Azok a publikus események, amelyekben ezt az alkotói profilt megjelölték, de nem ő a publikáló Persona.
Archív
A kiálllítást megnyitja: Tóth Balázs Zoltán alteregója Cséka György A Rorschach Image című csoportos kiállítás az elmúlt ötven év magyar fotómunkáiból válogat. A három különálló kiállítótérben megrendezett tárlat a tükör és a tükrözés kérdéseivel foglalkozik, apropója a svájci pszichiáter, Hermann Rorschach halálának 100. évfordulója, aki a róla elnevezett tintafolttesztet a páciensei személyiségstruktúrájának feltérképezésére használta. A tárlaton Bak Imre, Czigány Ákos, Dobokay Máté, Eperjesi Ágnes, Erdély Miklós, Gerhes Gábor, Károlyi Zsigmond, Maurer Dóra, Méhes László, Németh Hajnal − Beöthy Balázs, Palotai Gábor, Perneczky Géza, Pinczehelyi Sándor, Ujj Zsuzsi, Vető János és Zalavári András analóg, digitális és kamera nélküli módszerrel készült alkotásai láthatóak. Először lesz teljes egészében látható Szabó Dezső Copy című legújabb „cameraless” sorozata. A megnyitó után 18:30 Szabó Dezső tárlatvezetése a kiállításán. A Rorschach Image az acb Galéria, Erdély Dániel, a Kisterem, a Neon Galéria, a Várfok Galéria és a Vintage Galéria segítségével valósult meg. A megnyitóra autóbusz indul Budapestről, a BAH csomóponti benzinkúttól 15:00 órakor. Az utazásra jelentkezni ímélcímmel és telefonszámmal lehet az arthouse@arthouseweb.hu ímélcímen, valamint a +36 88 425 204 telefonszámon. Részletek a Művészetek Háza Veszprém honlapján, http://www.arthouseweb.hu/ https://www.facebook.com/events/400695871924185/
Archív
Izgalmas felfedezésre hívja a látogatókat a Mélyáramok című tárlat, amely a MODEM és a Budapest FotóFesztivál együttműködésében valósul meg. A nagyszabású kiállítás bemutatja a párhuzamokat, kapcsolatokat, a gyakran rejtett, de mégis létező mélyáramokat a magyar fotográfiában. A világhírű elődök – többek között Brassaï, Lucien Hervé, Paul Almasy – eredeti művei mellett a kortárs magyar fotóművészet számos alkotásával is megismerkedhetünk. Nyitónap december 14-én: 15.00: Tárlatvezetés a kurátorokkal 16.00: Kerekasztal-beszélgetés Résztvevők: Hetényi Csaba, Balázs Árpád, Szöllősi-Nagy-Nemes műgyűjtő házaspár, Szarka Klára, Somosi Rita Moderál: Emőd Péter 17.30: Pátkai Rozina - Melykó Richárd - Bácsi Barnabás és az EM90: Erdély Miklós megzenésített versei Pátkai Rozina - ének, billentyűk, elektronika, Melykó Richárd - spoken word, Bácsi Barnabás - gitár, elektronika A nyitónapjára buszt indítunk Budapestről. Szeretnénk, ha minél többen eljutnának a megnyitóra, és a lefoglalt helyeket valóban igénybe vennék, ezért a buszra előzetesen lehet online jegyet venni. A jegy ára ezer forint, ami a MODEM kávézójában kávéra és üdítőre váltható. Gyülekező december 14-én a Planetárium előtt 10:45-kor. A buszsofőr MODEM táblával fogja várni az érdeklődőket. A busz várhatóan 18:30 - 19:00 között indul vissza Debrecenből, a MODEM melletti parkolóból. A kiállításról bővebben: A párbeszéd egyik terrénuma az a válogatás, amelyik a Szöllősi-Nagy–Nemes műgyűjtő házaspár fotográfiai kollekcióját bemutatva tárja föl a mélyáramokat a klasszikus és a kortárs gesztusokban. Maurer Dóra, Trauner Sándor, Miskolczi Emese, Sugár Kata, Tóth György és még sok más művész képeinek együttese, kiegészülve néhány nem magyar klasszikus, František Drtikol vagy Nadar műveivel. A kiállítás másik részében a Budapest FotóFesztivál keretein belül immár harmadik éve megrendezett kortárs fotográfiai kiállításokat átgondolva, félszáznál is több magyar fotóművész műve kerül a kiállítótermek falain egymással kölcsönhatásba. Ezekből a különleges „műfaji” kiállításokból kiindulva – a műgyűjtői kollekciót is melléjük rendelve – a mostani összeállításban még inkább fókuszáltan és komplexen tárulhatnak föl a mélyáramok a magyar fotográfiában. Vagyis a klasszikus műfajok mai értelmezései, a távolabbi és a közelmúlt jeles alkotói a kortárs művészekkel egy közös tárlat keretében mutatkoznak be a debreceni közönségnek. A jelen gazdagsága és a múlt értékes öröksége nemcsak tanulságokat, de felfedezői élményt is ígér a látogatóknak. Kurátorok: Szarka Klára, Somosi Rita https://www.facebook.com/events/565528580656383/
Archív
A Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum tisztelettel meghívja Önt IPARTERV 50+ című kiállítás megnyitójára 2019. január 31-én, csütörtökön, 18 órára. Ötven éve került megrendezésre az Iparterv I. (1968) és Iparterv II. (1969) kiállítás, amely kánonteremtő fogalommá válva egy egész művészgeneráció névadójaként vonult be a hazai művészettörténetbe. Az IPARTERV 50+ című csoportos tárlat az egykori „Ipartervesek” legújabb munkáiból, ill. a lezárt életművek legutóbbi szakaszából nyújt válogatást. Emellett pedig a kortárs reflexiók számára is megnyitjuk a teret, olyan alkotásokat bemutatva, amelyek az Iparterven szereplő alkotók egyes műveire reflektálnak. PROGRAM: • Köszöntő: FABÉNYI Julia, a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója • A kiállítást megnyitja: HAJDU István, műkritikus A kiállítás 2019. február 1. és március 24. között tekinthető meg. A kiállítás záróeseménye az Iparterv jelenség nyomában című konferencia (2019. március 22–23.). //// Kiállító művészek //// Bak Imre | Baranyay András | Erdély Miklós | Frey Krisztián | Hencze Tamás | Ilona Keserü Ilona | IPUTNPU / St.Turba Tamás | Jovánovics György | Kemény György | Konkoly Gyula | Lakner László | Major János | Méhes László | Molnár Sándor | Nádler István | Pálfalusi Attila |Siskov Ludmil | Tót Endre + Andreas Fogarasi | Borsos Lőrinc | Horváth Tibor | Kaszás Tamás | Kis Varsó | Kerezsi Nemere | Sugár János Az IPARTERV 50+ programsorozat szervezői KÉSZMAN József és POPOVICS Viktória Bővebb információ a kiállításról: https://www.ludwigmuseum.hu/kiallitas/iparterv-50 https://www.facebook.com/events/371427640311761/
