Azok a publikus események, amelyekben ezt az alkotói profilt megjelölték, de nem ő a publikáló Persona.
Archív
📆 Időpont: 2024. október 28., hétfő 17 óra 📍Helyszín: Írók Boltja Szeretettel várunk mindenkit az Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának Budapest Fent – Lent című fotókönyveinek bemutatójára 2024. október 28-án hétfőn, 17 órára az Írók Boltjába! Az eladásból származó bevétel teljes összegével a Menhely Alapítványt támogatjuk, akik döntésük szerint ezt az Első Kézből a Hajléktalanságról program működésére fogják fordítani. A limitált, kétszer ötven példányban készült könyveket párosával értékesítjük, áruk összesen 30 000 Forint, az ezen felüli adománnyal a Menhely Alapítvány ugyancsak támogatható. Kérjük a kedves érdeklődőket, hogy készpénzzel érkezzenek! 💵 Az antológia megvásárlásán túl lehetőség van a kötetekből válogatott képeslapok vásárlására is. A projekt a Budapest 150 emlékév részeként, a Pro Cultura Urbis Közalapítvány anyagi támogatásával valósult meg. 📸Alkotók: Ákos Levente, Belicza László Gábor, Bilak Krystyna, Biró Dávid, Bohus Réka, Bóka Krisztina, Cinthya Dictator, Cseke Tamás, Dóka Gábor, Ficsór Zsolt, Fodor Dániel János, Gajewszky Anna, Kiss Imre, Kiss Richárd, Krász Kíra Dorottya, Lantos Olivér, Legát Franciska Anna, Markó Luca, Németh Domonkos Tamás, Nényei Lujza, Regős Benedek, Schuller Judit Flóra, Szabó Liza, Szalay Krisztina, Száraz Katalin, Szécsi Noémi, Szigligeti Balázs, Szövérffi Adrienn, Tóthová Emese, Váczi Lilla, Varga Domonkos, Varga Krisztián, Varga Viktor, Vitray Anna Zsófia, Zellei Boglárka Éva Az esemény tervezett programja: ⏱️ 17:00 – 17:20 A könyv alkotói Lantos Olivér, fotográfus és Tóth Boldizsár, grafikus bemutatják a fotókönyveket ⏱️ 17:20 – 18:00 Kerekasztal-beszélgetés Erdei Krisztinával, Puszt Zsófiával és az Első Kézből a Hajléktalanságról program előadóival Moderál: Németh Domonkos Tamás, fotográfus, a projekt vezetője A képzőművészet státuszra pályázó kortárs fotóban egyre ritkábban jelennek meg olyan szociális témák, mint a hajléktalanság, árvaság, munkanélküliség, mélyszegénység. Egy generáció nőtt fel azzal a tudattal, hogy ezekről a témákról nemcsak, hogy nem illik készíteni képeket, de nem is lesz belőle menő magazinmegjelenés, pályázat, műtárgyeladás, kelendő kulturális termék. Még egy, a városról szóló könyvbe sem került be a 35 alkotótól egyetlen ilyen anyag sem. Mindezzel nem a megjelent (maguk nemében egytől-egyig kiváló) anyagokat minősítjük, csupán szemet szúr a hiány. Hogyan szorult a szociofotó a sajtó és az amatőr címke alá? Milyen alternatív megoldásai vannak a társadalmilag elkötelezett alkotóknak? Hogyan látják a kérdést azok, akiknek a reprezentációjáról szó lenne? Ezekről szeretnénk beszélgetni Erdei Krisztinával, Puszt Zsófiával és az Első Kézből a Hajléktalanságról program előadóival. Erdei Krisztina fotográfus és képzőművész. Doktori tanulmányait a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végezte multimédia-művészet ágon. Olyan projekteken dolgozott, mint a Vénusz születése és más történetek című sorozat, amely Budapest Fotográfiai Ösztöndíjban részesült, vagy a DemoLab a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány programjának keretein belül Utópia Áruház – Otthon vagy az iskolában? című művészeti-oktatási program. Puszt Zsófia a Lehetőségek tere munkatársa, amely a tranzit.hu kortárs művészeti egyesület hosszútávú nem formális tanulási és kulturális programja. A Lehetőségek terében is olyan programokat szerveznek, amelyekkel igyekeznek érzékenyíteni a résztvevőket szociális kérdésekkel kapcsolatban, és szorgalmazzák a szolidaritást, az egymással szembeni egyenlő bánásmódot, valamint az elfogadást. Az Első Kézből a Hajléktalanságról egy társadalmi szemléletformáló program, amely Balog Gyula ötletéből született, aki maga is megtapasztalta a hajéktalanságot. Előadóik szintén érintettek, akik hitelesen és érthetően tudnak beszélni a hajléktalanságról.
Archív
Anna Püschel: Valóságrétegek A kiállítás megtekinthető: 2021. október 27. – 2021. december 5. Kedd – vasárnap 12 és 19 óra között. Hétfőn és ünnepnapokon zárva. Kurátor: Kiss Imre és Schuller Judit Flóra „Megkönnyebbültem, amikor megtudtam, milyen sok szinesztéziás nincs tudatában annak, hogy az ő valóságuk különbözik másokétól, és hogy amikor rájönnek, hogy másként érzékelnek, legtöbben arról beszélnek, nagy becsben tartják azt, ahogyan az agyuk a világot közvetíti feléjük. Azért kezdtem a szinesztéziával foglalkozó projektbe, mert az a szememben nem csak az evolúció furcsa fintora. Számomra a téma azt az alapvető kérdést is felveti, hogy mennyiben azonosak a különböző egyének világai. A Valóságrétegek nem referenciamunka, hanem személyes utazás saját érzékelésem mélyére. Szeretném megmutatni, hogy ez a jelenség nem betegség, és hogy a szinesztéziások nem csak kitalálnak valamit. Nem vagyunk betegek, és nem kell minket kezelni. A kutatás során világossá vált, hogy a szinesztézia sok vitát vált ki, én viszont nem kívánom eloszlatni az összes félreértést, vagy részletekbe menően megmagyarázni a jelenséget. Érthetővé szeretném tenni azzal, hogy személyes megközelítéssel szolgálok, illetve szeretném, ha többen tudnák, mi a szinesztézia. Remélem, hogy ez a könyv, amely a saját eredményeimet a különböző diszciplínák tudományos megközelítéseivel egészíti ki, megválaszol néhány kérdést, és felvet egy sor újat. Azt hiszem, nem szabad elfelednünk, hogy az, amit érzékelünk, nem statikus, hanem az érzékszerveink alkotják meg. Az érzékelésünk az, ami a világunkat formálja. A valóság nem egyetlen dolog.” (Anna Püschel) Anna Püschel a genti Luca School of Arts intézményben szerezte mester diplomáját. Munkáiban a tudásszerzés különböző aspektusait vizsgálja, legyen szó analóg fotográfiáról, képmanipulációról, szöveghasználatról, vagy éppen az archiválás gesztusáról. Munkáin keresztül arra keresi a választ, hogyan érzékeljük és interpretáljuk a körülöttünk lévő világot. Olyan kérdéskörök foglalkoztatják, mint az erőstruktúrák kihatása a tudáshoz való hozzáférésünkre, vagy a teljes megértés és bizonyosság elérése. Munkáiban a személyes művészi attitűdöt ötvözi és a tudományos, objektív szemlélettel. https://www.maimano.hu/programok/kiallitas-anna-puschel-valosagretegek Anna Püschel: Layers of Reality Open to the public: 27 October 2021 – 5 December 2021 Tuesday - Sunday 12:00 – 19:00. Closed on Mondays and public holidays. Curators: Imre Kiss and Flóra Judit Schuller “I was relieved to hear that many synaesthetes are not aware that their reality looks different to those of others—and that, once they find out about their divergence in perception, they mostly state how much they appreciate the way their brain brings the world to them. I started a project on synaesthesia because I do not perceive it only as a funny twist of evolution. For me, this topic also raises the fundamental question of the extent to which we as individuals share the same reality. Layers of Reality is not a reference work, but a personal journey into my individual perception. My goal is to show that this phenomenon is not a disease, nor are synaesthetes making anything up. We are not sick and we do not need to be treated. Synaesthesia creates much controversy, as I learned during my research, and I do not aspire to solve all misconceptions or explain this phenomenon in every tiny detail. What I want is to make it accessible by offering a personal approach, and to help spread awareness about synaesthesia. By enriching my own findings with scientific approaches from different disciplines, I hope this book will answer a few questions and raise many more. I feel we should all remember that what we perceive is not static, but a construct of our senses. It is our perception that shapes our world. There is not one single reality.” Anna Püschel Anna Püschel graduated from the Luca School of Arts in Ghent as a Master of Arts, where she is currently living and working. Anna Püschel’s work explores different ways of acquiring knowledge. Her practice spans analogue photography, image distortion techniques, archiving and writing. In her work she explores the ways how we try to make sense of the world. Which structures of power influence our access to knowledge, how do we acquire understanding, what gives us certainty? Through melting subjective artistic creation with objective scientific data, her work embraces a variety of ways to search for answers. https://www.maimano.hu/programs/exhibition-anna-puschel-layers-of-reality https://www.facebook.com/events/559011448723523/
