Fénytestek - Köő Adrien fotókiállítása
“Köő Adrien legújabb fényfotóin elsősorban és egyértelműen a mindennapi élet, az emberi érzések, találkozások, reakciók, rácsodálkozások intim pillanatait – az egyszerűt és a megismételhetetlent – próbálja megörökíteni.Nemcsak technikailag modernek ezek a kompozíciók, hanem emocionálisan is. Hiszen legtöbbjükön a befelé forduló ember – férfi vagy nő – jelenik meg. A magány – a pillanatnyi vagy folyamatos egyedüllét – sajátos és sajnálatos jellemzője mindennapjainknak.
“Köő Adrien legújabb fényfotóin elsősorban és egyértelműen a mindennapi élet, az emberi érzések, találkozások, reakciók, rácsodálkozások intim pillanatait – az egyszerűt és a megismételhetetlent – próbálja megörökíteni.
Nemcsak technikailag modernek ezek a kompozíciók, hanem emocionálisan is. Hiszen legtöbbjükön a befelé forduló ember – férfi vagy nő – jelenik meg. A magány – a pillanatnyi vagy folyamatos egyedüllét – sajátos és sajnálatos jellemzője mindennapjainknak.
Első képen a pár, az intim és bensőségesnek (talán erotikusnak is) vélhető póz és a szívet formáló, őket összekötő-összefonó, egymáshoz kapcsoló fényfüzér ellenére is, csak két nagyon magányos ember. Egymás ölében is nagyon egyedül vannak, az arcuk szomorú és kifejezéstelen, a pillanaton kívül semmi nem köti össze őket.
És egyedül vannak a nők is. A buja füvek és fényfüzérek között álló, elvágyódó arcú és vágytól törékeny hosszú hajú lány éppoly árva, mint a vízzel és fénnyel szinte egybeolvadó, a valóság és az álomvilág határán lebegő társnője. És az őt körülölelő és sejtelmesen kívánatossá tevő fényeffektekkel szinte beburkolt fekvő modell is talán pontosan annyira magányos, mint a kicsit magamutogató, macsósan mosolyogni próbáló, izmait feszítő testépítő fiú.
És talán a legszebb alkotás a Degas táncosnőit újraidéző balerina fotója. A gyönyörű ívben meghajló fiatal nőt a felhasznált fényhatások egyszerre teszik varázslatosan kontrasztossá és elmosódóvá, de a kompozíció által sugallt magányosságát mindez a szépség sem tudja semmivé tenni.
Köő Adrien képein ezúttal sem a felhasznált fényeffektek, sugarak, ködök, vonalak és foltok dominálnak – hanem a kiválasztott modellek arca, gesztusai, mozdulatai. A fényhatások csak a téma erősítését, hangsúlyainak kibontását segítik elő, az érzelmek erősségét, a magány tragikumát fokozzák.
Köő Adrien továbbra is az általa már a kezdetekkor kiválasztott és jó úton halad. Képein az ember, a humánum dominál – a felhasznált és alkalmazott technikai eszközök – jelen esetben a fényeffektek – mindenkor ezt a vonulatot erősítik.”
Lencsó László (Magyar Filmintézet)
Megnyitó: 2011 október 12, szerda 15.30 óra.
Megnyitja: Tömör Erzsébet (MET tréner)
Megtekinthető: 2011 november 25-ig, 8-17 óráig.
Helyszín: MVM Székház
1031 Budapest, Szentendrei út 207-209.
“Köő Adrien legújabb fényfotóin elsősorban és egyértelműen a mindennapi élet, az emberi érzések, találkozások, reakciók, rácsodálkozások intim pillanatait – az egyszerűt és a megismételhetetlent – próbálja megörökíteni.
Nemcsak technikailag modernek ezek a kompozíciók, hanem emocionálisan is. Hiszen legtöbbjükön a befelé forduló ember – férfi vagy nő – jelenik meg. A magány – a pillanatnyi vagy folyamatos egyedüllét – sajátos és sajnálatos jellemzője mindennapjainknak.
Első képen a pár, az intim és bensőségesnek (talán erotikusnak is) vélhető póz és a szívet formáló, őket összekötő-összefonó, egymáshoz kapcsoló fényfüzér ellenére is, csak két nagyon magányos ember. Egymás ölében is nagyon egyedül vannak, az arcuk szomorú és kifejezéstelen, a pillanaton kívül semmi nem köti össze őket.
És egyedül vannak a nők is. A buja füvek és fényfüzérek között álló, elvágyódó arcú és vágytól törékeny hosszú hajú lány éppoly árva, mint a vízzel és fénnyel szinte egybeolvadó, a valóság és az álomvilág határán lebegő társnője. És az őt körülölelő és sejtelmesen kívánatossá tevő fényeffektekkel szinte beburkolt fekvő modell is talán pontosan annyira magányos, mint a kicsit magamutogató, macsósan mosolyogni próbáló, izmait feszítő testépítő fiú.
És talán a legszebb alkotás a Degas táncosnőit újraidéző balerina fotója. A gyönyörű ívben meghajló fiatal nőt a felhasznált fényhatások egyszerre teszik varázslatosan kontrasztossá és elmosódóvá, de a kompozíció által sugallt magányosságát mindez a szépség sem tudja semmivé tenni.
Köő Adrien képein ezúttal sem a felhasznált fényeffektek, sugarak, ködök, vonalak és foltok dominálnak – hanem a kiválasztott modellek arca, gesztusai, mozdulatai. A fényhatások csak a téma erősítését, hangsúlyainak kibontását segítik elő, az érzelmek erősségét, a magány tragikumát fokozzák.
Köő Adrien továbbra is az általa már a kezdetekkor kiválasztott és jó úton halad. Képein az ember, a humánum dominál – a felhasznált és alkalmazott technikai eszközök – jelen esetben a fényeffektek – mindenkor ezt a vonulatot erősítik.”
Lencsó László (Magyar Filmintézet)
Megnyitó: 2011 október 12, szerda 15.30 óra.
Megnyitja: Tömör Erzsébet (MET tréner)
Megtekinthető: 2011 november 25-ig, 8-17 óráig.
Helyszín: MVM Székház
1031 Budapest, Szentendrei út 207-209.