Archív
Erdély Miklós verseit és szövegeit dolgozta fel az EM90 nevet viselő formáció Pátkai Rozina - ének, billentyűk, elektronika Melykó Richárd - spoken word Bácsi Barnabás - gitár, elektronika Németh Dániel, Tihanyi Áron - vetítés Magyar Képzőművészeti Egyetem, Barcsay terem https://www.facebook.com/events/1966405886806818/
Archív
Optimista kiállítás Erdély Miklós és a Magyar Képzőművészeti Egyetem (1946–2018) A Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskola kiállítása Tárlatvezetést tart Dr. Beke László művészettörténész, az MKE díszdoktora. A program ingyenesen látogatható. http://www.mke.hu/node/38957/ https://www.facebook.com/events/401005744052947/
Archív
Utcakövek és sírkövek - Beke László előadása és tárlatvezetése Beke László az 1971 - Párhuzamos különidők kiállítás kísérőprogramjaként rekonstruálja az Utcakövek és sírkövek című, diavetítéssel kísért előadását. Az előadást Beke eredetileg Galánati György Kápolnaműtermében adta elő 1972-ben. A Vakáció című filmhez 1998-ban készített interjúban így emlékezett erre az eseményre: "Hirdettem egy nagy akciót Utcakövek és sírkövek címmel, amelynek többek között az éppen esedékes március 15-i tüntetések, Gazdag Gyula filmje, '68 Párizsa adták az aktualitását. Ebből az alkalomból rengeteg ember csinált kockaköveket, Korniss Dezső, Gulyás Gyula, Erdély Miklós és sokan mások. Megint mások sírköveket készítettek, és voltak olyanok, akik ezt kombinálták. Életem legjobb előadása volt, kb. 20 percen át tartott, aztán Pauer Gyula lerúgta véletlen a diavetítőt, zárlatot kapott a gép, és soha senki nem tudta meg, hogy mi volt a folytatása ennek az előadásnak, de én ezt nagyon fontosnak tartottam." Kép: Gulyás Gyula Március 15 tiszteletére (I. sz. variáció) papír, felragasztott fotó, gépírás Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár Gulyás Gyula oldalterve a székesfehérvári meg nem valósult Elképzelések kiállítás katalógusához. A fotón Gulyás Beke László Utcakövek és sírkövek felhívására született, az utcakő politikai, szobrászati, geometriai, praktikus jelentésrétegeit feltáró objekt sorozatának egy darabja látható. https://www.facebook.com/events/1035190416662793/
Archív
A Kieselbach Galéria szeretettel meghívja 2018. november 5-én 19 órára A CSÁBÍTÁS FEGYVERE – Divat, stílus és öltözködés száz év magyar festészetében című kiállítás megnyitójára. Ebből az alkalomból örömmel mutatjuk be a galéria kiadásában megjelenő azonos című kötetet, amelynek szerzői 400 oldalon, több mint 620 reprodukció segítségével mesélnek a magyar festészet és a divat kapcsolódási pontjairól, azokról a festőkről és fotósokról, akiknek a pályáján különösen fontos volt saját koruk öltözködési kultúrájának megidézése. Rendezvényünk a magyar képzőművészet és divat közös ünnepe lesz, amelyre szeretettel várjuk mindkét terület múltjának és jelenének kiemelkedő képviselőit is. A megnyitón közel két évtizedes rejtőzködés után ismét közönség elé kerül a legendás Kálvin téri Fabulon reklám. A Németh Andrea fotója alapján készült Erdély Miklós mozaikja az elmúlt éveket szétszedve, dobozokban, egy vidéki tyúkól padlóján vészelte át, így a fiatalabb generációk csupán fényképről ismerhetik a magyar neoavantgárd legnagyobb alakjának ikonikus alkotását. A művet a megnyitó alkalmával egykori modellje, az 1970-es és 80-as évek sztármanökenje, Pataki Ági leplezi le és kelti új életre. MEGNYITÓ: 2018.11.05. 19:00 https://www.facebook.com/events/2157483627902641/
Archív
Kedves Művészetbarátok! Szeretettel várunk mindenkit 2018. október 6-án, szombat délután 17:00-kor a Várfok Project Roomban, ahol Szirtes János személyesen vezeti körbe a látogatókat Erőss Jánoss. Válogatott performanszok a 80-as évekből című tárlatán. A kiállításról: Szirtes János (1954, Budapest) a magyar kortárs művészeti színtér ikonikus alakja, festő, grafikus performer, videó- és médiaművész; nagyhatású reformer pedagógus, a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Média Design Tanszékének a vezetője. Szirtes János négy évtizedre visszatekintő, különböző művészeti ágakon átívelő munkásságának meghatározó pontja, hogy a pozsonyi és budapesti művészeti főiskolán végzett akadémikus tanulmányai mellett a 70-es évek végén, 80-as évek elején a kor kiemelkedő underground művészeti műhelyeinek is tagja volt. Az Erdély Miklós által vezetett legendás Indigó-csoport kreatív kutatásai, művészetről vallott interdiszciplináris gondolkodása, a szentendrei Vajda Lajos Stúdió konvenciók alól felszabadító, dadaista légköre, valamint Hajas Tibor új utakat nyitó performanszai mind hatottak Szirtes János művészeti állásfoglalására. A Várfok Galéria Project Roomjában nyíló kiállítás Szirtes János páratlan performansz munkásságának kezdeti első évtizedére koncentrál. Archív fotók, performansz kellékek és videók segítségével kerülnek bemutatásra a 80-as évek olyan művészettörténeti fontosságú performanszai, mint a Múló rosszullét (1980), Erőss János (1982) vagy az Avanti (1983).