Archív
Alan Huck: Séták a horizont felé A kiállítás megtekinthető: 2021. szeptember 15. – 2021. október 24. Kedd – vasárnap 12 és 19 óra között. Hétfőn és ünnepnapokon zárva. Kurátor: Kiss Imre és Schuller Judit Flóra „Kezdd akárhol.” (John Cage) Alan Huck fotográfus és író, 2018 elején két hónapon át rótta Új-Mexikó legnagyobb városának utcáit, nap nap után, amíg csak be nem esteledett. E rituálé eredménye a Séták a horizont felé című könyv, amely rögzíti a bolyongások útvonalát, a különféle megfigyeléseket, véletlen találkozásokat és gondolatmeneteket, amelyekre az idő alatt került sor, míg a szerző több száz mérföldet tett meg a városban. A városi pusztaság perifériájáról készült fényképeket töredezett prózával társító munkában személyes reflexiók, kulturális utalások és irodalmi idézetek követik egymást, egyetlen egységben egyesítve a látható világot és a gondolkodó tudatot. A Séták a horizont felé 2019 szeptemberében jelent meg a MACK kiadásában, és 2020-ban a Rencontres d’Arles szöveges fotókönyv díjára jelölték. Alan Huck (sz. 1990) az Egyesült Államokban született fotográfus és író. Mesterdiplomáját a Hartford Egyetemen szerezte, első könyve, az I walk toward the sun which is always going down (Séták a horizont felé) 2019-ben jelent meg a MACK kiadásában. Jelenleg több könyvprojekten is dolgozik, illetve interdiszciplináris fotográfiai-workshopokat tart a New York-i Penumbra Alapítvány szervezésében. https://www.maimano.hu/programok/kiallitas-alan-huck-setak-a-horizont-fele Alan Huck: I walk toward the Sun which is always going down Open to the public: 15 September 2021 – 24 October 2021 Tuesday - Sunday 12:00 – 19:00. Closed on Mondays and public holidays. Curators: Imre Kiss and Flóra Judit Schuller “Begin anywhere.” (John Cage) In early 2018, photographer and writer Alan Huck spent two months living in the largest city in New Mexico where, each day, he walked back and forth across the landscape until the daylight disappeared. The resulting book, I walk toward the sun which is always going down, charts the meandering course of this daily ritual, the disparate observations, chance encounters, and thought processes that constituted his time spent wandering hundreds of miles within the city limits. Combining photographs from the urban-desert margins with fragmentary prose, the work moves through a range of personal reflections, cultural references, and literary excerpts, merging the visual world and the conscious mind into one variegated territory. I walk toward the sun which is always going down was published by MACK in September 2019 and shortlisted for the 2020 Rencontres d'Arles Photo-Text Book Award. Alan Huck (b. 1990) is a photographer and writer from the United States. He received his MFA from the University of Hartford and his first book, I walk toward the sun which is always going down, was published by MACK in 2019. He is currently working on several book projects and leading a number of interdisciplinary photography workshops through the NYC-based Penumbra Foundation. https://www.maimano.hu/programs/exhibition-alan-huck-i-walk-toward-the-sun-which-is-always-going-down https://www.facebook.com/events/886487488910844/
Archív
André KERTÉSZ / LŐRINCZY György: NEW YORK A kiállítás megtekinthető: 2021. augusztus 4. – 2021. szeptember 12. Kedd – vasárnap 12 és 19 óra között. Hétfőn és ünnepnapokon zárva. Kurátor: Kiss Imre és Schuller Judit Flóra A kiállítás a Vintage Galériával közösen kerül megrendezésre. „Kedves Lőrinczy úr, remélem ez a pár sor nem találja Pesten, hanem Londonban, hol a NY. könyvét ki is hozták! Úgy legyen. A kiállításom jövő év májusban lesz, ugyanakkor egy kiskönyvvel is kijönnék, mint tudja. Ha csak egy mód lesz, hazaszaladok. Előzőleg Stockholmba vagyok kiállítás keretein belül meghívva április közepén. Jó lesz kicsit Europába lenni, az itteni szemét, gengszter atmoszféra után. Bár olvasom, ott is nagy változások vannak. Kívánom, hogy inkább Londonban legyen és ne Pesten, mikor hazamegyek. Találkozhatunk mi Londonban is. Úgy legyen!!! A legjobbakat az új esztendőre, karácsonyra.” – írta egy üdvözlőlapon André Kertész Lőrinczy Györgynek 1970 telén. A két művész ismeretsége New Yorkban kezdődött néhány évvel korábban, amikor Lőrinczy György 1968-ban Amerikába utazott barátai, Edit de Ak és Peter Grass meghívására. Hogy útlevelet és valutát kapjon, Lőrinczy azt találta ki, hogy csinál egy fotóalbumot a városról. New York, New York című albuma végül 1972-ben jelent meg 1968-as fényképeiből a Magyar Helikon kiadásában. A kiadványban kifutó képoldalakat, oldalpárokat és zsírpapírra készült, színes és áttetsző nyomatokat használt fel, néhány kép pedig szolarizálva került be a kötetbe. Ezek olyan újításoknak számítottak, amelyek akkoriban jelentős hatást gyakoroltak a progresszív magyarországi művészeti közegre, az albumot emiatt máig fontos kiadványként tartják számon. André Kertész ekkoriban már több, mint harminc éve New Yorkban élt, és az 1950-es évek elejétől megújult lendülettel kezdett fényképezni. Munkássága iránt ebben az időben újjáéledt a nemzetközi érdeklődés: műveiből 1963-ban nagyszabású retrospektív tárlatot rendeztek a párizsi Bibliothèque Nationale-ban, 1964-ben pedig önálló kiállítása nyílt a New York-i Museum of Modern Artban John Szarkowski rendezésében. Mindeközben az 1960-as években Magyarországon a Kádár-korszak hivatalos kultúrpolitikájának érdeklődése is megerősödött a külföldön élő magyar alkotók iránt. Kertésznek 1971-ben a Magyar Nemzeti Galéria egyéni tárlatot szentelt, 1972-ben pedig a Fotóművészeti Kiskönyvtár részeként a Corvina Kiadó megjelentette első magyarországi albumát. Ezekre az eseményekre Kertész már a bevezetőben idézett, Lőrinczy Györgynek írott üzenetében is utalt: „A kiállításom jövő év májusban lesz, ugyanakkor egy kiskönyvvel is kijönnék, mint tudja.” André Kertész és Lőrinczy György mindketten New Yorkban tevékenykedtek az 1970-es években, fotóalbumaik Magyarországon ugyanabban az évben jelentek meg. Más-más generációhoz tartoztak és különböző utakat jártak be, igencsak másfajta szemlélettel hoztak létre eltérő karakterű műalkotásokat. A Mai Manó Ház PaperLab Galériájában egymás mellett kiállított munkáik és életműveik véletlenszerű találkozási pontjai talán emiatt is tűnhetnek elsőre meglepőnek. Rátkai Zsófia https://www.maimano.hu/programok/kiallitas-andre-kertesz-lorinczy-gyorgy-new-york André KERTÉSZ / György LŐRINCZY: NEW YORK Open to the public: 4 August 2021 – 12 September 2021 Tuesday - Sunday 12:00 – 19:00. Closed on Mondays and public holidays. Curators: Imre Kiss and Flóra Judit Schuller The exhibition is realized in collaboration with Vintage Gallery. “Dear Mr. Lőrinczy, I