Azok a publikus események, amelyekben ezt az alkotói profilt megjelölték, de nem ő a publikáló Persona.
Archív
Besnyő Éva egyike a 20. század azon női fotográfusainak, akik a fényképezést nemcsak szakmának, hanem hivatásnak tekintették, egyben a konvencióktól mentes, önálló életút lehetőségét is felismerték benne. Kísérletező látásmódja az avantgárd művészek sorába emelte, függetlenség iránti vágya az új kulturális formák és szerepek megélésére és megmutatására ösztönözte. A Személyes távolság. Besnyő Éva fotográfiái című kiállítás katalógusa a Kassák Múzeum Életmód és társadalmi mozgalmak a modernitásban című sorozatához illeszkedve a modernitás viszonyrendszerében helyezi el Besnyő Éva pályáját. Csatlós Judit és Juhász Anna Mária kurátorok azt vizsgálják, hogy Besnyő Éva munkásságában milyen módon jelent meg a fotográfus etikai felelőssége, Acsády Judit szociológus írása a nőtörténeti vonatkozásokat helyezi a fókuszba, Marion Beckers és Elisabeth Moortgat művészettörténészek 1991-ben készített interjúja pedig az élettörténet megrendítő részletei mellett kitér a magyar vonatkozásokra is. A Goethe Intézet támogatásával megjelenő kétnyelvű katalógus gazdag képválogatása átfogó betekintést ad a Hollandiában elhunyt fotográfus páratlan életművébe, méltóképpen kiegészítve a Kassák Múzeumban tavaly ősszel megrendezett Besnyő kiállítás anyagát. A katalógust bemutatja és a beszélgetést moderálja: Cséka György Résztvevők: Acsády Judit szociológus, Csatlós Judit és Juhász Anna Mária a kiállítás kurátorai, Thury Lili grafikus A programon való részvétel ingyenes, de kizárólag védettségi igazolvánnyal vagy 48h nem régebbi negatív Covid-tesz bemutatásával lehetséges. Intézetünk területén a maszk használata kötelező. A program magyar nyelvű. / / KATALOG-PRÄSENTATION: Persönliche Distanz – Fotografien von Eva Besnyö Éva Besnyő ist eine der Fotografinnen des 20. Jahrhunderts, die die Fotografie nicht nur als Beruf, sondern auch als eine Berufung auffassten und darin zugleich die Möglichkeit eines eigenwilligen Lebenswegs ohne Konventionen erkannten. Ihre experimentierende Sichtweise brachte sie an die Seite von Avantgarde-KünstlerInnen, und ihr Wunsch nach Unabhängigkeit ermutigte sie, neue kulturelle Formen und Rollen zu erproben und auszudrücken. Der Katalog zur Ausstellung Persönliche Distanz. Éva Besnyős Fotografien stellt als Teil der Reihe Lebensstil und soziale Bewegungen in der Moderne des Kassák-Museums ihren Werdegang in den Kontext der Moderne. Die Kuratorinnen Judit Csatlós und Anna Mária Juhász untersuchen, wie sich die ethische Verantwortung der Fotografie im Werk von Éva Besnyő widerspiegelt. Die Soziologin Judit Acsády rückt in ihrem Essay Aspekte der Frauengeschichte in den Mittelpunkt, die Kunsthistorikerinnen Marion Beckers und Elisabeth Moortgat legen in ihrem Interview mit Besnyő aus dem Jahr 1991 neben ergreifenden Details ihrer Lebensgeschichte auch die ungarischen Bezüge frei. Die reiche Auswahl an Bildern in diesem zweisprachigen Katalog, der mit Unterstützung des Goethe-Instituts herausgegeben wurde, gibt einen umfassenden Einblick in das außergewöhnliche Werk der in den Niederlanden verstorbenen Fotografin und ist eine würdige Ergänzung zur Besnyő-Ausstellung im Kassák-Museum im vergangenen Herbst. Der Katalog wird von György Cséka vorgestellt, der auch die Diskussion moderiert. Teilnehmer: Judit Acsády, Soziologin, Judit Csatlós und Anna Mária Juhász, Kuratorinnen der Ausstellung, Lili Thury, Grafikerin Die Teilnahme ist mit einem gültigen Impfpass, Immunitätsnachweis oder einem negativen Covid-Test, der nicht älter als 48 Stunden ist, möglich. Im Institut ist die Benutzung einer Maske obligatorisch. Die Veranstaltung ist in ungarischer Sprache. https://www.facebook.com/events/472786257762517/
Archív
