Tóth Árpád

Kovács Kata és dr. Sárközi Éva: Fényutak a Várban

A következő napon, midőn egy sereggel Budára bement, látta, hogy ez olyan vár, minőt még szem nem látott. (...) Házai művésziek és ragyogók. Utcái márvány-kövezetűek és tágasak.Helyszín: Nemzeti Táncszínház Kerengő Galéria(Budapest I., Színház u. 1-3.)Megnyitja: Herczeg Renáta művészettörténészMegtekinthető: naponta 13-18 óráig, előadási napokon a műsor végéig A következő napon, midőn egy sereggel Budára bement, látta, hogy ez olyan vár, minőt még szem nem látott. (...) Házai művésziek és ragyogók. Utcái márvány-kövezetűek és tágasak.Helyszín: Nemzeti Táncszínház Kerengő Galéria(Budapest I., Színház u. 1-3.)Megnyitja: Herczeg Renáta művészettörténészMegtekinthető: naponta 13-18 óráig, előadási napokon a műsor végéig"A következő napon, midőn egy sereggel Budára bement, látta, hogy ez olyan vár, minőt még szem nem látott. (...) Házai művésziek és ragyogók. Utcái márvány-kövezetűek és tágasak."- jegyezte fel 1660 körül Evlia Cselebi török világutazó Szulejmán kán dicsérő szavait a budai várról első bevonulása idején.Valóban, az idegenek által többször megírt, káprázatos budai vár örök témául szolgál a ma élő fényképészek és fotóművészek számára is. Történelmi súlya, apró részleteinek könnyedsége egyszerre erőt és hatalmat, védelmet és rejtőzködést, bizalmat sugall. Az utcák, a szegletek, a lakóházak, a szakrális épületek játszanak magukban, játszanak egymással, s játszik velük a Nap, sugarai által. Ebbe a játékba kapcsolódott bele két tanult fotóművészünk, Kovács Kata és dr. Sárközi Éva is, akik dacolva a hideg téllel, az esővel, a tikkasztó hőséggel, megmászták a Várhegyet, hogy ők is bevehessék lencséjükkel ezt a csábító "monumentumot".Bár közösen találták ki a Vár tövében egy asztalánál ülve, hogy felkutatnak érdekes részleteket a felettük magasodó negyedben, mégsem dolgoztak ki átfogó, egységes koncepciót. Dolgoztak egyedül, dolgoztak egymást segítve, hogy végül kétszer másfél tucat képpel mutassák meg az évszakok végigvonuló fényeit a pillanat állandóságában.Mert mi is a fény? A fény látható, sugárzó energia. A fény feltételezi az árnyékot, hiszen az a fény útján megvilágított térben a tárgy mögött kialakult, sötétebb felület. A fény elindul egy úton, a Nap útján, az árnyék pedig hűségesen követi. A tárgyakon vagy ugrál, vagy lassan nyújtózkodva vándorol, indukálva az árnyékot hasonló mozgásra, s ezalatt öltöztetik, változtatják az objektumot. A fotósoknak éppen az a dolguk, hogy ezeket a reflexeket észrevegyék. Észrevegyék, hogy a napfény hogyan teszi színessé az árnyékokat, amint ezt tették már az impresszionista festők is, akik felismerték e jelenség festői szépségét, a mozdulatlanságban is változót, és tudatosan ábrázolták azt a jelenséget, mely szerint a napsütésben a tárgyak színe ragyogóbb, teltebb, színesebb, ugyanazok az épületek más-más színűek különböző napszakokban, évszakokban.De mit jelen még a lux? A fény szó tágabb értelemben vett jelentése a dicsőség, a tekintély is. Sokszor mondjuk, hogy a család fénye, a szemünk fénye. Ugye ismerős? És mint egy nagycsalád, mi mást mondhatnánk a budai várról, mint azt, hogy Budapest fénye, a magyar történelem meghatározó, sorsdöntő helyszíne, szemünk és szívünk közepe, a magyar lux mea.A fény tehát sajátos jelentései által képez hidat az épített örökség és fotóművészet között, hogy útján elindulva a fotósaink szemével látva, a fotóművészet eszközeit felhasználva mi is sétáljunk képzeletben a Várban.A képek néha parallel részleteket mutatnak be követve a hagyományokat, gyakran a szemnek elsőre fel nem tűnő formákat, különc formában villantanak fel, hogy végül egymás mellé rendezve ne csak a történelmi múltat, hanem a benne és általa élő mindennapjainkat, a mesevilágunkat mutassák be nekünk.A képeken rácsodálkozhatunk ismerős részletekre ismert épületekről, olyan nézetből, melyből eddig csak kevesen vettünk észre. Így a Hilton szálló ablakára, mely a Mátyás templom architekturális részleteinek felvillantásával a régmúlt építészeti hagyományait sűríti magába. Egyfajta visszatekintés ez a múltba. Ám a kocsi szélvédőjén duplumként megjelenő templomtorony már a jövőt tárja elénk.A kitárt és bezárt hatszemes kis ablakok ugyancsak a régmúlt ismert és eleddig feltáratlan emlékeit hirdetik. Az Országos Széchényi Könyvtár felismerhetetlen ablakában pedig az elmosódó fény, mely minden pillanatban más színekben virul, új 'ruhát' ad az épületnek.A képkivágás művészi eszközeit igen jól ismerő és alkalmazó művészeink az öntött- és kovácsoltvas részleteket mutatják be nekünk, és a Halászbástya lépcsőin árnyékként megjelenő közlekedési táblák nyílként jelölik utunkat tovább, hogy rövid gyaloglással, akár egy kislánnyal, akár az összevágott kettős-idős úrral kettesben átsétálva a Bécsi kapu térre érjünk, ahol a Solaris négy dimenziója tárul elénk.A fény és árnyék mellett a ritmus és a színek konstruktív hatásait is felfedezhetjük a képeken. Hiszen Kata bepillantott az udvarokba, ahol érdekes, színes női portrékat talált, s elmondása szerint a szobrok nőiessége mellett a színek (narancs és sárga) szépsége ragadta meg.Éva a mozgást, a dinamizmust kereste az évszakokban; és a tél és az ősz színeiben a Békeidőt bemutatót fotóin láthatjuk a keresés szépen megkomponált eredményét. A téli mozgást a visszafordíthatatlanul múló idő keserű gondolatának monumentumaként, a hóviharban fázó ház mutatja. A Tóth Árpád sétányon csendes sorban álldogáló, már csak a Nap fénye miatt vörösbe öltözött ágyúi pedig, a vár történelmi szerepét szimbolizálják.Megkereshetjük a budai vár sziluettjét a vásári réztálon megjelenő visszatükröződésben is, mely az első pillanatban számomra a reptéri információs táblák kattogva változó kijelzőit, az imént felidézett csendképpel szemben a negyed egykori és ma is nyüzsgő életét varázsolta elém.Talán minden képről lehetne mesélni, hiszen mindegyik érdekes, és méltó lehet a dicséretre, ám a szerzők által felírt címek, még többet mesélnek azokról az érzésekről, melyeket két remek művésznő a képekbe sűrített.Összefoglalásként azzal gondolattal hívom Önöket a budavári sétára, hogy tanulják meg észrevenni a konstans- és pillanatművészet, a fotóművészet, a természet, a tárgyak, az emberi lélek, az épületek, esetünkben a Vár művészi és ragyogó épületeinek szépségeit, hogy megszülethessenek ezen szépségek!Herczeg Renátaművészettörténész2006