hope these few lines will find you not at Pest, but rather at London, where your NY. book will get published! So be it. My exhibition will be held next May, but at the same time I would like to publish a little book, as you know. If there will be only one way, I will run home. Previously, I am invited to exhibit in Stockholm in the middle of April. It will be nice to spend some time in Europe after the garbage and the gangster atmosphere here. Although I have read that there are big changes too. I wish we would rather meet in London, and not in Pest, when I'm going home. After all, we can meet in London too. So be it!!! I wish you a happy New Year, and a merry Christmas!” – wrote André Kertész to György Lőrinczy in 1970 on a greeting card. They became acquainted in New York a few years earlier, when György Lőrinczy travelled to America in 1968 following the invitation of his friends, Edit de Ak and Peter Grass. To get a passport and some foreign currency, Lőrinczy was planning to make a photo album about New York. His album featuring the photographs taken in 1968, titled New York, New York got finally published by Magyar Helikon in 1972. Lőrinczy employed two-page spreads, some without margins or gutters, and translucent, colourful prints on wax paper. Also a few of the photographs were solarised, what counted as unusual back then. All of these solutions were innovations at their time and had great impact on Hungary’s underground art scene, because of this the album is considered an important publication up to the present day. At that point, André Kertész had been living in New York for more than thirty years. From the early 1950s he began to photograph with renewed vigour, thereupon his work received international attention, including a large-scale retrospective exhibition at the Bibliothèque Nationale (Paris) in 1963, and a solo show in 1964 at the Museum of Modern Art (New York), curated by John Szarkowski. Meanwhile in Hungary, the official cultural policy of the Kádár Era showed increased interest in Hungarian artists living abroad in the 1960s. The Hungarian National Gallery organised a solo show for Kertész in 1971, and Corvina published his first Hungarian album in 1972 as part of the Fotóművészeti Kiskönyvtár series. Kertész referred to these events on the greeting card addressed to György Lőrinczy, quoted previously: “My exhibition will be held next May, but at the same time I would like to publish a little book, as you know.” André Kertész and György Lőrinczy both worked in New York in the 1970s, their albums were published in the same year in Hungary. They belonged to different generations and went different ways, creating works of distinct characters with contrasting approaches. That’s why their works exhibited side by side at the PaperLab Gallery of the Mai Manó House, and the meeting points of their oeuvres may seem surprising at first. Zsófia Rátkai https://www.maimano.hu/programs/exhibition-andre-kertesz-gyorgy-lorinczy-new-york https://www.facebook.com/events/152548900322968/
Archív
A Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum tisztelettel meghívja Önt a Lassú élet. Radikális hétköznapok című kiállítás megnyitójára 2021. július 13-án, kedden 18 órára. Helyszín: P’Art Kávézó, terasz A megnyitón való részvétel regisztrációhoz kötött. Regisztrálni július 12., 12 óráig lehet az alábbi linken: https://forms.gle/C5QE3UTvt2NLehP47 A megnyitón köszöntőt mond FABÉNYI Julia, a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója, a kiállítást megnyitja Maja és Reuben FOWKES Kiállító művészek: BARTHA Gabó | BENCZÚR Emese | Anca BENERA & Arnold ESTEFÁN | Ursula BIEMANN & Paulo TAVARES | ERDEI Krisztina | Manfred ERJAUTZ | ex-artists' collective (KASZÁS Tamás & LÓRÁNT Anikó) | HORVÁTH Gideon | Oto HUDEC | KASZÁS Tamás | KORONCZI Endre | LAKNER Antal | Diana LELONEK | Petra MAITZ | MÁTYÁSI Péter | Oliver RESSLER | SCHULLER Judit Flóra | SÜVEGES Rita | SZABÓ Eszter Ágnes | Lois WEINBERGER | Syporca WHANDAL | ZILAHI Anna Kurátorok: Csizek Petra, Jan Elantkowski, Készman József, Petró Zsuzska, Popovics Viktória, Üveges Krisztina A kiállítás 2021. szeptember 5-ig tekinthető meg. A kiállítás nyitva: Kedd–vasárnap: 10:00–18:00. A múzeum hétfőn zárva. https://www.facebook.com/events/175644994454147/
Archív
Nico Krijno: A test elhagyása A kiállítás megtekinthető: 2021. június 30. – 2021. augusztus 1. Kedd – vasárnap 12 és 19 óra között. Hétfőn és ünnepnapokon zárva. Kurátor: Kiss Imre és Schuller Judit Flóra A korábban színházzal és kísérleti videóval foglalkozó Nico Krijno (sz. 1981, Dél-Afrika) a fotográfia, a kollázs, a festészet, a szobrászat és a performansz határterületein alkot. Miközben ezeknek a műfajoknak a határait vizsgálja, munkái egyedülálló, színes absztrakciók sorában öltenek testet, amelyek nemcsak önálló műalkotásokként működnek, hanem együttesen is rávilágítanak a fényképek észlelésének ambivalenciáira. Krijno a közvetlen környezetében talált kidobott anyagokat értelmezi újra, hogy az általa létrehozott alternatív struktúrákon keresztül kérdezzen rá a képek jelentéstartalmára és témájára. A test elhagyása sorozat egyszerre játékos és gondosan felépített munka, amelynek létrehozása nem egy lineáris folyamat eredménye. Nico Krijno a kidobott anyagokból először szobrokat készít, amelyeket újra és újra elrendez és a fotográfia segítségével végig dokumentálja a folyamatot. E fotókat aztán további eljárásoknak veti alá, a Photoshopot, festéket és/vagy kollázstechnikát használva új formát ad nekik, amivel új narratívákat és jelentésrétegeket hoz létre. Vizsgálatai során a tárgyak észlelt valóságaival, a fotográfia médiumával és történetével kísérletezik. Miközben képei a hagyományos csendéletekre hasonlítanak, tele vannak humoros vizuális információkkal. Művei a folyton változó háttérnek köszönhetően megkérdőjelezik az állókép határait. Ezeknek – az ő szavaival – efemer struktúráknak a fényképezése privát, fizikai performansz, ahol a kamera válik a művész közönségévé. https://www.maimano.hu/programok/kiallitas-nico-krijno-a-test-elhagyasa Nico Krijno: How to Leave Your Body Behind Open to the public: 30 June 2021 – 1 August 2021 Tuesday - Sunday 12:00 – 19:00. Closed on Mondays and public holidays. Curators: Imre Kiss and Flóra Judit Schuller With a background in theatre and experimental video, Nico Krijno (b. 1981, South Africa) works at the blurry intersection of photography, collage, painting, sculpture and performance. Probing the limits of each, his work materialises in a stream of unique and colourful abstractions that not only act as autonomous pieces of art but, when seen as a collection, make Krijno’s obsession and ceaseless intrigue with the perception of photographs decidedly evident. Often working with discarded materials found in his immediate surroundings, he interprets and re-imagines them to find alternative structures for how meaning and subject matter are both constructed and perceived. ’How To Leave Your Body Behind’ is both playful, carefully structured and completely non-linear. Nico Krijno builds sculptures out of discarded materials, and then goes on to re-arrange them, over and over, photographing them during the process. These photographs are then re-processed and altered into new forms – using Photoshop, paint and/or collage –, creating new narratives and meanings. His explorations represent an experiment into the perceived truths of objects, the medium of photography and its history. Reminiscent of traditional still lifes, Nico’s photographs are loaded with humorous visual information, challenging the boundaries of the still image with his ever-changing mise-en-scène. Photographing these (what he calls) ephemeral structures is a private and physical performance, with the camera being the audience. https://www.maimano.hu/programs/exhibition-nico-krijno-how-to-leave-your-body-behind https://www.facebook.com/events/869532900645230/
