Azok a publikus események, amelyekben ezt az alkotói profilt megjelölték, de nem ő a publikáló Persona.
Archív
30 éve talpon! Vörösváry Ákos, a díszeli Első Magyar Látványtár és Kishonthy Zsolt, a miskolci alapítású MissionArt Galéria tulajdonosa beszélgetnek műkereskedelemről és az eufórikus évekről. A rendszerváltás hatása a műkereskedelemre csakúgy mint a művészetre még feldolgozatlan téma a hazai művészettörténetben. A korszakban, vagy akár egy-egy alkotói életműben kimutatni, hogy milyen esztétikai hatással bírt rá ez a politikai és társadalmi változás, igen nehéz és módszeres elméleti feladat. Arról nem is beszélve, hogy a kutatónak az irányzatok és stílusok feltérképezésére több évtizedes rálátásra van szüksége. Nem kétséges, hogy a GARTEN pódiumbeszélgetéseit azzal a céllal hoztuk létre, hogy az érdeklődő és szakmai közönséghez közelebb hozzuk a hazai művészettörténet általunk fontosnak tartott fejezeteit, ezzel is segítve az értékek feltárását, megbecsülését, az egyéni tájékozódást és ízlésformálást. Ebből az elgondolásból hívtuk meg beszélgetőpartnernek Kishonthy Zsoltot és Vörösváry Ákost, hogy meséljék el szerepüket a rendszerváltás kori magyar műkereskedelem elindításában, mely adalékul szolgálhat a magyar művészettörténet írás számára. A rendszerváltás előtt állami monopólium volt a műkereskedelem. A Bizományi Áruház egyedül uralta a régiség piacot. A kortársak műveit a Képcsarnok Vállalat értékesítette, kizárólag államilag megszabott áron. Élő művész alkotását aukcionálni tilos volt. Egyéni ízlés, látásmód nem befolyásolhatta művek és művészek értékét. Bár a nyolcvanas években lazítottak a nadrágszíjon, kereskedelmi magángalériát csak '89 után lehetett alapítani. A MissionArt Galéria és az Első Magyar Látványtár úttörőnek számított vállalkozásával ezen a téren. Mit jelentett akkor galériát alapítani? Támaszkodhattak-e saját ízlésükre, szakértelmükre? Milyen tervekkel vágtak neki? Hogyan alakult ki vevőkörük, és hogyan alakítottak ki kapcsolatot művészekkel? Egyáltalán mire volt fogékony akkor a kínálói és a vevői oldal? Pénz és művészet között mi volt a párbeszéd? Harminc év telt el a rendszerváltás óta. Mire volt elég ez az idő meglátásuk szerint? Az ELSŐ MAGYAR LÁTVÁNYTÁRRÓL „Gyűjtőnek lenni több, mint magánügy" - állítja Vörösváry Ákos a diszeli első Magyar Látványtár alapítója, aki családi örökségből vágott bele a műgyűjtésbe. Alapítványa 1990 tavaszán jött létre, mely a képzőművészet mellett ipar- és népművészeti tárgyak megőrzésével is foglalkozik. A Látványtár gyűjteménye múzeumi értékű darabokat is felsorakoztat Moholy-Nagy László, Korniss Dezső, Anna Margit munkáitól Vaszkó Erzsébet, Román György és Hortobágyi Endre festészetéig terjedően. A MISSIONART GALÉRIÁRÓL A MissionArt Galériát 1990-ben Miskolcon alapította Jurecskó László és Kishonthy Zsolt, az akkor tíz éves múzeumi gyakorlattal rendelkező két művészettörténész. Első sikereiket a nagybányai festészet feltárásával érték el. A galéria legjelentősebb vállalkozása a Magyar Nemzeti Galériával és a müncheni Haus der Kunsttal közösen rendezett Mattis Teutsch és a Der Blaue Reiter című kiállítás volt Budapesten és Münchenben, melyeket további kiállítások követtek Los Angelesben, Bécsben, Stuttgartban, Berlinben és Londonban. A 2010-es években a MissionArt Galéria többek között Ujj Zsuzsi, Wahorn András, feLugossy László, Kocsis Imre műveit tárta a nyilvánosság elé, munkásságukról könyvet jelentetett meg. Jelenleg Baranyay András és a nyolcvanas évek performanszait fotódokumentáló Makky György életművének feltárásán dolgoznak. - - - Belépő: 1.000.