A XXI. Nemzetközti-Magyar Fotószalon Pannon régió/Győr kiállításon részt vevő fotósok: Barakonyi Károly, Bárdos Tamás, dr. Demeter János, Déri Judit, Dudás Nándor Emil, Fekete Tamás, Göndör László, Hegedűs Erika, Hipságh Gyöngyi, Jámbori Tamás, Juhász Annamária, Károlyi Barnabás, Kinda Botond, Király Erika, Kirchné Máté Réka, Kovács Norbert, Körmendy Teréz, Laki Zoltán, Ligeti László, Magdó István, Mekli Zoltán, Mészáros T. László, Mónos Gábor, Nagy Lajos, Novák Mihály, Papp Elek, Petőcz Tamás, Péli László, Prauda Miklós, Sedliak Pál, Dr. Simán László, Szathmáry - Király Ádám, Székelyné Opre Mária, Tóth Lajos, Tóth Szabolcs, Ujhelyi Zsolt, Vida József,
Archív
" Tisztelettel meghívom Önt a Magyar Fotóművészek Világszövetsége által szervezett XXI. Nemzetközti-Magyar Fotószalon pannon régió fotósainak kiállítás megnyitójára november 12.-én Győrbe. Kiállító fotósok: Barakonyi Károly, Bárdos Tamás, dr. Demeter János, Déri Judit, Dudás Nándor Emil, Fekete Tamás, Göndör László, Hegedűs Erika, Hipságh Gyöngyi, Jámbori Tamás, Juhász Annamária, Károlyi Barnabás, Kinda Botond, Király Erika, Kirchné Máté Réka, Kovács Norbert, Körmendy Teréz, Laki Zoltán, Ligeti László, Magdó István, Mekli Zoltán, Mészáros T. László, Mónos Gábor, Nagy Lajos, Novák Mihály, Papp Elek, Petőcz Tamás, Péli László, Prauda Miklós, Sedliak Pál, Dr. Simán László, Szathmáry - Király Ádám, Székelyné Opre Mária, Tóth Lajos, Tóth Szabolcs, Ujhelyi Zsolt, Vida József, " Forrás
Archív
A Petőfi Irodalmi Múzeum–Kassák Múzeum tisztelettel meghívja Önt a SZEMÉLYES TÁVOLSÁG − BESNYŐ ÉVA FOTOGRÁFIÁI című kiállítás megnyitójára. A kiállítást megnyitja: Dr. Acsády Judit, szociológus. A megnyitó időpontja: 2020. szeptember 11., péntek, 18.00 A megnyitó helyszíne: Kassák Múzeum, 1033 Budapest, Fő tér 1. Kurátorok: Csatlós Judit, Juhász Anna Mária Projektvezető: Feigl Nóra, Sasvári Edit Együttműködő partner: Goethe Intézet Budapest Besnyő Éva (1910-2003) nevét Magyarországon leggyakrabban a két világháború között kibontakozó szociofotó mozgalommal kapcsolatban említik, amely a társadalmi problémák feltárását és dokumentálását tűzte ki céljául. Második hazájában, Hollandiában viszont az egyik legkeresettebb építészeti fotósként, majd az 1970-es évek nőmozgalmának megörökítőjeként vált ismertté. A Kassák Múzeum szeptemberben nyíló időszaki kiállítása Besnyő Évát a modernitás jellegzetes képviselőjeként, karrierjét pedig a konvencióktól független, szabad női életút modelljeként mutatja be. A professzionális fotográfusi lét tette lehetővé számára az egzisztenciális függetlenséget, és a választott életforma szabad megélését. A kiállítás így a művészeti tevékenység és a szakmai megbízások szintéziseként mutatja be az életművet, és annak tematikus csomópontjain túl Besnyő alkotói módszerét és látásmódját helyezi a középpontba. Az életmű visszatérő kérdése a fényképezés alanyával kialakított változó viszony és a fényképész részvétele az adott szituációban, amelyet Besnyő rendszerint a távolság és a közelség fogalmaival ír le. A személyes távolság címválasztás erre az időben és térben alakuló fényképezési gyakorlatra reflektál. A kiállítás 2020. december 13-ig tekinthető meg. http://kassakmuzeum.hu/index.php?p=kiallitas&id=666 _______________ The Petőfi Literary Museum - Kassák Museum cordially invites you to the opening of the exhibition PERSONAL DISTANCE − THE PHOTOGRAPHS OF ÉVA BESNYŐ Opening speech by Dr. Acsády Judit, Sociologist Date: Friday, 11 September 2020, 6 pm Venue: Kassák Museum, 1 Fő tér, 1033 Budapest Curated by Judit Csatlós, Anna Mária Juhász Project leaders: Nóra Feigl and Edit Sasvári Cooperating partner: Goethe-Institut Budapest In Hungary, Eva Besnyö (1910-2003) is usually associated with the “sociophoto” movement, which aimed to explore and document social problems in the period between the two world wars. In her second homeland, however, the Netherlands, she was renowned for her architectural photography and – in the 1970s – for her photographic record of the women’s movement. The Kassák Museum’s exhibition, opening in September, presents Eva Besnyö as a distinctive representative of modernity, and her career as the model of how a woman can live a free, independent life unshackled by convention. By establishing herself as a professional photographer, she attained