Archív
***For English please scroll down*** FORMABONTÓK Neoavantgárd és Új hullám a magyar fotóművészetben, 1965 - 2005 Az utóbbi évtizedben – itthon és külföldön egyaránt – egyre több művészet- és fotótörténész, műgyűjtő, kurátor és más szakember ismeri föl, hogy 1965 és 2005 között páratlanul gazdag, érdekes és értékes fotóművészet született meg s virágzott Magyarországon. Ez annak a közel negyven disszidens fotográfusnak és húsz-huszonöt fotográfiát is használó, non-konform művésznek volt köszönhető, akik elutasították a korszak hivatalos, giccses, szocialista humanista „művészi fotográfiáját”, és kortárs (amerikai, nyugat- és kelet-közép-európai) minták ihletésére fotográfiai kísérletekbe kezdtek. A magyar fotográfia történetében mindmáig ez volt az egyetlen korszak, amikor fotóművészeink nem tizenöt-húsz-huszonöt évvel kullogtak egy már elavult, klasszicizálódott, máshol már réges-rég lejárt divathullám után, hanem együtt lélegeztek a kortársaikkal – jól mutatják ezt a korabeli reprezentatív nemzetközi kiállítások és kiadványok! Az 1980 körül indult s az 1990-es években kiteljesedő Új hullám nem a neoavantgárd korszak (1965–1984) puszta tagadása volt, hanem hangsúlybeli különbségek voltak közöttük. Az egyik inkább ilyen, a másik meg inkább olyan volt. Máshova kerültek a hangsúlyok – de időnként akár még vissza is rendeződhettek. Mindenesetre: a neoavantgárd inkább közösségi – az Új hullám inkább individualista a neoavantgárd utópista – az Új hullám inkább kiábrándult, punk a neoavantgárd inkább komor, küldetéstudatos – az Új hullám laza, játékos a neoavantgárd médiumhasználata analitikus – az Új hullám adottnak veszi a fotónyelvi újításokat a neoavantgárd többnyire fekete-fehér – az Új hullám már gyakran színes, és gyakori a belefestés, a kiszínezés is, és így tovább. (Szilágyi Sándor, PhD, fotóművészeti író) Az Art+Text Budapest galéria elkötelezetten támogatja a magyar progresszív fotográfia hazai és külföldi bemutatását, népszerűsítését. 2017-ben megjelentette Szilágyi Sándor Neoavantgárd tendenciák a magyar fotóművészetben 1965–1984 című alapművét angol nyelven, fotográfiai programja részeként pedig egyéni kiállításokat szervez itthon (Kerekes Gábor, 2016; Koncz Csaba, 2018) és csoportos bemutatókat külföldön (Photo London, 2018; Paris Photo, 2018). A program kiterjesztéseképpen kerül sor az 1964–2000 közötti progresszív fotográfiát bemutató csoportos kiállításra az egri Kepes Intézetben. – Balla András, Bányay Péter, Baranyay András, Barta Zsolt Péter, Birkás Ákos, Drégely Imre, Eperjesi Ágnes, Erdély Miklós, Gábor Enikő, Gazsi Zoltán, Gémes Péter, Hajas Tibor, Halas István, Halász Károly, Haris László, Herendi Péter, Jokesz Antal, Kerekes Gábor, Koncz Csaba, Lőrinczy György, Maurer Dóra, Minyó Szert Károly, Pácser Attila, Perneczky Géza, Sóskuti Tibor, Stalter György, Szalai Tibor, Szerencsés János, Szilágyi Lenke, Szilágyi Sándor, Szirányi István, Szombathy Bálint, Telek Balázs, Tímár Péter, Tóth Gábor, Tóth György, Török László, Ujj Zsuzsi, Vécsy Attila, Vékás Magdolna, Vető János, Vincze László – Koncepció: Einspach Gábor és Szilágyi Sándor Kurátor: Rieder Gábor Megnyitja: Topor Tünde, az Artmagazin főszerkesztője A megnyitón Vető János ukulelézik majd. Megtekinthető: 2018. 09. 07. - 10. 06. Nyitvatartás: keddtől szombatig: 10:00 - 18:00 Támogató: Nemzeti Kulturális Alap és az egri Kepes Intézet Külön köszönet a kölcsönző intézményeknek: Chimera-Project Gallery, MissionArt Galéria, Neon Galéria és Vintage Galéria *** MUTINEERS Neo-avant-garde and New Wave in Hungarain Photography, 1965 - 2005 In the last decade an increasing number of art historians, photography historians, collectors, curators and other art world professionals –both in Hungary and abroad – have recognised the fact that between 1965 and 2005 a uniquely rich, intriguing and valuable kind of photography was born in Hungary where it thrived in subsequent years. This was thanks to some 40 mutineer photographers and 20-25 non-conformist artists who used photography too, all of whom rejected the official, kitsch, socialist-humanist “artistic photography” of the era and, inspired by contemporary (American, Western and Central-Eastern European) patterns, started to conduct photographic experiments. To this day, this was the only period in the history of Hungarian photography when our photographers did not lag 15-25 years behind an already outdated, classicized fashion wave which had long been superseded elsewhere, but breathed together with their contemporaries – something that can clearly be seen when looking at representative international exhibitions and publications of the time. New Wave, which