Azok a publikus események, amelyekben ezt az alkotói profilt megjelölték, de nem ő a publikáló Persona.
Archív
Simon Márk és Spingár Anita fotósorozatai 2022-ben készültek diplomamunkaként a Budapesti Metropolitan Egyetem Fotográfia MA képzésén. Mindkét munka témavezetóje Gerhes Gábor képzőművész volt. A „Nem leszel felismerhető” és „A melankólia mint metafora” címmel megnyílt kiállításon a művek a Random Galériában 2022. október 17-ig megtekinthetőek. Beszélgetőtársak: Simon Márk, fotóművész MA diploma Spingár Anita, fotóművész MA diploma Gerhes Gábor, képzőművész Moderátor: Taskovics Dorka https://www.facebook.com/events/1074234226613737/
Archív
A 2021-es Budapest FotóFesztivál vetítéssorozatának utolsó felvonásán a RANDOM kortárs fotóművészeti csoport tart nekünk egy izgalmas előadást a Dokubrom Galériában, melyet a korábbiakhoz hasonlóan online is közvetítünk! --- A RANDOM egy művészeti szervezet, amely tagjai számára párbeszédet, bemutatkozást és aktivitást biztosít, támogatva az alkotók művészeti tevékenységét, fotóművészeti alkotások megismertetését a hazai és külföldi érdeklődőkkel. A beszélgetésen az alkotók legújabb munkáikat mutatják be. --- Utópiák és Disztópiák Az elmúlt egy évet sokan sokféleképpen éltük meg, de többé-kevésbé mindenki életében markánsan tapinthatóvá vált egyfajta belső feszültség. Ez a feszültség nem csak a privát életünkben nyert egyre nagyobb teret, de globális szinten is uralkodó tendenciává nőtte ki magát. Eddig biztosnak vélt dolgokat a bizonytalanság váltott fel. Sokan úgy gondolják, hogy a következő generációknak sokkal nehezebb élete lesz, mint most nekünk. Olyan problémákkal kell majd megküzdeniük, mint a globális felmelegedés, túlnépesedés, vagy akár egy újabb pandémia kialakulása. Ugyanakkor egy másik forgatókönyv is felmerülhet bennünk. Talán az is lehetséges, hogy a romboló környezeti behatások következtében – tanulva a múltban elkövetett hibákból – egy igazságosabb, egyenlőbb és harmonikusabb társadalmi együttélés bontakozik ki a jövőben. --- Előadók: Balázs Zsolt Diósi Máté Kolozsi Bea Mészáros László Sióréti Gábor Somogyvári Kata Spingár-Westerlund Anita Telkes Tímea Varga Balázs Moderátor: Kocsány Kornél --- A beszélgetés élő online adásban is megtekinthető lesz. A rendezvény látogatása védettségi igazolványhoz és maszk viseletéhez kötött - megértéseteket köszönjük! Az élő eseményre regisztrálni a budapestphotofestival@gmail.com címen lehet. https://www.facebook.com/events/1973461996125084/
Archív
Random - Kortárs Alkotók Fotóművészeti Egyesület: Liquid Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt a Vízivárosi Galéria februári kiállításmegnyitó eseményére! A kiállítás a Budapest Fotófesztivál hivatalos programjának része. http://www.budapestphotofestival.hu/ Megnyitó: 2020. március 5., csütörtök, 18 óra Megnyitja: Lovass Dóra művészettörténész A RANDOM tagjai számára párbeszédet, bemutatkozást és aktivitást biztosít, támogatja az alkotók művészeti tevékenységét, hazai és külföldi kiállításokkal, workshopokkal, szakmai eseményekkel. A RANDOM hitvallása a fotográfia és a fotó alapú médiumok sokszínűségének bemutatása, ezért évről évre újabb, a pályájukon már elismert alkotókkal bővíti tagságát. Az új tagok bekapcsolódva a csoport munkájába sokféle egyéni stílussal, művészi állásponttal bővítik