a financial independence that enabled her to choose her own way of life. The Kassák Museum’s exhibition therefore presents her life’s work as a synthesis of artistic activity and photographic commissions. It goes beyond the thematic highlights of her oeuvre to explore Besnyö’s artistic methods and way of seeing. A recurring question throughout her life was the changing relationship with the photographed subject and the photographer’s participation in the situation. She frequently described this in terms of the concepts of distance and proximity. The exhibition title – Personal Distance – reflects the approach to photography that developed as she moved on in space and time. The exhibition is on view until 13 December 2020. https://www.facebook.com/events/1041744466256505/
Archív
Virtuális tárlatvezetések a kiállításról: Juhász Anna: https://youtu.be/bAMLqMTlpao Orvos-Tóth Noémi: https://youtu.be/548qZqwF3ac Fodor Tamás: https://youtu.be/6aaIOR9JOA4 Süveg Márk SAIID: https://youtu.be/jGrnJ1qYVS4 A járványügyi veszélyhelyzetre való tekintettel a Műcsarnok március 17-től határozatlan időre bezárt. A kiállítás jelenleg online érhető el: http://mucsarnok.hu/panoramafoto/ventura Magyarország legnagyobb fotográfiai eseménye, a BUDAPEST FOTÓFESZTIVÁL 2020. február 28-án negyedik alkalommal ünnepli a fotográfiát a MŰCSARNOKBAN induló rendezvénysorozatával. A Fesztivált ezúttal egy olyan kiállítás nyitja meg, amely a képzőművészet és a fotográfia, a képzelet és a valóság határán épült különleges képi világával varázsolja el a látogatókat. Paolo Ventura Velencéje ismerős és mégis idegen. Az a benyomásunk, hogy talán csak a képzeletben létezett, pedig minden eleme annyira valóságos. Akárcsak maga a történelem, a közös múltunk. A különös, nyomasztó, félelmetes emlékekről gyakran szeretnénk azt hinni, csak rémálmokban léteznek. Hogy a múltat elszenvedők talán csak egy álomszerű bábszínház kicsiny figurái voltak, nem pedig hús-vér emberek. Az alkotó, Ventura így vall projektjéről: „A történet minden egyes képe ebben a képzeletbeli Velencében készült, amelyet saját kezűleg építettem fel kicsiben. A sztori egyetlen, valóban megtörtént része a náci hadsereg és az olasz rendőrség bevonulása a gettóba 1943 decemberében." Az Automaton Velencében játszódik a második világháború alatt, amikor a német hadsereg bevonult Észak-Olaszországba, hogy megakadályozza korábbi szövetségese elpártolását. Egy olyan történet az alapja, amelyet Paolo Ventura még a gyermekkorában hallott mesekönyv szerző édesapjától. Főszereplője egy idős zsidó órás, aki 1943-ban, a náci megszállás és az olasz történelem talán legsötétebb korszakában igyekszik boldogulni a velencei gettóban. A történet ebben az elhagyatott, zárt és rettegéssel teli városrészben bontakozik ki. Az öregúr elhatározza, hogy felépíti az automatont (egy robotfiút), aki társaságot nyújt neki a sötét napokban, és családtagként él vele. Az ember formájú automata gépezetek régóta megmozgatják a művészek képzeletét. Elég csak a népszerű balett, a Coppélia szintén órásmester hőse által teremtett leányra, vagy Offenbach népszerű operájának énekes robotjára gondolnunk. De az olasz mese életre kelt bábja, Pinokkió is eszünkbe juthat. A robotokat életre hívókat bár csodálták, de félték és gúnyolták is. A tágabb közösség gyakran kizárta őket. S az emberi robotok – legyenek csodálni vagy félni valók – arra is emlékeztettek, hogy az emberiség talán nem képes boldogulni a saját maga teremtette világban. Ötszáz éve, 1516-ban jelölték ki a gettónak nevezett kis városrészt a zsidók lakhelyéül. Maga a gettó szó is velencei eredetű s itt játszódik Shakespeare Velencei kalmárja is. Az évszázadok alatt sokféle zsidó kultúra találkozott és hatott egymásra a zsúfolt és szűk utcákon meg az öt zsinagógában. A gettó falainak lerombolója a modern Európa szimbolikus hőse, Napóleon volt. A náci megszállás alatt – az addigra már megfogyatkozott közösségből – több száz zsidót hurcoltak el és közülük csak alig néhányan élték túl a trieszti és auschwitzi táborokat. >>>>>>>>>>> Hungary’s