Kelemen Károly: Átfestések 1978-84

Megnyitó: 2005. február 8-án 18-20 óráig. Megtekinthető: 2005. március 4-ig keddtől péntekig 14-18 óráig, valamint előzetes bejelentkezésre /20-9136291/Helyszín: Vintage Galéria1053 Budapest, Magyar utca 26.tel/fax: (36 1) 3370584 Megnyitó: 2005. február 8-án 18-20 óráig. Megtekinthető: 2005. március 4-ig keddtől péntekig 14-18 óráig, valamint előzetes bejelentkezésre /20-9136291/Helyszín: Vintage Galéria1053 Budapest, Magyar utca 26.tel/fax: (36 1) 3370584Kelemen Károly témáit mások munkái adják: antik szobrok, XX. század eleji táncosok és mozdulatművészek lefényképezett taglejtései, a század második fe- léből származó kollázsok, performance-jelenetek, riport-fényképek.A műfajt a művész szellemesen és mély értelműen protézis-képeknek vagy kép-protéziseknek nevezi. Az egyszer már létrejött műalkotást (annak fénykép-dokumentációját) Kelemen visszaminősíti anyaggá, témává - felülírja, új szituációba helyezi, alakot helyez eléjük, és kapcsolatot teremt közöttük, tárgyakat ad a kezekbe, körbedíszíti őket. Nem arról van szó, hogy roncsolná és mintegy visszavonná, ironikus vagy tragikus módon megsemmisítené a régi és modern műalkotásokat. A duchamp-i ösztönzésekből ő más következtetéseket vont le. A műalkotás fogalmában háttérbe vonja a művet, előtérbe helyezi az alkotást. A befejezett, a kész művel szemben készülésének folyamatát hangsúlyozza. Zárt kozmoszával szemben nyitott elhelyezkedését egy befogadó, egy másik művész világában. A téma, a művészet nem semmisül meg, hanem megkettőződik. A beavatkozások mögött fölismerhető marad a múlt, csak nem megismételhető. A fenséges antik torzókról Winckelmanntól Rilkéig azt tanították nekünk, hogy képzeletünk kiegészíti és egésszé változtatja a töredéket. "Nem ismerhettük hallatlan fejét, / melyben szeme almái értek. Ám a / csonka test mégis izzik, mint a lámpa, / melyben mintegy visszacsavarva ég / nézése." (ford. Tóth Árpád). Kelemen festészetének egyik témáját csavarja vissza a patetikus redőzetű tógára, ott most egy tűzpiros mackó-fej virít.Radnóti Sándor