Archív
A kiállítás megtekinthető: 2021. május 11. – 2021. június 20. Kedd – vasárnap 12 és 19 óra között. Hétfőn és ünnepnapokon zárva. Kurátor: Kiss Imre és Schuller Judit Flóra „Egy japán fizikus, Masanao Abe 1927-ben megfigyelőállomást épített a Fudzsi tanulmányozására. Közel tizenöt éven át filmezte és fényképezte a felhők mozgását a hegy körül. Célja a felhőket létrehozó, alakító és mozgató, láthatatlan légáramlatok vizsgálata volt. Először akkor találkoztam Masanao Abe munkásságával, amikor a Cloud Studies (Felhőtanulmányok) című könyvemhez gyűjtöttem anyagot. Azonnal szemet szúrt, hogy képei és filmjei a tudományos dokumentumok pontosságát és világosságát komoly esztétikai minőséggel ötvözik. Abénak egyszerre sikerült előremozdítania a meteorológiai ismereteket, illetve módszereket, és folytatnia a hosszú tradíciót, amely a Szent Hegynek a saját környezetében való művészi értelmezéséről szól. Bár a harmincas években világszerte sok meteorológus ismerte Abe munkáját, 1966-ban bekövetkezett halála után gyorsan feledésbe merült. Családja szívélyes meghívásának köszönhetően jutottam el Tokióba, hogy a saját archívumukban tanulmányozhassam Abe évtizedek óta háborítatlanul heverő dokumentumait. A kutatással nemcsak az volt a célom, hogy megértsem munkájának tudományos kontextusát, hanem hogy megvizsgáljam történeti, kulturális és esztétikai aspektusait is.” Helmut Völter: The Movement of Clouds around Mount Fuji: Photographed and Filmed by Masanao Abe. Leipzig: Spector Books, 2016. https://www.maimano.hu/programok/kiallitas-helmut-volter-felhok-a-fudzsi-korul https://www.facebook.com/events/2996067853977572/
Archív
A kiállítás megtekinthető: 2020. augusztus 19. – október 25. Kedd – vasárnap 12 és 19 óra között. Hétfőn és ünnepnapokon zárva. Kurátor: Schuller Judit Flóra és Kiss Imre A 19. század végére a selyemkereskedelem révén Dél-Kínában számos nő vált anyagilag függetlenné. Sok leány viselte ekkoriban hosszú fonatban a haját jövőbeli házasságáig, az asszonyi elköteleződés hiányának jelképeként. Midőn a császárkori Kína omladozni kezdett, és az országban eluralkodott a bizonytalanság, néhány fiatal nő úgy döntött, véglegesen megtartja függetlenségét. Ők lettek a fésülködő hajadonok. Választott életformájuk felvételekor beavatási szertartáson vettek részt, amelynek során eperfaleveles fürdőt vettek, és egy nőtársuk megfésülte őket. Fogadalmat tettek, amely a tisztaság megtartása mellett az is kimondta, hogy a fésülködő hajadon ettől kezdve szülei iránt sem tartozik kötelességekkel. A beavatott hajadonok hosszú varkocsban hordták a hajukat, világos, bő felsőt és sötét pantallót viseltek. A férfiaktól független életnek azonban voltak árnyoldalai. A fésülködő hajadon hajlott korában, meghalni sem költözhetett haza a családjához, ezért az egymást nővérként tisztelő sorstársak otthonokat alapítottak, ahol halálukig gondját viselték egymásnak. A 20. század elején, a császárság bukása után a selyem kereskedelme drasztikusan visszaesett, és a fésülködők többsége munka nélkül maradt. Sokan keltek útra, hogy Délkelet-Ázsia különböző részeiben dajkaként vagy háztartási alkalmazottként vállaljanak munkát. Ez a projekt a dajkámnak, a 87 éves Maknak íródott szerelmeslevél, aki közel 40 éven át dolgozott a családunknak. Neme miatt választási lehetőségek nélkül indult az életben, és már nyolcéves korában ő lett testvérei első számú gondozója. Húszas évei elején a számára elrendezett kényszerházasság elől menekülve „megfésülködött”, és családját hátrahagyva Hongkongba ment. Az elkövetkező 55 évben összesen két családnál szolgált. Mindeközben életben tartotta a családját az ötvenes évek nagy kínai éhínsége alatt, kitaníttatta unokaöccseit, anyagilag segítette házaik felépítését, valamint vállalkozásaikat. Maga azonban mindvégig igen szerényen élt. Ez a multimédiás projekt egy rendkívüli életút feltérképezésére indított expedíció, amely Mak önmagáról megőrzött nyolc fotójából indul ki, és hét év alatt, vele szoros együttműködésben jött létre. Története lassanként rajzolódott ki, míg családi archívumunkat és Mak rokonságának fényképeit böngésztük. A hat évtizedet átívelő vizuális krónikát mai felvételek, kínai tusrajzok és női magazinoldalak teszik teljessé. Kurt Tong https://maimano.hu/programok/kiallitas-kurt-tong-combing-for-ice-and-jade Kurt Tong: Combing for Ice and Jade Open to the public: 19 August 2020 – 25 October 2020 Tuesday - Sunday 12:00 – 19:00. Closed on Mondays and public holidays. Curator: Judit Flóra Schuller and Imre Kiss At the end of the 19th century, thanks to the silk trade, numerous women in Southern China became financially independent. Many would wear their hair in a long braid to symbolise their autonomy until their wedding. As Imperial China began to crumble and instability spread, some women took the initiative of adopting independence permanently as Comb Sisters. The Comb Up ceremony involved bathing with mulberry leaves as a fellow Sister braided their hair. They took a vow of chastity, declaring themselves free of obligations towards their parents, and would henceforth wear their hair in a long braid and dress in a light-coloured tunic and dark trousers. Choosing to live a life independent of men was not without its drawbacks. Comb Sisters were not allowed to return home to die in their old age, so many sisterhood homes sprang up where they looked after each other, often considered sisters for life. After the fall of the Empire in the early 20th century, the silk trade was in great decline and most of the Comb Sisters were out of work. Many traveled across Southeast Asia to work as nannies and domestic help. This project is a love letter to my nanny, 87-year old Mak, who worked for my family for nearly 40 years. Denied opportunities due to her gender, she became the main caregiver to her siblings at the age of 8. In her early 20s, not wanting to be forced into an arranged marriage, she “combed up” and left for Hong Kong. She would work for only two families for the next 55 years. Over that time, she kept her family alive through the great famine in 1950s, educated her nephews, built houses for them, and supported their businesses. Yet through all this, she has retained a very simple lifestyle. Starting from the mere 8 photographs Mak had of herself, the multimedia project is an exploration of her extraordinary life, working closely with her over a period of nearly 7 years. Her story is slowly revealed through a combination of my own family archive, found photographs from her extended families, new photographs, Chinese ink works, and women’s magazines from China spanning 6 decades. Kurt Tong https://maimano.hu/programs/exhibition-kurt-tong-combing-for-ice-and-jade https://www.facebook.com/events/680855549172586/
Archív