largest-scale photography show, the BUDAPEST PHOTO FESTIVAL 2020, celebrates photographic art for the fourth time with its series of events to run in the MŰCSARNOK from 28 February. This time the Festival opens with an exhibition where visitors can enter a magical pictorial world on the borderline of fine art and photography, fiction and reality. Paolo Ventura’s Venice is at once familiar and unknown. The photographs create the impression as if it only existed in our fantasy, even though all its elements are so real. Akin to history, humanity’s shared past. We often wish to imagine that strange, oppressive and fearful memories only exist in nightmares. That those who suffered the past were only tiny figurines in an imaginary puppet theatre and not flesh-and-blood people. This is how the creator, Ventura described his project: “Each photo was taken in an imaginary Venice, of which I built a model in miniature. The only part of the story that happened in reality was the Nazis and the Italian police entering the ghetto of Venice in December 1943.” The Automaton takes place in Venice during WWII, at a time when the Nazis entered North Italy to stop their former allies from falling away. It was created based on a story that Ventura was told in his childhood by his father, an author of children’s books. The protagonist is an elderly Jewish watchmaker, who tried to survive in the ghetto of Venice in 1943, during what was perhaps the darkest period of Nazi occupation in Italian history. The story unfolds in the deserted, enclosed part of town filled with terror. The old Jew builds an automaton (a robot boy), who keeps him company in this time of darkness and lives with him as a family member. Automatons have long captured artists’ imagination. Think of the dancing doll created by the watchmaker protagonist of the popular ballet, Coppélia, and the singing automaton of Offenbach’s famous opera, The Tales of Hoffmann. And of course there is Pinocchio, the puppet that is brought to life. Although people who created automatons were admired, they were at the same time feared and ridiculed. What is more, they were often excluded from the wider community. Automatons – whether admirable or fearsome – made people wonder if humanity would be able to survive in the world it created itself. It was exactly in Venice more than five hundred years ago, in 1516, that a group of people were first forced to live in a ghetto because of their religion: the Campo di Ghetto Nuovo was founded by the Doge Loredan and its walls dismantled by the symbolic hero of modern Europe, Napoleon. The word ‘ghetto’ itself comes from Venice, the city where Shakespeare’s Merchant of Venice is also set. Over the many centuries various Jewish cultures intermingled and shaped one another in Venice’s crowded alleyways and its five synagogues. During the Nazi occupation hundreds of Jews were deported from the by then decimated Jewish community and only some of them survived the camps in Trieste and Auschwitz. Kurátor/Curator: SZARKA Klára https://www.facebook.com/events/721788181984907/
Archív
A Műcsarnok, Juhász Anna, Orvos-Tóth Noémi és Fodor Tamás után felkérte Süveg Márk "SAIID" slammer-t, költőt, hip hop előadót is, hogy otthonából kalauzolja a vendégeket Paolo Ventura: Velencei történet / Automaton c. kiállításában, amely a képzőművészet és a fotográfia, a képzelet és a valóság határán épült különleges képi világával varázsolja el a látogatókat. Képernyő elé várunk minden érdeklődőt Süveg Márk Saiid rendhagyó, virtuális tárlatvezetésére otthonról június 7-én, vasárnap 18.00 órakor. A kiállítás virtuális sétája a http://mucsarnok.hu/panoramafoto/ventura/ címen tekinthető meg, a virtuális tárlatvezetést itt tesszük közzé a megjelölt időpontban. Paolo Ventura Velencéje ismerős és mégis idegen. Az a benyomásunk, hogy talán csak a képzeletben létezett, pedig minden eleme annyira valóságos. Akárcsak maga a történelem, a közös múltunk. A különös, nyomasztó, félelmetes emlékekről gyakran szeretnénk azt hinni, csak rémálmokban léteznek. Hogy a múltat elszenvedők talán csak egy álomszerű bábszínház kicsiny figurái voltak, nem pedig hús-vér emberek. (részlet Szarka Klára kurátori szövegéből) https://www.facebook.com/events/722725071887252/
