Azok a publikus események, amelyekben ezt az alkotói profilt megjelölték, de nem ő a publikáló Persona.
Archív
Az ötévente megrendezésre kerülő Fotóművészeti Nemzeti Szalonnak nem a krónikaírás a feladata: vállaltan személyes válogatás az utóbbi évek fotóműveiből. Régebben a művészeti szakmák törekedtek a történések lejegyzésére évkönyvek, almanachok kiadásával, ma már úgy gondoljuk „úgyis minden fent van a neten”. Ám a világháló nem pótolja az áttekintést, az összefüggések megmutatását, az értékek kiemelését. A művészi önkifejezés útjain sokan járnak-kelnek, különböző irányokba, eltérő sebességgel, intenzitással, más-más céllal. Mindegyikük útjának van létjogosultsága, tulajdonképpen valamennyi érdemes lehet a megmutatásra. Ennyi hely persze nincs a világ egyetlen kiállítóhelyén sem. Dönteni kellett tehát, merre induljunk az idei fotószalon szervezésének megkezdésekor. A kiválasztott, százötvennél több fotográfus különféle utakon közelíti bevallott vagy burkolt célját, ami nem más, mint koherens életművet építeni folyton változó, alakuló világunkban. Ezek az utak sokféleképpen definiálhatók, átnevezhetők, mint az igazi utak is, de véleményünk szerint nagyrészt lefedik a kortárs magyar fotográfia térképét. A hagyományos, történelmi távlattal rendelkező széles sztráda a dokumentarista szemléletű, társadalomkritikai célzattal készített fotók útja, melyen gyakran riportszerű, néha szociális hevülettel készült képek vagy fotóesszék hasítanak. A dokumentarista szemléletű megközelítéshez képest egy másik út az intim, személyes naplószerű fotózás, amely hangsúlyozottan a mindennapi életből meríti témáit. Forgalmas, sokak által járt út a konceptuális fotográfia, ahol az előzetes gondolat, a koncepció gyakran fontosabb, mint az azt követő esztétikai megvalósítás mikéntje. A manipulált képalkotás ösvényét is sok alkotó járja. Minden kép, ami tagadásos viszonyban van a bármilyen okokból el nem fogadható valósággal, amely kevesli a meglévő elemek hagyományos elrendezése kínálta készletből alkotható képek művészi hatását, az szívesen feszegeti a valóság és a fikció határait, igen gyakran át is lépve azokat, ezáltal egy új, saját személyére szabott kvázi valóságot teremtve. Szembemenve ezekkel mutatjuk be az automatizált gépi képcsinálás minden formáját elutasító archivisták, azokét, akik visszanyúlnak a fotográfia két évszázados múltjához, rekonstruálva a korabeli eljárásokat, hosszas és bonyolult handmade módon alkotva meg képeiket. Egy 2026-ban a fotográfiai tendenciákat felmutatni kívánó szalonkiállítás nem teheti meg, hogy ne vonultassa fel a mesterséges intelligencia (MI) segítségével, vagy teljesen azzal készített képeket. Ez jelenleg a fotográfia legdinamikusabban változó iránya. A kiállítótermek alkotásai által jól kirajzolható ívet, a kiválasztott kiállító művészeket alapként hordozza, tartja az MMA Kiadó és az MMKI gondozásában most megjelenő giga-vállalkozás: a háromszáz fotográfus hatszáz képét és háromszáz rövid esszét tartalmazó album, A magyar fotóművészet háromszáz alkotója, melynek kortárs művészei közül választottuk a szalon kiállítóit. Bán András és Kincses Károly, a kiállítás kurátorai A borítóképen: Hernád Géza: Emulziórajz, 1/3, Egér és kísértet Műcsarnok nyitva tartás: kedd - vasárnap 10.00-18.00, csütörtök 12.00-20.00, hétfő: zárva https://www.facebook.com/events/801757376094810/?event_time_id=801757379428143
Archív
Kurátori tárlatvezetés a Valós és mesterséges identitások kiállításon Molnár Veronikával A Budapest FotóFesztivál indulása óta kitüntetett szerepet kapnak a magyar fotográfusok, évente egy-egy tematika kapcsán invitálva őket a közös gondolkodásra, diskurzusra. A klasszikus művészeti műfajok jelenének feltérképezése több tematika mentén megvalósult az elmúlt években. Ezt továbbgondolva 2025-ben a fotográfia területét (is) érzékenyen érintő és újabb kihívásokkal szembesítő mesterséges intelligencia kérdésköre kerül a fókuszba. A valós és mesterséges identitások című kiállítás az egyik legklasszikusabb műfaj, a portré területén belül vizsgálja a fotográfia és az AI lehetőségeit és kapcsolódási pontjait, bemutatva a hazai alkotók viszonyulását és alkotói praxisát a témát illetően. A portréhoz és az emberábrázoláshoz való viszonyunk fotográfusként és befogadóként is folyamatosan változik, a mesterséges intelligencia megjelenése a képalkotási folyamatban egy újabb korszak kezdetét jelzi. A Kiscelli Múzeumban kiállított alkotások tükrében láthatjuk milyen különbségek, lehetőségek, állásfoglalások dominálnak a másfél évszázados fotográfiai hagyományok és a legújabb technológia ötvözésében. Kiállítók / Exhibitors: BODÓCS Szelina, BOROS Fanny, BUZÁSSY Honóra, ÉLES Balázs, FEKETE Máté, GÁBOR Enikő, GLAVÁNOVITS Martin, GŐBÖLYÖS Luca, HORVÁTH Krisztina, ILLYÉS Bence, JANIK Zoltán, KELETI Éva, KLEB Attila, KOLOZSI Bea, KONCZ Olivér, KOVÁLCSIK Ágnes, LIGETI Bálint, MOLNÁR Zoltán, MÓRÓ Zsófia, OLÁH Gergely Máté, SZAUDER Dávid, TÍMÁR Péter, TOMBOR Zoltán, TORKOS Márk Erik, URBÁN Ádám, VANEK Virág, VARGA Tamás, VASALI Katalin, WALTON Eszter Kurátorok / Curators: MOLNÁR Veronika, SOMOSI Rita https://www.facebook.com/events/1806179430322215/