a csoport karakterét. Az együttgondolkodás, az amplitúdók összeadósása és a műfajok heterogenitása új dimenziókat nyit meg. "LIQUID - halmazállapot: cseppfolyós anyag, térfogata állandó, ám alakja változó. Az általunk ismert élet a vízből fakad. Minden élőlény szerves részét képezi, az emberi test több mint felét is víz alkotja. A vízhez való kötődésünk számos módon megmutatkozhat életünk során. Ilyen zsigeri élmény, amikor a tenger végtelen horizontját nézve egy különös, prehisztorikus atmoszférát érzünk. Valahol mélyen megmozdul bennünk a gondolat: ez a látvány évmilliókkal ezelőtt is talán pont ugyanígy nézhetett ki. Lehetséges, hogy amikor a parton állva magához hív a szuggesztív horizont, akkor a bennünk lévő 50% víz vágyódik vissza forrásába? Talán szeretne feloldódni abban a nagyobb halmazban, aminek gátat csak a testünk másik 50%-a szab? Vagy esetleg az ősidőben kétéltűként elhagyott tenger utáni vágy jelenleg is ösztönlényünkben él? Egy bizonyos: semmi sem lágyabb és gyengébb, mint a víz. Még sincs olyan kemény kőszikla, mely útját szabhatná. Folyamatosan épít, és ezzel egyidejűleg folyamatosan pusztít is. A víz a kezdet és a vég káosza, amely szakadatlanul áramlik, de valójában nem indul sehonnan, és nem érkezik sehová. Minden belőle keletkezik és minden hozzá tér vissza. Egy, és ugyanakkor megszámlálhatatlan. Örök ősegység." - Diósi Máté Fotóművész A borítóképen látható képrészletek adatai balról jobbra: Somogyvári Kata: Kézfejes, 2013, giclée nyomat, 40×40 cm Somogyvári Kata: Bögrés, 2017, giclée print, 40×60 cm Mészáros László: Swimming pool, 2007, lenticular, 75×105 cm Földes Borbála: Tear, 2016, gicléé print, 50×27 cm
Archív
A Magyar Műhely Galéria szeretettel meghívja Önt PLACENTA című fotókiállítás megnyitójára. Kiállítók: Syporca Whandal( https://www.facebook.com/whandalsyporca/, Spingár-Westerlund Anita Megnyitó: 2020. február 26. 18:00 Magyar Műhely Galéria, 1072-Budapest, Akácfa utca 20. A kiállítást megnyitja: Miltényi Tibor fotóművész, művészeti író A megnyitón közreműködik: xpldnglke + Ezra Mater (sound art) (https://www.facebook.com/xpldnglke/) Önmagunk szülei vagyunk a sejtszintű diktatúránkban, érezzük a játék eldurvult, időtlen térben, látjuk az intuitív horizonton, hogy Valaki közeledik! A saját testünk fizikai kiterjedésének egzakt határait kérdőjelezi meg az anya által készített olyan gyermekfotó, mely a mosolyalbumok idiotizmusán, és az "én gyermekem" egoizmusán túllépve próbálja felvázolni a gyermekek élet szakaszainak mentális-érési stációit. Az itt látható, fotóból kiinduló vagy fotóba tartó munkák gyermekképe kiterjesztett önarckép, reciprok, időkapu, allegorikus emberábrázolás. A szociális médiában megosztott gyermekképek özönvizében teszünk fel megosztó kérdéseinket. Mi lehet az etikus, és még őszinte gyermekábrázolás testi paraméterei? Meddig terjedhet egy pózolás, a pillanatok elkapása, a gyerektest fedetlensége? Mennyire lehet kedves egy babafotózás, egy osztálycsoportkép, tablókép? A társadalom a radikális, szokatlan, de természetesen nem pedofil gyermek test ábrázolást, meddig fogja még blaszfémiának tartani? A gyereklét, a testiség, fedetlenség meddig lesz még csupán "női” dolog? Az alkotó gyermekei, a nézők gyermekei milyen fotóemlékükre lesznek büszkék felnőttként? A kiállítás április 15-ig látható.
