Monochrome Clack - intermediális installációk a Ludwig Múzeumban
A Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum decemberben induló új sorozata hazai művészek friss projektjeit mutatja be egy hónapig nyitva tartó kiállítások során. A Ludwig Next című sorozat célja, hogy betekintést nyújtson a hazai alkotóműhelyekben aktuálisan zajló munkába, és olyan új alkotásokat mutasson be, amelyeket ebben a formában még nem láthatott a közönség.
A sorozat első kiállításán a Köves Éva festőművész és Sztojanovits Andrea videóművész alkotta Monochrome Clack intermediális installációit láthatják a Ludwigba látogatók.
A Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum decemberben induló új sorozata hazai művészek friss projektjeit mutatja be egy hónapig nyitva tartó kiállítások során. A Ludwig Next című sorozat célja, hogy betekintést nyújtson a hazai alkotóműhelyekben aktuálisan zajló munkába, és olyan új alkotásokat mutasson be, amelyeket ebben a formában még nem láthatott a közönség.
A sorozat első kiállításán a Köves Éva festőművész és Sztojanovits Andrea videóművész alkotta Monochrome Clack intermediális installációit láthatják a Ludwigba látogatók.
Az alkotók Borosi Gábor zenésszel együtt 2014. január 10-én 19 órakor élő performansz keretében is bemutatják Kaptár című új, audiovizuális alkotásukat.
A Monochrome Clack-projekt a két művész 2009-ben kezdődött együttes alkotó tevékenységének eredménye, akik teljesen egyedi módon kapcsolják össze a hagyományos képalkotási kultúrát – jelen esetben a festészetet – a korszerű elektronikus művészettel. Az olaj/fotó/vászon festmény-installációra rávetülő számítógépes animáció (mozgás, fény, zene és szöveg) kontaktust létesít a konstruktivizmus prózai és költészeti világát hangsúlyozó műfajok között. Megteremti szimbiózisukat és ezen összhangból egy újfajta médiumot hoz létre, amely a festmény és a digitális animáció együttes képalkotásából adódó „harmadik elem” az installációkban. A művek egészét azok a nézők és hallgatók is jobban magukénak érezhetik, akik egyébként csak egyes alkotó elemeikre – külön-külön a festészetre, a VJ-kultúrára, a zenére vagy a költészetre – reflektálnának.
A magyar képzőművészek középkorosztályához tartozó Köves Éva sajátos munkamódszere során önmaga készítette fotóit vászonra kasírozza, majd olajjal továbbfesti azokat, és belőlük többnyire nagyméretű, akár több tucat darabból összeálló festmény-installációkat hoz létre. Semmilyen mai művészeti iskolához, csoporthoz nem tartozik, de téma- és gondolatvilága, urbánus elkötelezettsége erősen rokonítja a huszadik század első felének, elsősorban a Bauhausnak és Moholy-Nagy Lászlónak az akkori főáramlattal szembeforduló geometrikus, konstruktivista programjával. 1989 óta közel 30 egyéni kiállítása volt Magyarországon és külföldön, számos csoportos kiállításon szerepelt, s gyakori részvevője a kortárs és az avantgárd magyar képzőművészetet bemutató reprezentatív kiállításoknak.
A fiatalabb generációt képviselő Sztojánovits Andrea 2009-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia- és Tanár szakán. Jelenleg az egyetem doktori iskoláját végzi, érdeklődési területe az audiovizualitás. Közel tíz éve a digitális képalkotás egyik határterületével, improvizatív audiovizuális performanszokkal, elterjedtebb nevén VJ-zéssel foglalkozik elméletben és gyakorlatban egyaránt. Művészeti tevékenysége szempontjából meghatározó a VJ-kultúra, látványvilág és gondolkodásmód transzportálása a „hagyományos” képzőművészeti területekre, legyen szó installációról vagy performanszról.
A sorozat első kiállításán a Köves Éva festőművész és Sztojanovits Andrea videóművész alkotta Monochrome Clack intermediális installációit láthatják a Ludwigba látogatók.
A Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum decemberben induló új sorozata hazai művészek friss projektjeit mutatja be egy hónapig nyitva tartó kiállítások során. A Ludwig Next című sorozat célja, hogy betekintést nyújtson a hazai alkotóműhelyekben aktuálisan zajló munkába, és olyan új alkotásokat mutasson be, amelyeket ebben a formában még nem láthatott a közönség.
A sorozat első kiállításán a Köves Éva festőművész és Sztojanovits Andrea videóművész alkotta Monochrome Clack intermediális installációit láthatják a Ludwigba látogatók.
Az alkotók Borosi Gábor zenésszel együtt 2014. január 10-én 19 órakor élő performansz keretében is bemutatják Kaptár című új, audiovizuális alkotásukat.
A Monochrome Clack-projekt a két művész 2009-ben kezdődött együttes alkotó tevékenységének eredménye, akik teljesen egyedi módon kapcsolják össze a hagyományos képalkotási kultúrát – jelen esetben a festészetet – a korszerű elektronikus művészettel. Az olaj/fotó/vászon festmény-installációra rávetülő számítógépes animáció (mozgás, fény, zene és szöveg) kontaktust létesít a konstruktivizmus prózai és költészeti világát hangsúlyozó műfajok között. Megteremti szimbiózisukat és ezen összhangból egy újfajta médiumot hoz létre, amely a festmény és a digitális animáció együttes képalkotásából adódó „harmadik elem” az installációkban. A művek egészét azok a nézők és hallgatók is jobban magukénak érezhetik, akik egyébként csak egyes alkotó elemeikre – külön-külön a festészetre, a VJ-kultúrára, a zenére vagy a költészetre – reflektálnának.
A magyar képzőművészek középkorosztályához tartozó Köves Éva sajátos munkamódszere során önmaga készítette fotóit vászonra kasírozza, majd olajjal továbbfesti azokat, és belőlük többnyire nagyméretű, akár több tucat darabból összeálló festmény-installációkat hoz létre. Semmilyen mai művészeti iskolához, csoporthoz nem tartozik, de téma- és gondolatvilága, urbánus elkötelezettsége erősen rokonítja a huszadik század első felének, elsősorban a Bauhausnak és Moholy-Nagy Lászlónak az akkori főáramlattal szembeforduló geometrikus, konstruktivista programjával. 1989 óta közel 30 egyéni kiállítása volt Magyarországon és külföldön, számos csoportos kiállításon szerepelt, s gyakori részvevője a kortárs és az avantgárd magyar képzőművészetet bemutató reprezentatív kiállításoknak.
A fiatalabb generációt képviselő Sztojánovits Andrea 2009-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia- és Tanár szakán. Jelenleg az egyetem doktori iskoláját végzi, érdeklődési területe az audiovizualitás. Közel tíz éve a digitális képalkotás egyik határterületével, improvizatív audiovizuális performanszokkal, elterjedtebb nevén VJ-zéssel foglalkozik elméletben és gyakorlatban egyaránt. Művészeti tevékenysége szempontjából meghatározó a VJ-kultúra, látványvilág és gondolkodásmód transzportálása a „hagyományos” képzőművészeti területekre, legyen szó installációról vagy performanszról.