Azok a publikus események, amelyekben ezt az alkotói profilt megjelölték, de nem ő a publikáló Persona.
Archív
A kiálllítást megnyitja: Tóth Balázs Zoltán alteregója Cséka György A Rorschach Image című csoportos kiállítás az elmúlt ötven év magyar fotómunkáiból válogat. A három különálló kiállítótérben megrendezett tárlat a tükör és a tükrözés kérdéseivel foglalkozik, apropója a svájci pszichiáter, Hermann Rorschach halálának 100. évfordulója, aki a róla elnevezett tintafolttesztet a páciensei személyiségstruktúrájának feltérképezésére használta. A tárlaton Bak Imre, Czigány Ákos, Dobokay Máté, Eperjesi Ágnes, Erdély Miklós, Gerhes Gábor, Károlyi Zsigmond, Maurer Dóra, Méhes László, Németh Hajnal − Beöthy Balázs, Palotai Gábor, Perneczky Géza, Pinczehelyi Sándor, Ujj Zsuzsi, Vető János és Zalavári András analóg, digitális és kamera nélküli módszerrel készült alkotásai láthatóak. Először lesz teljes egészében látható Szabó Dezső Copy című legújabb „cameraless” sorozata. A megnyitó után 18:30 Szabó Dezső tárlatvezetése a kiállításán. A Rorschach Image az acb Galéria, Erdély Dániel, a Kisterem, a Neon Galéria, a Várfok Galéria és a Vintage Galéria segítségével valósult meg. A megnyitóra autóbusz indul Budapestről, a BAH csomóponti benzinkúttól 15:00 órakor. Az utazásra jelentkezni ímélcímmel és telefonszámmal lehet az arthouse@arthouseweb.hu ímélcímen, valamint a +36 88 425 204 telefonszámon. Részletek a Művészetek Háza Veszprém honlapján, http://www.arthouseweb.hu/ https://www.facebook.com/events/400695871924185/
Archív
Analízis – kortárs fotóművészet a Hetényi–Gonda Gyűjteményből Fotókiállítás megnyitja: Claudia Küssel, a Mai Manó Ház kurátora megtekinthető: 2019 04 29-ig A kiállítás a Budapest FotóFesztivál hivatalos programjának része. Hetényi Csaba közgazdász mintegy két évtizede gyűjt kortárs művészetet, az utóbbi időben egyre nagyobb figyelemmel a fotóművészetre (Baranyay András, Kerekes Gábor, Ujj Zsuzsi). A mostani válogatás neoavantgárd indíttatású munkákra fókuszál a korai hetvenes évek pozícióitól (Perneczky Géza, Vető János) olyan mai alkotókig, akik hasonló kísérleti jelleggel használnak fotóeljárásokat esztétikai és társadalmi dilemmák feltárására (Kis Varsó, Société Realiste). A tárlattal párhuzamosan a Vízivárosi Galéria kortárs festészeti anyagot mutat be a gyűjteményből. www.budapestphotofestival.hu https://www.facebook.com/events/554138848328100/
Archív
***For English please scroll down*** FORMABONTÓK Neoavantgárd és Új hullám a magyar fotóművészetben, 1965 - 2005 Az utóbbi évtizedben – itthon és külföldön egyaránt – egyre több művészet- és fotótörténész, műgyűjtő, kurátor és más szakember ismeri föl, hogy 1965 és 2005 között páratlanul gazdag, érdekes és értékes fotóművészet született meg s virágzott Magyarországon. Ez annak a közel negyven disszidens fotográfusnak és húsz-huszonöt fotográfiát is használó, non-konform művésznek volt köszönhető, akik elutasították a korszak hivatalos, giccses, szocialista humanista „művészi fotográfiáját”, és kortárs (amerikai, nyugat- és kelet-közép-európai) minták ihletésére fotográfiai kísérletekbe kezdtek. A magyar fotográfia történetében mindmáig ez volt az egyetlen korszak, amikor fotóművészeink nem tizenöt-húsz-huszonöt évvel kullogtak egy már elavult, klasszicizálódott, máshol már réges-rég lejárt divathullám után, hanem együtt lélegeztek a kortársaikkal – jól mutatják ezt a korabeli reprezentatív nemzetközi kiállítások és kiadványok! Az 1980 körül indult s az 1990-es években kiteljesedő Új hullám nem a neoavantgárd korszak (1965–1984) puszta tagadása volt, hanem hangsúlybeli különbségek voltak közöttük. Az egyik inkább ilyen, a másik meg inkább olyan volt. Máshova kerültek a hangsúlyok – de időnként akár még