aranyérem1974-ben Interpress díj1975-ben Pablo Neruda díj1976-ban Balázs Béla díj1979, 1981-ben Miniszteri Nívódíj.1982-ben Szakszervezeti Világszövetség I. díj1987-ben Rózsa Ferenc díj2000-ben Aranytoll díj (MUOSZ).2004-ben Magyar Fotóművészek Szövetségének Életműdíja.Ezen kívül még számos esetben díjaztak különböző nemzetközi fotográfiai megmérettetésen, több állami kitüntetésben is részesültem.1979-ben életmű kiállításom volt a Műcsarnokban.

Farkas Tamás fotókiállítása

Helyszín: Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériája(Budapest I., Színház u. 1-3.)Megtekinthető:naponta 13-18 óra között, előadási napokon a műsor végéig. Helyszín: Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériája(Budapest I., Színház u. 1-3.)Megtekinthető:naponta 13-18 óra között, előadási napokon a műsor végéig.Farkas Tamás a magyar kulturális és művészeti élet jellegzetes, ismert figurája.1925-ben született, húsz éves kora után kezdett fényképezni. A fotográfia és a portrékészítés alapjait Heidelberg Klára fővárosi fényképész műtermében tanulta meg. Miközben a műteremben inaskodott, a fotóriport világában Vadas Ernő, Gink Károly és Járai Rudolf segítette eligazodni. A háború után, mint minden műtermet, úgy Heidelbergét is államosították, így Farkas a Fotó Kisipari Termelőszövetkezet riportere lett. Később a szövetkezetet is "államosították" és beolvasztották a Magyar Fotó Állami Vállalatba, ami később az MTI Fotó lett. Így Farkas Tamás anélkül, hogy állast változtatott volna a nemzeti hírügynökség munkatársává vált. Itt már elkötelezte magát a színházi fotográfiával, tanítómesterének Várkonyi Lászlót tartja. Egy 56-os rövid külföldi kaland után hazajött, az MTI-be nem mehetett vissza, a Főfotó riportere lett, ahol divat és színházi képeket készített. A 60"-as évek elején átigazolt a Tükör című kulturális hetilaphoz, a későbbi Új Tükörhöz, ahonnan 1986-ban kilépett. Ezután a Pesti Műsorhoz került és innen ment nyugdíjba 1990-ben.Farkas Tamás az Arany Tollal kitüntetett riporter a hazai színházi és kulturális életben késztett remek, nagyon rég nem látott fényképeket. A kiállítás gerincét a művészeti élet reprezentánsait, történéseit bemutató míves munkák, portrék alkotják. Ezek mellett a falra kerülnek, ma már történelemnek számító riport, és kuriózum számba menő zsánerképek is.Habik Csaba

A Jászkun Fotóklub kiállítása

A kecskeméti közönségnek mutatja be legsikeresebb alkotásait a csaknem negyed százada működő Jászkun Fotóklub február 9-től a kecskeméti Tiszti Klubban. A kecskeméti közönségnek mutatja be legsikeresebb alkotásait a csaknem negyed százada működő Jászkun Fotóklub február 9-től a kecskeméti Tiszti Klubban.A Jászkun Fotóklub 1980-ban alakult 18 alapító taggal. Örökös tiszteletbeli elnöke Tabák Lajos fotóművész, akinek munkássága már az 1930-as években határainkon túl is ismert volt. A Klub az 1980-as években Nívódíjat, majd Kiváló Egyesület címet nyert. Alapító tagja a MAFOSZ-nak. Az 1990-es években fokozatosan önálló szervezetté alakult át. A Fotóklub szervezi a Szolnoki Fotógaléria kiállításait, kétévente a megyei fotópályázatokat. Öt Megyei Fotótörténeti Konferenciát is szerveztek és nemzetközi kapcsolatokat alakítottak ki. A Fotóklub tagjai sok más díj mellett nyertek már FIAP arany- és ezüstérmeket is.2000-ben Zalaegerszegen a XVII. MAFOSZ Szalonon a Jászkun Fotóklub kollekciója - a második díjnak számító Vadas Ernő plakettet kapta. Fennállásának 20. évfordulóját kiállítással ünnepelte Budapesten, amelyen a Klub tagjai az utóbbi 5 év legsikeresebb képeivel mutatkoztak be.2003-ban Szolnokon rendezték az Országos Fotóművészeti Nyári Egyetemet és a MAFOSZ Szalont.A kecskeméti kiállítás február 9-én 17 órakor nyílik a Tiszti Klubban. Köszöntőt mond Csörsz Tünde az intézmény igazgatója. A kiállított képeket tárlatvezetésen mutatja be Hídvégi Péter a Jászkun Fotóklub vezetője. A kiállítás február 27-ig látogatható.