began around 1980 and reached its apogee in the 1990s, was not the sheer negation of the Neo-avant-garde period (1965-1984); rather, the differences between the two were a matter of emphasis. One was more this, the other more that. Stresses were moved – and at times they would be moved back to their original places. Nevertheless: Neo-avant-garde is more social – New Wave is more individualistic Neo-avant-garde is utopian – New Wave is more disillusioned, punk Neo-avant-garde is more sombre, it has a sense of mission – New Wave is casual, playful Neo-avant-garde`s use of media is analytical – New Wave takes photographical innovations as a given Neo-avant-garde is mostly black-and-white – New Wave is often colourful, parts of it frequently painted or coloured in and so on and so forth. (Sándor Szilágyi, PhD, writer on art photography) Art+Text Budapest is committed to support the presentation and promotion of Hungarian progressive photography in Hungary and abroad. In 2017, together with Fotókultúra BT, the gallery published the seminal work Neo-avant-garde Trends in Hungarian Art Photography, 1965-1984 by Sándor Szilágyi in English, and as part of its photographic programme it has organised solo exhibitions in Hungary (Gábor Kerekes, 2016; Csaba Koncz, 2018) as well as group shows abroad (Photo London, 2018; Paris Photo, 2018). The group exhibition presenting progressive photography between 1964 and 2005 at the Kepes Institute in Eger will take place to further extend this programme. – András Balla, Péter Bányay, András Baranyay, Zsolt Péter Barta, Ákos Birkás, Imre Drégely, Ágnes Eperjesi, Miklós Erdély, Enikő Gábor, Zoltán Gazsi, Péter Gémes, Tibor Hajas, István Halas, Károly Halász, László Haris, Péter Herendi, Antal Jokesz, Gábor Kerekes, Csaba Koncz, György Lőrinczy, Dóra Maurer, Károly Minyó Szert, Attila Pácser, Géza Perneczky, Tibor Sóskuti, György Stalter, Tibor Szalai, János Szerencsés, Lenke Szilágyi, Sándor Szilágyi, István Szirányi, Bálint Szombathy, Balázs Telek, Péter Tímár, Gábor Tóth, György Tóth, László Török, Zsuzsi Ujj, Attila Vécsy, Magdolna Vékás, János Vető, László Vincze – Concept: Gábor Einspach and Sándor Szilágyi Curator: Gábor Rieder Opening speech by Tünde Topor, editor-in-chief of Artmagazin At the opening event János Vető will be playing the ukulele. On view: 07. 09. - 06. 10. 2018 Opening hours: Tuesday-Saturday: 10 am - 6 pm Supported by Nemzeti Kulturális Alap (National Cultural Fund of Hungary) and Kepes Institute Special thanks to the following institutions which have kindly agreed to loan their works to us: Chimera-Project Gallery, MissionArt Gallery, Neon Gallery and Vintage Gallery https://www.facebook.com/events/1836917159709897/
Archív
2013. január 24. és 2013. április 07. között láthatják az érdeklődők a TÜKÖR ÁLTAL HOMÁLYOSAN | Arcok tegnap és ma című kiállítást az Ernst Múzeumban. Kurátor: Gulyás Gábor Társkurátorok: Angel Judit, Rózsás Lívia 2013. január 24. és 2013. április 07. között láthatják az érdeklődők a TÜKÖR ÁLTAL HOMÁLYOSAN | Arcok tegnap és ma című kiállítást az Ernst Múzeumban. Kurátor: Gulyás Gábor Társkurátorok: Angel Judit, Rózsás Lívia Marina Abramović / Ulay | Peter Aerschmann | Francis Al?s | Beöthy Balázs | Joseph Beuys | Christian Boltanski | Rineke Dijkstra | Marlene Dumas | Erdély Miklós | Esterházy Marcell | Valie Export | Fehér László | Gaál József | Gilbert & George | Nan Goldin | Hajas Tibor | Hámos Gusztáv | Gary Hill | Jovián György | Birgit Jürgenssen | Kelemen Károly | Sarah Lucas | Urs Lüthi | Maurer Dóra | Hermann Nitsch | Mike Parr | William Pope L. | Arnulf Rainer | Józef Robakowski | Ulrike Rosenbach | Dieter Roth | Thomas Ruff | Andres Serrano | Cindy Sherman | Szépfalvi Ágnes | Tót Endre | Türk Péter | Veres Szabolcs | Bill Viola | Peter Weibel Az emberi arc egyszerre néző és nézett, de főként ez utóbbi: saját arcunkat is csak kívülről, valamiben tükröződve láthatjuk. Metafizikai, etikai, szemiotikai és művészeti szempontból egyaránt az ember legfontosabb testrésze: az arcnak világteremtő ereje van. A portré a képzőművészet meghatározó műfaja, amelyen hagyományosan az emberi arc ábrázolását, egy személy külsejének és személyiségének megjelenítését szokás érteni. Ez a műfaji meghatározás egyszerűnek tűnik, az elmúlt évtizedekben mégis kevés olyan jelentős műalkotás született, mely esetében a definíció teljességgel érvényesülne. Mintha az ilyen típusú ábrázolás kívül esne a mai kortárs képzőművészet körén: a reprezentált arc sokkal inkább eszközzé vált, mint a művészet korábbi időszakaiban. Joggal tehetjük fel a kérdés, hogy valójában mit is jelent ma a portré? Milyen funkciót lát el ez a