Újranézve Válogatás a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményéből A kiállítás megtekinthető: 2020. július 14. – augusztus 16. Kedd – vasárnap 12 és 19 óra között. Hétfőn és ünnepnapokon zárva. Kurátorok: Baki Péter - Székely Aladár Balogh Viktória - Haár Ferenc Barta Edit - Haller F.G. Kiss Imre - Berekméri Zoltán Schuller Judit Flóra - Máté Olga A múzeumi gyűjtemények sajátossága, hogy a nagyközönség elől elzárt, láthatatlan mesterműveket rejtenek a raktárukban. A mostani kiállítás alkalmával a Magyar Fotográfiai Múzeum féltve őrzött kincseit fedeztük fel és értelmeztük újra. A múzeum gyűjteményéből öt kiemelkedő magyar fotográfus – Székely Aladár, Máté Olga, Haller F.G., Haár Ferenc és Berekméri Zoltán – életművének egy-egy szeletét mutatjuk be öt eltérő kurátori koncepció alapján, kronologikus sorrendben. A kiállítás egyes szekciói önmagukban is értelmezhetőek, együttesen pedig a múlt század jelentősebb magyar fotótörténeti irányzatait tárgyalják. A kiállításon látható alkotók munkásságának feldolgozottsága eltérő. A képek válogatásakor, az egyéni koncepciók kialakításakor arra törekedtünk, hogy a kiválasztott alkotók műveihez a jelen felől közelítsünk. Az életművek áttekintése, újraértelmezése során a már meglévő fotótörténeti ismeretekre építettünk, a válogatáskor azonban fontos volt számunkra a kortárs fotográfiai szemlélet. Az egyedi nézőpontok új hangsúlyokat hoznak az életművekbe, a művészek a korábbiaktól eltérő alkotói korszakai kerülnek fókuszba. A művek befogadása a válogatók és a közönség számára egyaránt új megismerési lehetőséget kínál. A Magyar Fotográfiai Múzeum 1991-es alapítása óta az egyetlen olyan szakmúzeum, mely kizárólag fotográfiák őrzésével, gyűjtésével, kiállításával foglalkozik és amelynek gyűjteménye elsősorban művészeti jellegű. A gyűjtemény több mint 350 ezer papír alapú kópiát és több mint fél millió negatívot számlál, ezen kívül a gyűjtemény fontos része a szakkönyvtár és a levéltár is. Gyűjteményében a legnagyobb magyar fotográfusok – mint André Kertész, Brassaï, Martin Munkácsi vagy Moholy-Nagy László – munkái is megtalálhatók, de rajtuk kívül több száz remek, leginkább csak a szakma számára ismert fotográfus életművére lelhetünk, akiknek munkássága még a nagyközönség általi felfedezésre vár. https://maimano.hu/programok/kiallitas-ujranezve A new look A selection from the collection of the Hungarian Museum of Photography Open to the public: 14 July 2020 – 16 August 2020 Tuesday - Sunday 12:00 – 19:00. Closed on Mondays and public holidays. Curators: Péter Baki – Aladár Szekely Viktória Balogh – Ferenc Haár Edit Barta – F. G. Haller Imre Kiss – Zoltán Berekméri Judit Flóra Schuller – Olga Máté Museum holdings characteristically contain many a masterpiece that visitors cannot see. For this exhibition, we rediscovered and reinterpreted prized gems of the Hungarian Museum of Photography. This chronologically arranged display selects from the reserves of the museum, presenting a segment each from the oeuvres of five outstanding Hungarian photographers – Aladár Székely, Olga Máté, F. G. Haller, Ferenc Haár, and Zoltán Berekméri –, with each section based on a different curatorial concept. Each of the exhibition’s sections can be interpreted on its own, while together they expose major trends in the Hungarian photography of the last century. There is some difference as to how extensively the artists presented have been studied and discussed. When the photos were selected and the individual concepts were elaborated, we sought to approach the works from a perspective determined by the present. As we considered and reinterpreted the oeuvres, we relied on our knowledge of the history of photography, while the selection itself was informed by a contemporary approach to the art form. The individual viewpoints reveal new emphases in the oeuvres, place creative periods in the focus that were less highlighted formerly. As the curators did, so the audience will find new things to appreciate when they take a look at the works. Founded in 1991, the Hungarian Museum of Photography is the only specialized museum that is dedicated to the protection, collection and exhibition of photographs, with a corpus that is mainly artistic in character. Over 350 thousand prints and more than half a million negatives can be found in the collection, which also boasts a specialized library and archive. Alongside the works of the greatest Hungarian photographers – such as André Kertész, Brassaï, Martin Munkácsi and László Moholy-Nagy –, hundreds of more oeuvres can be found in the holdings, most of which are known only to professionals and await discovery by the public at large. https://maimano.hu/programs/exhibition-a-new-look https://www.facebook.com/events/332778054551964/
Archív
Tekla Inari: Perintö - Legacy Megnyitó: 2020. február 4. 17 óra, Mai Manó Könyvesbolt A kiállítás megtekinthető: 2020. február 5. - március 29. Kedd - vasárnap 12 és 19 óra között. Hétfőn és ünnepnapokon zárva. Szervezők: Schuller Judit Flóra és Kiss Imre Azt hiszem, nagyok apám gondolatai. Egyszer néztük a tévét apám kijött a szaunából és így szólt: még nem haltam meg Máskor apám a kanapén feküdt nézte a csillagokat a tetőn át úgy tűnt, arra gondol miért nem tettem ezt a világot jobb hellyé a gyerekeimnek És egyszer, egyszer azt mondta nekem boldog születésnapot úgy rémlik, mintha tegnap lett volna Tekla Inari Legacy (Hagyaték) című fotókönyve képek és szövegek segítségével dolgoz fel egy olyan, amely máig hatással van a finn társadalomra: a háború traumáját és annak generációról generációra továbbadott terhét a háború utáni Finnországban. A költői, kollázs jellegű munka egy fiatal nő hangján meséli el egy család nehéz történetének néhány évtizedét. A régi és új fényképekből, versekből és rövid prózákból összeállított kötet a múlt és a jelen szálait dokumentarista fikcióvá szövi össze. Tekla Inari Helsinkiben élő finn művész. Fotószakon diplomázott az Aalto University Művészeti karán. Munkáiban a fotográfia és a szöveghasználat határterüleit vizsgálja, miközben a személyes történetek és a kollektív emlékezet átjárhatóságai foglalkoztatják. Művészeti karrierje mellett szabadúszó fotósként és művészet pedagógusként dolgozik. https://maimano.hu/kiallitasok/tekla-inari-perinto-legacy/ ------------------------------------------------------------------------------ Tekla Inari: Open to the public: 5 February 2020 – 29 March 2020 Opening: 4 February 2020 Tuesday - Sunday 12:00 – 19:00. Closed on Mondays and public holidays. Organizers: Judit Flóra Schuller, Imre Kiss I think that my fathers thoughts are big. Once we were watching TV my father came from the sauna and said: I didn't die yet Another time my father was lying on the sofa looking at the stars through the roof he seemed to be thinking why didn't I make this world a better place for my children And once, once he told me happy birthday I remember it as if it were yesterday Legacy by Tekla Inari combines images and text to study a topic that touches the Finnish society even today: the trauma of war and the burdens inherited from one generation to the next in the post-war Finland. The poetic, collage-like work uses a young woman’s voice to narrate the harsh story of one family over several decades. Compiled of new and old photographs, poems, and short prose texts, the book interweaves the past and the present into fictive documentary. Graduated from the Aalto University MA Programme in Photographic Art, Tekla Inari is a Finnish artist who implements text and photography in her expression. In her work, she aims to harness personal stories for the exploration of larger societal themes. Tekla is based in Helsinki, Finland and also works as an art educator and freelance photographer in the area. https://maimano.hu/en/kiallitasok/tekla-inari-perinto-legacy/
Archív