vissza is rendeződhettek. Mindenesetre: a neoavantgárd inkább közösségi – az Új hullám inkább individualista a neoavantgárd utópista – az Új hullám inkább kiábrándult, punk a neoavantgárd inkább komor, küldetéstudatos – az Új hullám laza, játékos a neoavantgárd médiumhasználata analitikus – az Új hullám adottnak veszi a fotónyelvi újításokat a neoavantgárd többnyire fekete-fehér – az Új hullám már gyakran színes, és gyakori a belefestés, a kiszínezés is, és így tovább. (Szilágyi Sándor, PhD, fotóművészeti író) Az Art+Text Budapest galéria elkötelezetten támogatja a magyar progresszív fotográfia hazai és külföldi bemutatását, népszerűsítését. 2017-ben megjelentette Szilágyi Sándor Neoavantgárd tendenciák a magyar fotóművészetben 1965–1984 című alapművét angol nyelven, fotográfiai programja részeként pedig egyéni kiállításokat szervez itthon (Kerekes Gábor, 2016; Koncz Csaba, 2018) és csoportos bemutatókat külföldön (Photo London, 2018; Paris Photo, 2018). A program kiterjesztéseképpen kerül sor az 1964–2000 közötti progresszív fotográfiát bemutató csoportos kiállításra az egri Kepes Intézetben. – Balla András, Bányay Péter, Baranyay András, Barta Zsolt Péter, Birkás Ákos, Drégely Imre, Eperjesi Ágnes, Erdély Miklós, Gábor Enikő, Gazsi Zoltán, Gémes Péter, Hajas Tibor, Halas István, Halász Károly, Haris László, Herendi Péter, Jokesz Antal, Kerekes Gábor, Koncz Csaba, Lőrinczy György, Maurer Dóra, Minyó Szert Károly, Pácser Attila, Perneczky Géza, Sóskuti Tibor, Stalter György, Szalai Tibor, Szerencsés János, Szilágyi Lenke, Szilágyi Sándor, Szirányi István, Szombathy Bálint, Telek Balázs, Tímár Péter, Tóth Gábor, Tóth György, Török László, Ujj Zsuzsi, Vécsy Attila, Vékás Magdolna, Vető János, Vincze László – Koncepció: Einspach Gábor és Szilágyi Sándor Kurátor: Rieder Gábor Megnyitja: Topor Tünde, az Artmagazin főszerkesztője A megnyitón Vető János ukulelézik majd. Megtekinthető: 2018. 09. 07. - 10. 06. Nyitvatartás: keddtől szombatig: 10:00 - 18:00 Támogató: Nemzeti Kulturális Alap és az egri Kepes Intézet Külön köszönet a kölcsönző intézményeknek: Chimera-Project Gallery, MissionArt Galéria, Neon Galéria és Vintage Galéria *** MUTINEERS Neo-avant-garde and New Wave in Hungarain Photography, 1965 - 2005 In the last decade an increasing number of art historians, photography historians, collectors, curators and other art world professionals –both in Hungary and abroad – have recognised the fact that between 1965 and 2005 a uniquely rich, intriguing and valuable kind of photography was born in Hungary where it thrived in subsequent years. This was thanks to some 40 mutineer photographers and 20-25 non-conformist artists who used photography too, all of whom rejected the official, kitsch, socialist-humanist “artistic photography” of the era and, inspired by contemporary (American, Western and Central-Eastern European) patterns, started to conduct photographic experiments. To this day, this was the only period in the history of Hungarian photography when our photographers did not lag 15-25 years behind an already outdated, classicized fashion wave which had long been superseded elsewhere, but breathed together with their contemporaries – something that can clearly be seen when looking at representative international exhibitions and publications of the time. New Wave, which began around 1980 and reached its apogee in the 1990s, was not the sheer negation of the Neo-avant-garde period (1965-1984); rather, the differences between the two were a matter of emphasis. One was more this, the other more that. Stresses were moved – and at times they would be moved back to their original places. Nevertheless: Neo-avant-garde is more social – New Wave is more individualistic Neo-avant-garde is utopian – New Wave is more disillusioned, punk Neo-avant-garde is more sombre, it has a sense of mission – New Wave is casual, playful Neo-avant-garde`s use of media is analytical – New Wave takes photographical innovations as a given Neo-avant-garde is mostly black-and-white – New Wave is often colourful, parts of it frequently painted or coloured in and so on and so forth. (Sándor Szilágyi, PhD, writer on art photography) Art+Text Budapest is committed to support the presentation and promotion of Hungarian progressive photography in Hungary and abroad. In 2017, together with Fotókultúra BT, the gallery published the seminal work Neo-avant-garde Trends in Hungarian Art Photography, 1965-1984 by Sándor Szilágyi in English, and as part of its photographic programme it has organised solo exhibitions in Hungary (Gábor Kerekes, 2016; Csaba Koncz, 2018) as well as group shows abroad (Photo London, 2018; Paris Photo, 2018). The group exhibition presenting progressive photography between 1964 and 2005 at the Kepes Institute in Eger will take place to further extend this programme. – András Balla, Péter Bányay, András Baranyay, Zsolt Péter Barta, Ákos Birkás, Imre Drégely, Ágnes Eperjesi, Miklós Erdély, Enikő Gábor, Zoltán Gazsi, Péter Gémes, Tibor Hajas, István Halas, Károly Halász, László Haris, Péter Herendi, Antal Jokesz, Gábor Kerekes, Csaba Koncz, György Lőrinczy, Dóra Maurer, Károly Minyó Szert, Attila Pácser, Géza Perneczky, Tibor Sóskuti, György Stalter, Tibor Szalai, János Szerencsés, Lenke Szilágyi, Sándor Szilágyi, István Szirányi, Bálint Szombathy, Balázs Telek, Péter Tímár, Gábor Tóth, György Tóth, László Török, Zsuzsi Ujj, Attila Vécsy, Magdolna Vékás, János Vető, László Vincze – Concept: Gábor Einspach and Sándor Szilágyi Curator: Gábor Rieder Opening speech by Tünde Topor, editor-in-chief of Artmagazin At the opening event János Vető will be playing the ukulele. On view: 07. 09. - 06. 10. 2018 Opening hours: Tuesday-Saturday: 10 am - 6 pm Supported by Nemzeti Kulturális Alap (National Cultural Fund of Hungary) and Kepes Institute Special thanks to the following institutions which have kindly agreed to loan their works to us: Chimera-Project Gallery, MissionArt Gallery, Neon Gallery and Vintage Gallery https://www.facebook.com/events/1836917159709897/
Archív
Perneczky Géza (1936) művészettörténész, képzőművész, műkritikus. Tanulmányai után könyvszerkesztőként, műkritikusként, TV-műsorok közreműködőjeként dolgozott. 1970 óta Németországban él, nyugdíjazásáigegy kölni középiskolában tanított. Az avantgárd művészeti áramlatokhoz csatlakozva képzőművészként, illetve művészeti teoretikusként és kritikusként tevékenykedik. Legutóbbi könyve: Héj és lepel. Pauer Gyula művészetéről (Noran, 2008). Perneczky Géza (1936) művészettörténész, képzőművész, műkritikus. Tanulmányai után könyvszerkesztőként, műkritikusként, TV-műsorok közreműködőjeként dolgozott. 1970 óta Németországban él, nyugdíjazásáig egy kölni középiskolában tanított. Az avantgárd művészeti áramlatokhoz csatlakozva képzőművészként, illetve művészeti teoretikusként és kritikusként tevékenykedik. Legutóbbi könyve: Héj és lepel. Pauer Gyula művészetéről (Noran, 2008). A szerdai FFS-programon Sebők Zoltán esztéta beszélget Perneczky Gézával a "A magyar fotóművészet emancipálódása" című cikk kapcsán: http://www.holmi.org/2008/02/a-magyar-fotomuveszet-emancipalodasa Időpont: 2009.10.21., szerda 19:00 Helyszín: ArtBázis, 1085 Budapest, Horánszky u. 25. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója
Archív
Helyszín: Vintage Galéria1053 Budapest, Magyar utca 26Megtekinthető: keddtől péntekig 14 -18 óráig. Helyszín: Vintage Galéria1053 Budapest, Magyar utca 26Megtekinthető: keddtől péntekig 14 -18 óráig.