- Ft-os napijegy, mely ezen a napon minden programra érvényes; 18 éves korig ingyenes; Lovasi lakcímkártyával rendelkezőknek és nyugdíjasoknak félárú. - - - Online lapozható Garten 2020 katalógus >> calameo.com/read/004820596772f189da99d - - - Garten 2020 program >> www.garten2020.com - - - Instagram >> www.instagram.com/resident_art_garten https://www.facebook.com/events/699160994266677/
Archív
A hatvanas-hetvenes évek fotórealista festészete Kelet-Európában éppúgy jelen volt, mint Amerikában vagy Európa nyugati részén, jóllehet a realista ábrázolás egészen más hagyományokkal, hatalmi elvárásokkal találkozott és másfajta hétköznapokat élt. A kiállítás kísérletet tesz a párhuzamos jelenségek együttes bemutatására, a fogyasztói társadalom és a hiánygazdaság pillanatképeinek szimultán megfestésére. A hatvanas-hetvenes évek fotórealista festészete Kelet-Európában éppúgy jelen volt, mint Amerikában vagy Európa nyugati részén, jóllehet a realista ábrázolás egészen más hagyományokkal, hatalmi elvárásokkal találkozott és másfajta hétköznapokat élt. A kiállítás kísérletet tesz a párhuzamos jelenségek együttes bemutatására, a fogyasztói társadalom és a hiánygazdaság pillanatképeinek szimultán megfestésére. A Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum 2011 szeptemberében széles körű nemzetközi együttműködés keretében mutatja be a fotórealizmus kelet-közép európai alkotásait az ismert amerikai és nyugat-európai művekkel párhuzamba állító kiállítását. A hatvanas évek végével kibontakozó, a valóság festészeti ábrázolását a fotografikussal versenyeztető fotórealizmus jórészt amerikai és nyugat-európai alkotók és művek révén ismert. A budapesti Ludwig Múzeum kiállításának célja, hogy a korábban Bécsben (MUMOK, 2010. október 22 - 2011. február 13.) majd Aachenban (2011. március 13 - június 19.) bemutatott, a Ludwig gyűjtemények anyagára építő megközelítések mellé a kelet-közép európai régió hasonló tendenciáinak mozgósításával újakat rendeljen, a hidegháborús realizmus összetettebb értelmezéséhez kínálva így szempontokat. A képek válogatásakor az elsődleges cél nem egy példaszerű festészeti minőség bemutatása volt. A fotórealizmus vállalt feladata, a fotóillúzió megközelítése (ennek különösen kedvelt terepe az utcai tükröződések és az arc ráncainak labirintusai) többször háttérbe szorult egy másik szempont, a hidegháború hétköznapjainak és a hiánygazdaság realizmusának felidézése mellett. A látás és az ábrázolás vizsgálata érdekében gyakorolt technikai perfekcionizmus helyett sok esetben a témaválasztás jelentésessége és a kritikai szempontok kapnak nagyobb jelentőséget. A fotografikus ábrázolás élethűségét kihívó analitikus festészet különböző mértékben és elkötelezettségekkel ugyan, de párhuzamokra és követőkre talált az egykori vasfüggöny keleti oldalán is. A politikai és kulturális kontextusok eltérései, a realizmus történeti hagyománya, a művészeti piac és a fogyasztói kultúra hiánya azonban gyökeresen más perspektívát rajzolt a kelet-európai fotóalapú realizmus elé. A képzőművészeti fotóhasználat Kelet-Közép Európában is gazdag és sokat kutatott