Illés Barna: A moszkva
„A moszkva”, így kisbetűvel a címe Illés Barna fekte-fehér, a Moszkva teret ábrázoló, lightboxokon prezentált fotósorozatának, melyet július 1 és 24 között tekinthetnek meg az érdeklődők a NextArt Galériában (1054 Budapest, Aulich u 4-6.)Megnyitó 2010. július 1-jén 18,00 órakor
Megnyitja Bordács Andrea esztéta
Megtekinthető 2010. július 24-ig, keddtől péntekig 12-18 óráig, szombaton 10-14 óráig
„A moszkva”, így kisbetűvel a címe Illés Barna fekte-fehér, a Moszkva teret ábrázoló, lightboxokon prezentált fotósorozatának, melyet július 1 és 24 között tekinthetnek meg az érdeklődők a NextArt Galériában (1054 Budapest, Aulich u 4-6.)
Megnyitó 2010. július 1-jén 18,00 órakor
Megnyitja Bordács Andrea esztéta
Megtekinthető 2010. július 24-ig, keddtől péntekig 12-18 óráig, szombaton 10-14 óráig
A NextArt Galériában bemutatott képek csupán ábrázolásai a dokumentarista fotográfiának. Illés Barna képzőművészeti kiállítása a tradicionális fotográfia formanyelvén, az egyetlen autentikus fotográfiai műfajt megidézve, olyan pszeudo dokumentumokkal kíván hatni a nézőre. A „Moszkvára” jellemző csoportos magány archetipikus beállításai egyszerre hordozzák magukon a jól elkapott pillanat feszültségét, esetlegességét és a konstruált kép kiszámítottságát. Mindezekkel érthetően reflektál a műfaj árnyaltságára és történelmi tradícióira, kilépve annak határmezsgyéire, rálépve ezzel a „staged” világára.
Minden egyes jelenet egy sűrített egykockás film. A néző dolga a narratíva megfejtése, de második olvasatban a mediális reflexiók, értelmezések kerülnek előtérbe.
„Nekem elég egy képet kitalálni, szerencsére nem vagyok forgatókönyvekbe zárva. Mindig csak az az egy kép a fontos. Formanyelvileg ehhez leginkább adekvátnak a dokumentarista közelítést tartom. Ezzel hitetem el, hogy ez maga a valóság.
Mivel a megjelenített helyzetek „főszereplői” többnyire fiatalok, olyan arcokat kerestem közöttük, akik viselkedésükben és élethelyzeteikben az átlag 20-as, 30-as korosztály image-ét hozzák. Van közöttük tanár, szabolcsi diák, túlélőművész, vendéglátós, kiöregedett élsportoló, vagy éppen hivatásos szinésznő. A helyzeteket magam rendeztem, de a gesztusok általuk formáltak. A megrendezettség hatását elkerülendő az expozíció pillanatát nem tudták pontosan. A szereplők kiválasztásánál szempont volt az is, hogy szinte mindannyian a fotográfia közegéből érkeztek és álltak már a kamera másik oldalán is. Ez nagyban könnyítette a dolgomat, mert nem szerepeket játszottak, hanem önmagukat adták, tisztában voltak a médium sajátosságaival.”
Megnyitja Bordács Andrea esztéta
Megtekinthető 2010. július 24-ig, keddtől péntekig 12-18 óráig, szombaton 10-14 óráig
„A moszkva”, így kisbetűvel a címe Illés Barna fekte-fehér, a Moszkva teret ábrázoló, lightboxokon prezentált fotósorozatának, melyet július 1 és 24 között tekinthetnek meg az érdeklődők a NextArt Galériában (1054 Budapest, Aulich u 4-6.)
Megnyitó 2010. július 1-jén 18,00 órakor
Megnyitja Bordács Andrea esztéta
Megtekinthető 2010. július 24-ig, keddtől péntekig 12-18 óráig, szombaton 10-14 óráig
A NextArt Galériában bemutatott képek csupán ábrázolásai a dokumentarista fotográfiának. Illés Barna képzőművészeti kiállítása a tradicionális fotográfia formanyelvén, az egyetlen autentikus fotográfiai műfajt megidézve, olyan pszeudo dokumentumokkal kíván hatni a nézőre. A „Moszkvára” jellemző csoportos magány archetipikus beállításai egyszerre hordozzák magukon a jól elkapott pillanat feszültségét, esetlegességét és a konstruált kép kiszámítottságát. Mindezekkel érthetően reflektál a műfaj árnyaltságára és történelmi tradícióira, kilépve annak határmezsgyéire, rálépve ezzel a „staged” világára.
Minden egyes jelenet egy sűrített egykockás film. A néző dolga a narratíva megfejtése, de második olvasatban a mediális reflexiók, értelmezések kerülnek előtérbe.
„Nekem elég egy képet kitalálni, szerencsére nem vagyok forgatókönyvekbe zárva. Mindig csak az az egy kép a fontos. Formanyelvileg ehhez leginkább adekvátnak a dokumentarista közelítést tartom. Ezzel hitetem el, hogy ez maga a valóság.
Mivel a megjelenített helyzetek „főszereplői” többnyire fiatalok, olyan arcokat kerestem közöttük, akik viselkedésükben és élethelyzeteikben az átlag 20-as, 30-as korosztály image-ét hozzák. Van közöttük tanár, szabolcsi diák, túlélőművész, vendéglátós, kiöregedett élsportoló, vagy éppen hivatásos szinésznő. A helyzeteket magam rendeztem, de a gesztusok általuk formáltak. A megrendezettség hatását elkerülendő az expozíció pillanatát nem tudták pontosan. A szereplők kiválasztásánál szempont volt az is, hogy szinte mindannyian a fotográfia közegéből érkeztek és álltak már a kamera másik oldalán is. Ez nagyban könnyítette a dolgomat, mert nem szerepeket játszottak, hanem önmagukat adták, tisztában voltak a médium sajátosságaival.”