műfaj a fotográfia, a film, a virtualitás korában? Kit és miért ábrázol a XX. század végi és a XXI. századi portré? Mi lehet ma a portré műfajának társadalmi szerepe? Ezek a kiállítás alapvető kérdései, mely mindemellett a műgyűjtő és múzeumalapító Ernst Lajos személye előtt tiszteleg, múzeumának centenáriuma alkalmából. Ismeretes, hogy Ernst főként portrékat gyűjtött és mutatott be: vezetése alatt jórészt történelmi arcképcsarnokok darabjai, költők, művészek arcmásai alkották az Ernst Múzeum állandó kiállítását. Most a műgyűjteményre is emlékezve kerülnek művek a múzeum termeibe, azonban annak romantikusan heroikus rendezőelvével ellentétben a jelenlegi kiállítás azt a művészeti változást igyekszik megjeleníteni, mely az emberi arc megjelenítésének módjában, indítékaiban és céljaiban az elmúlt négy évtizedben végbement.
Archív
A Centrális Galéria új kiállítása a rendszerváltást követő időszak underground kultúráját és társadalmi változásait veszi górcső alá, Rodolf Hervé kameráján keresztül. A kiállítás a dokumentátor és képzőművész szemével láttatja az 1989-1994-es éveket, az átmenet korát, a kulturális underground felszínre törésének idejét a tömegkultúra térhódításának előestéjén – egy furcsa, inspiratív, várakozásokkal teli, ellentmondásos korszakot. A Centrális Galéria új kiállítása a rendszerváltást követő időszak underground kultúráját és társadalmi változásait veszi górcső alá, Rodolf Hervé kameráján keresztül. A kiállítás a dokumentátor és képzőművész szemével láttatja az 1989-1994-es éveket, az átmenet korát, a kulturális underground felszínre törésének idejét a tömegkultúra térhódításának előestéjén – egy furcsa, inspiratív, várakozásokkal teli, ellentmondásos korszakot. Rodolf Hervé magyar származású francia képzőművész és fotográfus 1989 utolsó napjaiban érkezett Budapestre. Magyar kultúrájú külföldiként sajátos szemszögből követte nyomon és rögzítette a rendszerváltás éveit, miközben maga is intenzíven részt vett az időszak szubkulturális életében. Rodolf Hervé elsősorban „perpetuális, elégedetlen embernek” tekintette magát, nem művésznek, hanem olyasvalakinek, akit minden izgat, akinek a művészet és élet egy és ugyanaz. A változások ereje és hangulata magával ragadta, így eredeti terveivel ellentétben közel egy évtizedig maradt Budapesten. Rodolf Hervére inspirálóan hatottak a rendszerváltás időszakának átmeneti évei, a légüres tér, amelyben a régi rend szabályai már nem, az új rendé pedig még nem voltak érvényesek, szabad utat engedve a művészi kreativitásnak és szabadságnak. Megtalálva helyét az underground szubkultúrában, Hervé rögzítette az eltűnő, átalakuló korszak világát és saját benyomásait. Privát érdeklődésébe – melyet legkevésbé a dokumentarista szándék vezérelt – számos dolog bekerült, ami miatt fotóinak és videóinak jelentősége nemcsak művészeti szempontból fontos. Rodolf Herve itt bemutatott fotói és videófelvételei a rendszerváltás utáni Magyarország első négy évét, elsősorban a budapesti szubkultúra mindennapjait, ünnepeit és eseményeit, jellegzetes figuráit, személyiségeit, és a mára már eltűnt kultikus helyeit (Tilos az Á, ZanziBár, Biliárd ½ 10, Fiatal Művészek Klubja) emelik „korképekké”. Művészeti értékük mellett történeti, szociológiai, kultúrantropológiai vizsgálódások trágyát képezhetik; nem véletlen, hogy a gyűjtemény éppúgy otthonra tud lelni történeti anyagok között az OSA Archívumban, mint a C3 művészeti archívumában. A Centrális Galéria jelenlegi tárlata ebből az anyagból mintegy 100 színes, fekete-fehér és Polaroid fényképet mutat be, melyet egy 5 órányi videóanyag felhasználásával készült installáció egészít ki. (A videóállomány teljes terjedelemben az OSA Archívumban kutatható.) Egyedi dokumentarista módszere, hogy ne húzzon éles határt az alkotás és mindennapi létezés közé, hogy mindent rögzítsen, olykor több kamerával is, "Rudit" emeli az alkotások főszereplőjévé. Az ő szemével látjuk a változások ma már jól ismert mozzanatait: átnevezett utcák és terek, átragasztott politikai plakátok, a KGST piac groteszk figurái, megfáradt utcaseprők, takarítónők a hajnali városban, félszeg kéregetők és kukázók a 6-os villamos útvonala mentén. De a 90-es évek pezsgő kulturális életébe szintén az ²öndokumentáción² keresztül kapunk betekintést: Rodolf Hervé kiállításai, performanszai, (pl. a budapesti fürdőkben készült Langyos víz c. felvételei, vagy az Erdély Dániellel és fiával, Erdély Mátyással készített Az éjszakai 6-os villamos című videója), a hozzá közel álló művészeti csoportok (Rézonances csoport, Árnyékkötők, Újlak Csoport) bemutatkozásairól készített felvételek, valamint a folyamatosan rögzített művészeti fesztiválok (Artexpo, Agora Fesztivál), események (Virágszerda), kiállítás megnyitók (Halas István, Kovács Attila, Dárdai Zsuzsa, vagy Erdély Miklós kiállításáról a Spicchi dell¢Est Galériában 1992-ben Rómában), és koncertek felvételei (Új Nem, Flash, Vasmalom, Csókolom, ef Zámbó, Happy Band, Csigafröccs) mind a sajátos alkotói szelekció jegyében maradtak fent. Megnyitó: 2012. szeptember 18. 