Maija Astikainen: One-Dog Policy Megnyitó: 2019. november 21. Csütörtök, 17.00 óra A kiállítás megtekinthető: 2019.11.21. - 2020.01.05. Kedd - vasárnap 12 és 19 óra között. Hétfőn és ünnepnapokon zárva. Szervezők: Schuller Judit Flóra és Kiss Imre A kiállítás a Fotóhónap 2019 része. A kutyák családtagok, szőrös gyermekeink lettek. A vadon megtestesítői, ugyanakkor otthonainkban mintha különleges emberekké válnának. Úgy viselkednek, mint mi, olyanok, mint mi, mégis egy másik világból való fajt alkotnak. A One-Dog Policy című sorozat azokat a szerepeket vizsgálja, amelyeket a kutyákra osztunk. A fotók az antropomorfizmussal, az állatok emberi tulajdonságokkal való felruházásával játszanak. A hasonlóság illúziója téves értelmezéshez vezet. A kutyák emberi tulajdonságokra tesznek szert, bűnbánónak vagy épp depressziósnak tűnnek, nevetnek vagy vádaskodnak. Képzeletbeli személyekké válnak. Maija Astikainen (1985) Helsinkiben élő fotóművész. Az Aalto University művészeti karán szerezte alap- és mesterfokozatú fotóművész diplomáját, és 2008 óta hozza létre személyes, alkotói projektjeit. Saját munkásságában az ember, a természet és a város viszonya izgatja. https://maimano.hu/kiallitasok/maija-astikainen-one-dog-policy/ Maija Astikainen: One-Dog Policy Opening: November 21, 2019, Thursday, 5PM Open to the public: November 21, 2019 – January 5, 2020. Tuesday - Sunday 12:00 – 19:00. Closed on Mondays and public holidays. Organizers: Judit Flóra Schuller, Imre Kiss The exhibition is part of the Hungarian Month of Photography 2019. Dogs have become our family members and furry babies. They are the representatives of wild nature inside our homes, but at the same time, they seem to be some kind of special humans. They behave like us, they are like us, but still, they are species of a different word. The series One-Dog Policy contemplates the roles that we assign to dogs. The photos play with anthropomorphism, the habit of adding human characteristics to animals. The illusion of likeness leads to misinterpretation. Dogs take on human characteristics, they look guilty or depressed, laughing or blaming. They become imaginary persons. Maija Astikainen (b. 1985) is a photographer based in Helsinki, Finland. She has studied BA and MA in Photography at Aalto University School of Arts, Design and Architecture, and has worked with both commissioned and personal projects since 2008. In her personal work, she is interested in the relationship between human, nature and urbanism. https://maimano.hu/en/kiallitasok/maija-astikainen-one-dog-policy/ https://www.facebook.com/events/476107266341879/
Archív
Maija Tammi: White Rabbit Fever A kiállítás megtekinthető: 2019.10.09 - 2019.11.17 Kedd - vasárnap 12 és 19 óra között. Hétfőn és ünnepnapokon zárva. Szervezők: Schuller Judit Flóra és Kiss Imre Megnyitó: 2019. október 9. szerda, 17.00 óra "Mindennek, aminek kezdete van, vége is kell, hogy legyen?" Létünket az idő korlátozza, vagy inkább keretezi. A halál az eleve az életben gyökerező alapvető élmény. Maija Tammi a halálhoz és a betegséghez való különféle viszonyulásokat vizsgálja tudományos, ugyanakkor költői és absztrakt képi megközelítéssel. A White Rabbit Fever (Fehér nyúl láz) képzeletbeli megbetegedés, a betegség archetípusa. A sorozat a járványokhoz, betegségekhez és magához a halálhoz való viszonyunkat faggatja, azáltal, hogy naturalisztikus módon jeleníti meg őket. A munka magja két kronológia köré szerveződik: az első egy nyúl oszlása és eltűnése között húzódik, a másikban pedig halhatatlan emberi sejtek láthatók, amelyek túlélték, vagy túl fogják élni a betegeket, akikből származnak. A White Rabbit Fever különböző szintjeivel Maija Tammi arra vesz rá minket, hogy az élet és a halál perspektívájából szemléljük az időt. Maija Tammi ( 1985 ), doktori fokozattal rendelkező finn művész, aki Helsinkiben él és dolgozik. Fotóival, szobraival és videoinstallációval az undor és az elragadtatás, a tudomány és az esztétika határait vizsgálja. Azok a valós és absztrakt helyek és helyzetek érdeklik, ahol a látás közelít korlátaihoz. https://maimano.hu/kiallitasok/maija-tammi-white-rabbit-fever/ Maija Tammi: White Rabbit Fever Open to the public: October 9, 2019 – November 17, 2019. Tuesday - Sunday 12:00 – 19:00. Closed on Mondays and public holidays. Organizers: Judit Flóra Schuller, Imre Kiss ‘Is it so, that everything with a beginning must have an ending?’ Our existence is limited, or more precisely, framed by time. Death is a primary experience embedded in life itself. Maija Tammi investigates different approaches towards death and sickness through a scientific, yet poetic and abstract visual manner. White Rabbit Fever is a term created by the artist that refers to an imaginary illness, the archetype of a disease. In her series, the artist questions our relation to epidemics, diseases and death itself by showing them in a naturalistic way. The core of the work orbits around two timelines: the first reveals the decay and eventual disappearance of a rabbit, and the other shows the growth of immortal human cell lines that have outlived or will outlive the patients from whom they were extracted. Through the different layers of White Rabbit Fever, Maija Tammi makes us look at time through the perspective of life and death. Maija Tammi (b. 1985 ) is a Finnish artist and Doctor of Arts, based in Helsinki, Finland. Tammi’s photographs, sculptures and video installations examine the borders of disgust and fascination, science and aesthetics. In her practice, Tammi is interested in the physical and abstract places where seeing approaches a limit. https://maimano.hu/en/kiallitasok/maija-tammi-white-rabbit-fever/ https://www.facebook.com/events/2352671781617873/
Archív
Pillars of Home Solo exhibition by Csilla Klenyánszki at PaperLab gallery, Mai Manó House The challenges of early motherhood are transformed into a game: the lack of time, the fragility of a new life, the weight of responsibility, our changing identities, tension. These are the elements. Care, strength, patience, devotion. These are the things holding it together. Pillars of Home consists of ninety-eight balancing sculptures, made during the artist’s son’s nap, when their home - the living room, the kitchen, the bedroom or even the staircase - became a studio for no more than thirty minutes at a time. The pillars rely on their own inner stability while being framed only by the floor and the ceiling. As the objects are being piled up, they become a coherent entity, but their delicate arrangement and balancing structure makes them vulnerable. They can be destroyed at any moment. Not only the existence of the image is in danger if the installation collapses, but the noise of the fallen objects might awaken the sleeping baby, which puts an end to the working session. The series of performative interactions can be seen as personal research for balance between early parenthood and an artistic practice. Pillars of Home gives ninety-eight answers to one dilemma: how does a mother find balance between all her duties and priorities. A never-ending juggling act. Open to the public: July 11, 2019 – August 25, 2019. Tuesday - Sunday 12:00 – 19:00. Closed on Mondays and public holidays. Organizers: Imre Kiss, Judit Flóra Schuller https://maimano.hu/en/kiallitasok/pillars-of-home/ Pillars of Home Klenyánszki Csilla egyéni kiállítása a Mai Manó Ház, PaperLab galériában Az anyaság kezdeti szakaszának kihívásai egy játékká alakulnak át, amelynek elemei: az idő hiánya, az új életszakasz törékenysége, a felelősség súlya, a folyamatosan változó egyéniségünk, a feszültség jelenléte. Azok a dolgok pedig, amelyek az egészet összetartják: törődés, kitartás, türelem, odaadás. A Pillars of Home című sorozat kilencvennyolc, egymáson egyensúlyozó szoborból áll. A szobrokat dokumentáló képek a művész kisfiának alvási ideje alatt készültek, amelyhez