Archív
A Műcsarnok, Juhász Anna sikeres virtuális tárlatvezetése után felkérte Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológust is, hogy a meghirdetett helyszíni tárlatvezetés helyett otthonából kalauzolja a vendégeket Paolo Ventura: Velencei történet / Automaton c. kiállításában, amely a képzőművészet és a fotográfia, a képzelet és a valóság határán épült különleges képi világával varázsolja el a látogatókat. Képernyő elé várunk minden érdeklődőt Orvos-Tóth Noémi rendhagyó, virtuális tárlatvezetésére otthonról. A kiállítás virtuális sétája a http://mucsarnok.hu/panoramafoto/ventura/ címen tekinthető meg, a virtuális tárlatvezetést itt, az esemény FaceBook oldalán tesszük közzé a megjelölt időpontban. Az alkotó, Ventura így vall projektjéről: „A történet minden egyes képe ebben a képzeletbeli Velencében készült, amelyet saját kezűleg építettem fel kicsiben. A sztori egyetlen, valóban megtörtént része a náci hadsereg és az olasz rendőrség bevonulása a gettóba 1943 decemberében." https://www.facebook.com/events/585703268825512/
Archív
A Műcsarnok, alkalmazkodva a kialakult helyzethez felkérte Juhász Anna irodalmár, kulturális menedzsert, hogy a meghirdetett helyszíni tárlatvezetés helyett otthonából kalauzolja a vendégeket Paolo Ventura: Velencei történet / Automaton c. kiállításában, amely a képzőművészet és a fotográfia, a képzelet és a valóság határán épült különleges képi világával varázsolja el a látogatókat. Képernyő elé várunk minden érdeklődőt Juhász Anna rendhagyó, virtuális tárlatvezetésére otthonról. A kiállítás virtuális sétája a http://mucsarnok.hu/panoramafoto/ventura/ címen tekinthető meg, a virtuális tárlatvezetést itt, az esemény oldalán tesszük közzé a megjelölt időpontban. Az Automaton Velencében játszódik a második világháború alatt, amikor a német hadsereg bevonult Észak-Olaszországba, hogy megakadályozza korábbi szövetségese elpártolását. Egy olyan történet az alapja, amelyet Paolo Ventura még a gyermekkorában hallott mesekönyv szerző édesapjától. Főszereplője egy idős zsidó órás, aki 1943-ban, a náci megszállás és az olasz történelem talán legsötétebb korszakában igyekszik boldogulni a velencei gettóban. A történet ebben az elhagyatott, zárt és rettegéssel teli városrészben bontakozik ki. Az öregúr elhatározza, hogy felépíti az automatont (egy robotfiút), aki társaságot nyújt neki a sötét napokban, és családtagként él vele. (részlet Szarka Klára kurátori szövegéből) https://www.facebook.com/events/638124086747402/
Archív
Létezik-e a 80-as generáció? Mik azok a közös vonások, élmények, jelenségek, amik összekapcsolják ezt a korosztályt? Hogyan emlékszünk egy korszakra, és hogyan dolgozhatjuk fel azt vizuálisan? Mi a fotografikus kép szerepe az emlékezésben? Moderátor: Tarr Ferenc, Kontra Műhely A beszélgetés résztvevői: - Juhász Anna művészettörténész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem képzőművészet-elmélet szakos hallgatója - Korenyák Zsófi szociológus, szociális munkás, Kontra Műhely ’80-as generáció című kiadványának egyik szerzője Létezik-e a 80-as generáció? Mik azok a közös vonások, élmények, jelenségek, amik összekapcsolják ezt a korosztályt? Hogyan emlékszünk egy korszakra, és hogyan dolgozhatjuk fel azt vizuálisan? Mi a fotografikus kép szerepe az emlékezésben? Moderátor: Tarr Ferenc, Kontra Műhely A beszélgetés résztvevői: - Juhász Anna művészettörténész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem képzőművészet-elmélet szakos hallgatója - Korenyák Zsófi szociológus, szociális munkás, Kontra Műhely ’80-as generáció című kiadványának egyik szerzője - Rajcsányi Gellért, 1981-es évjáratú újságíró, blogger, a Mandiner főszerkesztő-helyettese; balatoni gyerekből bringás budapesti belvárosi zsurnalisztává lett, Európa-rajongó konzervatív anarchista. A beszélgetés élőben itt:
