Pál Gyöngyi PhD előadása, Rennes 2 Tudományegyetem

A fotográfiában a kezdetektől fogva az egyik legfontosabb műfaj a portré. Az arcképünk megörökítése az emlékezés mankója, a halál utáni pillanatnyi továbbélés lehetőségével kecsegtet. A portrék és a családi fotóalbumok rítusától az öndokumentáció, önarckép, önportré sokaságáig egy hosszú összetett út vezet, ahol önmagunk megismerésén túl, az én-képünk, illetve a rólunk alkotott képek abszolút kontrolljára vágyunk. Ezekhez igazodnak a reprezentációs és a terjesztési technikák ahol az egyre inkább automatizált analógtól a digitális fényképezőgépekig eljutunk az azonnal módosítható és megosztható virtuális párhuzamos identitásokig, amelyet lehetővé tesz az Internet, és olyan szociális hálók, mint a facebook vagy a myspace. Az önportré, és ezen belül a test képe ugyanakkor túlmutat önmagán, lehetőséget ad társadalomkritika megfogalmazására (Cindy Sherman), illetve újabb nemi szerepek (Claude Cahun, Pierre Molinier, Robert Mapplethorpe), szubkultúrák (Nan Goldin) bevallására, és végső soron ezek elfogadtatására.

2013.05.08