átalakította a lakásukat – a nappalitól kezdve, a konyhán és a hálószobán keresztül egészen a lépcsőházig - egy átmeneti, csupán harminc percig létező stúdióvá. A pillérek a saját belső stabilitásukon nyugszanak, a padló és a plafon közti tér jelöli ki számukra a keretet. Ahogy az objektek egymásra helyeződnek, úgy válnak a tárgyegyüttesek egy összetartozó egységgé, miközben a törékeny elrendezésük és egyensúlyozó jellegük miatt rendkívül sérülékennyé válnak. Bármelyik pillanatban összedőlhetnek. Nem csupán a képek elkészülte kerül veszélybe egy-egy installáció összedőlésekor, hanem maga az alkotói munkára fordított idő is: a leeső tárgyak zaja bármikor felkeltheti az alvó gyereket. A performansz jellegű akciók egyfajta személyes kutatásnak is tekinthetőek, amelyekben a művész az anyává válás és a művészi alkotómunka közötti egyensúly problematikáját járja körül. A Pillars of Home felfogható egyetlen kérdésre adott kilencvennyolc válaszként: hogyan alakíthat ki egy anya egyensúlyt életének valamennyi szegmense között? Egy soha véget nem érő, örök egyensúlykeresés. A kiállítás megtekinthető: 2019. július 11. - 2019. augusztus 25. Kedd - vasárnap 12 és 19 óra között. Hétfőn és ünnepnapokon zárva. Szervezők: Kiss Imre és Schuller Judit Flóra https://maimano.hu/kiallitasok/pillars-of-home/ https://www.facebook.com/events/919667988396209/
Archív
Nita Vera: Spatial Practices A kiállítás megtekinthető: 2019. május 22. - 2019. július 7. Kedd - vasárnap 12 és 19 óra között. Hétfőn és ünnepnapokon zárva. Szervezők: Kiss Imre és Schuller Judit Flóra Örömmel tudatjuk a PaperLab galéria megalakulását, amely kísérleti kiállítóhelyként kezdi meg munkáját a Mai Manó Házban, újraértelmezve annak könyvesbolti terét. A PaperLab fotókönyv alapú művek bemutatásán keresztül különleges kapcsolódási ponttá válhat nemcsak a Ház különböző platformjai – különösképp a Pécsi József Fotográfiai Szakkönyvtár és a könyvesbolt között –, hanem a magyar fotográfiai színtér fotókönyv-projektjei között is. A PaperLab ugyanis nem csak a magyar színtér alkotóiból, hanem főként a nemzetközi szcénából vonz és mutat be itthon sok esetben ismeretlen, vagy kevésbé ismert műveket, művészeket. A PaperLab első kiállítása Nita Vera Spatial Practices című munkája. Nita Vera jelenleg Helsinkben élő és alkotó, finn és chilei származású fotóművész, aki munkáiban a szerelem és a mindennapi élet által létrehozott drámai szituációkat és azok különböző formáit és aspektusait vizsgálja. Spatial Practices című sorozatában az emberek között kialakuló széttartást, elhidegülést tárta fel, elképzelt, fiktív jelenetek megrendezésén keresztül. A jelenetek egy szigorúan körbehatárolt térben jelennek meg, ahol kirajzolódnak az elrejtés és a megmutatás, az igaz és a hamis, valamint a színház és valóság között húzódó határvonalak. A művész maga a körülötte lévő világot egy színházi darabként látja, ahol a saját életünk válik egy átmeneti színpaddá, aminek mi magunk leszünk a szereplői. http://maimano.hu/kiallitasok/nita-vera-spatial-practices/ Nita Vera: Spatial Practices Open to the public: May 22, 2019 – July 7, 2019. Tuesday - Sunday 12:00 – 19:00. Closed on Mondays and public holidays. Organizers: Judit Flóra Schuller, Imre Kiss We are happy to announce the opening of PaperLab, the new experimental gallery space at the Mai Manó House which aims to redefine and revive the space of the bookshop. PaperLab focuses on representing photobook-based projects by creating a fusion between the platforms of the House, especially between the József Pécsi Photography Library and the Mai Manó bookshop, as well as other Hungarian photobook projects. Aside from exhibiting the works of Hungarian artists, PaperLab’s future aim is to show and introduce the works of emerging – and for the most part, locally less well-known – international artists. The first exhibition presented at PaperLab is Spatial Practices by Nita Vera who is a Finnish-Chilean visual artist and photographer, currently based in Helsinki. In her artistic practice, Vera explores love and the psychological drama of our everyday life in its many forms. In Spatial Practices she investigated the disconnection people have with each other by staging imaginary scenes in a strictly framed space, visualizing the lines between hiding and showing, real and false, theatre and life. The artist herself perceives the world around her as it were a big construction of a theatre play, a stage where we act as mere players in a momentary stage of our lives. http://maimano.hu/en/kiallitasok/nita-vera-spatial-practices/ https://www.facebook.com/events/437863113646366/
Archív
Időpont: 2019. február 2. 18.00 óra A kiállítást megnyitja: Cséka György A kiállítást rendezte: Dobokay Máté és Grászli Bernadett Helyszín: Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Esterházy-palota (9021 Győr, Király u. 17.) Kiállító művészek: Balogh Viktória Biró Dávid Biró Eszter Boldvai Balázs Czigány Ákos Csörgő Attila Dobokay Máté Eperjesi Ágnes Fodor Dániel János + Karas Dávid + Kristóf Gábor Haris László Jederán György Kiss Richárd Kútvölgyi-Szabó Áron Nagy Tibor Ősz Gábor Puklus Péter Puszt Zsófia Regős Benedek Schuller Judit Flóra Szabó Dezső Várnagy Tibor A kiállítás 2019. március 31-ig látogatható, hétfő kivételével minden nap 10 és 18 óra között. A fotográfia anatómiája - Anatomy of Photography A médium és a fotografikus kép szerkezetén alapuló kiállítás A fotográfia a minket körülvevő fizikai világból építkezik, reprodukálja azt. Technikai kép lévén a fényképezőgép automatizmusa által rögzít. Hétköznapi használatban, ha beállítottunk minden értéket a fényképezőgépen és megnyomjuk az exponáló gombot, onnantól a gép mechanikusan dolgozik: reprodukálja a környezetünket. Ebből kiindulva nem függetleníthető a körülöttünk lévő világtól. A kamerával készített felvételek - ellentétben a nem technikai képekkel - nem képesek önálló formák kialakítására, kizárólag lenyomatok. Ha a fotografikus kép létrehozásából mégis kivonjuk az apparátust, akkor megszabadul a valóságábrázolás kényszerétől és mindemellett hangúlyosabbá válik a médium szerepe is, könnyen önelemző lesz. A kiállítás a fényképnek erre az önmagát analizáló pozíciójára koncentrál, mely nem kizárólag kamera nélküli eljárásokkal érhető el. A bemutatott példák gazdag anyag- és technikahasználata is ezt tanúsítja. A tárlat célja, hogy az ábrázolás tárgyától elvonatkoztatva is gondolkodjunk a technikai képről. A szelekció - ahogy a címben is szerepel - a fotográfia anatómiájába enged betekintést nyerni, körüljárva a médium alapvető attribútumait. A fotográfiát használó művészek is foglalkoznak a médium tulajdonságaival, keresik annak határait, ahogy a hagyományos művészeti ágakban alkotók. A fényképészet ahhoz hasonló átalakulás folyamatában van, mint annak megjelenésekor a festészet és a grafika, így azt gondolom nincs aktuálisabb téma, mint kritikai vizsgálat alá vetni azt az eszköztárat, melyet használunk. A kiállításon a fényképészeti eszközökre támaszkodó vagy a szűken vett fotográfiai képalkotással szakító alkotásokat egyaránt láthatunk. Mindazonáltal a tárlaton nagyobb hangsúlyt kap a printingszintaxis mint a kameraszintaxis (az előbbi kifejezés a kidolgozás metódusaira, az utóbbi a felvételkészítés mikéntjére utal). Ez egyrészt az alkotói szemléletemre és érdeklődésemre is visszavezethető, másrészt ezekben a munkákban valahogy mélyebbre, kezdetibb kérdésekre és nem csak kizárólag az optikai képalkotásra, hanem általában a fotoszenzitív anyagok működésére és így a fény leképezésének alapjaiba is betekinthetünk. A felvételkészítés előtt manipulált képnek, a felvételkészítés után manipulált képnek és a kamera nélkül létrehozott képnek nagyon különböző a látható világhoz fűződő viszonya. Ezért mindegyik más tartalmak közlésére alkalmas, mindegyik mást mond el magáról a médiumról. Az itt felsorakoztatott alkotások között vannak olyanok, amelyek a kamera percepciójára reflektálnak, vagy amelyek a nyersanyagok tulajdonságát járják körül, de akad olyan is, amely a fénykép hitelességével foglalkozik, vagy amely archív képekből alkot újat de olyan képeket is láthatunk, amelyek a képkészítés egy-egy fázisába adnak betekintést, vagy azt imitálják. https://www.facebook.com/events/761082400932629/