17 óra Kiállítást megnyitja: Klaniczay Gábor és Szirtes András Kurátor: Sandly Orsolya OSA, Centrális Galéria, 2012. szeptember 18 – november 4. Budapest, V. ker. Arany János u. 32.Nyitva tartás kedd-vasárnap: 10-18 óráig A kiállítás ingyenesen látogatható Együttműködő partnerünk: www.rodolfherve.com Információk a kiállításról és a kapcsolódó rendezvényekről: www.osaarchivum.org és az OSA facebook oldalán. http://www.facebook.com/OSAarchivum?ref=hl További információ: Bertalan Nóra, 06-30-271-2709, 327-3250, bertalan@ceu.hu.
Archív
Kritikai fotóhasználat az allegóriahagyomány kontextusában (Erdély Miklós) A fényképet a hetvenes évek egyes fényképelméletei allegorikus médiumként határozták meg, elsősorban Walter Benjaminra hivatkozva. Az allegória rokon a montázzsal, hiszen hasonló elven alapul: valamit kiszakítunk egy kontextusból és áthelyezzük egy másikba. Előadásomban ebből a szempontból vizsgálom Erdély Miklós fényképeit: hogyan próbálja meg reflexív módon a képei tárgyává tenni a fénykép allegorikus-montázsszerű természetét. Kritikai fotóhasználat az allegóriahagyomány kontextusában (Erdély Miklós) A fényképet a hetvenes évek egyes fényképelméletei allegorikus médiumként határozták meg, elsősorban Walter Benjaminra hivatkozva. Az allegória rokon a montázzsal, hiszen hasonló elven alapul: valamit kiszakítunk egy kontextusból és áthelyezzük egy másikba. Előadásomban ebből a szempontból vizsgálom Erdély Miklós fényképeit: hogyan próbálja meg reflexív módon a képei tárgyává tenni a fénykép allegorikus-montázsszerű természetét.
Archív
Peternák Miklós művészettörténész előadása Időpont: 2009.12.02., szerda 19:00 Helyszín: ArtBázis, 1085 Budapest, Horánszky u. 25. Peternák Miklós művészettörténész előadása Időpont: 2009.12.02., szerda 19:00 Helyszín: ArtBázis, 1085 Budapest, Horánszky u. 25. Erdély Miklós (1928-1986) kivételes jelentőségű életműve a XX. század művészetének megkerülhetetlen csúcsteljesítménye. Munkásságának utolsó két évtizede, mikor művei részben a nyilvánosság számára, ha szűk körben is, de elérhetővé váltak, az avant-garde hazai és nemzetközi megújulásának időszaka. Erdély szobrászatot, építészetet tanult, életműve a képzőművészet mellett az irodalom, a művészetelmélet és kritika, a film, a hangjátékok vagy épp a fotó felől is megközelíthető, de bármely perspektívából tekintjük, egységes, gazdag, összefüggő egészként mutatkozik. Munkáit sajátos radikalizmus jellemzi: felfokozott nyitottság az újra, az ismeretlenre. Az alkotói pálya bemutatása során megkísérlem érzékeltetni, miért egyre aktuálisabb Erdély Miklós művészete az idő múlásával, nem feledkezve meg a helyszín kontextusa miatt fotográfiával kapcsolatos műveiről sem. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója
Archív
A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója folytatja rendes programsorozatát kéthetente szerdánként 19 órakor az ArtBázison! Cím: 1085 Budapest, Horánszky utca 25. Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója [2009. október 21.] *Perneczky Gézával beszélget Sebők Zoltán* "A magyar fotóművészet emancipálódása" című cikk kapcsán Perneczky Géza művészettörténésszel Sebők Zoltán esztéta beszélget. http://www.holmi.org/2008/02/a-magyar-fotomuveszet-emancipalodasa [2009. november 4.] *Stúdió-tagok bemutatkozása* A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója folytatja rendes programsorozatát kéthetente szerdánként 19 órakor az ArtBázison! Cím: 1085 Budapest, Horánszky utca 25. Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója [2009. október 21.] *Perneczky Gézával beszélget Sebők Zoltán* "A magyar fotóművészet emancipálódása" című cikk kapcsán Perneczky Géza művészettörténésszel Sebők Zoltán esztéta beszélget. http://www.holmi.org/2008/02/a-magyar-fotomuveszet-emancipalodasa [2009. november 4.] *Stúdió-tagok bemutatkozása* Barcza Gergely, Egry Tamás és Mohácsi Ildi képvetítése. Moderátor: Cséka György. [2009. november 18.] *Add el magad! A kortárs művész (csak) árucikk?* Páldi Líviával, a Műcsarnok főkurátorával és Sugár János médiaművésszel beszélget Szarka Klára fotótörténész. [2009. december 2.] *Erdély Miklós aktualitása (és a fényképezés)* Peternák Miklós művészettörténész előadása. [2009. december 16.] *Ígérem, nem csinálok több művészetet.* Mécs Miklós vetítése.
Archív
Vajon hány emberre van szükség ahhoz, hogy legalább egyvalakinek a tiéddel azonos napon legyen a születésnapja? Csoszó Gabriella: 1969. július 4. Erdély Miklós: 1928. július 4. Helyszín: FKSE Stúdió Galéria (Budapest VII., Rottenbiller u. 35.) A vetített képes matematikai kísérlet az FKSE '50 napos' kiállítás-sorozatának eseménye. '50 napos' (2008. július 2-augusztus 20.) Vajon hány emberre van szükség ahhoz, hogy legalább egyvalakinek a tiéddel azonos napon legyen a születésnapja? Csoszó Gabriella: 1969. július 4. Erdély Miklós: 1928. július 4. Helyszín: FKSE Stúdió Galéria (Budapest VII., Rottenbiller u. 35.) A vetített képes matematikai kísérlet az FKSE '50 napos' kiállítás-sorozatának eseménye. '50 napos' (2008. július 2-augusztus 20.)
Archív
Helyszín: Budapest Galéria Kiállítóháza (1036 Budapest, Lajos u. 158.) Megtekinthető: hétfő kivételével naponta 10-18 óráig. A kiállítást megnyitja: Szenytyóbi Tamás, a TNPU archivistája Helyszín: Budapest Galéria Kiállítóháza (1036 Budapest, Lajos u. 158.) Megtekinthető: hétfő kivételével naponta 10-18 óráig. A kiállítást megnyitja: Szenytyóbi Tamás, a TNPU archivistája Kiállító művészek: Attalai Gábor, Bak Imre, Balla András, Birkás Ákos, Erdély Miklós, Hajas Tibor, Haris László, Hámos Gusztáv, Jekesz Antal, Jovánovics György, Károlyi Zsigmond, Kerekes Gábor, Kismányoky Károly, Koncz András, Koncz Csaba, Lőrinczy György, Maurer Dóra, Nagy Zoltán, Pácser Attila, Stalter György, Szalai Tibor, St.Auby Tamás, Szerencsés János, Szirányi István, Tímár Péter, Tóth György, Török László, Türk Péter, Vető János, Vécsy Attila, Vincze László. A kiállítással egy időben jelenik meg Szilágyi Sándor monográfiája, mely a progresszív magyar fotóművészet neoavantgárd tendenciáit ismerteti. A kiállítás - melynek kurátora Szilágyi Sándor, rendezője Török Tamás - a könyv tárgyalásmódjához igazodva, a jellegzetes képtípusok szerint csoportosítva mutatja be a korszak munkáinak legjavát. Olyan kategóriák ezek, mint például a geometrikus, az organikus és a léptékváltó Absztrakt, a Fotóakciók, a lineáris és mátrixba rendezett Szekvenciák, a Térkonstrukciók, a Városvíziók, a Fényrajzok vagy az Önarckép- és a Portrékonceptek. A látogató így összehasonlíthatja egymással az érdekesebbnél érdekesebb alkotói koncepciókat, s nem utolsósorban megismerheti vagy újra láthatja a műveket, amire ilyen széles merítésben legutóbb tizennyolc éve, 1989-ben az Ernst Múzeum-beli "Más-kép" című kiállításon volt lehetőség. *** A Formabontók 1. Neoavantgárd tendenciák a magyar fotóművészetben, 1965-83. A kiállítás a könyvben közölt négyszáz fotóműalkotás közül mintegy százat mutat be. A monográfia és a kiállítás újdonsága, hogy a gazdag képanyagot nem a szerzők vagy a hagyományos, festészettől átvett műfajok (zsáner, csendélet, akt stb.) szerint rendezi el, hanem a képek fotónyelvi kérdésfelvetései mentén csoportosítja. Így szemléletesebben mutathatók be azok a formanyelvi újítások, amelyekkel az absztrakt fotó, a konceptuális térkonstrukciók, szekvenciák és fényrajzok, a megrendezett fotó, továbbá a különböző önarckép- és portrékoncepciók gazdagították a magyar állóképkultúrát és művészetet. A kiállításon Balla András, Haris László, Hámos Gusztáv, Jokesz Antal, Koncz Csaba, Lőrinczy György, Nagy Zoltán, Pácser Attila, Stalter György, Szerencsés János, Tímár Péter, Török László, Tóth György, Vető János és Vécsy Attila fotográfusok műveinek bemutatása mellett néhány reprezentatív példával érzékeltetjük, hogy törekvéseik párhuzamosak voltak, esetenként összefonódtak az avantgárd képzőművészek, például Attalai Gábor, Erdély Miklós, Hajas Tibor, Károlyi Zsigmond, Kismányoky Károly, Maurer Dóra, Szalai Tibor, Szentjóbi Tamás, Szirányi István, Türk Péter és mások experimentális fotóhasználatával. A kiállítás anyagát Szilágyi Sándor válogatta. A kiállítást a fönt ismertetett koncepció alapján Török Tamás rendezte.
Archív
Fotótörténeti előadás és műtermi fotográfia készíttetése régi eljárással Zalka Imre vándorfotográfus vezetésévelHelyszín: Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház, Napfényműterem1065 Budapest, Nagymező utca 20.Az előadás és gyakorlat címe: A fotogram mátrixaRészvételi díj: 1400.-ft, mely tartalmazza a belépőt mindhárom kiállítóterünkbe is.Illés Barna: A fotogram mátrixa Fotótörténeti előadás és műtermi fotográfia készíttetése régi eljárással Zalka Imre vándorfotográfus vezetésévelHelyszín: Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház, Napfényműterem1065 Budapest, Nagymező utca 20.Az előadás és gyakorlat címe: A fotogram mátrixaRészvételi díj: 1400.-ft, mely tartalmazza a belépőt mindhárom kiállítóterünkbe is.Illés Barna: A fotogram mátrixaFény, tárgy és fényérzékeny felület közötti viszony az idő dimenziójábanFotótörténeti előadás és fotogram készítéseA Magyar Fotográfusok Háza képíró-képolvasó hétvégéjén ezúttal a látogatók a fotogram történetével ismerkedhetnek meg. Egyben arra is lehetőségük nyílik, hogy az elméleti előadás után, a gyakorlati foglalkozáson sajátítsák el a tanultakat.A programot Illés Barna fotográfus vezeti, aki 1996-ban végezte el a Szellemkép Szabadiskola Fotó szakát és 2005-ben szerzett diplomát a Magyar Iparművészeti Egyetem vizuális kommunikáció tanári szakirányán. 1996 óta kizárólag fotográfiával illetve annak különböző területeivel foglalkozik. Korábban rajzot és művészettörténetet tanított, így szinte egyenes út vezetett a fotótanításhoz. Immáron hat éve segít kezdő fiataloknak egy olyan fotográfiai szemlélet kialakításában, mely az alkotói munkásságuk alapja lehet. Számára ma már a tanítás egyet jelent az alkotói munkával. Ugyanolyan jelentőséget tulajdonít élete ezen részének, mint az autonóm művészi tevékenységnek.Képíró-képolvasó program részletezése:A programot szombat és vasárnap két külön csoportnak rendezzük meg, azonos tematikával, mely minden esetben elméleti (2 óra) és gyakorlati (4 óra) foglalkozásból áll. A szükséges eszközöket, anyagokat a Mai Manó Ház biztosítja.Részvételi díj:A részvételi díj 1400.- Ft/fő/napJelentkezés:Csak személyesen - nyitva tartási időben - a Pécsi József Fotográfiai Szakkönyvtárban (1065, Budapest, Nagymező utca 20.)A részvevők száma max. 10 fő/nap.A részvétel a jelentkezési sorrend alapján áll össze.Jelentkezési határidő: 2007. február 08.További információ: laszlo.baki@maimano.huKedvcsinálóként kis előzetes a fotogramról:A fotogram, fényképezőgép és negatív közbeiktatása nélkül, pusztán a fény, a fényérzékeny anyagok és a bennük végbemenő változásokat előhívó vegyszerek működésével létrehozott - többnyire tárgyak árnyékát rögzítő - kép. A fotogram sajátos szinonimája a valóság megismerésének, az antropomorf gondolati körből való kitekintésnek.A fotogram helyeA fotogram a látás metaforája, nemcsak abban az értelemben, hogy a fény a recehártyánkon foltot hagy, de az eljárás mesterséges megfordítása is érvényes: a szemgolyó bizonyos részeinek mechanikus ingerlése képeket hoz létre.Azt, hogy mi a szerepe és a helye a fotogramnak a fotografikus képek világában Beke László művészettörténész, a következőképpen határozza meg: " A fotogram a fényképezés egysége, a legegyszerűbb "fényfolt", a szó "fénylenyomat" értelmében. Optikai és kémiai jelenség, ősfénykép a fényképezés "előttese", még fényképezőgép sem kell hozzá, csak fény és fényérzékeny anyagfelület. A legkorszerűbb fényképezés is a fotogramra épül, a camera obscurával vagy fényképezőgép lencsén keresztül készült kép "csupán" speciális fotogram. Bármi, ami megjelenik a fotópapíron vagy a negatívon- fotogram... Ha a fotópapírra valamilyen tárgyat helyezünk, megvilágítás után annak "lenyomata" mégpedig világos "fénylenyomata" ott marad a felületen, miközben környezete a fénymennyiségtől (azaz a megvilágítás hosszától) függően sötét kontrasztot alkot vele. E tekintetben a fotogram szoros rokonságban áll az "ősképek" egyik típusával: a lenyomattal (a "print" angol szó, amelyet minden papírkép-fényképre is alkalmaznak, nyomatot jelent)."Ilyen értelemben összeállítható egy olyan művészettörténeti áttekintés, ahol a fotogram-elvből kiindulva magyarázzuk a művészi tevékenységeket és a műalkotásokat. Egy ilyen kontextusban beszélhetnénk például Yves Klein kék festékbe mártott női test lenyomatairól, Gémes Péter fénnyel festett emberi testjeiről, Bozsó András Légyfogójáról, Erdély Miklós pászkás blueprintjeiről, vagy Hajas Tibor Képkorbácsolás sorozatáról.A nevek és a példák tetszés szerint sorolhatók. Nincs olyan művész akinek munkásságában ne lehetne rámutatni a fotogram-elv közvetlen vagy közvetett használatára. Ez azt támasztja alá, hogy az elv működik, mozgásban van és életképes. A fotogram nem tud kimerülni, foglalkoztatja a művészi kreativitást és új megvilágításban újra és újra új egyedi művekkel találkozunk. A lehető legáltalánosabban fogalmazva, a fotogram művészetmodell.Illés Barna