téma, a fotórealizmus ezen belül mégis egy viszonylag marginális fejezetet jelent. A fotó átírása túlságosan szó szerinti, a festésmód túlságosan mintakövető, a technikai pontosság maga alá gyűri a személyességet és a kockázatot - ismert érvek, amelyek azonban figyelmen kívül hagyják az előkép- és a témaválasztásban rejlő politikumot. Egészen más vállalás a feszes magazincímlapok, tökéletesen exponált reklámfotók, műtermi beállítások helyett a sokszor jóindulattal is csak közepesen sikerült családi vagy sajtófotók megfestése - ilyenkor a hangsúly az ábrázolás kihívásairól a valóságéra helyeződik át. A kiállítás nemzetközileg is jól ismert és csaknem elfeledett alkotók műveiből egyaránt válogat, lehetőséget adva a közelmúlt egy sok alakban létező művészeti tendenciájának elsősorban történeti alapú újraértelmezésére. A kiállításon szereplő művészek Robert Bechtle, William Beckman, France Berko Berčič, Bernáth(y) Sándor, Milan Bočkay, Corneliu Brudascu, John Clem Clarke, Chuck Close, Robert Cottingham, Csernus Tibor, Milutin Dragojlović, Don Eddy, Richard Estes, Halina Eysymont, Jadranka Fatur, Fehér László, Julián Filo, Gérard Gasiorowski, Franz Gertsch, Ralph Goings, Ion Grigorescu, Tadeusz Grzegorczyk, Jean Olivier Hucleux, Kelemen Károly, Konrad Klapheck, Kocsis Imre, Łukasz Korolkiewicz, Ewa Kuryluk, Lakner László, Matei Lazarescu, Richard McLean, Méhes László, Méhes Lóránt, Franc Mesarič, Jacques Monory, Malcolm Morley, Lowell Nesbitt, Nyári István, Theodor Pištěk, Sigmar Polke, Stephen Posen, Gerhard Richter, Veronika Rónaiová, James Rosenquist, Mimmo Rotella, Andrzej Sadowski, John Salt, Ben Schonzeit, Paul Staiger, Andrzej Strumiłło, Andrzej Szumigaj, Andrzej Tryzno, Gerd Winner A kiállítás együttműködő partnerei: Museum Moderner Kunst Stiftung Ludwig Wien Ludwig Forum für Internationale Kunst, Aachen
Archív
A Szent István Király Múzeum szeretettel lát mindenkit Nagy Gábor György Hamisgyöngyök című kiállítására, melyet Balázs Katalin nyit meg.Nagy Gábor György pályája 1990-es évek közepén, egy új képzőművész generáció tagjaként indult. Tanulmányai során - melyeket 1997-ben fejezett be a Magyar Képzőművészeti Főiskola Mesterképző Intézetében - mesterei voltak Károlyi Zsigmond, Molnár Sándor, Maurer Dóra és Kocsis Imre. A Szent István Király Múzeum szeretettel lát mindenkit Nagy Gábor György Hamisgyöngyök című kiállítására, melyet Balázs Katalin nyit meg.Nagy Gábor György pályája 1990-es évek közepén, egy új képzőművész generáció tagjaként indult. Tanulmányai során - melyeket 1997-ben fejezett be a Magyar Képzőművészeti Főiskola Mesterképző Intézetében - mesterei voltak Károlyi Zsigmond, Molnár Sándor, Maurer Dóra és Kocsis Imre.E kiállításon bemutatandó, hét sorozatba sorolható műveinek mindegyike (mintegy ötven mű) computer print. Idézetrendszerükben magukba foglalják a művészettörténet, a banális álomképek és a geometria világát is, így az alkotó művei kapcsán a legtöbbet emlegetett jelző: "metafizikus".A kiállítás alkalmából katalógus jelenik meg, melyben a bevezető tanulmányt Készmann József írta: "Gyöngyházfényű örökkévalóság" címmel.Helyszín:Szent István Király Múzeum - RendházCím: 8000 - Székesfehérvár (Fejér)Fő ut ca 6.Tel: (22) 315-583Fax: (22) 311-734E-Mail: rendhaz.szekesfehervar@museum.huNyitvatartás: III.4-IV.27.: K-V 10-14IV.28-IX.28.: K-V 10-16X.1-XII.21.: K-V 10-14