Archív
SAVE THE DATE! Autóbusz indul az A fotográfia anatómiája című győri kiállítás megnyitójára. Helyszín: Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Esterházy-palota (9021 Győr, Király u. 17.) Kiállító művészek: Balogh Viktória Biró Dávid Biró Eszter Boldvai Balázs Czigány Ákos Csörgő Attila Dobokay Máté Eperjesi Ágnes Fodor Dániel János + Karas Dávid + Kristóf Gábor Haris László Jederán György Kiss Richárd Kútvölgyi-Szabó Áron Nagy Tibor Ősz Gábor Puklus Péter Puszt Zsófia Regős Benedek Schuller Judit Flóra Szabó Dezső Várnagy Tibor Indulás: 2019. 02. 02. 15 óra Budapest, Hősök Tere, autóbusz parkoló Hazaindulás: 2019.02.02. 21 óra Érkezés az indulási pontra. Az autóbuszra korlátozott számban tudunk regisztrációhoz kötött ingyenes helyeket biztosítani. Regisztráció a mobiltelefonos elérhetőség megküldésével a titkarsag@romer.hu címen. https://www.facebook.com/events/2227527857534529/
Archív
2019. január 27-én, vasárnap, 14.00-től ismét tárlatvezetés kerül megrendezésre az Enyészpontok 3.0 kiállítás keretei között, amely a Kádár kori zsidó identitást és antiszemitizmust dolgozza fel a képzőművészet eszközével. A kiállításról bővebben: A címadó enyészpont többértelmű kifejezés. Egyszerre a centrális perspektíva képszerkesztésének szakszava és az elmúlás egyik szinonimája. Az Enyészpontok első, 2016-os kiadása Budapest olyan helyszíneire fókuszált, amelyek 1944-45-ben a nyilas hatalomátvétel és a német megszállás tragikus színterei voltak. A tavalyi Enyészpontok 2.0. a kortárs képzőművészet által kevéssé feldolgozott és reflektált, 1945–1948 közötti időszak történéseit járta körül. Ebben a történelmileg meghatározó három évben több olyan zsidókat érintő pogrom, vérvád és lincselés történt Magyarország-szerte, amelyeknek legfeljebb a történelmi kutatásokban vannak nyomai, de a legutóbbi időkig nem kerültek be a köztudatba. Az Enyészpontok 3.0 a kora Kádár-korszak antiszemitizmusával és zsidó identitásával foglalkozik. A sorozat mostani része sok szempontból különbözik az elődjeitől. Egyfelől az eddigiek elsősorban online művészeti projektként működtek bemutatóval és kerekasztal-beszélgetéssel összefűzve. Az Enyészpontok 3.0 ezzel szemben nemcsak a szokásos tumblr felületen lesz elérhető, hanem klasszikus kiállítási formában is megjelenik. Másfelől tartalmilag is merőben különbözik az elődjeitől, hiszen a most tárgyalt időszakban nem a nyíltan erőszakos cselekményekre, gyilkosságokra reflektálnak a művészek, hanem sokkal nehezebben tetten érhető lappangó momentumokra. Széles körben elterjedt felfogás, hogy a Kádár-korszakban nem létezett zsidókérdés, nem volt antiszemitizmus. A résztvevő öt művész és egy művészettörténész azt vizsgálták, hogy milyen módon lehet árnyalni a kialakult képet. Kiállítók: Albert Ádám Esterházy Marcell Schuller Judit Flóra Szabó Nóra Szász Lilla Véri Dániel Kurátor: Don Tamás Grafikus: Bozzai Dániel Fordítás/Web: Sárai Vanda A tárlatvezetés 2019. január 27-én 14.00-tól 15.00-ig kerül megrendezésre. Helyszín: Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár II. em. 1077. Bp. Dohány u. 2 Kérjük a főbejárat felől érkezzenek, 13.30-tól. A kiállítás a második emeleti kiállítótér utolsó termében található. Támogató: Tom Lantos Intézet ******************************************************************** Please note that the language of the event will be Hungarian. Guided tour of the Vanishing Points 3.0 Exhibition on January 27, 2019, 2 pm. Venue: Hungarian Jewish Museum and Archives, 2nd floor 2. Dohány street, Budapest, 1077. More on the exhibition: The term ‘vanishing point’ is of an ambiguous nature, on the one hand it is a technical term used to describe a linear perspective, while on the other hand it is also a synonym of fading away. The first edition of Vanishing Points in 2016 revolved around Budapest locations that were tragic scenes of the Arrow Cross rule and the German occupation. Vanishing Points 2.0 addresses the events that occurred between 1945 and 1948, a period less examined and reflected in contemporary art. During these three years—that are of historical significance—Jewish people were victims of a number of pogroms, blood libels, and lynchings all around Hungary, which today are only subject to historical study at best, but not part of common knowledge. Vanishing Points 3.0 deals with the antisemitism and Jewish identity of the early Kádár-era. The newest part of this sequence differs from its predecessors in many aspects. The previous ones operated primarily as online art projects combined with a presentation and roundtable discussion. This time, Vanishing Point 3.0 will not only be available on the usual Tumblr page, but will also be exhibited in a more classical form. It will also be significantly different in its subject matter, as the artists don’t focus on the openly violent acts and murders of this time period, but they reflect on the those latent moments that are much more difficult to grasp. It is a widespread perception that there was neither a Jewish question, nor antisemitism in the Kádár-era. The five participating artists and one art historian examine how this established image of an era could be more nuanced. Exhibitors: Ádám Albert Marcell Esterházy Judit Flóra Schuller Nóra Szabó Lilla Szász Dániel Véri Curator: Tamás Don Graphic designer: Dániel Bozzai Translation/Web: Vanda Sárai The exhibition is on view between December 14, 2018 and February 7, 2019. Sponsor: Tom Lantos Institute https://www.facebook.com/events/246554522913348/
Archív
A kiállítást megnyitja: Abaffy Kinga (design- és művészetteoretikus) Szezonnyitó kiállítás a Casati Art Corner Galériában! "Az "Arcok, testek: lenyomatok, és átiratok" című kiállítás a Hibaista művészcsoport és a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója tagjainak munkáiból válogatva mutat fel olyan kortárs arc- és testábrázolásokat, melyek az azonosíthatóság és az azonosíthatatlanság, az emlékezés és a felejtés, az alakítás és az önátalakítás, a beavatkozás vagy épp a technikai, fotografikus képek készítése közben bekövetkezett eseti hibák, a véletlenszerűség A kiállítást megnyitja: Abaffy Kinga (design- és művészetteoretikus) Szezonnyitó kiállítás a Casati Art Corner Galériában! "Az "Arcok, testek: lenyomatok, és átiratok" című kiállítás a Hibaista művészcsoport és a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója tagjainak munkáiból válogatva mutat fel olyan kortárs arc- és testábrázolásokat, melyek az azonosíthatóság és az azonosíthatatlanság, az emlékezés és a felejtés, az alakítás és az önátalakítás, a beavatkozás vagy épp a technikai, fotografikus képek készítése közben bekövetkezett eseti hibák, a véletlenszerűség esztétikáját vizsgálják." (Gellér Judit, kurátor) Kiállítók: A. Fehér Vera, Altnőder Emese, Borsay Márti, Biró Eszter, Eperjesi Ágnes - Várnagy Tibor, Martinkó Márk, Rácmolnár Milán, Regős Benedek, Schumann Bianka, Schuller Judit Flóra, Sprenc Balázs, Szántói Lilla, Vachter János, Zselinsky Miroslav
